Magyar Fórum, 1998. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1998-10-29 / 44. szám
1998. október 29. Magyar Fórum Nem engedünk az '56-ból! Október 23-án, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezve, a Magyar Igazság és Élet Pártja díszünnepséget tartott Budapesten, az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének Kongresszusi Központjában. A háromezer férőhelyes nagyterem színültig megtelt a párt emlékezni és ünnepelni akaró szimpatizánsaival. A műsort a MIÉP szóvivője, Győri Béla nyitotta meg. A Himnusz felcsendülése után rögtön a pártelnökfrakcióvezető, Csurka István emelkedett szólásra. - A magyar radikalizmus párttá és mozgalommá szerveződésének hat éve alatt először emlékezhetünk a forradalomra úgy, hogy az emlékezés alkalmát nem kell összekötnünk utcai megmozdulással, a forradalom és szabadságharc szellemének felmutatását nem kell a gyalázatos jelennek szembeszegeznünk. Ma végre felmutathatjuk magát a forradalmat, a véres napokat, az erkölcsi magasságokat, az egyéni sorsokban megjelent történelmet, a hangulatokat és a képeket, a formálódó világtörténelmet úgy, ahogy megéltük, ahogy volt. Beszélhetünk a megtorlás gyalázatáról úgy, amint megtörtént és amiképpen része kell legyen egész nemzetünk élő tudatának. Mert nem elég a pesti srácról megemlékeznünk, a pesti ávósról sem szabad elfeledkeznünk, annál is inkább, mert a pesti srác már régen a föld alatt alussza álmát, de a pesti ávós még itt privatizál közöttünk - kezdte beszédét a pártelnök, majd a forradalmat értékelve hozzátette: - Ötvenhat óta annak, aki a rontó, gyilkos hatalmakkal cimborál, beleilleszkedik a rendszerükbe, hasznot húz belőlük, számolnia kell a közmegvetés valamilyen formájával. Ezt a pesti srácok vérének köszönheti a világ. - Az Istennek tervei vannak velünk. A kijelölésünk 42 évvel ezelőtt azon a csodálatos őszi délutánon megtörtént. Az akkor kilyukasztott zászlót ma is magasra kell emelnünk egy másik erővel szemben, de ugyanazon sötét és gonosz erő ellen, ha úgy tetszik. Ha egy hétfejű sárkányt már legyőztünk, csak azért is megmaradásunkkal, példamutatásunkkal le kell győznünk a globalizmus, a korlátlan anyagiasság, s az álnok kozmopolita liberalizmus ezerfejű sárkányát is - mondta Csurka István. A pártelnök beszédét követően a csángó népzenét játszó, nagy sikerű Tatros együttes előadásában gyimesi és moldvai csángó táncokat láthatott a közönség. Ezután Csurka László színművész lépett az emelvényre, aki Márai Sándor Mennyből az angyal című versével emlékezett a forradalomra és a szabadságharcra. A szavalat után a színpadról Nagy Feró és zenekara hozta lázba a közönséget. Politikai töltésű slágereiket és egy máig kiadatlan, a Corvin közi hősökről szóló dalukat adták elő. Az együttest követően egy újabb vers hangzott el, most Dörner György előadásában. A kiváló színművész a Szegedi Ballada című költeményt szavalta el, melyben a szerző, Tollas Tibor a szegedi mártírnak, Kováts Józsefnek állít emléket. Dörner György után Hegedűs Zsuzsanna énekelt. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, dr. Hegedűs Lóránt, a Magyar Út Körök Mozgalom elnökeként emelkedett szólásra. Beszédében rámutatott arra: igaz ugyan, hogy minden pótolható, de semmi sem kicserélhető. Ezt az állítását történelmi példákkal támasztotta alá. A püspök úr ötvenhatról megjegyezte, hogy az áldott forradalom vulkánból életsziget-kitörés volt, mert a totalitárius diktatúra ellen lépett fel. A jelenre utalva kifejtette, hogy negyvennyolchoz hasonlóan, nem engedhetünk az ötvenhatból sem, de ma a molotovkoktélok helyett csak szavazni kellene. A püspök úr a beszédét Francois Villon versével, az Akasztófavirágok balladájával fejezte be. A műsor végén a Zsigmond Géza lelkész vezetésével felálló, az ezeréves határ mellől érkező Keresztvári Református Egyház Dalkörének jóvoltából székely dalok csendültek fel. A rendezvényt a Szózat és a székelyföldi együttes előadásán felbuzdulva, a közönség kérésére, a székely himnusz közös eléneklése zárta. T. L. Csurka István Hegedűs Lóránt Blöffölt ismét Markó Béla és az RMDSZ Bukarest-párti szárnya. Blöfföltek, és tovább olvad az RMDSZ. Hajdanán 600 ezer tagot számlált, ma jó, ha 200 ezernyi tag maradt. Markó Béláék lemondtak a több száz éves múltú kolozsvári magyar egyetemről és elfogadták a soha meg nem valósuló multikulturális Petőfi—Schiller egyetem ígéretét. Lemondtak az erdélyi és a partiumi magyarság érdekképviseletéről cserében azért, hogy megtarthassák miniszteri székeiket és nagyromániai kormányzói pozíciójukat. Markó Béláék annak idején, amikor Kolozsváron megalakult a '89-es puccs után a Magyar Demokrata Szövetség, nagy hirtelen Bukarestben kikiáltották az RMDSZ-t, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget. A kolozsvári alapító szervezetet tagozatra fokozták le. Markó Béláék koalíciós partnerséget vállaltak Románia kormányában és ők legalizálják azokat a cselekedeteket, melyek révén Romániában ma mélységes nyomor terjed szerteszét az országban. Markó Béláék azt a tévhitet terjesztik, hogy Bukarestben lehet magyar érdekeket érvényesíteni, miközben Romániában a magyarság semmit nem nyert a koalíciós partnerül felajánlkozó magyar kormányzati részvételtől. Mit mondanak a vezetőik által magukra hagyott székelyek és magyarok? Sóhajuk már istenkáromlás: „még Ceausescu alatt is jobb volt”. Markó Béla az RMDSZ előtt egy fájó, megoldatlan magyar ügyre ilyenképpen reagált: „Ez nem gond, megbeszéltem az öreggel”. Ez a nem gond, a magyar egyetem ügye volt és az öreg név mögött maga Iliescu neve fedezhető fel, a posztkommunista diktátor. Valóban nem ügy, multikulturális zagyvasággal és hülyeséggel kenik be az egész botrányos jelent. Multikultúráról beszélnek Markóék, miközben hűséges fegyver hordozója, Verestóy Attila, székely polgármestereket tilt le magántelevízióinak képernyőiről. Markó Béla Bukarestben „védi” a magyar érdekeket. Verestóy Attila meg multimilliomossá válik a tönkretett székely háztartások révén. A veresttyk nyertek a rendszerváltáson. Ők privatizáltak, de magyar érdekeket soha nem képviseltek. Nagyváradon megtámadják a magyar színészeket, mert ők ez évben a 200 éves nagyváradi magyar színjátszást ünnepüik, de nem lehet, mert nemsokára ünnepelni akarják Nagyváradon a román nyelvű színjátszás 50. évfordulóját. Ördögi, gyűlölködő a légkör, amit nem a román paraszt gerjeszt, hanem a hagyományos román politika és ehhez asszisztálnak a posztkommunista magyar vezetők. Lucian Szilagi, Bihar megye prefektusa megfenyegeti Tőkést és Csapó szenátort, felszólítja az RMDSZ-t, zárják ki a két magyart az RMDSZ-ből. Markó Béláéknak ehhez szavuk sincsen. Minden csatornán és minden hullámhosszon útszéli hangnemben rágalmazzák a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökét, Tőkés Lászlót. Még csak szavát sem hallatja Markó Béla. Gyülekezési és szólási jogát sértik a magyaroknak Székelyföldön és a Partiumban. Az RMDSZ hivatalosainak válasza: néma csönd. Szeptemberben a Székelyföldi Fórumon, Alsócsernátonban közfelkiáltással követelték a magyarság autonómiáját, önrendelkezését, az önálló állami magyar egyetem jogainak visszaállítását. Az egyházi, a magyar közösségi vagyonok visszaszolgáltatását. Erre hördült fel Bukarest, és az alsócsernátoniak ellen bírósági eljárásokat helyezett kilátásba. A budapesti liberális sajtó Tőkéséket gettópolitizálással vádolta. Rá rímelt rögtön Iliescu a románok fővárosából és szeparatistának minősítette az alsócsernátoni népképviseleti gyülekezetét. Bukaresti, budapesti, New York-i összjátéka ez a liberálisoknak és posztkommunistáknak. Az összjátékhoz a kottát Markó Béla, Frunda György írta. Figyelmeztető fórumot rendeztek Érmihályfalván 1998. október 24-én, Partitumi Fórum - Régiók találkozója címen. A találkozót Tőkés László püspök hívta össze, akit napokkal korábban újra püspökké választott a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület. Ebbe a megszentelt választásba is bele akart piszkítani az RMDSZ bukaresti csoportja. Az érmihályfalvi találkozón ott volt ismét főtisztelendő Tempfli József, nagyváradi katolikus püspök, Czirják Árpád kanonok, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa. Ebben a templomban tett esküt az RMDSZ vezérkara, és ezt az esküt szegték meg folyamatosan a Markó-félék. Az érmihályfalvi régiók találkozóján képviseltette magát Bihar, Kolozs, Maros, Gyergyó, Hargita megye sok lelkésze és reménykedő RMDSZ-politikus - szenátor vagy képviselő mindössze kettő volt. Az érmihályfalvi református templomban találkoztak a partiumbeliek és az erdélyiek. Ennek a templomnak református papját, a hitvalló Sass Kálmánt, 1959-ben gyilkolták meg a románok. Az ökumenikus istentisztelet után tanácskoztak a résztvevők, majd a következő nyilatkozatot tették, ott a templomban, helyükről felállva: ,Az érmihályfalvi fórum résztvevői egyetértünk a Székelyföldi Fórum határozataival, támogatjuk az ott elhangzott programnyilatkozatot és felszólítjuk az RMDSZ választottjait és kinevezettjeit, hogy felhatalmazásuknak megfelelően gyakorolják a közképviseletet és az érdekképviseletet. Megállapítjuk, hogy a kormányzati felelősség vállalása korlátozza jogvédelmi szövetségünket közképviseleti hatáskörének teljesítésében, alárendeltté és kiszolgáltatottá teszi a kormánykoalícióban. Jogsérelmeink gyarapodnak. Ilyen körülmények között a központi hatalom részesének lenni, s kormányban maradni nemzeti önérzetünket sértő, történelmi léptékű hiba. ” Az érmihályfalvi fórumra dr. Bogdán Emil országgyűlési képviselővel, az Interparlamentáris Unió román-magyar tagozatának magyar elnökével együtt utaztam Biharkeresztesen, Nagyváradon keresztül. Nagyvárad után Szatmárnémeti felé, az Érmelléken haladtunk, történelmi tájon. Érmelléken és a Szilágyságban egymás mellett a falvak és a városok: Diószeg, Érmindszent, mai nevén Adyfalva, Nagykároly, Sződemeter és Érsemjén. A táj ismerős. Bihar, Szatmár kettészakított magyar föld, államhatár húzódik rajta. Vajon tudja-e Markó Béla magyar költő, itt szűk harminc kilométeres körzetben kik születtek? Tűnődjünk el e sárba fulladt vidéken, e nyomorúságosan tengődő magyarság ősein. E tájon született Károli Gáspár, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, Kaffka Margit. Itt születtek, egymás melletti falvakban. Hallott róluk Markó Béla, bukaresti magyar költő? Ha olvasta volna az RMDSZ elnöke e szent magyarok tanításait, próféciáit, nem kollaborálna olyan hatalommal, mely saját népét, a románságot is mélységes nyomorúságban tartja. Ha olvasta volna Ady váteszes sorait Markó Béla, akkor tudná, hogy a bukaresti kormányzásban részt venni annyit jelent, mint a gyűlölködő román nacionalizmus minden cselekedetének erkölcsi terhét a partiumi és az erdélyi magyarságra hárítani... Is Győri Béla Ermelléki kiáltás