Magyar Fórum, 1993. július-december - Szárszó Fórum 2-8. szám (5. évfolyam, 26-52. szám)
1993-11-11 / 45. szám
1993. november 11. Magyar FöruM Ezer éve szélbe sírt dallamok — Ha jól számolgatom, hatvanöt esztendős. Mivel foglalkozott élete során, és mivel foglalkozik most? — Gimnáziumban érettségiztem. Két bátyám közül az egyik a Műegyetemen végzett, s én is oda jelentkeztem. Az úgynevezett felszabadulás után, amint kitudódott, kinek a fia vagyok, nemhogy felvettek volna, még ki sem értesítettek, sőt a bizonyítványomat sem akarták visszaadni. Olyanok vonták felelősségre a magyarokat, köztük az írókat is, akik melegedtek, lébecoltak, mialatt a magyarság pusztult. Apám is feketelistára került, elhallgattatták. Úgy kereste kis pénzét, hogy füzetekbe írogatott három-négy verset alamizsnáért. Mi a bátyáimmal két-három havonta adtunk neki bizonyos összeget, hogy meg tudjon élni. Nos, hogy segíteni tudjak, el kellett mennem dolgozni. Egy textilgyárban kezdtem tizenkilenc éves koromban segédmunkásként. A műszak után mentem vagont rakodni a Kelenföldi pályaudvarra. Később egy kovácsüzembe kerültem, és esti egyetemen történelmet,magyart hallgattam. Közben kitanultam a kovács szakmát, s tizennyolc évi mun- A balatonszárszói találkozó egyik estéjén idős férfi lépett hívatlanul a mikrofonhoz. Pár percnyi türelmet kért és lehetőséget, hogy édesapja néhány versét elmondhassa. Sinka Zoltán, Sinka István fia állt előttünk. Édesapja verseivel mondott köszönetet a Püski házaspárnak a találkozó újbóli megrendezéséért. Másnapra beszélgetni hívtam, ha után nyugdíjba mentem. Most sem unatkozom. Irodalommal foglalkozom. Verseket írok, s apám önéletrajzi regényének, A fekete bojtár vallomásának a folytatásán dolgozom, ő elkészült vele 1936-ig. Akkor került fel Pestre. Én egészen a haláláig szeretném megírni. — Hogyan kerültek kapcsolatba a Püski kiadóval? — Apámnak tizenhárom éves korától kezdve kellett dolgoznia. Juhászkodott, miként az édesapja. Míg a juhokat őrizte, írogatta verseit. Az elsőt a csizma szárára. Először Bajcsy-Zsilinszky lapjában, a Szabadságban jelent meg verse. Ekkor figyelt fel rá Püski Sándor, aki szintúgy annak a vidéknek volt a gyermeke. Azt a tájat járta, amelyet apám feltüntetett, megszólaltatott a verseiben. Az ő lelkében is éltek azok a dallamok, melyeket ezer éve csak a szélbe sírtak, írásban soha nem jelentek meg. Sinka István első nagy verseskötetével, A váddal indították meg Püskiék a könyvkiadást és a kereskedést. Kassovitz Sinka Zoltán folytatja a regényt VARGA SOMOGYI TIBOR FELVÉTELE Balassi Bálint énekmondó verseny Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján énekmondó versenyt hirdet a fiatalok számára a Garabonciás Történelmi Gyermekegyüttes. A verseny célja: tiszteletadás a költő emlékének, valamint a magyar énekkultúra műfajbeli gazdagítása, az énekmondói hagyomány élesztése és népszerűsítése a fiatalok körében. A versenyen részt vehetnek mindazok a leányok és fiúk, akik az idén még nem töltik be 18. életévüket. A versenyzők két énekszámmal szerepelnek: az egyiknek kötelezően Balassi-versnek kell lennie, a másik azonban tetszőlegesen választható a 16-17. század dalkincséből. Az énekek előadhatók korhű hangszerkísérettel vagy anélkül. Ha nem maga a versenyző, hanem korhatáron belüli zenésztársa látja el a kíséretet, úgy ez a kísérő is versenyző (korosabb partnerre ez nem vonatkozik). Többtagú csoport nem léphet fel! A műveket az énekesnek és kísérőjének fejből kell előadnia. Az értékelést zsűri végzi. A verseny fővédnöke Farkas Ferenc zeneszerző. A fődíjak: Koboz, korhű viselet (színpadi szereplésekhez), utazás Balassi Bálint életének helyszíneire. A további díjak: zenei, művelődéstörténeti, illetve művészeti könyvek, valamint különböző hanghordozók. A rendezők, a helyezettek számára szereplési lehetőséget biztosítanak. A legjobbak fellépnek az MTA Irodalomtudományi Intézet és az egyetemek régi magyar irodalomtörténeti tanszékei által Esztergomban, 1994. május 24—28. között, Balassi emlékére rendezendő, A magyar Amphion című konferencia hangversenyén és a Balassi-év 1994. február 13.—október 20. közt zajló egyéb rendezvényein. Jelentkezni levélben lehet, 1993. november 30-ig. A levélnek tartalmaznia kell a versenyző és esetleges kísérője nevét, életkorát, valamint a kísérő hangszer fajtáját. A pontos feladósú levelet a következő címre várjuk: GARABONCIÁS ALAPÍTVÁNY, 1055 Budapest, Fálk Miksa u. 10. A támogatók jóvoltából a vidékiek díjmentesen utazhatnak a verseny helyszínére, Budapestre. Az énekmondó versenyt támogató testületek és személyek nevét a későbbiekben tesszük közzé. Újabb támogatók csatlakozását örömmel fogadja a rendező alapítvány a fenti címen. Versenytitkárság Széri Varga Géza: Furulyás lány (a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat anyagából) Másfél éve, 92 nyarán Hajdúszoboszlón járva véletlenül pillantottam meg azt a plakátot, amelyen a dicsőszentmártoni társulat invitálta a város lakóit színielőadásra. Sütő András Advent a Hargitán című színjátékát mutatták be. Noha a társulat tagjai teljes egészében műkedvelő színészek voltak, csodálatos előadásnak lehettünk szemtanúi. Sütő András nagyívű, tépelődő gondolatai a székelység megmaradásáról, életdilemmáiról, a túlélés heroizmusáról, a hargitai hózáporok tüneményes fehérségével szikráztak föl és világítottak a hajdúváros művelődési házának színpadán. Előadásukban nyoma sem volt a mesterkéltségnek és az erőltetettségnek, ami általában az amatőr társulatokat jellemzi. Különösen nyelvi előadásmódjuk volt szuggesztív, de mozgásukon is látszott, hogy jól összeszokott társaságról van szó. Ki tudták ragadni a nézőt a helyi időből, s ha néha-néha — néhány másodpercre — kizökkentünk az előadásból, lelki szemeinkkel Zetelaka, Székelyvarság, Sikaszó kanyargós hegyi útjait pásztáztuk. Néhány napja Pesten találkoztam Vitális Ferenccel, aki nemcsak színész-rendezője, hanem díszlettervezője és technikusa is a társulatnak. Nem panaszkodva, de kissé kesernyésen, szikár tárgyilagossággal beszélt a gondjaikról: — Tavaly végre elértük, hogy önállósodjunk Népszínház néven. Megmaradtunk ugyan a Sípos Domokos Művelődési Egylet kötelékében, de önálló költségvetéssel dolgozunk. Az utóbbi néhány évben olyan drasztikusan emelkedtek az utazási és szállítási költségek, hogy a vidéki útjainkat már képtelenek vagyunk finanszírozni. Idestova 25 éve működünk, és azt tűztük ki célul, hogy a magyar vándorszínészet hagyományait folytatva még a legeldugottabb kis székely falvakba is elvigyük az előadásokat. A társulatunk 1970-ben alakult, akkor még Munkásszínjátszó Egyesületként. Eddig összesen 378 fellépésünk volt, és ennek körülbelül a kétharma d Dicsőszentmártoni Népszínház gondjai ma vendégszereplés. Bemutatkoztunk 28 faluban és 23 városban. Bejártuk a Székelyföldet, de elmentünk még a bukaresti magyarokhoz is. A majd negyedszázad alatt mintegy 130 tag fordult meg nálunk: tanárok, diákok, munkások, néhány orvos — szinte a társadalom minden rétegéből volt közöttünk valaki. Jelenleg 27 fő a teljes létszáma társulatunknak. Általában magyar klasszikusokat viszünk színre: Jókait, Gárdonyit, Móriczot, Tamásit, és játszunk Bródytól, Barta Lajostól is. Erdélyben mi mutattuk be először az Advent a Hargitám, 1990 végén. Sütő András is eljött a bemutatónkra. Azt mondta, hogy két dolognak örül. Az egyik, hogy hazavittük a darabot, a másik, hogy teljesen szöveghűek voltunk. Ebben az évben Sepsiszentgyörgyön a magyar amatőr színjátszók fesztiválján első díjat, Concord-díjat nyertünk, és Molnár Judit meg én a legjobb alakítás díját is megkaptuk. Tavaly már folyamodtunk különböző alapítványokhoz. Kolozsváron beadtuk a pályázatot a Soros-alapítványhoz, de elutasítottak bennünket mondván, hogy ez nem az ő támogatási profiljuk. Most azért jöttem Pestre, hogy átvegyem és megköszönjem az Illyésalapítvány segítségét, 150 ezer forintot hangerősítő berendezések vásárlására. Nemrégen mutattuk be Tamási Áron Vitéz lélek című darabját. Hajdúszoboszlón, a testvérvárosunkban már voltunk vele, de szeretnénk végigmenni a Küküllő menti falvakban is. Ehhez viszont az kell, hogy tudjunk venni egy használt autóbuszt, mert az utazási költségek elviselhetetlenül megemelkedtek. Azelőtt egy-egy előadásunkból volt annyi bevétel, hogy a bérelt autóbuszt kifizettük belőle. A magyarországi Országépítő-alapítvány is ígért segítséget, és Kanadából is jelezték, hogy talán tudnak majd némi támogatást nyújtani. Hát, reménykedjünk ... Cs. Kovács Károly Címerkiállítás A magyar főpapi címerekkel ismerkedhetnek meg a látogatók Polgár Marianne grafikus kiállításán, melyet dr. Csathó István történész nyitott meg a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Központban október 25-én. Dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát és dr. Bertényi Iván egyetemi tanár előadásait követően a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubiláte kórusa gregorián dalokat énekelt. A kiállítás egy hónapig tekinthető meg. K. L. :__________________________________________________| 9