Magyar Fórum, 1993. július-december - Szárszó Fórum 2-8. szám (5. évfolyam, 26-52. szám)
1993-08-26 / 34. szám
8 1993. augusztus 27. Szárszó Forti. Vízparti fehér sivárság Van, ki százszor megriasztva és megfélemlítve, már a maga igaz harcáról is lemondva kapargat össze minden pici adatot, ami az ő — egykori? mai? — igazát bizonyítaná, és ilyenkor még fölujjong, fölmutat: „Hát nincs igazam?!” Szánalmasak ők megfáradásukban, mert egykor közülünk valók voltak. És ha nem vigyázunk, egykor hozzájuk hasonlókká válunk. Még nem tartozom közéjük. Inkább azok közé tartozom, akiket már sokszor szájon vertek a kéretlen s kelletlen szólás miatt, hát már csak azért is mondják a magukét. Mint most is, ezzel az „aprósággal” hogy jártam. Közli a Magyar Nemzet napilapunk a Balaton környéki települések, fürdőhelyek moziműsorát. Elolvasom, és nem is rosszindulattal, bár egy kis gyanakvó érdeklődéssel: mi minden van műsoron? Huszonegy vízparti helység minden mozijában kizárólag amerikai filmeket vetítenek. És hát ismét talpra áll bennem a magyar ördög, vagy valami ilyen, ehhez hasonló: hát még mutatóban se, egyetlenegyet se mást, csak amerikait? Nyugtasson meg engem az — ismét számlálok, mint ama fenti kapirgáló —, hogy csak nyolc krimi, detektívfilm a 21-ből? Nem vagy próbáltak a turizmus csalogatóira és vámszedőire gondolni az ő szempontjukból? Az idegenek kedvéért? De hiszen az a vad- és szelídnyugati nem ül be ide, nem azért jár ide, gondolom, hogy amerikai filmeket nézzen! Magyar szinkronizálással, vagy még azzal sem. És hátha egy német vagy — mit ad Isten — egy svéd filmet nézne szívesebben az a vendég, aki itt pancsolja el pihenő szabadságát és dollárjait a Balaton partján? Már csak óvatosan keresem: vajon Szárszón is, ahol most igen-igen nagy a magyar vendégek, konferenciázók száma? Vajon ott is? Igen, hát persze, Fehér sivatag cím alatt lehet amerikai filmet nézni. Hiszem és vallom — emitt írásban is —, hogy nem megkeseredettségemben vadászom apróságokra: ezek az apróságok, ezek a másokat legyintésre indító kis, pici, apród tények valami mélyebb, súlyosabb állapotnak a forgácsai a felszínen. Szárszón arról tanácskoznak, mit lehetne tenni Magyarországért, s a magyar kultúráért ebben az őrült pénz- és nyugathajhászásban. Ez sem véletlen. Nem csak az ötven év eltelte indítja, s nem csak ünnepi megbeszélésre a magyar értelmiség, a politikai élet egyes vezetőit, művészeket és gazdászokat. A mostani Szárszó — immár fogalom — előtt már jóval téma, gond volt ez bizonyos körökben, mely köröket előszeretettel neveztek s neveznek milliókat sértő, pejoratív szavakkal. enjünk hát filmet nézni, Fehér sivatagokat, s engedjük át a sivárságnak, a futóhomoknak, a sivatagnak mindazt, ami áthozott, átmentett és megőrzött érték az évszázadok során és — a miénk? Ez lenne a magyar elmék Ázsiája. A tegnap talán lesodorta a tűzözön a bugaci csárdát. Lehet legyinteni rá, s legyintenek is. De — abban a „csárdában” imádkoztak is, daloltak is, és — magyarul: Czegő Zoltán V . HORTHY-emlékérem arany: 20 800 Ft ezüst: 2600 Ft aranyozott: 500 Ft bronzozott: 250 Ft MAGYAROK NÉPVÁNDORLÁSA ÉS HONFOGLALÁSA ÉRMEKBEN sorozat első darabja ATILLA-emlékérem Megvásárolható: 1052 Bp. V., Bérczi I. u. 10. Tel.: 137-2759, 176-4117 Megrendelhető: TRAQORG—E Kft., 1399 Bp„ Pl. 722. A postai utánvétel költsége a vevőt terheli. Matatias Carp PRIMŐR Kiadó Ezt a könyvet néhány hónappal megjelenése után a román hatalom ugyanarra a sorsra ítélte, mint a négyszázezer román zsidót, kiknek elpusztítását maga e mű tanúsítja. Példányait bezúzták, gondosan ügyelve arra is, hogy sem magánszemélyeknél, sem hazai vagy nemzetközi könyvtárakban fellelhető ne legyen... E jól végzett munka eredménye, hogy Románia mindmáig sikeresen mentesítette magát a genocídium vádja alól. Sőt arról az Antonescu tábornokról, akinek parancsára (megelőzve a hitleri rezsim rémtetteit) a romániai zsidóság nyolcvan százalékát kiirtották, ma, 1993-ban utcákat neveznek el, nemzeti hősként ünnepük... A könyv hivatalos megjelenése 1993. szeptember 15. Addig Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány irodájában is megvásárolható. Ára: 380 Ft. Az alapítvány címe: 1016 Budapest, Naphegy utca 29. IV. em. 3. Ti/Fax: 156-8464. 10 •• Közös a felelősségünk Zuhog az eső, behúzott nyakkal szaporázom lépteimet vissza a szerkesztőségi sátorba. Kedves női hang szól utánam, ajánlja fel esernyője oltalmát. Természetesen nem jövünk szótlanul egymás mellett, hogyne lenne közös témánk, hisz Szárszón vagyunk. Rövid az út, hogy megismerjük egymás gondolatát, időnk azonban van még a délutáni kezdésig, beülünk hát egy nagy sátorba és ott folytatjuk. — Tanulni jöttem ide, mert a történések engem is foglalkoztatnak — meséli idejövetele okát dr. Andaházy Éva, aki Sopronból érkezett, fogszakorvos. — Foglalkozásomból kifolyólag egész napomat emberek között töltöm, s tanításukban, nevelésükben akarvaakaratlan részt vállalok. Amit Jobbágyi Károly az orvosok erkölcsi felelősségéről mondott, tökéletesen igaznak érzem. . Néhány éve olvastam Márton Áron katolikus püspöknek az értelmiség kötelességeiről szóló írását, s én protestánsként is rengeteg gondolatával tudtam azonosulni. A lelkemig szólt ez a könyv. Nem szó szerint, csupán a gondolatát idézve: a nép a nemzet tanítása elsősorban a tanítók, másodsorban a papok, harmadsorban az értelmiség feladata. Remélem nem kell ötven évet várnunk a következő tanácskozásig. Szükséges lenne, hogy legalább öt évenként találkozzunk. K. L. Nem csak a lélek szomjazik somogyi varga tibor felvételi Hazánk meghatározó személyiségei lesznek Dr. Koós Ferenc tanár, neveléstörténész, a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója meghívottként vesz részt a szárszói találkozón. — Egy megálmodott iskolát sikerült létrehoznom a rendszerváltás után. Nálunk például a történelemoktatás nem tankönyvből történik; a szakirodalom megfelelő kiválogatása a legfontosabb. Brassai Sámuel, az utolsó polihisztor 1867-es székfoglaló beszédében ezt így foglalta össze: ne akarjunk szaktudósokat nevelni, csak mi magunk legyünk azok. Vagyis a tanár ne a tananyag sokaságában, hanem a kultúrfelnőtt modellálásával akarjon embert nevelni. A szárszói találkozóra, azon belül is a magyarság kérdésére csak azt mondhatom: nem tudom, kell-e magyaráznom mit jelent magyarnak lenni, amikor abban az időben születtem, amikor Észak- Erdélyt rövid időre visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben menekültünk át, azóta útlevéllel járok haza szülővárosomba. A Szárszón összegyűltek közül nem mindenki, de bizonyos csoportok valamilyen szinten meghatározói lesznek Magyarország elkövetkező éveinek. V. A. Lapok Szárszóról A liberálisok kezdik fölfedezni, hogy Szárszón nem egészen az ő kongresszusuk folyik. Ezt tükrözi az az elkeseredett nyilatkozathalmaz, amelyet a NÉPSZABADSÁG csütörtöki száma ad közre. Pető Iván és Kövér László, Csurka István „legújabb dolgozatáról” mondták: „Sem most, sem a jövőben nem kívánok reagálni Csurka hasonló, komolyan nem vehető kinyilatkoztatásaira. Egyébként kíváncsi lennék arra, hogy akik ott voltak Szárszón, mit szólnak az ilyesfajta kitételekhez ... Emellett mindenképpen figyelmet érdemel, hogy Szárszón fölerősödtek, indulatosabbá váltak a liberálisok és a liberalizmus elleni hangok ...” — mondotta Pető. Kövér egyszerű pamflettnek nevezte Csurka írását. Az érdekesség azonban az, hogy a NÉPSZABADSÁG egyetlen szót sem közöl az említett írásból, csupán ismét véleményt mondat. A kérdés csupán az, hogy miről. Erre azonban az olvasó nem kap választ. A NÉPSZAVA Für Lajos távozását tartotta kiemelkedő eseménynek, Szárszói táborozok című összefoglalójában. Jó alap ez a liberálisoknak újabb támadások előkészítésére, nemzetellenes erővonalaik megerősítésére. „Für Lajos honvédelmi miniszter, közvetlenül Pozsgay Imre beszéde után indulatosan távozott a szárszói táborból. A jelenlevők körében egyébként óriási sikert aratott beszédről a miniszter úgy vélte, hogy az abszolút alaptalan vádakat sorakoztat föl a napi aktuálpolitika szintjén ...” A lap 5. oldalán a Nap kérdése című rovatban Ágh Attila becsmérli a szárszói tábort és annak lényegét, a nemzetmentés gondolatát. „... Ezek az emberek a vesztesek nézőpontját, frusztráltságát fogalmazták meg, olyan gyülekezeteket képviselnek, amelyek eljelentéktelenednek, s most nagy fekete erdőben kiabálva bátorítják egymást: zárkózzunk be együtt a szekérvárba. Ami közös bennük, egyformán félreszorítottnak érzik magukat... a balatonparti esemény nem esemény.” — fejezi be eszmefuttatását. A KURÍR örömmel adja hírül, hogy Fekete Gyula a kormányt is felelőssé tette a „nyomasztó népességfogyásért”. Majd így folytatja: „...a tárgy ániska kisgazdák Zrínyi Ilonája, G. Nagyné Maczó Ágnes alelnökasszony pedig kétszínűnek és népellenesnek minősítette az Antall-kabinet eddigi politikáját”. Amíg tehát Szárszó az őszinte gondolatok kongresszusa, a liberális sajtó megindította a tőle megszokott tevékenységet. Nem csatlakozik a kézzel fogható nemzethanyatlás megakadályozásához, hanem tenyerébe köpve markolja meg a sírásó lapátot. Összeállította: Stoffán György