Magyar Futár, 1858 (3. évfolyam, 185-287. szám)
1858-06-10 / 229. szám
Kolozsvár Megjelenik e lap hetenként kétszer vasárnap és cstiörtök tin. Előfizethetni minden postahivatalnál bérmentes levélben vagy helyben a szerkesztői szálláson a kis Szamos mellett, az úgy nevezett Bayerkert 413 sz.alatt, egy évre 13. félévre öt, negyedévre 3 pfttal 339. Csüütörtök jun. 10. HUTU mi (Harmadévi folyam.) A hirdetések négyszer hasábozott sorának ára 4 pengő krajcár s ezenkívül mindenkori beiktatásért 15 pkr. kincstári adó. Vidéki hirdetésekké egyszersmind a dij is beküldendő. Kolozsvár jövendő jobbléte érdekében. II. Et voluisse sat est. A nagy birtoku aristokratiát kebelére szólítani s neki Kolozsvárt kedvenc mulató és lakhelyévé tenni ezutánra is, ez a főfeladas, mire e város községének kiváltképpen kell törekedni. Mert ne higyje senki, hogy ennek az aristokratiának, a mint ő maga is eleget panaszolja s legtöbbnyire képzeli, „már lejárt volna.“ Az igaz, hogy hatalma most, kézzelfogható és szembetűnő, nincs; de ez provisorius állapot, — és kinek van másnak most hatalma, mint a császárnak? Igen, de a főaristokratián kivid Erdélyben — értjük a régen úgy nevezett magyar és székely földet — másnak még csak jelentése sincs, a többi mind csak „numerus et fruges consumere natus.“ Nála van a traditio, a históriai illusio, visszaemlékezés, a tekintély, a befolyás és a földbirtok. Erdély az igazi eldoradója az aristokratiának, sehol a világon nem oly kedvező annak az égalj és nem oly buján termő a föld, mint itt; — és a lhassai dalai-lamat nem környezi mélyebb tisztelet és hódolat, mint itt a cimeres főbb aristokratiát. Az 1848-diki forradalmas zavarok utáni ijedtségében azt hitte s úgy tett, mintha már vége volna, — a sopánkodás azóta csak most kezd szűnni, mikor némi meglepetéssel kell átlátnia, hogy nemcsak vége nincs, de egyedül éppen csak ő létezik s a crisisben még kevesebb esett el belőle, mint a forradalom előtti rendes időkben szokott volt. Sőt, ami a jelen időnek rá nézve kedvezőre fordultát tagadhatlanul bizonyítja, az ama meglepő jelenés, hogy némely 1848 előtti családi romlások is most épülnek és újulnak ki. A sopánkodás azért még is tart és ezután is fen fog maradni, mert a már régi szokás, aztán hasznos és jövedelmes, ha nem is férfias. De azért a főbb aristokratia földbirtoka nem fog elolvadni, sőt ezután még inkább fog tömegesedni. Mert a paraszt, ki csak úgy ingyen huppant a birtokba, nem tudja még megbecsülni azt és hogy növekedett élvvágyát a növekedett henyeség és közterhek mellett kielégítse, leginkább pedig, hogy egy bekövetkezhető szükségben veleszületett elővigyázatlanságának áldozatja ne legyen, lassan lassan, vagy egyszerre elidegeníti ingatlan birtokát és kinek jut az, kinek juthat másnak kezébe, mint a nagy földbirtokosnak, kinek egyedül van módja és sokszor kénytelensége gabonájában a bizonytalan jövendő számára is halmozni fel élelmet a gondtalan népesség táplálására? Mert most már elmúlt az idő, mikor a földesúr a jobbágyot, részint mint atyai gondja alá bízott alattvalót, részint mint gazdasági eszközét az elpusztulástól megóvni igyekezett is, tartozott is, most legfeljebb vállat vonnt a bekövetkezett szerencsétlenségen és azt mondja: sajnálom, de nem tehetek róla! A kisebb birtokos pedig, kit leginkább sújtott a forradalmi átalakulás és csekély úrbéri kárpótlása távol van attól, hogy földesúri s kivált megyei tiszti kiváltságaiért elegendőleg kielégítse, éppen nincs abban az állapotban, hogy a helyzeten uralkodjék. E kiváltság most is a főaristokratiának maradott; az ő birtokának és hatalmának van kilátása terjedésre, ezért életkérdés Kolozsvárra nézve, ennek ragaszkodását továbbra is biztosítani. Nem is oly nehéz az, mint egyelőre látszik. Az aristokratia hajlama már előre Kolozsváré. Megpróbálja ő Pesten, Bécsben, Párisban, de mindenütt idegen, nagyon kicsiny és jelentéstelen mennyiség. Itt van ő ben, itt ő nagy, itt ő minden! Ez eldoraboba mindig visszatér. Ámde műveltsége, jártassága és ismeretsége a külfölddel ízlését és kényelmi követeléseit sokkal jobban kifejtette és felmagasította, hogysem csak távolról is ki tudná őt elégíteni az, amit Kolozsvár nyújtani képes. Ez irányban kell tehát a községnek működni. Széppé, azaz, szebbé és kényelmesebbé kell tenni Kolozsvárt, mint a milyen most. E végett egy különös bizottmányt kell a községnek állítani értelmes, művelt emberekből, kiknek a város virágzása szivükön fekszik, „szépítő bizottmány“ cím alatt. E nem új dolog, minden nagyobb város birály intézettel. A tanácsnál minden tisztviselőnek ki van osztva a dolga; e testület azért nem igen érkezhetik fejét ilyen, látszólag, felesleges dolgokkal törni. Az új építések vagy átalakítások terveinek e bizottmány előleges vizsgálatán kellene keresztül menni, amiért egy építő mérnöknek vagy elismert jelességű építő mesternek is kellene abban helyet foglalni, az építési rendőrség bizton beleolvadhatna e bizottmányba. Az utcák, piacok, sétatér sot. szépítési tekintetben mind e bizottmány gondja és felügyelete alatt állanának. Ámde ezen utcákat, piacokat és sétatért még előbb járhatóvá, tisztává és széppé kellene tenni. E széles és szeles utcák, melyeken mindig rheumatismus veszélyének teszi ki magát a járókelő, ember- és járműkímélőbb kövezet és teljesen kiegészített járdavonalak után ásítoznak — és pedig nem csak a most szóban forgó magas aristokratia, hanem minden más becsületes ember fia érdekében ; a széles utcák örökös szelét barátságos fa-gruppokkal kell megtörni, ezek közepette pedig elegáns, kőmedencékbe ömlő, bővizű csorgókat állítani, hogy a város nagyobb része ivó és mosóvizbeli szükségén segitve legyen s az utcák komor és száraz tekintete vidám és mosolygó arculatot nyerjen, de egyszersmind a nyárban örökösen porral saturált légkör tisztuljon és egésségesüljön. Ha ezt egyszerű szász földmivesek falusi községei megtudták csinálni, miért ne tudná Kolozsvár? A várost észak- és keletről környező barompiacoknak alapos átalakuláson kell keresztül menni. A baromvásár dögleletes sár- és tófészekké alkotja azokat, a körülfekvő házak becsét lealacsonítja és új, a mostani nagyon sürgős szükségeknek megfelelő, lakóházak fölépülését akadályozza. Ha e terek jelen ocsmányságukból kiemelkedve, zöld gyepes és facsoportokkal díszlő squarekké, vagy legalább kövezett piacokká alakulnak, új, csinos, emeletes épületek fogják nem soká környezetüket beszegni; mert a mind inkább csinosodó Kolozsvárt örömest választandja nem csak a mágnás, hanem a gyermekeit nevelni vágyó kisebb földbirtokos, a nyugalomba lépő hivatalnok és katonatiszt is lakóhelyéül, csak ne legyen a tisztességes szállás oly szörnyen szűk, mint most. — Hát a sétatér ? De erről egy rövid érintésnél többet akarunk szólani, — majd a közelebbi számban. 30 darab cs. k. arany pálya dij. Az országos gazdasági egylet fontolóra vévén azt, miszerint úgy az egyéni jobblét eszközlésének, mint a státus irányábani emelkedett tartozások kielégithetésének érdekében, hazánk életkérdésévé vált, hogy mezei gazdaságunk eddigi önállásából elvégre kibontakozzék s a föld a gazdasági tudományos elvek szerint miveltessék ; — fontolóra vévén egyszersmind azt is, miként hazánk elszigetelt s pénztelen helyzetében, inkább csak is a nagyobb birtokosok képesek birtokukat arra képzett egyének által célszerűbb elvek szerint berendeztetni, míg a kisebb birtokosok érdekében célszerű vezérkönyvek közreadása látszik szükségesnek ezen oly fontos cél elérésére. Ezen szükségesség érzetétől buzditatva az országos gazdasági egylet 30 darab cs. k. aranyat tűz ki egy népszerű nyelven szerkesztendő munkára, mely az alább irt kérdésekre kielégitőleg megfelelend : Pálya kérdés: Adassék elő népszerű jól érthető nyelven és röviden, szabatosan : 1. Mi a váltó gazdaság? és annak alkalmazása szükséges-e Erdélyben, s ha az: átalanosan-e avvagy csak részletesen ? 2. Erdély földirati, égalji s igy fizikai fekvése, valamint népességi, életmódi s kereskedelmi szempontjaiból, hányas váltó-rendszer alkalmazása s minő terményeknek, minő sorozattal termesztése mutatkozik célszerűbbnek , lehető tekintettel az ország különböző vidékeire. 3. Tétessék szám és érték szerinti összehasonlítás, hogy az ízó által felállított váltórendszernek hasonló földterületen, a mostan divatozó ugarrendszer felett, minő és számszerint mennyi jövedelmi előnye van a földipar s azzal összekötött tenyészállatok s ipartermények productiojában, s átalában egyik rendszer a másiknál mennyivel jövedelmezőbb s a mezei gazdaság minő ágaiban? 4. Ezen népszerű munkának célja lévén a kisebb birtokosság gazdasági fejlődésére hatni, az ízó ezen szempontot tartsa szem előtt; s az általa váltógazdaság alá rendezendő birtok hatvan holdnál terjedelmesebb ne legyen, s egyszersmind tekintet fordittassék arra, hogy hazánk nem rónaság. 5. Fejtessék fel, ha van-e lehetőség tagosítatlan szétszórt birtokban a váltórendszer alkalmazására, vagy e fontos cél elérésére mulhatlanul szükséges a tagosítás ? A pályaművek befűzve, s tisztán és idegen kézzel másolva, jeligés levelekkel ellátva, melybe az iró neve és lakhelye legyen zárva. A gazdasági egylet alólirt titkárához beküldendők a jövő 1850-dik év január hava 1-jő napjáig, mint zár határidőig. Az egylet válaszmánya fog bíráló bizottmányról gondoskodni s a pályadij 1859-dik év február 1-jén fog odaitéltetni Kelt Kolozsvártt, 1858. junius 2-dikán — az egyleti választmány megbízásából Nagy Ferenc, egyleti titkár. (Törvényszéki csarnok). F. W. közkatona, ki igen rosszul viselte magát és más többféle vétségen kívül különösen tolvajságért ötször, továbbá csalásért és megszökésért volt büntetve és utoljára a fejérvári fenyíték-századhoz áttétetett, folyó év kezdetén a katonai szolgálatból elbocsáttatott és a járáshivatalnak átadatott, hogy őrizet alatt haza Johannisbergbe, Sileziában kisértesse. De F. W. ezt nem kedvelvén, egy hamis szabadság-levelet készített magának és megszökött. Ide Kolozsvárra érkezvén, különféle charaktert és ürügyet színlelve több házakat meglátogatott, és az alkalmat használván, egy helyről egy ezüst, más helyről egy arany órát, továbbá egy ezüst cukorszelencét és ruhadarabokat lopogatott és ezen portékákat elzálogosítván, magának pénzt szerzett, mig a rendőrség nyomába akadván, ezen iparüzletének, elfogatása által, véget vetett. A törvényszék öt tolvajság bűntettéért és egy közokirat után csinálása által elkövetett kihágásért három évi súlyos rabságra ítélte. — Sz. Gy. szolgáló legény, ki két külvárosi lakos istálóit felvervén, több apró — 8 pftot érő — szerszámot lopott, hét hónapi súlyos