Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-01 / 40. szám
16 Postagalamb Olvasói levél a Financial Times-nak Tisztelt Szerkesztő Urak, meglepve, felháborodottan és csalódással olvastam N. Dentonnak a magyar „szélsőjobbról" írt cikkét, amely a Financial Times 1992. szeptember 2-i számában jelent meg. Meglepett és felháborított, hogy Denton úr ilyen elfogult cikk írására ragadtatta el magát, amelyben csak úgy hemzsegnek a vádoló szavak, a megkérdőjelezhető és a félrevezető célzások. Denton úr cikke azt sugalmazza, hogy Magyarországon seregestől nyüzsögnek az olyan szélsőségesen nacionalista antiszemiták, akik a magyarországi zsidó közösséget bűnbakként kívánják odaállítani. Ez képtelenség, hazugság. Ezzel szemben Denton úr helyesen állapítja meg, hogy Csurka úr céljai közt szerepel, hogy néhányat számos „ember közül számoltassanak el, akik az elmúlt kommunista rendszer alatt nagy vagyonra vagy befolyásra tettek szert". Mi ebben a rossz? Ha a második világháború után nem lettek volna a nürnbergi perek és az összes náci szabadon létezhetett volna, vajon lehetne-e akkor egy olyan tevékenységet, mint a Simon Wiesenthal úré, „egy németellenes fajüldöző hepciáskodásaként" minősíteni? Ugye, hogy nem! Tisztelettel: John Dávidházy, Athén (II.). Amennyiben levelem nem, vagy csak kivonatosan kerülne közlésre, leköteleznének, ha azt Denton úrnak eljuttatnák, mert szeretném, ha megismerkedne annak teljes tartalmával, hogy így esetleg más szemszögből is megítélhesse azokat az eseményeket, amelyeket Magyarországon lát és hall, és amelyekről tudósít.) Ékés bizonyíték Eddig azért nem léptem be az MDF soraiba, mert szomorúan tapasztaltam, hogy amíg az ellenzék arcátlanul csúsztat, hazudik, még törvénytelenséget is „mer" és „tesz", addig a legnagyobb kormányzópártnak semmit nem tanácsos, az igazságot kimondani sem szabad és még az alkotmánysértőkkel szemben sem lehet fellépni. A Csurka-féle minimálprogram reményt kelt a valódi rendszerváltozás megvalósítására, amelyet már mint aktív MDF-tag, magam is elő szeretnék segíteni. Figyelemreméltó, hogy Csurka úrnak a sokat bírált - a nemzeti összefonódással kapcsolatos megállapítását maguk a nemzetiszínű „madarak" támasztották alá azzal, hogy rekordgyorsasággal hívták segítségül az „amerikai nagybácsit". De ha önként jött, az is ugyanennek az ékes bizonyítéka. Csordás Józsefné Budapest Kik állnak Debreczeni mögött? Többen is feltették nekem az elmúlt napokban azt a kérdést, hogy lehet az, hogy eddig aligalig lehetett hallani Debreczeni nevét a politikában, most meg egyszerre ekkora teret adnak neki, csakhogy ország-világ előtt fasiztázza az MDF alelnökét? Hirtelen én sem tudtam, hová tegyem. Azután felbukkant agyam képernyőjén egy jó külsejű, megnyerő mosolyú fiatalember az 1989-es év taggyűlésén, amint az MDF nagy egyéniségei körül sündörög, lelkesen jelentkezik a különböző munkabizottságokba, rendszerint a többségi állásponthoz csatlakozik, kerüli a sarkos megfogalmazásokat. S most hirtelen ez a durva kirohanás a saját pártja alelnöke ellene a Népszabadságban, a marxista népámítás szaklapjában? Lehet, hogy cikkét mások írták és ő csak a nevét adta hozzá? Mindegy, ez így is, úgy is árulás. Csak így még kisszerűbb. Az árulót történelmi időkben halállal büntették. Most csak megvetésünk sújtja. Mert a lenácizás nemcsak az alelnöknek, de az MDF-tagság túlnyomó többségének is szól. Mert a Csurka-tanulmányban szereplő témák felmerültek már az utóbbi idők MDF-fórumain. Az emberek nem értették, hogy az MDF ígéreteiben is szereplő oly fontos lépéseket, mint a történelmi igazságtétel, a „tavaszi nagytakarítás", a gazdasági elszámoltatás stb. - a kormány miért nem képes megvalósítani? Csurka érzékeltette az általános elbizonytalanodást, összegezte a hozzászólásokat és választ adott a kérdésekre. És ezek a válaszok az MDF-tagság döntő többségének véleményét fejezik ki. Felvillant bennem még egy emlékkép: amikor egyik nagygyűlésünkön az MDF-en belüli liberális csoportot trójai falónak neveztem, Csurka volt az, aki megvédte őket, mondván, hogy ők az MDF-hez szorosan hozzátartozó liberális irányzat tagjai. Nos, ha nem Csurka Istvánról, a népi-nemzeti irányzat húzóemberéről lenne itt szó, most még egy kis kárörömet is érezhetnék. Hisz humoros is a kép: az MDF-vezetőség kedvenc liberális ölebjei közül az egyik ismét hamisnak bizonyul és jól beleharap az őt simogató kézbe. Kalmár Imre Árpád Budapest Magyar Fórum 1992. október 1. Kötélhúzásban A kánikulai hőséggel és izgalmakban bővelkedő nyár elmúltával megtartottuk szeptember havi összejövetelünket. Arra az egységes álláspontra jutottunk, hogy nekünk, rádió- és tévéhallgatóknak, illetve nézőknek - akik előfizetők is vagyunk - fel kell emelnünk szavunkat, különben a nagy kötélhúzásban igényünk, jogunk és pénzünk továbbra is elsikkad. Úgy is mint szervezet, úgy is mint egyének, szeretnénk hangot adni azon óhajunknak, hogy a rádió utóbbi években legjobban várt és hallgatott műsorában, a Vasárnapi Újságban egy jottányi változás se essék. Sem Győri Béla vezetését, sem a műsor szellemét és módszereit illetően. Lehet, hogy többeknek nem tetszik, de nekünk - és az általunk is képviselt ezreknek - igen, sőt nagyon is! Annyi sok ellenzéki és kormánymocskolásra rendszeresített műsort találhatnak rádiójukban, amennyit csak akarnak. Akár megcsömörlésig. Valaki nemrég azt mondta, nem kötelező hallgatni, el is lehet azt zárni. Hát legyen legalább a vasárnap reggeli műsor az, amit nem mi zárunk el. Olyan túlzott kérés lenne ez? Ugyanez vonatkozik Chrudinák Panorámájára és a Pálfy G. István szerkesztette Híradóra is. Az egyes csatorna napi 13-14 órányi adásidejéből talán nekünk is juthatna egy-egy órácska. Hogy a demokráciába vetett hitünket és önbecsülésünket ne veszítsük el végképp. A Magyar Demokrata Fórum Jánoshalmi Szervezete KÓSA DÁNIEL RAJZA Miért kell hallgatni? Csurka István úrnak Ön kedves hetilapunk augusztus 27-i számában azt írja, hogy a második háborúvesztés után országunk határait ugyanott húzták meg, ahol az első vereség után. Elgondolkodom azon, hogy miért kell következetesen elkerülni Pozsonyliget, Horvátfalva, Oroszvár és Dunacsúny sorsának említését? Miért kell szó nélkül hagyni, hogy vezető cseh vagy szlovák politikusok hangoztassák azt, hogy saját országukon belül azt tesznek, amit akarnak? Merem mondani, hogy e négy települést érintő párizsi döntéssel nagyon kevesen vannak tisztában. Milyen alapon, milyen nyomásra, kinek az érdekében vettek el tőlünk 1945-ben újabb négy falut? És miért kell erről politikusainknak hallgatni? Vaszary Pál Győr ( “ ) Esti mese felnőtteknek Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnya bácsi, úgy hívták, hogy Csurka bácsi. Ez a bácsi egyszer „nagyon csúnyát" írt az újságjában. Először csak halkan kezdtek pusmogni, de egyre dörgedelmesebb lett a hang. És ez a „hírhedt" hang (Népszabadság) eljutott Tom bácsi fülébe. Rögtön itt termett Tom bácsi, leült az Antall bácsival szemben, és alaposan megmosta az Antall bácsi fejét, mert nem vigyázott jobban kis báránykájára. Az Antall bácsi hiába mondta a Tom bácsinak, ő nem tehet róla, ő csak szépre, jóra tanította az eltévedt báránykáját, a Csurka bácsit, de minden hiába. A Tom bácsi meg súgta, megmondja a Bush bácsi-V ___________ nak, milyen rosszak is az Antall bácsi gyerekei, most aztán várhatjuk, hogy a Bush bácsi segít az Antall bácsiéknak. De ekkor Antall bácsi segítségére sietett a Király bácsi és kérve kérte Tom bácsit: „Ne tessék minket beárulni a Bush bácsinál, ígérjük, ha a Csurka bácsi még egyszer el meri mondani a lapjában a véleményét, kukoricára térdepeltetjük". Na, most itt állunk, és nem tudjuk, hogy a Tom bácsi megkönyörült-e az Antall bácsin és a Csurka bácsin, és kapunk-e kenyeret a Bush bácsitól. Most szépen aludjunk, reggel majd meglátjuk, mit eszünk! Bihari Nagy Ferenc Debrecen Levél a Felvidékről Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Fórum hetilap rendszeresen érkezik a serkei református lelkészi hivatalba. Gyülekezeteimmel együtt hálásan köszönjük az áldozatkészséget. Kérem -V______________ amennyiben lehetséges - a továbbiakban a lévai református egyházközség számára lehetővé tenni a hetilap olvasását. Köszönettel és tisztelettel: Erdélyi Judit Serke Vendégjog A stockholmi labdarúgó Európa-bajnokság előtt telefonon megkerestek minket azzal a kéréssel, hogy nem tudnánk-e a Magyar Házban szállást nyújtani két magyarországi sporttudósítónak? Befogadtuk őket. A labdarúgótorna éppen csak véget ért, amikor Budapestről telefaxon elküldték a Nemzeti Sport aznapi számában megjelent, velünk foglalkozó, bennünket becsmérlő cikket. Ennek az írásnak mielőbbi közlése olyannnyira sürgős volt, hogy meg sem várták, amíg a cikk írója, Lakat T. Károly, eltűnik a Magyar Házból. Nem számoltak azzal, hogy egy Budapesten megjelent írást néhány másodperc múlva mi itt, Stockholmban olvashatunk. Vezetőségünk épp akkor ülésezett a Magyar Házban s így kitűnő alkalom nyitt L.T.K számára, hogy a teljes gyűlés előtt s most már személyesen és szóban előadhassa szempontjait. Bizonygatta, hogy írását otthon a szerkesztőségben meghamisították Hamarabb utolértük, mint a sánta kutyát. De hát mivel is érdemeltük ki L.T.K. gyűlöletét? Az, hogy megtakarítottunk nekik néhány tízezer forintot, az ép erkölcsű emberek világában az ellenkező magatartást indokolná. Az bántotta, hogy az itteni emigráció körében azokat az értékeket ápoltuk 36 éven keresztül és adtuk át gyermekeinknek, amelyekről ma otthon is újra lehet beszélni és nemzeti értékként tisztelni? Lakat T. Károly, miközben magabiztosan, együgyű szólamokban minket oktat, nem veszi észre, hogy idő- és térzavarba került. Lakószobájukat egyébként így hagyták hátra: az ebédlőasztalon papucs, benne rothadt citrom. A konyhában, a tűzhelyen felejtett edényben bűzlő, néhány félig megrágott kolbászdarab. A mocskot mi eltakarítottuk. Mert a Magyar Házat nekünk magunknak kell takarítanunk. Ez fennmaradásunknak magától értetődő alapfeltétele. Egy sajtóorgánum - mely ilyen valótlan és destruktív dezinformációval foglalkozik - és annak tevékenysége kinek a számára és mennyiben „sport"? És mennyiben „nemzeti" a Nemzeti Sport? A Magyar Ház Közösség tagsága nevében Kalocsi Miklósné elnök Stockholm (A stockholmi magyarok levelüket elküldték a MÚOSZ címére is.) Mélypont A hét műsorában hangzott el Szalay Zsolt szájából, hogy mivel a Vasárnapi Újság főszerkesztője, Győri Béla helyt adott Csurka István Soros Alapítvánnyal kapcsolatos véleményének kifejtéséhez, ezért vagy emiatt Szalay Zsolt Győri Bélát, a kitűnő tollforgatót megfosztotta főszerkesztői tisztségétől és menesztette a Vasárnapi Újságtól. Ez az intézkedés megdöbbenést váltott ki a Magyar Rádió hallgatósága körében. Mi, akik rendszeresen hallgatjuk a kedvelt műsort, e méltánytalan és jogtalan intézkedésbe nem nyugszunk bele, mivel nem értünk egyet ezzel az intézkedéssel, már csak azért sem, mivel Győri Béla tudja, hogy mit lehet és mit nem szabad. Ezzel szemben Szalay Zsolt nincs tisztában azzal, hogy mit szabad. Eltűri a káromkodást. Avagy a volt elvbarátnak, elvtársnak mindent szabad? Történt pedig az eset a Mélypont cimű adásban: „Túl lehet élni a nagy krízist" - témájának fejtegetése közben Popper Péter csúnyán káromkodott. De nézzük, valójában ki is ez a Popper Péter? A 60-as években a Gyógypedagógiai Főiskola tanulmányi osztályán dolgozott. Jelenleg egyetemen tanít és emellett gyakran szerepel mint pszichológus a rádióban és a televízióban. Él is - sőt visszaél a lehetőséggel. Neki mindent szabad? - kérdem Szalay Zsolttól - még káromkodni is?! Nincs az országban különb pszichológus, aki megválogatva szavait, szerényebben, önhittség és beképzeltség nélkül végezné a felmerült kérdéssel kapcsolatos elemzéseit? Van. Nem is egy. De ezek háttérbe szorulnak, mert nem tartoznak a brancshoz. A múltban nem voltak párttagok, mint Szalay Zsolt és Popper Péter. Ők ma is a régi garnitúrát képviselik. Szilárdan tartják állásaikat, az értékesebb, az ország érdekeit szívükön viselő, karizmatikus személyiségek lejáratásával mindaddig, amíg ezt a többség eltűri. Szabó Miklós Budapest Kedves Magyar Fórum! Hálával és tisztelettel mondunk köszönetet mindazoknak, akik önzetlen segítségükkel hozzáférhetővé teszik az államhatárokon kívül élő magyarság számára a „Magyar Fórum"-ot! Számunkra itt Erdélyben valóban pótolhatatlan szellemi ajándék - betekintés a magyar közéletbe. De jelenti azt is, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva jogainkért vívott harcainkban. Isten áldását kérjük a Magyar Fórum Szerkesztőségére és a magyar jövendőre! Vinczellér Gábor református lelkipásztor Magyaró