Magyar Fórum, 2018. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-04 / 1. szám

2018. január 4. A balliberális helyzetfelismerés és cselekvőképesség Az MSZP mint az ellenzék vezető ereje 2015-ös évnyitója alkalmából bejelentette, hogy se bevándorlás se terrorizmus nincs, nem is volt. Aki nem neki hisz, hanem a saját szemének és mégis közvetlen össze­függésbe hozná a bevándorlókat a terrorizmussal, az nagyon nagy hi­bát követ el. Molnár Zsolt, az Or­szággyűlés Nemzetbiztonsági Bizott­ságának szocialista elnöke szerint a bevándorlás korlátozása felesleges, mert a terrorizmus 20. és 21. száza­di történelméből kiderül, hogy Nagy- Britannia, Spanyolország, Német­ország, Franciaország és Olaszor­szág honpolgárai maguk a terroris­ták, nem a migránsok. Példaként az ETA, az IRA, a Vörös Brigádok ju­tottak hirtelen Molnár eszébe, a Franciaországban rendezett véreng­zést pedig elintézte annyival, hogy Párizsban született, franciául beszé­lő, helyben szocializálódott, ott dol­gozó, uniós útlevéllel rendelkező francia állampolgárok követték el a támadásokat. Az nem tűnt föl a bol­dogtalannak, hogy éppen ez a prob­léma, tehát hogy egy fanatikus isz­­lamista migráns európai szokás és jogrendszerbe való szocializálásá­nak elmélete maga a fából vaskari­ka. Párizs példája pont ezt bizonyít­ja. Az ellenzéki politikus szerint ilyen helyzetben a bevándorlás kor­látozása nagyon nagy hiba. A politikus 2015-ben úgy vélte tulajdonképpen semmit sem kell cselekedni, hanem jó szoci szokás szerint sokat kell majd beszélni ar­ról, hogy Magyarország hosszú tá­von milyen bevándorlási politikát gyakoroljon, de hiba lenne azonnal bármit is lépni, hiszen Magyaror­szágon nincs közvetlen terrorfenye­getettség, nem vagyunk célpontjai még egy tudatos, jól kigondolt ak­ciónak sem. Üljünk mi is nyelvünk­kel a szánkban, ők is ezt teszik. De azt nagyon látványosan. Tettek he­lyett például besétálnak a tv-stúdi­­ókba, és elméleti síkon próbálkoz­nak a semmittevésük helyett fecse­géssel agyonütni az időt és vele a problémát is. Ezért tapasztalhatjuk, hogy bármely, magát baloldalinak tételező politikus, korábbi monda­tait cáfolva, képes a Molnáréhoz ha­sonló fejtegetésbe bocsátkozni, bát­ran annak az ellenkezőjét állítani, amiről fél műsoridőben beszélt. Hogy persze mindabból, amit ed­dig elmondott nem következik az, hogy egy, a párizsi akcióhoz hason­ló ne fordulhatna elő bárhol a vilá­gon. Hiszen a terrorizmus legfőbb veszélye, hogy irracionális, és olyan áldozatai is lehetnek, akik nem köz­vetlen célpontjai a támadásnak. Kis húzd meg után jött menetrendsze­rűen a szoci ereszd meg: megbélye­gezni vallásokat, társadalmakat, kul­túrákat néhány szélsőséges miatt, összemosni fogalmakat pedig nem szabad. És hát egyetértenének ők abban, hogy a schengeni határokon nemcsak Magyarország, hanem az egész Európai Unió határait fel­ügyelni felelősség, és nagyon kell figyelni arra, hogy kik jutnak be, milyen státusszal, milyen menekült­­ügyi, idegenrendészeti eljárást foly­tatnak ügyükben, vagy ideiglene­sen hogyan kerül valaki egy ma­gyarországi táborba. Bizony ám. Lesznek is javaslataik majd a szo­cialistáknak, csak még alszanak rá kicsikét, csak győzzük kivárni, ugyanis ők várnak még a vélemé­nyük kristálytiszta megfogalmazá­sával, annyit azonban már most tud­nak, ezt a szocik nevében el is mond­ja, hogy az azután már tényleg nem bevándorlási, különösen nem gaz­dasági bevándorlási kérdés, hogy tízezrével rohamozzák határainkat az illegálisan rajtunk átgázolni szán­dékozók, és be is látja, hogy nagyon­­nagyon nehéz helyzetben vannak a rendészeti és titkosszolgálati szer­vek, hiszen megelőző módon kel­lene kiszűrni azokat, akikre a je­lenlegi jogrendszerben nem könnyű lecsapni. Csak a tisztánlátás érde­kében jelezzük finoman, hogy őu­­raságát a szocialisták a nemzetbiz­tonsági bizottság elnöki székébe de­legálták. És azért, hogy pontosan lássuk, a költővel szólva, hogy ki ő, és merre van hazája, Molnár Zsolt megcélozván szarva közt a tőgyét eldarálja 2015 januárjának hideg hajnalán, hogy amennyiben mi nem fogadjuk az illegálisan, a Soros-em­bercsempészek által Európa hatá­raira szállított és civil szervezeteik által bujtogatott, kötelező segélye­zésben részesítendő iszlamista hor­dákat, akkor majd felvetődik Ber­linben, Brüsszelben, Londonban, hogy a náluk dolgozó magyarokra is úgy tekintsenek, mint akik biz­tonsági kockázatot képviselnek. Azonkívül az ok nélküli terrorista­gyanú mint olyan pedig ütközik a jogállamisággal­­ a szoci .szerint. Tehát várjuk meg míg gyilkol? Ke­rüljön börtönbe? S akkor jönnek Soros jogvédői és feljelentik Ma­gyarországot, mert nem elég kom­fortos a börtön a terrorista számá­ra. Brüsszelben megnyerik a pert, a terrorista és a civil jogvédők is ka­szálnak. Magyar Fórum Itt a kvóta, hol a kvóta A rendszeresen bérmálkozó Gyur­­csány 2015. május végén a keresz­tény lelkiismeretről mint autenti­kus nyilatkozott meg. Magyarországnak emberiesség­ből, mondhatni keresztényi lelki­ismerettől vezérelve teljesítenie kell ezt az uniós kötelességét a beván­dorlókkal kapcsolatban! Győzze le félelmeit a magyar lakosság a me­nekültekkel kapcsolatban! Küldte ultimátumát Brüsszelből a magya­roknak, hogy csak úgy horpadt a feje az akarnoknak. Nyakán kida­gadtak az erek, olyan büszke volt, hogy hazaárulás céljából Brüsszel­be látogatása során uniós politiku­sok fogadták. Gyurcsány maga tar­tott sajtótájékoztatót a találkozója után, és eldicsekedett, hogy őt mint a Demokratikus Koalíció (DK) el­nökét tájékoztatta Dimitrisz Avra­mopulosz, az illetékes görög EU- biztos arról, hogy a brüsszeli bi­zottság az Olaszországban és Gö­rögországban tartózkodó menekül­tek 40 százalékát - 40 ezer embert - akar szétosztani a többi uniós or­szágban. Gyurcsány ezt üdvözölte, ső­t ja­vasolta, hogy az uniós támogatásból finanszírozza Magyarország a mig­ránsok befogadását! 2015 nyarán az összes balliberális párt nem létező problémának tekintette a migrációt Az MSZP szerint a migráció nem valódi probléma, az LMP egyetértett abban, hogy a migráció marginális kérdés, nem is kell foglalkozni vele. A migránsokkal szemben inkább az európai országokban dolgozó ma­gyarokat tekintették a fő problémának. Az Együtt a be­vándorlók befogadását szorgalmazta, a Liberálisok pe­dig még alkotmánymódosítást is kilátásba helyeztek a migránsok érdekében, ami persze Fodor Gábor illúzi­ójaként volt csupán kezelhető, mindenesetre valamennyi ún. balliberális párt elnöke fontosnak tartotta kiállni a migránsok mellett. A DK egyenesen azt állította, hogy déli határainkra semmilyen nyomás nem nehezedik. Ugyanakkor aljasnak és elfogadhatatlannak nevezték azt, hogy a kormány tájékoztatja a magyarokat a kiala­kult helyzetről, és kikéri állampolgárai véleményét a migrációval kapcsolatos kérdésekről. Pityókás Ágikához beköszöntött az ősz K. Ágnes, a szocialisták budapesti el­nökénél kissé beborult és 2015 őszén ismét kiabálni kezdett: „Legyen vilá­gos, Magyarország minden polgára szá­mára, hogy a migrációval kapcsolat­ban nincs érdemi problémája Magyar­­országnak. Ez a probléma, ez egy ál­probléma. Ez nem létezik. Ez a Fidesz által generált hiszti és műbalhé.” Horváth Csaba fővárosi MSZP-s befészbukott, ott aztán kikelt magá­ból. Vasfüggöny van. Majd egy várat­lan fordulattal a nyitottságról az ju­tott eszébe, hogy úgy a bevándorlás, mint a migráció egy álprobléma, amit a Fidesz kreált, az igazi gondot ugyan­is a magyarok kivándorlása jelenti. Gyurcsány sem akart kimaradni, bár igazából a saját korrupciós ügye hizget­­te, ezért bejelentette, az ő szíve már az Európai Egyesült Államokért dobog. Aztán csak rákapott ismét a migrációs témára is, mint gyöngytyúk a takony­ra: „Ne engedjék magukat megtévesz­teni. Nincs Magyarországon bevándor­lásprobléma. Ez a történet csak arra jó a kormánynak, hogy elterelje a figyel­met a valós gondokról, a korrupciós botrányokról, a Quaestor-ügyről, kiol­tási botrányról, és még hosszan sorol­hatnánk. ..” Az Altus-ügy nyomasztot­ta, nem volt képes kontrollálni magát, föderatív közös államba szervezett Eu­rópai Unió híveként jelölte meg a párt­ját és aláírásgyűjtést helyezett kvátás­­ba a kvóta mellett, mert a kvótarend­szer jó, a kvótarendszer szép, és évente pár ezer ember szabályozott, szervezett, jól tervezhető befogadását kibírja Ma­gyarország. Majd ő bebizonyítja, hogy a miniszterelnök politikai döntésével szemben a DK aláírásgyűjtése azt tud­ja megmutatni, hogy van egy másik Ma­gyarország is. Miért kell félni évi 2-3 ezer embertől más kultúrából? Majd Gyurcsány, ha hatalomra kerül, meg­mutatja, mi a szolidaritás. Megnevezte brüsszeli partnereit, többek között Pierre Moscovici gaz­dasági ügyekért felelős biztost, Elz­­bieta Bienkowska belső piaci biztost, Miguel Arias Canetét, az energiapo­litikáért felelős uniós biztost, Maros Sefcovicsot, az Európai Bizottság energiaunóért felelős alelnökét és Dominique Ristori energiaügyi fő­igazgatót. 2015 novemberének végére megérkeztek a liberálisok A migráció kezelése, a terrorizmus elleni fellépés, a liberális értékek, va­lamint Orbán Viktor bírálata volt a legfőbb témájuk az Európai Liberá­lisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) budapesti kongresszusának hivatalos megnyitóján. Az Európába érkező menekülteket nyitott szívvel kell üdvözölni, mond­ták, és megtudtuk, hogy a közelmúlt­ban elhunyt Göncz Árpád víziója is ez volt. Viszont Orbán Viktor az illi­­berális állam kialakításán dolgozik, ezért jó, hogy a bolsik és a libsik által támogatott Kész Zoltán győzni tu­dott, és ezzel eltűnt a kormányon lé­vő pártok kétharmados többsége. Xavier Bettel, az EU soros elnöki tisztét betöltő Luxemburg miniszter­elnöke azt emelte ki, hogy nagy hiba a menekültügy és a terrorizmus össze­mosása. Nyitott társadalmat, szolida­ritást kell mutatnunk, mert különben Európa legfőbb értékei, a szabadság és a szolidaritás kerülnek veszélybe. És persze felszólalt a rádiós fogú (egy szál fog, öt perc szünet) ám szép arcú Guy Verhofstadt, az ALDE EP-kép­­viselőcsoportjának elnöke: azért jöt­tem Budapestre, hogy nemet mond­jak Orbán Viktor illiberális államára. Orbán teljesen populista lett, a több­ség diktatúráját alakította ki Magyar­­országon, ami minden létező liberá­lis és emberi érték ellen van. Az Eu­rópai Néppártban nem képesek ész­revenni az Orbán-veszélyt. Hogy lesz így közös külpolitika, biztonságpoli­tika, pénzügypolitika, ha önálló véle­ményük van az EU tagállamainak. Nem csoda, ha ide jutottunk. És decemberre befutott George So­ros. Aki szerint iszlámellenesek va­gyunk és miattunk nő a terrorizmus kockázata. Publicisztikát írt a The Guardian című brit napilapba Soros György, a nemzetközi spekuláns. Dolgozatát azzal indítja Soros, hogy „a terroris­ták és a demagógok akarnak megfé­lemlíteni minket, de ezt nem hagy­hatjuk! ”„2016-ban meg kell erősíte­nünk elkötelezettségünket a nyílt társadalom mellett és elveink mel­lett, és ellen kell állnunk az olyan szirén énekeknek, mint amilyene­ket például Donald Trump énekel a fülünkbe.” czyla (A sollyos évvel folytatjuk a következő számban) 3 Bár jól tudjuk, hogy újév napja mint kezdet, kiindulási pont, mindössze ember csinálta illúzió az idő végtelenségében, mégis emberöltők óta ez a nap, amikor az ember számadást készít a múltról, és terveket sző, fogadalmakat tesz ki jövendőre nézve. Wass Albert: Újévi üzenet Szükséges is, jó is, hasznos is úgy a tetteinkkel való elszámolás, mint időnként az újrakezdés józan kiter­­velése ennek az elszámolásnak az ár­nyékában. Emberek vagyunk, s ez­által hibákat követünk el, úgy egyé­nenként, mint közösségként, avagy nemzetként, mely elkövetett hibák következményei alatt szenvednünk kell. Ha fölismerjük ezeket a hibá­kat, és igyekszünk levetkőzni, akkor elmondhatjuk, hogy szenvedésünk haszonnal járt. Ha azonban elmu­lasztjuk akár a felismerést, akár az or­voslást, szenvedéseink értelmetlenek és hiábavalók maradnak, és egyre újabb, egyre keserűbb és súlyosabb szenvedéseket vonnak maguk után. Aki verembe esett, az csak fölfelé me­nekülhet ki onnan. Ha lefele próbál menekülni, egyre mélyebbre ássa ön­magát. Mi, magyarok, Trianon óta a lefelé való meneküléssel próbálkoztunk. Legnagyobb hibánkat, a széthúzást, mely Mohács óta egyik nyomorúság­ból a másikba vitt, az utolsó fél évszá­zad során odáig tökéletesítettük, hogy ma már alig található két magyar ezen a földön, aki huzamosabb ideig képes, minden erejét összetéve, egy közös cél érdekében dolgozni. Ez az oka annak, hogy sem az orosz gyarmattá vált Ma­gyarországon, sem idekint a szabad földön egy lépést sem haladunk elő­re, ső­t egyre mélyebbre ássuk magunk alatt a vermet. Szomszédaink, a romá­nok, csehek, szerbek, horvátok ara­szonként dolgozzák magukat fölfelé. Isten szabad napfénye felé, s mennél melegebben süt reájuk a nap, annál hidegebbé válik rajtuk a sötétség. Tudatosan vagy öntudatlanul, de valamennyien tudjuk, hogy sorsunk nem is fordulhat jóra mindaddig, amíg meg nem szabadulunk lelki hibánk­tól, mely újra és újra vesztünket okoz­ta. Amíg föl nem ismerjük, hogy erőt csupán egymásból meríthetünk. Amíg meg nem tanuljuk, hogy a magyar ember első kötelessége Istenével szem­ben a többi magyarral való megbéké­lés a testvéri szeretet jegyében, az egyetértés és együttműködés megte­remtése, és ezen keresztül a nemzeti egység újjáépítése. Egyénileg mindegyikünk lelkében ott pislákol a vágy, hogy valóban test­vérek legyünk. Egyénileg minden egyes magyar érzi és tudja, hogy sze­retnünk és segítenünk kellene egy­mást, mint ahogy azt más, szerencsé­sebb nemzetek fiai teszik. Irigység, hi­úság, önzés és egyéb kicsinyes gyön­­geségeink azonban megakadályoznak abban, hogy valóban testvérekké vál­hassunk. Nem vagyunk képesek fe­lülemelkedni a gyöngeségeinken, és összefogás helyett viszálykodunk, egy­más segítése helyett aláássuk egymást, és közben panaszkodunk, hogy egy­re mélyebbre süllyedünk a világ né­pei között. Önmagunkat süllyesztjük alá. Ellenségeink csupán a magyar föl­det darabolták szét alattunk. Amit ők nem voltak képesek megtenni elle­nünk, azt elvégeztük mi magunk: föl­daraboltuk a magyar lelkiséget. Ez az újévi magyar számadás ő­szin­­te és becsületes képe. Behunyhatjuk a szemünket, hogy ne lássuk, de a kép nem változik meg ettől. Meg is feled­keztünk róla, mint ahogy a leégett, lerombolt családi hajlékról megfeled­kezhet az ember, ha mentő­dni kíván a fájdalomtól, és talán okosan is ten­nénk, ha megfeledkeznénk magyar voltunkról és az ezzel járó felelősség­ről, ha már képtelenek lettünk arra, hogy mint magyarok hibáinkat levet­kőzve új jövendőt építsünk magunk­nak. Ha azonban van valami kis ér­telme is annak, hogy újévi számadást tegyünk magunkkal és magunkban, ez csak az lehet, hogy a számadáson okulva megpróbáljuk kitervelni az új­rakezdést, a jóvátétel lehetőségét. Fo­gadalmat teszünk, hogy az új eszten­dőben minden erőnket az egymás kö­zötti békesség megteremtésére fordít­juk. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy kiküszöböljük a félre­értéseket, melyek elválasztanak egy­mástól, és megkeressük azt a lelki ala­pot, melyre fölépíthetjük az egyetér­tést és az egységet. (Folytatás a 8. oldalon)

Next