Magyar Fórum, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 1. szám
Az események kronológiája December 20. Iránból hazatérve Ceausescu először ismerte el a televízió által is közvetített beszédében hogy 17-én Temesváron a hadsereg egységeit is bevetették a „huligánok” ellen. December 21. A Ceausescu támogatására szervezett százezres bukaresti tüntetés a diktátor elleni demonstrációvá alakul át. „Le Ceausescuval!”, „Temesvár, Temesvár!” kiáltásokat lehet hallani. December 22. A hadsereg a nép mellé áll, letartóztatják a Ceausescu -házaspárt. A karácsonyi ünnepek során összeáll a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (40 tagú testület), a legfőbb ideiglenes hatalmi szerv. Ion Iliescut ideiglenes államfővé nevezik ki, a miniszterelnök: Petre Roman. December 26. Katonai bíróság halálra ítéli a diktátort és feleségét. Az ítéletet még aznap végrehajtják. A holttesteket csak másnap mutatja be a televízió. December 27. Románia soha többé nem tér vissza a kommunizmushoz -jelenti ki Dumitru Mazilu miniszterelnök-helyettes. 0 • * • •• •• az Újévi koszontó Közép-Kelet-Európa térdre ereszkedett Doina Corneát faggatta a minap az újságíró, mi történt Kolozsvárott a forradalom kitörésének napján. A neves ellenzéki politikus egy román fiatalemberről mesélt. Kölni Nemes december 21-én kivált a tüntető tömegből, és a fegyvereiket rászegező katonák felé indult. Mikor körülbelül két méterre lehetett tőlük, letérdelt, kigombolta az ingét, s odaszólt nekik: „Lőjetek le!” S a katonák lőttek. Kölni Nemes súlyos, életveszélyes sebeket kapott, ám van remény arra, hogy felépüljön. E román fiatalember hőstettében Közép-Kelet-Európa nemzeteinek példázatát látom. 1989-ben ájult bújukból felocsúdva, a népek egymásba kapaszkodva egy csúfos rendszert taszítottak a történelem szemétgödrébe, remélhetőleg mindörökre. Lelökték végre a fejéről a koronát. Mit a koronát! Őt magát a trónról, a kísértetét, mely már szellemjárása kezdetén is életidegen fegyverzettel szórta be az öreg kontinenst. A nagy eszmealapító mondta, hogy az egyenlőség hirdetése szüli a legnagyobb egyenlőtlenséget. Majd ők! Ők nemcsak hirdetik, ők megvalósítják. Ezzel a nyugati demokráciák alkotmányaiban lefektetett polgári, vallási és jogegyenlőséget ostorozta. Igen. Valóban egyenlővé tettek minden polgárt. Ott lenn a porban. Emberek milliói malomkerékként őrlő évtizedek alatt a „mindenbe beletörődő barom” álarcát voltak kénytelenek magukra ölteni. „Hisz jószerivel csak a fejünket hagyták meg” - mondja a forradalom győzelme után immár felszabadultan egy román fiatalember. 1989 politikai gyorsmérlege: az esztendő Közép-Kelet-Európa majd minden országának részleges vagy teljes szabadságot hozott. Mi végre kitűzhettük a kokárdát március tizenötödikén, újratemettük halottainkat, kikiáltottuk a köztársaságot, s reménykedőn várjuk a második világháborút követő első szabad választásokat. Ledőlt a berlini fal. A FALS Honecker rács mögött van. Prágában Dubceket és Havelt éltetik. Azt a Havelt, aki nem is olyan régen még úgy ment a tüntetésre, hogy inge zsebében ott lapult fogkeféje. Ki tudja, hol éri az este. Szófiában száműzték Zsivkovot, a szentestét megelőző harmadik napon Romániában a gyűlölt diktátort elfogta a nép, hogy aztán karácsony másnapján végrehajtsa rajta ítéletét. A 89-es esztendő magábanvalóan ragyog, de van előzménye is! ’56 Magyarországa, Prága ’68-a, s ismét Prága ’77! S aztán 1981-ben Lengyelország feltépte az ingét a hazug rendszer előtt. Lassan, nagyon lassan Magyarország is térdre ereszkedett. Követte őt az NDK, Csehszlovákia, Bulgária. A hőstettet Románia lehajtott fejjel járó népe fejezte be, amikor a zsarnokság képébe kiáltotta: „Lőjetek le!” Szemében nyoma sem volt félelemnek, abból már csak a tiszta elszántság sugárzott. Talán ebből merítenek erőt a keletibb népek! Közép-Kelet-Európa halál-uralta, elnyomás-uralta, beletörődés-uralta testecskéi térdre ereszkedtek az ERŐSZAKHATALOM előtt. S kaptak is lövést jócskán. Nemcsak most, annak előtte is. A sebek súlyosak, életveszélyesek! De van remény a felépülésre! Cseke Hajnalka Könyveket Erdélybe! A magyar nyelvű olvasnivaló iránt óriási az igény egész Romániában. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete könyvek összegyűjtését kezdeményezte, hogy azokat a romániai magyar közösségekhez és könyvtárakhoz eljuttassák. Az akcióról felvilágosítást adnak az Országos Széchényi Könyvtárban a 155-8336 és a Szabó Ervin Könyvtár központjában a 118-2812-es telefonszámon. 1990. január 6. II. évfolyam 1. szám 1y9S& VD DO• AZ MDF ORSZÁGOS HETILAPJA • FŐSZERKESZTŐ: CSURKA ISTVÁN Fundamentalista patriotizmus 5. oldal Magyar kezdeményezés Szlovákiában 7. oldal Forradalom közben, Marosvásárhelyen 11. oldal Oltnak hangja A második világháború után a közép- és kelet-európai nemzetkripták tervezője és kivitelezője Joszif Sztálin volt, most pedig négy és fél évtized múltán a nehéz vasbeton sírkamrafedél eltávolítója úgyszintén szovjet ember, Mihail Gorbacsov a neve. A Szovjetunió természetesen nem önszántából bontja le európai gyarmatbirodalmát. Ahogyan a létesítés idején ott állt a bajszos pallér mögött a pepita nadrágos üzletember - még ha sokszor ráncolt szemmel is -, ugyanúgy a bontás műveletét is ösztönzi és fedezi a tengerentúli nagyhatalom. A világ közvéleménye erről semmi bizonyosat nem tud, de sokat sejt, mert az eseményekből egy és más kikövetkeztethető. Reagan és Gorbacsov reykjavíki találkozása óta gyorsultak fel az események, és ebben az időszakban tett olyan lépést a Szovjetunió, amilyent eladdig soha: kivonult valahonnan. Történetesen Afganisztánból. Az idén ősszel pedig, minekelőtte egy MDF-piknik keretében Sopronnál németek számára is átszakadt a vasfüggöny, bedűlt a berlini fal is, és lám, hirtelen megint szükségét érezte a két nagyhatalom vezetője a személyes találkozásnak. Egykettőre a viharos máltai vizeken termettek, hogy kiizzadjanak magukból egy semmitmondó kommünikét. Hogy mégis miről folyt közöttük a szó, azt ismét a követő és a párhuzamos események magyarázzák. Németországban milliók voltak az utcán, és karnyújtásnyira került a német egység. Egyszerűen nem beszélhettek másról. Avagy mégis? Alighogy hazaérkeztek, ki-ki a saját portájára, felgyorsultak az események Romániában. Majd amikor elkezdődött a népfelkelés Temesváron, az USA hadigépezete nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ne vegyen nagy katonai apparátussal üldözőbe egy kábítószercsempészt - egy idegen állam területén -, aki azelőtt elnök volt ugyanott, Panamában. A Szovjetunió nem vonult be Romániába, noha ilyenformán talán szabad kezet kapott rá, viszont Ceausescut kivégezték, míg Noriega a Szentszék képviseletének oltalmát élvezvén - ha egyáltalán tudott még élvezni valamit az élvezetiszer-csempész - tovább húzta, majd kézre került. Noriega elnök volt, lehetett Panamában. Meglehetősen közel az USA határaihoz. Ceausescu korlátlan úr volt, népgyilkos - szinte bent a Szovjetunió gyomrában, két és fél évtizedig. Most egy minden képzeletet alulmúlóan közönséges kabaré-tárgyalás után sebtében szitává lőtték - igaz, golyónyomokat nem láttunk a tetemén -, úgymond azért, mert tartani kellett a kiszabadításától. A világsajtó arra célozgat: a romániai új rend új embereinek volt szükségük arra, hogy Csau ne tudjon beszélni. Ebben lehet igazság. De csak nekik volna szükségük erre? Nixonnal, például, nem tárgyalt a kondukátor? Nem volt egyszerre kegyeltje mindkét központnak? Nem volt a nemzetközi kábítás egyik fő közvetítője? Ez a senkiházi, ez a háztműveletlen sarlatán, ez a fenevad? Aki Amerika barátjaként volt sztálinista és sztálinistaként volt szovjetellenes? Kérdések, amelyekre talán majd ötven év múlva kap választ a világ. Ha még akkor lesz benne valami kis érdeklődés a jelen világpolitika szédületes pitiánerségei iránt. Ceausescu a saját alattvalóinak, a románoknak és a magyaroknak, a németeknek és a ruténoknak, a Romániában élő népeknek ártott a legtöbbet, de nemcsak ezért kellett ily hirtelen meglakolnia. A kondukátor a szerepét vesztette el. Neki az általános „haragszom rád!” idején, a kelet-nyugati szembenállás korszakában volt kétségtelen politikai ügyességről tanúskodó „hozd ide, vidd oda” ügyköre. Igencsak feltűnést keltett volna, ha a „Nagy Nemzetgyűlés előtt” számot ad ezekről a megbízatásokról, szolgálatokról. Kellemetlen figurává lett a (Folytatás a 2. oldalon) Ára: 9,60 Ft