Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)

1858-06-10 / 229. szám

Kolozsvár Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és cs­­tiörtök tin. Előfizethetni minden postahivatalnál bér­mentes levélben vagy helyben a szerkesztői szál­láson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett B­a­y­e­r­­kert 413 sz.alatt, egy év­re 13. félévre öt, negyed­évre 3 pfttal 339. Csüütörtök jun. 10. HUTU mi­ (Harmad­évi folyam.) A h­irdetések­ négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 1­5 pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekké egyszersmind a dij is beküldendő. Kolozsvár jövendő jobbléte érdekében. II. Et voluisse sat est. A nagy birtoku aristokratiát kebelére szólítani s neki Kolozsvárt kedvenc­ mulató és lakhelyévé tenni ezutánra is, ez a főfeladas, mire e város községének kiváltképpen kell törekedni. Mert ne higyje senki, hogy ennek az aristokratiának, a mint ő maga is eleget panaszolja s legtöbbnyire képzeli, „már lejárt volna.“ Az igaz, hogy hatalma most, kézzel­fogható és szembetűnő, nincs; de ez provi­­sorius állapot, — és kinek van másnak most hatalma, mint a császárnak? Igen, de a fő­­aristokratián kivid Erdélyben — értjük a régen úgy nevezett magyar és székely földet — másnak még csak jelentése sincs, a többi mind csak „numerus et fruges consumere natus.“ Nála van a traditio, a históriai illusio, visszaemlékezés, a tekintély, a befolyás és a földbirtok. Erdély az igazi eldoradója az a­­ristokratiának, sehol a világon nem oly ked­vező annak az égalj és nem oly buján termő a föld, mint itt; — és a lhassai dalai-lamat nem környezi mélyebb tisztelet és hódolat, mint itt a cimeres főbb aristokratiát. Az 1848-diki forradalmas zavarok utáni ijedtsé­gében azt hitte s úgy tett, mintha már vége volna, — a sopánkodás azóta csak most kezd szűnni, mikor némi meglepetéssel kell átlát­nia, hogy nemcsak vége nincs, de egyedül éppen csak ő létezik s a crisisben még ke­vesebb esett el belőle, mint a forradalom előtti rendes időkben szokott volt. Sőt, a­mi a jelen időnek rá nézve kedvezőre fordultát tagadhatlanul bizonyítja, az ama meglepő jelenés, hogy némely 1848 előtti családi romlások is most épülnek és újulnak ki. A sopánkodás azért még is tart és ezután is fen fog maradni, mert a már régi szokás, aztán hasznos és jövedelmes, ha nem is fér­fias. De azért a főbb aristokratia földbirtoka nem fog elolvadni, sőt ezután még inkább fog tömegesedni. Mert a paraszt, ki csak úgy ingyen huppant a birtokba, nem tudja még megbecsülni azt és hogy növekedett élvvágyát a növekedett henyeség és közter­hek mellett kielégítse, leginkább pedig, hogy egy bekövetkezhető szükségben veleszületett elővigyázatlanságának áldozatja ne legyen, lassan lassan, vagy egyszerre elidegeníti in­gatlan birtokát és kinek jut az, kinek juthat másnak kezébe, mint a nagy földbirtokos­nak, kinek egyedül van módja és sokszor kénytelensége gabonájában a bizonytalan jö­vendő számára is halmozni fel élelmet a gondtalan népesség táplálására? Mert most már elmúlt az idő, mikor a földesúr a job­bágyot, részint mint atyai gondja alá bízott alattvalót, részint mint gazdasági eszközét az elpusztulástól megóvni igyekezett is, tar­tozott is, most legfeljebb vállat vonnt a be­következett szerencsétlenségen és azt mondja: sajnálom, de nem tehetek róla! A kisebb birtokos pedig, kit leginkább sújtott a for­radalmi átalakulás és csekély úrbéri kárpót­lása távol van attól, hogy földesúri s kivált megyei tiszti kiváltságaiért elegendőleg kie­légítse, éppen nincs abban az állapotban, hogy a helyzeten uralkodjék. E kiváltság most is a főaristokratiának maradott; az ő birtokának és hatalmának van kilátása ter­je­désre, ezért életkérdés Kolozsvárra nézve, ennek ragaszkodását továbbra is biztosítani. Nem is oly nehéz az, mint egyelőre látszik. Az aristokratia hajlama már előre Kolozsváré. Megpróbálja ő Pesten, Bécsben, Párisban, de mindenütt idegen, nagyon kicsiny és je­­lentéstelen mennyiség. Itt van ő ben, itt ő nagy, itt ő minden! Ez eldoraboba mindig visszatér. Ámde műveltsége, jártassága és is­meretsége a külfölddel ízlését és kényelmi követeléseit sokkal jobban kifejtette és fel­­magasította, hogysem csak távolról is ki tudná őt elégíteni az, a­mit Kolozsvár nyújtani képes. Ez irányban kell tehát a községnek működni. Széppé, az­az, szebbé és kényel­mesebbé kell tenni Kolozsvárt, mint a milyen most. E végett egy különös bizottmányt kell a községnek állítani értelmes, művelt embe­rekből, kiknek a város virágzása szivükön fekszik, „szépítő bizottmány“ cím alatt. E nem új dolog, minden nagyobb város bir­ály intézettel. A tanácsnál minden tisztvise­lőnek ki van osztva a dolga; e testület azért nem igen érkezhetik fejét ilyen, látszólag, felesleges dolgokkal törni. Az új építések vagy átalakítások terveinek e bizottmány előleges vizsgálatán kellene keresztül menni, a­miért egy építő mérnöknek vagy elismert jelességű építő mesternek is kellene abban helyet foglalni, az építési­ rendőrség bizton bele­olvadhatna e bizottmányba. Az utcák, piacok, sétatér sot. szépítési tekintetben mind e bizottmány gondja és felügyelete alatt ál­lanának. Ámde ezen utcákat, piacokat és sétatért még előbb jár­hatóvá, tisztává és széppé kellene tenni. E széles és szeles utcák, melyeken mindig rheumatismus veszélyének teszi ki magát a járókelő, ember- és jármű­­kímélőbb kövezet és teljesen kiegészített járda­vonalak után ásítoznak — és pedig nem csak a most szóban forgó magas aristokratia, ha­nem minden más becsületes ember fia érde­kében ; a széles utcák örökös szelét barát­ságos fa-gruppokkal kell megtörni, ezek kö­zepette pedig elegáns, kőmedencékbe ömlő, bővizű csorgókat állítani, hogy a város na­gyobb része ivó és mosó­vizbeli szükségén segitve legyen s az utcák komor és száraz tekintete vidám és mosolygó arculatot nyer­jen, de egyszersmind a nyárban örökösen porral saturált légkör tisztuljon és egéssé­­gesüljön. Ha ezt egyszerű szász földmivesek falusi községei megtudták csinálni, miért ne tudná Kolozsvár? A várost észak- és ke­letről környező barom­piacoknak alapos át­alakuláson kell keresztül menni. A barom­vásár dögleletes sár- és tófészekké alkotja azokat, a körülfekvő házak becsét lealacso­­nítja és új, a mostani nagyon sürgős szük­ségeknek megfelelő, lakóházak fölépülését akadályozza. Ha e terek jelen ocsmánysá­gukból kiemelkedve, zöld gyepes és facso­portokkal díszlő squarekké, vagy legalább kövezett piacokká alakulnak, új, csinos, e­­meletes épületek fogják nem soká környe­zetüket beszegni; mert a mind inkább csi­nosodó Kolozsvárt örömest választandja nem csak a mágnás, hanem a gyermekeit nevelni vágyó kisebb földbirtokos, a nyugalomba lépő hivatalnok és katonatiszt is lakóhelyéül, csak ne legyen a tisztességes szállás oly szörnyen szűk, mint most. — Hát a séta­tér ? De erről egy rövid érintésnél többet akarunk szólani, — majd a közelebbi számban. 30 darab cs. k. arany p­ál­y­a d­ij. Az országos gazdasági egylet fontolóra vévén azt, miszerint úgy az egyéni jobblét eszközlésének, mint a státus irányábani emelkedett tartozások ki­­elégithetésének érdekében, hazánk életkérdésévé vált, hogy mezei gazdaságunk eddigi önállásából elvégre kibontakozzék s a föld a gazdasági tudo­mányos elvek szerint miveltessék ; — fontolóra vé­vén egyszersmind azt is, miként hazánk elszige­telt s pénztelen helyzetében, inkább csak is a na­gyobb birtokosok képesek birtokukat arra képzett egyének által célszerűbb elvek szerint berendez­­tetni, míg a kisebb birtokosok érdekében célsze­rű vezérkönyvek közreadása látszik szükségesnek ezen oly fontos cél elérésére. Ezen szükségesség érzetétől buzditatva az or­szágos gazdasági egylet 30 darab cs. k. aranyat tűz ki egy népszerű nyelven szerkesztendő mun­kára, mely az alább irt kérdésekre kielégitőleg megfelelend : Pálya kérdés: Adassék elő népszerű jól érthető nyelven és röviden, szabatosan : 1. Mi a váltó gazdaság? és annak alkalma­zása szükséges-e Erdélyben, s ha az: átalanosan-e avvagy csak részletesen ? 2. Erdély földirati, égalji s igy fizikai fekvé­se, valamint népességi, életmódi s kereskedelmi szempontjaiból, hányas váltó-rendszer alkalmazása s minő terményeknek, minő sorozattal termesztése mutatkozik célszerűbbnek , lehető tekintettel az ország különböző vidékeire. 3. Tétessék szám és érték szerinti összeha­sonlítás, hogy az ízó által felállított váltórendszer­­nek hasonló földterületen, a mostan divatozó ugar­rendszer felett, minő és számszerint mennyi jöve­delmi előnye van a földipar s azzal összekötött tenyészállatok s ipartermények productiojában, s átalában egyik rendszer a másiknál mennyivel jö­vedelmezőbb s a mezei gazdaság minő ágaiban? 4. Ezen népszerű munkának célja lévén a ki­sebb birtokosság gazdasági fejlődésére hatni, az ízó ezen szempontot tartsa szem előtt; s az általa váltógazdaság alá rendezendő birtok hatvan hold­nál terjedelmesebb ne legyen, s egyszersmind te­kintet fordittassék arra, hogy hazánk nem rónaság. 5. Fejtessék fel, ha van-e lehetőség tagosítat­­lan szétszórt birtokban a váltórendszer alkalmazá­sára, vagy e fontos cél elérésére mulhatlanul szük­séges a tagosítás ? A pályaművek befűzve, s tisztán és idegen kézzel másolva, jeligés levelekkel ellátva, melybe az iró neve és lakhelye legyen zárva. A gazdasági egylet alólirt titkárához bekül­dendők a jövő 1850-dik év január hava 1-jő nap­jáig, mint zár­ határidőig. Az egylet válaszmánya fog bíráló bizottmány­ról gondoskodni s a pályadij 1859-dik év február 1-jén fog odaitéltetni Kelt Kolozsvártt, 1858. junius 2-dikán — az egyleti választmány megbízásából Nagy Ferenc, egyleti titkár. (Törvényszéki c­s­a­r­n­o­k). F. W. köz­katona, ki igen rosszul viselte magát és más több­féle vétségen kívül különösen tolvajságért ötször, továbbá csalásért és megszökésért volt büntetve és utoljára a fej­érvári fenyíték-századhoz áttétetett, folyó év kezdetén a katonai szolgálatból elbocsát­tatott és a járáshivatalnak átadatott, hogy őrizet alatt haza Johannisbergbe, Sileziában kisértesse. De F. W. ezt nem kedvelvén, egy hamis szabad­ság-levelet készített magának és megszökött. Ide Kolozsvárra érkezvén, különféle charaktert és ürü­gyet színlelve több házakat meglátogatott, és az alkalmat használván, egy helyről egy ezüst, más helyről egy arany órát, továbbá egy ezüst cukor­szelencét és ruhadarabokat lopogatott és ezen por­tékákat elzálogosítván, magának pénzt szerzett, mig a rendőrség nyomába akadván, ezen iparüzle­tének, elfogatása által, véget vetett. A törvényszék öt tolvajság bűntettéért és egy közokirat után­ csi­­nálása által elkövetett kihágásért három évi súlyos rabságra ítélte. — Sz. Gy. szolgáló legény, ki két külvárosi lakos istálóit felvervén, több apró — 8 pftot érő — szerszámot lopott, hét hónapi súlyos

Next