Magyar Fórum, 2015. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

2015-09-10 / 37. szám

­ REZSICSÖKKENTÉS Hazug, cinikus a szocialisták politikája A magyar családok fizették meg a közműszolgáltatók külföldi tulajdonosainak hasznát Hosszú távon biztosítja a kormány a rezsicsökkentést. 2013-2014 fo­lyamán 334 milliárd forint maradt 3,8 millió magyar háztartásnál, ez az összeg 2015 végére 512 milliárd forintra növekszik. Németh Szilárd országgyűlési képviselő: az ipari rezsicsökkentéssel elérjük, hogy ver­senyelőnyhöz jussanak a magyar vállalkozások. Képviselő úr! Megteremtették a jogi és közgazdasági alapot az olcsó energia hosszú távon való fennmaradása érdekében?­­ Nézze, a rezsicsökkentésnek több eleme van. Az első, hogy 2010-ben úgy döntött a kormány, nem engedi, hogy a lakossági rezsiárak az infláció mér­tékét meghaladó mértékben emelkedjenek. Ennek köszönthetően két év alatt a villanyáram csak 2,2%-kal emelkedett a lakossági piacon. A második elem is olyan kormánydöntés kérdése volt, melyet minden kormány meg tudott volna lépni, ha akar, még a Gyurcsány-Bajnai által vezetettek is elkezdhették volna a rezsicsökkentő politikát. Hiszen akkoriban az EU-ban a magyarok fizették szinte a legmaga­sabb rezsiköltségeket. Ezért úgy határoztunk, nem elég az, ha a rezsiárak nem haladják meg az inflá­ció mértékét; csökkenniük kell, hiszen a kormány beavatkozási joggal bír ezen a területen. Nem hiá­ba hívják védett piacnak az egyetemes szolgálta­tást. A rezsicsökkentés két éven keresztül és három ütemben történt. Ezáltal a gáz, a villany és a távhő ára 25 százalékkal csökkent. A harmadik ütemről: március elején megalakult az Első Nemzeti Köz­műszolgáltató, amely biztosítja a rezsicsökkentés fenntarthatóságát és a szolgáltatás biztonságát. Visszavásároltuk a Főgázt, melyet Demszkyék pri­vatizáltak, és az egyetemes szolgáltatás területén hamarosan a gázszolgáltatási piac is az államhoz tartozik. Ez az alapja annak, hogy olcsó, a magyar családok által megfizethető és biztonságos energia­szolgáltatás legyen. Bár megtámadta rezsipoliti­kánkat az Európai Unió, továbbra is azt képvisel­jük, hogy fenntartjuk az egyetemes szolgáltatást, mely által a magyar lakosság energiához jut. Az állam így meghatározza az árminimumokat is. Mind­ez nagyban befolyásolja a családok szociális bizton­ságát is, mert több pénz marad a lakosoknál. 2015. december 31-éig 572 milliárd marad a háztartások­nál. Ezt a pénzt régen a szocialisták által privati­zált szolgáltatók kivitték az országból. A közszol­gáltató cégek jelentős hányadát még a Horn-kor­­mány idején privatizálták, amelyek pedig nemze­ti tulajdonban maradtak, azokat a Gyurcsány-kor­­mány árusította ki 2006-2008-ban. Mint ismert, e külföldi tulajdonosoknak a baloldali kormányok garantált profitot biztosítottak. A magyar családok fizették meg azt a hasznot, amit zsebre vágtak a cé­gek, mert a közműszolgáltatók külföldi tulajdono­sai mintegy 1060 milliárd forintot vittek ki az or­szágból működésük idején. Ezzel kellett szakítani 2010-ben. A mi rezsipolitikánknak viszont gazda­sági élénkítő hatása is van. Folyamatosan nő a kis­kereskedelmi forgalom, mert a rezsicsökkentés ál­tal náluk maradt pénzből képesek többet vásárol­ni. Akik pedig nem tudták kifizetni a villany vagy a gáz árát, s emiatt eladósodtak, a megspórolt összeg­ből tudtak törleszteni. Akiknek több pénzük ma­radt, magyar állampapírokat vásároltak. Ezt onnan tudjuk, hogy a kis címletű állampapírok fogytak a legjobban. A magyar állampapír vásárlása ahhoz járul hozzá, hogy a költségvetést a magyarok saját maguk finanszírozhassák. S azt sem szabad elfe­lejteni, hogy az infláció történelmi mélyponton van. Az úgynevezett ipari rezsicsökkentéssel el­érhetjük azt, hogy versenyelőnyhöz jussanak a magyar vállalkozások, s több embert foglalkoz­tassanak. Összefoglalva: a rezsicsökkentés a ma­gyar kormány „sarokköve”, s az is marad, míg a Fidesz kormányoz. A magyar áram- és gázárak a legmagasabbak közé tartoztak az Európai Unióban. Mi a helyzet ma?­­ 2002-2010 között a Gyurcsány-Bajnai-kormá­­nyok tizenötször adtak engedélyt az energiahiva­talnak arra, hogy egy védett piacon a lakosság szá­mára nyújtott földgáz és villamos energia árát emel­jék, így a földgáz ára 206 százalékkal, míg a villa­mos energiáé 97 százalékkal emelkedett ebben az időszakban. Akkor az EU-s átlagnál jóval többet fizettek a magyarok rezsire, most pedig keveseb­bet. Akkor a legmagasabb gázárat mi fizettük, ma pedig a második legalacsonyabbat az unió 28 tag­állama között. Az MSZP bírálta korábban a legvehemensebben kor­mány rezsipolitikáját. Most pedig hirtelen előáll az ol­csóbb energia ötletével. Nem tartja ezt abszurdnak?­­ Az MSZP éppen olyan politikát folytat a rezsi­csökkentéssel, mint mondjuk a bevándorlással kap­csolatban. Amikor lehetőségük lett volna csökken­teni az árakat, akkor nem tették meg. Egyértelmű, hogy hazug, cinikus a szocialisták politikája. Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a kormány rezsicsökkentésért felelős munkacsoportjának elnöke Magyar Fórum 2015. szeptember 10. www.ligetwebaruhaz.hu / *­r webaruhaz Keresse az interneten! A Visztulától a Dunáig Zsille Gábor rovata Gesztusok Múlt pénteken nagyszerű gesztust kapott hazánk egy lengyel fociklub­tól. Az amúgy gól nélküli döntetlennel zárult magyar-román mérkőzés előtt, a déli órákban felhívás jelent meg a legnépszerűbb varsói csapat, a Legia Warszawa honlapján, lengyel és magyar nyelven: „Kérünk min­den Legia szurkolót, hogy szorítsanak a magyar válogatottnak a mai, Ro­mánia elleni mérkőzésen. Reméljük, hogy Nikolics Nemanja betalál, és győzelemre viszi a csapatot! Sok sikert kívánunk Varsóból! Hajrá magya­rok!” Ez bizony szép a lengyelek részéről, igaz? A név szerint említett Nikolics a magyar válogatott csatára, és azért különösen kedves a lengye­leknek, mert idén nyáron a Videotontól a Legia Warszawa csapatához iga­zolt. Az egész ügy pikantériája, hogy ugyanazon az estén a lengyel válo­gatott Németország ellen vívott fontos mérkőzést, melyet sajnos elveszí­tett - az Európa-bajnoki selejtezők sorsolása ilyen egybeeséseket produ­kált. Viszont a mi részünkről nem született olyan felhívás, hogy drukkol­junk a lengyel nemzeti tizenegynek a németek elleni csatában. Kár, hogy a lengyelek gesztusa nem talált viszonzásra. Ideje lenne végre összekap­nunk magunkat, hiszen a barátság a kölcsönösségre épül. Mindeközben a politikai élet is zajlik. Érdekes, hogy a lengyel katoli­kus püspöki kar egyértelműen a menekültek befogadása mellett tette le a garast. Stanislaw Gadecki érsek, a kar elnöke vasárnapi szentbeszédé­ben gesztus értékűen kijelentette: minden lengyelországi egyházközség­nek készen kell állnia a menekültek befogadására, méghozzá vallási ho­vatartozástól függetlenül. Tehát a nem keresztény idegeneket is be kell fogadni. A lengyel prímás, Wojciech Polak (nevének jelentése Lengyel Béla) hozzátette: a menekültek befogadását szervezett, nem pedig ellen­őrizetlen, spontán módon kell végrehajtani, „összhangban a lengyel jog­gal, a lengyel kultúra és hagyomány tiszteletben tartásával.” Azt gondo­lom, az utolsó tagmondat csak kegyes elmélet, és a valóság mást hoz. Je­lenleg Lengyelországban csupán néhány ezer muszlim vallású bevándor­ló él, és már így is több társadalmi konfliktus történt. Az országban hat mecset működik, közülük kettő Varsóban - a környékükön élő lengyel lakosság hevesen tiltakozik az idegen vallás, az idegen kultúra jelenségei ellen. Ha néhány száz varsói, néhány ezer lengyelországi muszlim miatt botrányok támadtak, képzelhetjük, mi lesz, ha kampányszerűen beköl­tözik több tízezer szír, afgán, pakisztáni vagy éppen afrikai bevándorló. Ők vajon mennyire kívánják majd tiszteletben tartani a lengyel kultúrát és hagyományokat? Mindamellett megjegyzendő, hogy a lengyel püspö­ki kar állásfoglalása eltér Erdő Péter magyar prímás nyilatkozatától. Ugyanis az esztergom-budapesti érsek sajtótájékoztatóján azt emelte ki, hogy a menekültek ellátásának, befogadásának sok jogi akadálya van, sok adminisztratív gonddal kell szembenézni. Mi több, felvetette, hogy a me­nekültek befogadása akár az embercsempészet tényállását is kimerítheti. E mondatát később finomítani próbálta, arra hivatkozva, hogy szavait egyes újságírók kiragadták a „nagyobb összefüggésekből”. Az kétségte­len, hogy a menekültkérdés nagy darázsfészek, nehéz róla botrány nél­kül érdemben nyilatkozni. A magyar politikum számára is tanulságos lehet, hogy teljes érdekte­lenségbe fulladt az a népszavazás, melyet múlt vasárnap Lengyelország­ban tartottak. A polgárok három témakörben nyilváníthattak véleményt. A legfontosabb kérdés a választási rendszer megváltoztatását célozta: a javaslat szerint az egyéni választókerületek nagyobb szerepet kaphattak volna. A másik téma a pártok állami támogatásának fenntartását vagy el­törlését feszegette, a harmadik pedig azt indítványozta, hogy ezentúl a vi­tás kérdésekben az adóhivatalok az adófizető javára döntsenek. E kérdé­seket még a nemrégiben leköszönt államfő, Bronislaw Komorowski szö­­vegezte, és a népszavazás időpontját is ő tűzte ki. A voksolás akkor lett volna eredményes, ha a jogosultak legalább ötven százaléka az urnákhoz járul. Egy júliusi felmérés szerint a polgárok 41 százaléka tervezte, hogy él szavazati jogával. Ennek alapján a szakértők még azt sem tartották ki­zártnak, hogy e népszavazás átírja a lengyel választási rendszert, és a tér­ség más államai számára is példát mutat. Ehhez képest vasárnap estére kiderült, hogy az egész kezdeményezés teljes érdektelenségbe fulladt: mindössze 7,4 százalékos részvételi arányt hozott. Viszont e kevés szava­zó 79 százaléka mindhárom kérdésre igennel felelt. Megfigyelők szerint a népszavazás érvénytelensége tovább gyengíti Komorowski pártja, a kor­mányzó Polgári Platform (PO) helyzetét, és ez akár végzetes is lehet az októberi parlamenti választások előtt. Egyébként is hónapok óta a Jog és Igazságosság (PiS) vezeti a népszerűségi listát - tehát a mostani mérsé­kelten konzervatív kormány helyére egy konzervatív vezetés várható. Lassan szappanoperává válik a náci aranyvonat ügye, amelyről jóma­gam is hetek óta tudósítom Önöket. A Nyugat-Lengyelországban 1945- ben eltűnt, s most állítólag megtalált német páncélvonatról a legkülön­félébb hírek terjengenek. Tíz nappal ezelőtt a lengyel kulturális és nem­zeti örökségi miniszter helyettese még arról tájékoztatta a sajtót: 99 szá­zalékig biztos abban, hogy a vonat valóban ott van a két kincsvadász ál­tal megnevezett helyen, de egyelőre megállapíthatatlan, mi a rakománya. Elmondása szerint a saját szemével látta a georadar-felvételeket, és azo­kon tényleg egy száz méter hosszú vasúti szerelvény körvonalai rajzolód­nak ki. A vonat megtalálását egy lengyel és egy német kincsvadász jelen­tette be, és egy füst alatt biztosítékot kértek a hatóságoktól arra, hogy megkapják a talált érték tíz százalékát, amely a lengyel törvény szerint jár nekik. A miniszterhelyettes tíz napja azt is mondta, hogy akár fél évig is eltarthat, mire kiássák a beomlott hegyi alagútban elrejtett vonatot. A kincsvadászokat állítólag egy olyan személy vezette nyomra, aki 1945- ben részt vett a szerelvény elrejtésében, és tavaly a halálos ágyán felfedte a titkot, egy hevenyészett térképet rajzolva a helyszínről. Múlt szerdán viszont újabb fordulat történt: a két kincsvadász egy élő televíziós mű­sorban felfedte kilétét, és bemutatták a perdöntő georadar-felvételt. Ki­derült, hogy a vonat nem egy hegy gyomrában nyugszik, hanem sík te­repen, a föld alá ásva. A miniszterhelyettes ellenben kijelentette: már nem biztos 99 százalékig a vonat létezésében, mert a bemutatott felvétel nem perdöntő... A honvédség illetékese ezzel szemben arról beszél, hogy a vo­nat két hét alatt kiásható. A helyi polgármester a közvélemény türelmét kéri. A környéket ellepték az illegális kincsvadászok. A helyzet kissé kusza.

Next