Magyar Fórum, 2012. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
2012-08-09 / 32. szám
16 Kosaras Péter Ákos Elhallgatott történelem „1. Megemlékeztél arról, amivel Istennek tartozol. 2. Én vagyok a te hazád: Nagy-Magyarország. 3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó. 4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes. 5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd bajtársaidat, mint tenmagadat. 6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered. 7. Védd a másét. A magadét ne pazarold. 8. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen. 9. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne bántson. 10. A család szentély. Ha magadnak nincs, őrsödben megtalálod. ” Magyar ForcM 2012. augusztus 9. Fejezetek a Királyi Csendőrség történetéből(23. rész) A razzia során végrehajtott első csoportos kivégzésre január 23-án délelőtt 11 óra körül került sor. Ekkor ugyanis a 1ó. határvadász zászlóalj laktanyája előtti utcában mintegy 60 személyt lőttek agyon. A történteket dr. Zöldi Márton csendőr főhadnagy jelentette Feketehalmy-Czeydner Ferenc tábor noknak, aki ebben az időben éppen a határvadász zászlóalj tiszti étkezdéjében tartózkodott. A jelentéstételt követően a tábornok, Zöldi kíséretében azonnal a helyszínre sietett és beszámoltatta beosztottait az eseményekről. Az érintettek elmondták és ezt jelölték meg a lövöldözés okaként is hogy az összegyűjtött személyek közül többen szökést kíséreltek meg, illetve hogy az összegyűjtöttek csoportjából kézigránátot dobtak honvédeinkre, aminek következtében zűrzavar keletkezett és a katonák ezért használták a fegyvereiket. A kézigránátos merénylet híre hamar elterjedt a járőröző katonák között is, akik ezt követően még a korábbinál is feszültebb légkörben végezték feladatukat. A laktanya előtti lövöldözést követően a kutatójárőrök által összegyűjtött személyeket a “gyűjtőjárőrök” már sok esetben nem a leventeotthonba, hanem egy részüket a strandra, még másokat az atlétikai sportpályára, valamint a szerb temetőbe kísérték és több esetben sor került az elfogottak tömeges kivégzésére is. Ugyancsak történtek fegyveres incidensek a Kossuth Lajos utcában, a Laktanya utcában, a Bárdossy László utcában, és a Deák Ferenc téren. Végül Grassy József ezredes parancsára az egész razziát délután három óra körül leállították. Ezt követően a strand területéről még mintegy 600 személyt kísértek vissza a leventeotthonba, akik közül nem sokkal később többeket haza is engedtek. Megjegyzendő, hogy az érintettek későbbi tanúvallomásaiban szerepel, hogy volt több olyan tiszt is, aki bocsánatot kért tőlük a történtekért. A razziáról visszarendelt tiszteket Gaál Lajos csendőr alezredes arról tájékoztatta, hogy a razziát azonnali hatállyal le kellett állítani, mert sajnálatos módon a dr. Zöldi Márton csendőr főhadnagy és a Korompai Gusztáv folyamőr főhadnagy által vezetett csoportok törvénytelen módon végeztettek ki embereket. Amint azt a vizsgálat megállapította az újvidéki razzia során legkevesebb 1044 civil személyt végeztek ki, akik túlnyomó része szerb és zsidó nemzetiségű, illetve vallású volt. A razziák során a járőrök részéről öt tiszt és 60 legénységi állományú egyén - honvéd, csendőr és rendőr - vesztette életét. Amikor az újvidéki események híre országos szinten is ismertté vált, azonnal hadbírói kivizsgálás, majd az érintettek elleni vádemelés következett. A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága az 1944. január 24-én kihirdetett és 1944. február 18-án jogerőre emelkedett H. 448/43/118. számú ítéletével - a megvádolt csendőrök közül - Bátori Géza csendőr alezredest, Gaál Lajos csendőr alezredest, Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredest, Horkay József csendőr alezredest, Stepán László csendőr századost, dr. Kun Imre csendőr századost, dr. Csáky József csendőr századost, Budur Károly csendőr századost, dr. nemes Kacskovics Balázs csendőr századost, dr. Képíró Sándor csendőr századost és Gerencséry Mihály csendőr főhadnagyot bűnösnek mondta ki az 1930. évi III. tc. 59.§ (1) bekezdés 1. és 4. pontjába ütköző hűtlenség bűntettében és ezért négy főt 15 évi, egy vádlottat 14 évi, további egy-egy vádlottat 12, illetve 11 évi, négy főt pedig 10-10 évi fegyházra, továbbá 10-10 évi hivatalvesztésre, politikai jogaik gyakorlásának ilyen tartamú felfüggesztésére, valamint lefokozásra ítélte. Az ítélet nem rendelkezett - az érintett csendőrök közül - dr. Zöldi Márton csendőr századosról, mint vádlottról, mivel Zöldi az ítélethirdetés előtti napon megszökött és belépett a német Fegyveres-SS kötelékébe. Az ítélet úgynevezett bevezető részében az alábbiak voltak olvashatóak : Délvidéken 1942. január 04-től 30-ig terjedő időben - tehát a háború idején - a délvidéki szélsőséges mozgalomban részt vett kommunistagyanús egyének felkutatása és elfogása céljából végrehajtott katonai karhatalmi műveltek során, mint e karhatalomba kirendelt alakulatok parancsnokai, nevezetesen: Bátori Géza csendőr alezredes, IV. r. vádlott, mint a Zsablyán és környékén, valamint Újvidéken igénybe vett különböző csendőralakulatok területi osztályparancsnoka, és mint a karhatalmi csoportparancsnokok szakelőadója, Gaál Lajos csendőr alezredes V. r. vádlott, mint az Újvidéken alkalmazott csendőrökből és honvédekből alakított kutató-, gyűjtővalamint kísérő járőröket és ezen járőrökből felállított járőrcsoportokat irányító csendőrtiszteket ellenőrizni és törvényszerű eljárásokra utasítani hivatott parancsok.Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredes VI. r. vádlott, mint a Magyar Királyi Honvédvezérkar Főnöke, DD alcsoportjától a délvidéki kommunista mozgalom nyomozásának irányítása céljából oda kirendelt szakközeg,Horkay József csendőr alezredes VII. r. vádlott, mint a központi csendőrnyomozó parancsnokságtól Újvidékre, Zsablyára és ezek környékére kiküldött csendőrnyomozók parancsnoka. Az 1941. évi Csendőr Naptár borítója Stepán László csendőr százados VIII. r. vádlott, mint a Csurogon működő karhatalmi erő parancsnoka, - dr. Kun Imre csendőr százados IX. r. vádlott, -dr. Csáky József csendőr százados X. r. vádlott, -Budur Károly csendőr százados XI. r. vádlott, - dr. nemes Kacskovics Balázs csendőr százados XII. r. vádlott, - dr. Képíró Sándor csendőr százados XIII. r. vádlott és Gelencséry Mihály csendőr főhadnagy XIV. r. vádlottak, mint a már említett vegyes csendőr és honvéd kutató járőröket csoportonként irányítani és ellenőrizni hivatott parancsnokok alárendeltjeiket a Délvidéken foganatosított karhatalmi műveletek alatt közös egyetértéssel szolgálati kötelességük szándékos megszegésével bűncselekmények elkövetésére és különösen emberölések végrehajtására buzdították és így tudatosan okozóivá váltak annak, hogy a felsőbbség részéről elrendelt szabályszerű karhatalmi tisztogatás tervszerű vérengzéssé, kegyetlenkedéssé és fosztogatássá fajult, melynek során a beosztott honvéd és csendőr egyének tömeges kivégzéseket hajtottak végre. (...) Ekként pedig a jogrend biztosítása helyett, a karhatalmi erőket a felsőbbség utasításaival ellentétben törvényes rendelkezésüktől elvonták és ellenkező célokra, vagyis a már említett rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetésére használták fel és ugyanakkor eme tevékenységük eredményének ismeretében, az alárendelt fegyveres karhatalmi erők figyelmét a magyar királyi honvédség és csendőrség hátrányára megrendítették. Továbbá, az az alatt keletkezett jogsérelmek kivizsgálását és a tettesek felelősségre vonása iránti intézkedések megtételét szándékosan elmulasztották. Ezen cselekményeikkel Délvidéken a honvédséggel és a csendőrséggel szemben bizalmatlanságot, ellenszenvet és gyűlöletet ébresztettek, továbbá a hadsereg törvénytiszteletébe és igazságérzetébe vetett hitet megingatták, fennkölt szellemét és tekintélyét aláásták, Délvidék lakosságának nagy részét a Magyar Államhoz való őszinte visszatérés és ragaszkodás gondolatától eltántorították, egyben Magyarország ellen felhasználható hathatós propagandaanyagot szolgáltattak és a még ingadozó délvidékieket is ellenségeinek táborába hajtották, miáltal a Magyar Állam fegyveres erejének hátrányt, ellenségeinknek, pedig előnyt okoztak. A meghozott ítéletekkel párhuzamosan sor került egy külön rendelet kiadására is, amely arra figyelmeztette a csendőröket, hogy még a honvédségi alárendeltségben teljesített karhatalmi szolgálatban is csupán a saját Szolgálati Utasításuk szerint járhatnak el a továbbiakban. A magyar királyi kormány a razziában elszenvedett veszteségek és károk felmérésére egy külön bizottságot állított fel, még az országgyűlés az anyagi károk jóvátételén felül további évi 12 millió pengőt is megszavazott a razziában eltűntek és kivégzettek hátramaradottjainak kifizetendő életjáradékul. (Folytatjuk) Csendőreink bevonulása a felszabadult Komáromba Rozsnyó