Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-04 / 36. szám

562 561 1. Sőt igen is­­ áthatná tisztelendő ur, mert van-e nagyobb­ kín a’ világon, mint mikor ollyan ember mint én, kit az egész járásban legértelmesebb jegy­zőnek tartanak tiszttársaim, sőt a’ járásbeli szol­­gabiró és eskü­tt urak is többször megbíznak hiva­talos jelentéseik elkészítéseivel, — én, mondom — ki a’ hazai törvényeket kitünőleg végeztem, és már királyi táblai jegyzőnek is fel akartam esküdni, mi­dőn e’ helységbe jegyzőnek hivattattam, én, ki a' Jelenkori hivatalomból életem óta szorgalmasan ol­vasom, a’ Pesti Hírlapot szinte könyv nélkü­l szava­lom , a’ Világ és Nemzeti Újságnak egyetlen czik­­két olvasatlan nem hagyom, sőt nagyában asztal felett feleségemmel azt is elmondatom, mi a’ Regé­lőben és Honderűben megi­atik, illyen ember — mondom mint én — ki, nem mondhatom, hogy a' vi­lágtól elmaradtam volna — a helység elöljá­rói előtt kénytelen megvallani, hogy a­ tőlem kér­dezett szavakat, mint egészen újakat és ismeretle­neket nem értem, annyival kevésbbé tudnám meg­mutatni azon füveket, mellyekre e’ nevek illenének. .. Hát miért nem nézte meg ön a magyar nevek mellé rekesztett diák neveket, mellyekkel kisegíthette volna magát a’ zavarból. J. Sőt épen ezek hoztak a legnagyobb zavar­ba, mert a’ mint az említett főneveket hallottam, az elöljárók előtt tüstént azzal kezdém­ magamat mentegetni, hogy még az én iskolai időmben diákul tanították a’ botanicát. P. Hát nem elégedtek meg a bírák e ment­séggel? J. De igen is meg látszottak már alapos ment­ségemre nyugodni, a midőn a furfangos második bíró rögtön kikiáltja, hogy a M. Gazda szerkesz­tője elég tovalátó volt a magyar főnevek mellé a diák neveket is oda rekeszteni, mire tüstént felszó­laltak a többi eskü­ttek is, és kívánták, hogy ve­gyem kezembe a M. Gazdát, és a diák­nevek után magyarázzam meg nekik, micsoda füvekről van ott szó. — Ekkor mit volt mit tennem, elő kellett venni a­­ Gazda f. é. 25 és 26 ik számát és olly dolog magyarázásához fogni, mit — 4 szem közt legyen mondva — sem diákul sem magyarul nem értettem. — És már szégyenszemre azok előtt, kik engem eddig élő oráculumnak tartanak, tudatlansá­gomat föl kellett volna fedezni, ha szerencsére épen ekkor a templomba hivó harang megkondulása vé­get nem vet szorongásomnak. .. Hiszen azért nem lehet a M. Gazdára ne­heztelni, mert az annak nem oka, hogy valaki a gazdasági műszavakat és az általok jelentett dolgo­kat nem érti, sőt a’ M. Gazda szerkesztője méltán felteheti, hogy a’ ki gazdasági folyóiratot akar ol­vasni , annak némi gazdasági előkészü­ltséggel is kell bírnia. .­. De igen is oka, mert tudhatná azt a szer­kesztő, hogy olvasói nem járhattak mind gazdasági iskolába, miért nem beszél tehát köznyelven. P. Ez csaknem lehetetlen, mert valahány vi­dék, majd annyifélekép nevezik ugyanazon fü­vet, sőt legtöbb helyen minden növénynek átalában csak fő, gaz vagy gyom a neve. E’szerint nem a’ M. Gazdában hanem magokban olvasókban van a’hiba, ha mi őt egyszer másszor nem értjük. — Egyéb­iránt nem akarok én a M. Gazda fü­veket nem is­merő olvasói iránt is igazságtalan lenni, merthogy ők még a’ vidékekbeli növényeket sem ismerik töké­letesen, annak nagy részben hiányos nevelési rend­szerünk az oka ; hiszen még eddigelé legjobb isko­láinkban is abból állott a’ természethistoria tanítása, hogy a’ tanulók képzelődését sohasem látott és nem is látandó dolgokon való csodálkozással mulatták ; megtanították például a’ gyermeket beszélni az ele­fántról, czethalról, kókusdiúról, czukornádról sat. Ha pedig a' gyermek természeti tudás vágyából valamelly felszakasztott növény neve után talált tu­dakozódni rendesen azzal szokott volt kielégítetni, hogy az fő, gaz vagy gyom — ezzel vége, még pe­dig örökre vége szakasztatott a gyermek íű­vészke­­dés vágyának. Boldog isten­­­nek nagy különbség van pedig még a’ fő és fő között csak gazdasági tekin­tetben is; egyik fő mérges, a másik ártatlan,egyi­ket a’ ló, másikat a szarvas marha, másikat ismét a juh vagy sertés szereti inkább: egyik alkalma­sabb legelőnek, a másikat pedig mintegy kaszáló­nak szánta a’természet. — Életbe vágó haszna volna tehát annak, ha a serdülő ifjúság a’ vidékbeli nö­vényeket mind egy helyen láthatván,, velők töké­letesen megismerkedhetnék. Minthogy pedig na­­gyobbszerű­ füves kertek, hol mindenféle kü­l és bel­földi növények együtt találtatnának, tetemes költ­séggel járnak , kívánatos, volna hogy a községek érdemes tanítói, kik különben is annyit kínlódnak némelly természet feletti dolgok tanultatásával, ma­gok megújítása végett is igyekeznének az egész vi­­dékbeli ismeretes növényekből az iskola mellett egy kis füves kertet felállítani. E kertben a’ gyermekek, kik természettől hajlandók a füvészkedésre, úgy megismerkedhetnének a’ különféle növényekkel, hogy az egész vidéken egyetlen egy növény sem találkoznék, mellyel már távolról igazi szinte mint csúfos nevén ne tudnának nevezni. És ime, itt eszem­be jutnak a kisdedovó intézetek, mellyekről h­ar­­madéve olly szívre hatólag szólott a’ M. Naptár.

Next