Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 5. évfolyam (1898)

ADATOK - Egy multszázadi gazda tanácsai a méhek és gyümölcsfákról (1770. körül)

A méheknek oly helyen, ketll méhest csinálni, a hova szelek nem ('•i-nek, m­ert máskép a szél nem engedi nékik bevinni méhesbe az eledelt, és ahol az juhok és kecskék nem járnak, mert azok a virá­gokat és jó illatú füvet rontják, leeszik, és ahol semminemü szarvas­marha nem fér s nem­ jár ; mert az a jó füveket, pázsitokat eltiporja, és a hol­gyík nem mászkál togest gasterb­a ; ahol a parti fecske, vagyis hüllő nem repdes ; és más ártalmas madarak, tudnillik filemnile. Szeretik pedig, h­a közel teh­et a méheshez, a méhek az tavakat, álló vizeket, fa mohát és viz körül lévő mohát, kedvelik igen a zöld pázsitokat s a folyó patakocskákat ; az méhes előtt hasznos és méhek­nek kedves a pálmafa és vadolajfa, és levendula avagy rozmarin, violák, kakukfű. Az döbbenyeken nem kell nagy szájat csinálni, m­ert máskép mind az erős tél, mind a nagy hévség árt a méznek. Tiszafa ártalmas a méheknek. Az ráknak haját, vagyis azt a felső vörös büzit nem kell a háznál tűzbe vetni, mert kidöglenek a méhek tőle, ámbár messzebb legyen is a méhes. Probatem est. _ Art a méheknek a büdös fertő, sár, ha közel vagyon a méheshez és ahol a szózatnak visszazengése vagy az üres kőszikláknak muzogása hallatszik, ártalmas. Lilium­ convallium is jó, ha közel vagyon a méheshez, barango­lással összehívhatni őket, m­ert vagy annak gyönyörű csengésétől indít­tatván, vagy megijedvén, mindnyájan a képekbe vissza­mennek, s elbújnak. Hogyha a méhek egymással harczolnak, egy marok port kü­ll közikbe vetni, megcsendesednek és visszamennek döbbenyekbe, gon-_­dolván, hogy fergeteg idő lészen." Annakntánna,­­midént megcsöndesedtek, gym­ely seregnek vezérét rosszabbnak, s alábbvalónak láttad lennit, öld meg, hogy hiába ne eméssze a mézet ; s megölvén az alábbvaló királyt, elszéled a serege is és összevegyül a jó sereggel, s jó lesz az is; és az, aki jobbnak találtatott, azon a másik seregen is fog uralkodni ; hogy pediglen még­is mérjed és megkülönböztesd a jót a rossztól, tudnod kell, hogy két­féle a király: az egyiknek arany punctumocskákkal fénylik a teste, és gyönyörű szemvidámító ékes, a másik röst, csúnya és széles hasú ; és olyan különbség vagyon a méhekben is, mivelhogy a jó méhek kicsinyek, gömbölyűk és igen fényesek, szinte ragyognak. Hogyha észrevennéd, hogy a méhsereg tévelyeg s bolyong, csa­­ k) E két cseh-tót szónak értelme „azaz gyik."

Next