Magyar Fórum, 1993. július-december - Szárszó Fórum 2-8. szám (5. évfolyam, 26-52. szám)

1993-11-11 / 45. szám

1993. november 11. Magyar FöruM E­zer éve szélbe sírt dallamok — Ha jól számolgatom, hatvanöt esztendős. Mivel foglalkozott élete során, és mivel foglalkozik most? — Gimnáziumban érettségiztem. Két bátyám közül az egyik a Műegye­temen végzett, s én is oda jelentkeztem. Az úgyneve­zett felszabadulás után, amint kitudódott, kinek a fia vagyok, nemhogy fel­vettek volna, még ki sem értesítettek, sőt a bizonyít­ványomat sem akarták visszaadni. Olyanok vonták felelős­ségre a magyarokat, köz­tük az írókat is, akik mele­gedtek, lébecoltak, mialatt a magyarság pusztult. Apám is feketelistára ke­rült, elhallgattatták. Úgy kereste kis pénzét, hogy füzetekbe írogatott há­rom-négy verset alamizs­náért. Mi a bátyáimmal két-három havonta ad­tunk neki bizonyos össze­get, hogy meg tudjon élni. Nos, hogy segíteni tud­jak, el kellett mennem dol­gozni. Egy textilgyárban kezdtem tizenkilenc éves koromban segédmunkás­ként. A műszak után men­tem vagont rakodni a Ke­lenföldi pályaudvarra. Ké­sőbb egy kovácsüzembe kerültem, és esti egyete­men történelmet,ma­gyart hallgattam. Közben kitanultam a kovács szak­mát, s tizennyolc évi mun- A balatonszárszói találkozó egyik estéjén idős férfi lépett hívatlanul a mikrofonhoz. Pár perc­nyi türelmet kért és lehetőséget, hogy édesapja néhány versét elmondhassa. Sinka Zoltán, Sinka István fia állt előttünk. Édesapja verseivel mondott köszönetet a Püski házaspárnak a találkozó újbóli megrendezéséért. Másnapra beszélgetni hívtam, ha után nyugdíjba men­tem. Most sem unatkozom. Irodalommal foglalko­zom. Verseket írok, s apám önéletrajzi regényé­nek, A fekete bojtár vallo­másának a folytatásán dolgozom, ő elkészült ve­le 1936-ig. Akkor került fel Pestre. Én egészen a haláláig szeretném megír­ni. — Hogyan kerültek kapcsolatba a Püski ki­adóval? — Apámnak tizenhá­rom éves korától kezdve kellett dolgoznia. Juhász­­kodott, miként az édesap­ja. Míg a juhokat őrizte, írogatta verseit. Az elsőt a csizma szárára. Először Bajcsy-Zsilinszky lapjá­ban, a Szabadságban je­lent meg verse. Ekkor fi­gyelt fel rá Püski Sándor, aki szintúgy annak a vi­déknek volt a gyermeke. Azt a tájat járta, amelyet apám feltüntetett, megszó­laltatott a verseiben. Az ő lelkében is éltek azok a dallamok, melyeket ezer éve csak a szélbe sírtak, írásban soha nem jelentek meg. Sinka István első nagy verseskötetével, A váddal indították meg Püskiék a könyvkiadást és a kereske­dést. Kassovitz Sinka Zoltán folytatja a regényt VARGA SOMOGYI TIBOR FELVÉTELE Balassi Bálint énekmondó verseny Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján ének­mondó versenyt hirdet a fiatalok számára a Gara­bonciás Történelmi Gyer­mekegyüttes. A verseny cél­ja: tiszteletadás a költő em­lékének, valamint a ma­gyar énekkultúra műfajbeli gazdagítása, az énekmon­dói hagyomány élesztése és népszerűsítése a fiatalok körében. A versenyen részt vehet­nek mindazok a leányok és fiúk, akik az idén még nem töltik be 18. életévüket. A versenyzők két ének­számmal szerepelnek: az egyiknek kötelezően Balas­­si-versnek kell lennie, a másik azonban tetszőlege­sen választható a 16-17. század dalkincséből. Az énekek előadhatók korhű hangszerkísérettel vagy anélkül. Ha nem maga a versenyző, hanem korhatá­ron belüli zenésztársa látja el a kíséretet, úgy ez a kísé­rő is versenyző (korosabb partnerre ez nem vonatko­zik). Többtagú csoport nem léphet fel! A műveket az énekesnek és kísérőjének fejből kell előadnia. Az értékelést zsűri végzi. A verseny fővédnöke Far­kas Ferenc zeneszerző. A fődíjak: Koboz, korhű viselet (színpadi szereplésekhez), utazás Balassi Bálint életének helyszíneire. A további díjak: zenei, művelődéstörténeti, illetve művészeti könyvek, vala­mint különböző hanghor­dozók. A rendezők, a helye­zettek számára szereplési lehetőséget biztosítanak. A legjobbak fellépnek az MTA Irodalomtudományi Intézet és az egyetemek ré­gi magyar irodalomtörténe­ti tanszékei által Eszter­gomban, 1994. május 24—28. között, Balassi em­lékére rendezendő, A ma­gyar Amphion című konfe­rencia hangversenyén és a Balassi-év 1994. február 13.—október 20. közt zajló egyéb rendezvényein. Jelentkezni levélben le­het, 1993. november 30-ig. A levélnek tartalmaznia kell a versenyző és esetle­ges kísérője nevét, életko­rát, valamint a kísérő hangszer fajtáját. A pontos feladósú levelet a következő címre várjuk: GARABON­CIÁS ALAPÍTVÁNY, 1055 Budapest, Fálk Miksa u. 10. A támogatók jóvoltából a vidékiek díjmentesen utazhatnak a verseny hely­színére, Budapestre. Az énekmondó versenyt támogató testületek és sze­mélyek nevét a későbbiek­ben tesszük közzé. Újabb támogatók csatlakozását örömmel fogadja a rendező alapítvány a fenti címen. Versenytitkárság Széri Varga Géza: Furu­­lyás lány (a Hódmezővásár­helyi Őszi Tárlat anyagá­ból) M­ásfél éve, 92 nyarán Hajdúszobosz­lón járva véletlenül pillantottam meg azt a plakátot, amelyen a di­csőszentmártoni társulat invitálta a város la­kóit színielőadásra. Sütő András Advent a Hargitán című színjátékát mutatták be. No­ha a társulat tagjai teljes egészében műkedve­lő színészek voltak, csodálatos előadásnak le­hettünk szemtanúi. Sütő András nagyívű, té­­pelődő gondolatai a székelység megmaradá­sáról, életdilemmáiról, a túlélés heroizmusá­­ról­­, a hargitai hózáporok tüneményes fe­hérségével szikráztak föl és világítottak a hajdúváros művelődési házának színpadán. Előadásukban nyoma sem volt a mester­kéltségnek és az erőltetettségnek, ami általá­ban az amatőr társulatokat jellemzi. Különö­sen nyelvi előadásmódjuk volt szuggesztív, de mozgásukon is látszott, hogy jól összeszo­kott társaságról van szó. Ki tudták ragadni a nézőt a helyi időből, s ha néha-néha — né­hány másodpercre — kizökkentünk az elő­adásból, lelki szemeinkkel Zetelaka, Székely­­varság, Sikaszó kanyargós hegyi útjait pász­táztuk. Néhány napja Pesten találkoztam Vitális Ferenccel, aki nemcsak színész-rendezője, ha­nem díszlettervezője és technikusa is a társu­latnak. Nem panaszkodva, de kissé keser­nyésen, szikár tárgyilagossággal beszélt a gondjaikról: — Tavaly végre elértük, hogy önállósod­junk Népszínház néven. Megmaradtunk ugyan a Sípos Domokos Művelődési Egylet kötelékében, de önálló költségvetéssel dolgo­zunk. Az utóbbi néhány évben olyan draszti­kusan emelkedtek az utazási és szállítási költségek, hogy a vidéki útjainkat már képte­lenek vagyunk finanszírozni. Idestova 25 éve működünk, és azt tűztük ki célul, hogy a ma­gyar vándorszínészet hagyományait folytatva még a legeldugottabb kis székely falvakba is elvigyük az előadásokat. A társulatunk 1970-ben alakult, akkor még Munkásszínját­szó Egyesületként. Eddig összesen 378 fellé­pésünk volt, és ennek körülbelül a kétharma­­ d Dicsőszentmártoni Népszínház gondjai ma vendégszereplés. Bemutatkoztunk 28 fa­luban és 23 városban. Bejártuk a Székelyföl­det, de elmentünk még a bukaresti magya­rokhoz is. A majd negyedszázad alatt mint­egy 130 tag fordult meg nálunk: tanárok, di­­ákok, munkások, néhány orvos — szinte a társadalom minden rétegéből volt közöttünk valaki. Jelenleg 27 fő a teljes létszáma társula­tunknak. Általában magyar klasszikusokat vi­szünk színre: Jókait, Gárdonyit, Móriczot, Ta­másit, és játszunk Bródytól, Barta Lajostól is. Erdélyben mi mutattuk be először az Advent a Hargitám, 1990 végén. Sütő András is eljött a bemutatónkra. Azt mondta, hogy két do­lognak örül. Az egyik, hogy hazavittük a da­rabot, a másik, hogy teljesen szöveghűek vol­tunk. Ebben az évben Sepsiszentgyörgyön a ma­gyar amatőr színjátszók fesztiválján első dí­jat, Concord-díjat nyertünk, és Molnár Judit meg én a legjobb alakítás díját is megkaptuk. Tavaly már folyamodtunk különböző ala­pítványokhoz. Kolozsváron beadtuk a pályá­zatot a Soros-alapítványhoz, de elutasítottak bennünket mondván, hogy ez nem az ő tá­mogatási profiljuk. Most azért jöttem Pestre, hogy átvegyem és megköszönjem az Illyés­­alapítvány segítségét, 150 ezer forintot hang­erősítő berendezések vásárlására. Nemrégen mutattuk be Tamási Áron Vitéz lélek című darabját. Hajdúszoboszlón, a test­vérvárosunkban már voltunk vele, de szeret­nénk végigmenni a Küküllő menti falvakban is. Ehhez viszont az kell, hogy tudjunk venni egy használt autóbuszt, mert az utazási költ­ségek elviselhetetlenül megemelkedtek. Az­előtt egy-egy előadásunkból volt annyi bevé­tel, hogy a bérelt autóbuszt kifizettük belőle. A magyarországi Országépítő-alapít­­vány is ígért segítséget, és Kanadá­ból is jelezték, hogy talán tudnak majd némi támogatást nyújtani. Hát, re­ménykedjünk ... Cs. Kovács Károly Címerkiállítás A magyar főpapi címerekkel ismerkedhetnek meg a látogatók Polgár Marianne grafikus kiállí­tásán, melyet dr. Csathó István történész nyitott meg a Budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ­ban október 25-én. Dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fő­apát és dr. Bertényi Iván egyetemi tanár előadása­it követően a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubiláte kórusa gregorián dalokat énekelt. A kiállítás egy hónapig tekinthető meg. K. L. :__________________________________________________| 9

Next