Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-05-16 / 222. szám

Kolozsvár 222. Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnapososztiktlíkun. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bayerkert 413 sz.alatt, egy évre 13. félévre 6. negyedévre 3 pfttal AR FUTÁR, (Harmad-évi folyam.) Vasárnap maj. 16. 1858* A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 41 pengi krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 11. pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekké egyszersmind a díj is beküldendő. Csak igazat és valót!) (L.) Bámulva olvasom a Magyar Futár idei 215-dik számában megjelent: ,,Szerény észrevételek az igazságszolgáltatás reformja érdekében'''’ című cikket, — és bárha a jelenleg fenálló törvényszékek működő erőinek cél- és még észszerűbb felosztását, mint a gyakorlat által tényleg kitüntetett szükségességet, ki sem tagadhatja, aki főleg a társas bíróságok teendőivel, és az ügymenettel közelebbről ismeretes, mindazáltal a méltányosság mellett főleg az igazságnak kell hódolnunk, ha akár egy törvényszék tevékenységét fel.) Ezen cáfolatot következő levél kiséretében kaptuk: „Marosvásárhely, máj. 5. 1858. Tekintetes szerkesztő ur! Bátorkodom az ide zárt helyreigazító cikket becses lapjába fölvétel végett oly bizalmas kéréssel beküldeni, hogy nem remélt megtagadás esetére e cikket nekem rögtön visszaküldeni szíveskedjék, mivel szándékom felsőbb helyen a kikürtölt téveszméknek helyre utasítását eszközölni. Cikkem minden aláírás nélkül (csak az elein látható L. betű alatt) jelenhet meg. Tisztelettel lévén sat----“ Olvasóink felvilágosítására és mivel a t. cáfoló úr még a felsőbb hatalom tekintélyét is kész segítségül hívni, hogy cáfolatának tért nyerjen, ide kellene jegyeznünk a cáfolat írója hivatali minőségét is; e felvilágosítás nélkül sem a kísérő levél, sem maga a cáfolat tökéletesen nem megérthető. Az igazság és méltányosság is, mire a cáfoló szeret hivatkozni, azt követelnék, hogy ellenfelünk is nyílt sisakkal lépjen fel, mint mi. De a hivatali állás iránti kíméletből — mert maga a cáfolat hangja és még inkább tendentiája azt éppen nem érdemel— elnézzük, hogy küzdi ki az ismeretlen lovag az anonymitás pajzsa alatt, az „igazat és valót.“ Egyébiránt nagyon tiszteljük és köszönjük a bizodalmát igazságszeretetünkbe, minélfogva (L.) ar az egyenesen nekünk szánt kemény leckét éppen hozzánk küldötte : a fölvétel iránt még azon esetben is bizonyos lehetett volna, ha a felsőbbséggel való fenyegetést nem használja. Mert a mi „szerény észrevételeink“ annyira igazak és az életből vannak merítve, javaslataink is a tapasztalt, jártas és dologismerő emberek véleményével annyira megegyeznek, és oly félreismerhetően jóindulattal vannak előterjesztve, hogy azokban a m. kormány megtámadását annak semmi orgánumai fel nem találták. A tisztelt cáfoló úr midőn a mi úgynevezett „téveszméinket“ nyilvánosan is, felsőbb helyen, is meg akarja igazítani, kétféle tévedésben látszik elfogulva lenni: az egyik azon balhiedelem, mintha a magas kormány és az intézmények a mi szerény észrevételeink által meg lennének támadva. (L.) ur tehát szükségesnek látja gyorsan előugrani s a fenyegetetteket megvédeni. E tekintetben azonban a tisztelt cáfoló úr nagyon hívatlanul cselekedett, mert az intézmények bebizonyult hiányai iránt a közönségben felmerült igazságos, szerény észrevételeket, melyek legális jóindulattal vannak előterjesztve, egy felvilágosult és az előhaladás zászlóját lobogtató kormány megtámadásnak egyátaljában soha sem, sőt ellenben jó szolgálatnak fogja tartani. A jelen esetben pedig annyival inkább hívatlan a t. cáfoló ur láncra emelése, mivel a m. kormány maga elismerte a mostani polgári perfolytatás rende hiányait s azok orvoslását egy dologhoz értők választmányára bizta, mely javaslatait már felsőbb vizsgálat és helybehagyás alá is terjesztette. E körülményt a t. cáfoló úr már rég tudhatja, ha lapjainkat nem csak pomanában olvassa. Már mielőtt e felsőbb vizsgálat bezárva és A helybehagyás és szentesítés megtörtént volna, akkor van helye oly észrevételeknek, melyek a fenforgó kérdés legcélszerűbb eligazítására, akármily csekély mértékben szolgálhatnának. Második tévedése a t. cáfoló úrnak az, hogy „szerény észrevételeink“-et téveszméknek nevezi és hirdeti. De hogy azok nem csak nem téveszmék, hanem még a helyes eszméknél is erősebbek, mert valódi tények, arról alább fogunk számot adni. Sz e r k. akarjuk dicsérni, akár pedig a perfolyamba javitást akarunk. 2) Ha valamiben újítani, javitani akarunk, mindenek felett szükséges a fenálló rétegeket, alapokat s alkatrészeket lényegesen ismerni, mert csak egy leend lehetséges a létező rendszerbe oly változtatásokat indítványozni, melyeknél egyfelől a mutatkozó hiányok kikerültessenek, másfelől pedig a megmaradható anyagszerek úgy használtassanak fel, hogy az újra alkotandó egész a tökély felé — az emberi lehetőség határain belül — közelítethessék, ellen esetben minden törekvés hasztalan erőpazarlás, és időrablás lévén. Mi jelen igazságügyi reform körül annál fontosabb szerepet viszen, mivel ily oda dobott okoskodásokkal az igazságsóvár tömegbe csak bizalmatlanság költetik fel a kormány intézményei iránt, anélkül azonban, hogy a törvényhozás ilyen után a valódi hézagok kitudására s a kívánt gyökeres orvoslásra vezettetnék. Valóban ily eljárás hazánk jelen átalakulási korszakában higgadt megfontolást igényel, és egy eltévesztett felszólalás gyakran többet árt, mint mennyit használni szándékolt volna. :1) a) E bevezetésnél meg kell állapodnunk. A t. cáfoló úr, „a jelenleg fenálló törvényszékek működő erőinek cél- és még észszerűbb felosztását, mint a gyakorlat által tényleg kitüntetett szükségességet" nem csak nem tagadja, hanem bevallja azt is, hogy aki ilyent állít, az „a társas bíróságok teendőivel és ügymenetével közelebbről ismeretes.“ Ezt, kérjük a t. olvasót, jól megjegyezni, mert a mi „szerény észrevételeink“ célja semmi egyéb nem volt, mint egy egyszerű, csupa tényeken alapuló inductív okoskodás által a fenebbi eredményt, csaknem ugyanezen szavakkal,*) mint szükségességet állítani elő Többi javaslatain e mellett csak mellékes szerepet játszottak. És már most rajtunk lenne a sor erősen bámulni, hogy vájjon min bámulhat hát a t. cáfoló úr oly erősen, midőn a mi conclusionkat egészen helyesli és ügybeli jártassáságunkat is— persze akaratlanul — feldicséri? és hogyan vádolhat ily elismerés után egy hazámban méltányosság és igazság elleni vétekkel? De mi már rég Bolingbroke „nil admirali“-ja unalmas álláspontjára jutottunk, — és nemcsak nem bámulunk, sőt egész bizonyossággal azt merjük állítani, hogy maga a t. cáfoló úr sem bámul egy cseppet is, hanem azt képzeli, hogy mi csak az itteni törvényszék tevékenységét akartuk feldicsérni és ebben méltatlanságot és igazságtalanságot lát és, mint mondja, bámul — mert nem mondhatja, hogy menyire bosszankodik rajta. No már nekünk a mi „szerény észrevételeinkében dicséret valóban eszünkbe nem jutott s azt egy olvasónk is észre nem vette. Hogy nem a m. vásárhelyi, hanem az itteni kertszék köréből merítettük tapasztalati adatainkat,annak oka igen egyszerű és világos: a m. vásárhelyi tszék tőlünk távol van, sem működését, de még egy edictumát sem látjuk; a helybeli pedig szemeink előtt működik és hatását mindennap érezzük. Ha netalán dicséret rejlett a mi cikkünkben, az csak a tényekben fekhetett, feladása az nem volt ama szerény javaslatoknak. Szerk. 3) Ezen második élőbeszédben foglalt szemrehányásokat méltóztassék a t. cáfoló pr magának a tükörben felolvasni s az elsöbbikben foglalt teljes elismeréssel összehasonlítván, önmagának szemébe nézni A kacérkodások és gyanúsításokra nincs semmi mondani valónk. Az újítások initiativája a m. kormányé; mi csak némely javítási észrevételeket bátorkodtunk tenni és a hiányokat egyetlen egyszerű okra visszavinni. Szerk. *) Lásd 215-dik számunk kérdéses cikkét. Figyelmemet a fenebbi észrevételekben főleg két egyszerűen puszta állítás ragadó bámulatra, melyeket az igazság érdekében helyreutasítani legalább a nem-jogász olvasókra nézve kötelességemnek ismerem. Egyik, hogy a perek hosszúra nyúlásának az ügyvédek által szabadon felhasznált haladékok lennének okai, és hogy a per csak akkor jutna ítélet alá, mikor éppen a két fél ügyvédjének tetszik. Hogy valósággal nem így van, ezt igazolja az erdélyi polgári perrendtartás ötödik fejezete a haladékokról, mely szerint a haladékkérőnek a haladék okát lehetőleg be kell bizonyítani, amikor is a bíró belátására van bízva a kért haladék fölött az ellenfélt kihallgatni, vagy rögtön hivatalból határozni annak meg, vagy nem engedése iránt, — mindenik esetben a haladékkérések szigorúan megvizsgálandók, és a kért haladékok a felhozott okok és a pertárgy minőségéhez képest lévén megadandók, vagy elutasítandók, a nélkül, hogy a biró e részben az ügyvédek beleegyezéséhez lenne kötve, kévén azon egyetlen esetet, ha maguk a peresfelek közegyetértésből állítanák meg a haladék okát, vagy pedig azok megnyújtásáról lemondanak, mely esetben a biró ezen egyezéstől el nem térhet. 4) E szerint világos, hogy a haladékok adása vagy nyerése nem egyedül az ügyvédektől függ, hanem azokat, a felebbi kivételes eseten kívül kizárólag a bíró engedheti vagy tagadhatja meg, és pedig elannyira, hogy a haladék megtagadó végzés ellen még külön folyamodásnak sincs helye, hanem a felek e körüli sérelmeiket csakis az ügy érdemében hozott itélet elleni fellebbezéssel köthetik észze. 5) De az sem áll, hogy az ügyvédek tetszések szerint terjesztik a pert itélet alá, hisz a polgári perrendtartás 12-dik fejezete értelmében a szóbeli perekben az iratok csomagolása s iület alá bocsátása magánál a tárgyalásnál, az írásbeli pereknél pedig az e végre kitűzött napon történik meg, mely eljárás fölött a bíró nem csak hivatalból őrködik, sőt kimaradás esetében e célból újabb rövid határidőt tűz ki, — a nélkül mindazáltal, hogy az ügyvédeknek a felek saját beleegyezésén kívül e végett időhaladékot engedne, ha csak a becsomagolásnak valamely igen fontos akadály ellen nem állatid. ügy de még ennél is tovább megy a perrendtartásnak igazság-kiszolgáltatást gyorsító 4) A t. cáfoló úr e szavaival cáfolhatlan bizonyságát adja annak : mily sokat és mily ok nélkül szokott bámulni. Megint megbámulja azon állításunkat, hogy a perek hosszúra nyúlásának oka a perbeli haladékok nagyon szabad használása; azt puszta állításnak degradálja és megint az „igazság érdekében“ helyre akarja utasítani. De hogyan sikerüi azt ?“ kiírja a CPO haladékok iránti rendelkezéseit, és azt hiszi, hogy megcáfolta a mi állításunkat, mely a közgyakorlat kifejezése és amely a törvénynek éppen azon hiányosságában gyökerezik, mely szerint a biró a peres felek — szerintünk : az ügyvédek — bele,egyezését a haladékokba, tisztelni tartozik. És ezt maga a t. cáfoló úr mondja el a kitüntetett helyben és ezen egy cseppet sem bámul. No de mi sem. Szerk. 5) Az az: „e szerint világos, hogy a mi szerény észrevételeink nem puszta beszéd és légverdesés, hanem a törvény hiányosságából a körülmények kényszerítő hatalma alatt természetesen kifejlődött káros gyakorlat hű kifejezése. Szerk.