Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 8. évfolyam (1901)

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Gr. Benyovszky Móricz hadi-tengerészeti és kereskedelem-politikai tervei. I.

Mercy jelentéséből kitűnik az a körülmény is, hogy Benyovszky terveit nem fogadták osztatlan tetszéssel Parisban s voltak, a­kik nem hittek neki, vagy legalább is erősen bírálgatták. Benyovszky ekkor már három év óta állott franczia szolgálatban, brigadéros, a Szt.­Lajos katonai érdemrend s egy ezred tulajdonosa volt. Noha kormányzósági kinevezése megtörtént, regényes múltja sok szóbeszédre adott alkalmat. Hazájából elmenekülvén, szökevénynek tekintették az akkori nemzetközi jog szempontjából is. Mert, mint magyar állampolgár eladdig, uralkodó­jának beleegyezése nélkül állott idegen szolgálatban s azonfelül a fenn­álló magyar törvényes rendelkezések értelmében engedély nélkül kiván­dorolt, tehát szökevény állampolgárnak tekintetett.*) Bíztatást nyert e, vagy párisi helyzete fordult-e rosszabbra, honvágy fogta-e el, arra nincs adat, de már 1777. nyarának végén jónak látta Benyovszky, hogy hazatérhetését biztosítsa. A valódi okot csak két körülményből magyarázhatjuk meg. Francziaországban nem biztak benne s ellenségei bevádolták. Azt hitte tehát, ha visszatér Magyarországba, tapasztalatait otthon jobban értékesítheti. Nem boldogulván Párisban, megpróbálta a hazamenetel eshetőséget. Nincs kizárva az sem, hogy erre a lépésre fölbíztatták. E czélból német nyelven kérvényt intézett Mária Terézia királynőhöz. Voltakép két kéréssel fordul hozzá. Az egyik, hogy engedje meg neki a királynő továbbra is a franczia király szolgá­latában való megmaradást s tekintse jó szívvel a bár idegen, de vérségi és szövetségi kapcsolat következtében vele (a királynővel) barátságos viszonyban álló királynak tett szolgálatait. Másik kérése, hogy a királynő engedje meg a hazájába való visszatérhetést, a­hová majd vénségére — mostani urának alkalmilag elnyerendő engedélyével — visszatérni óhajt. Folyamodásából kitűnik, hogy ekkor még nem gondolt a haza­jövetelre. Folyamodásának­­ érdemleges része, szó szerint ekképen szól : ") A kivándorlás tekintetében ugyanis 1763-ig mérvadónak tartották az 1009: XIII. és 1613: XIV­­.-cz. abbéli rendelkezéseit, hogy azt, a­ki engedély nélkül hagyja el az országot, halállal kell büntetni. A gyakorlatban azonban ezt a rendel­kezést nem hajtották végre. 1763. nov. 16-án kelt a királynőnek újabb végrehajtási rendelete, mely szerint az, a­ki engedély nélkül megszökik, első ízben öt évi börtönt kap, másodízben tíz évi börtönt s kényszermunkára ítélik, harmadízben sújtják aztán halálbüntetéssel. Benyovszky esetére az idézett rendelet 6 ik pontja illeti : „Ha valaki a magyar korona országaiból kivándorolt, történt légyen az bármi ok, vagy ürügy alatt s vissza akar térni, ha ez nem otthonmaradási szándékból történik s ha kiderül, hogy az ilyen engedély nélkül távozott, azt le kell tartóztatni. S ha az ilyenek esetleg idegen államban vállaltak is el katonai, vagy egyéb ezekkel nem elfoglalt állásokra való tekintettel, de mint szökevényekkel kell elbánni." Benyovszky 1767. szökött ki lengyel földre. 2) M. k. udv. kancz. II. 1777 . 5293. Bpest, Orsz. h­ár,­ szolgálatot.

Next