Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-05-04 / 36. szám
562 561 1. Sőt igen is áthatná tisztelendő ur, mert van-e nagyobb kín a’ világon, mint mikor ollyan ember mint én, kit az egész járásban legértelmesebb jegyzőnek tartanak tiszttársaim, sőt a’ járásbeli szolgabiró és eskütt urak is többször megbíznak hivatalos jelentéseik elkészítéseivel, — én, mondom — ki a’ hazai törvényeket kitünőleg végeztem, és már királyi táblai jegyzőnek is fel akartam esküdni, midőn e’ helységbe jegyzőnek hivattattam, én, ki a' Jelenkori hivatalomból életem óta szorgalmasan olvasom, a’ Pesti Hírlapot szinte könyv nélkül szavalom , a’ Világ és Nemzeti Újságnak egyetlen czikkét olvasatlan nem hagyom, sőt nagyában asztal felett feleségemmel azt is elmondatom, mi a’ Regélőben és Honderűben megiatik, illyen ember — mondom mint én — ki, nem mondhatom, hogy a' világtól elmaradtam volna — a helység elöljárói előtt kénytelen megvallani, hogy a tőlem kérdezett szavakat, mint egészen újakat és ismeretleneket nem értem, annyival kevésbbé tudnám megmutatni azon füveket, mellyekre e’ nevek illenének. .. Hát miért nem nézte meg ön a magyar nevek mellé rekesztett diák neveket, mellyekkel kisegíthette volna magát a’ zavarból. J. Sőt épen ezek hoztak a legnagyobb zavarba, mert a’ mint az említett főneveket hallottam, az elöljárók előtt tüstént azzal kezdém magamat mentegetni, hogy még az én iskolai időmben diákul tanították a’ botanicát. P. Hát nem elégedtek meg a bírák e mentséggel? J. De igen is meg látszottak már alapos mentségemre nyugodni, a midőn a furfangos második bíró rögtön kikiáltja, hogy a M. Gazda szerkesztője elég tovalátó volt a magyar főnevek mellé a diák neveket is oda rekeszteni, mire tüstént felszólaltak a többi esküttek is, és kívánták, hogy vegyem kezembe a M. Gazdát, és a diáknevek után magyarázzam meg nekik, micsoda füvekről van ott szó. — Ekkor mit volt mit tennem, elő kellett venni a Gazda f. é. 25 és 26 ik számát és olly dolog magyarázásához fogni, mit — 4 szem közt legyen mondva — sem diákul sem magyarul nem értettem. — És már szégyenszemre azok előtt, kik engem eddig élő oráculumnak tartanak, tudatlanságomat föl kellett volna fedezni, ha szerencsére épen ekkor a templomba hivó harang megkondulása véget nem vet szorongásomnak. .. Hiszen azért nem lehet a M. Gazdára neheztelni, mert az annak nem oka, hogy valaki a gazdasági műszavakat és az általok jelentett dolgokat nem érti, sőt a’ M. Gazda szerkesztője méltán felteheti, hogy a’ ki gazdasági folyóiratot akar olvasni , annak némi gazdasági előkészültséggel is kell bírnia. .. De igen is oka, mert tudhatná azt a szerkesztő, hogy olvasói nem járhattak mind gazdasági iskolába, miért nem beszél tehát köznyelven. P. Ez csaknem lehetetlen, mert valahány vidék, majd annyifélekép nevezik ugyanazon füvet, sőt legtöbb helyen minden növénynek átalában csak fő, gaz vagy gyom a neve. E’szerint nem a’ M. Gazdában hanem magokban olvasókban van a’hiba, ha mi őt egyszer másszor nem értjük. — Egyébiránt nem akarok én a M. Gazda füveket nem ismerő olvasói iránt is igazságtalan lenni, merthogy ők még a’ vidékekbeli növényeket sem ismerik tökéletesen, annak nagy részben hiányos nevelési rendszerünk az oka ; hiszen még eddigelé legjobb iskoláinkban is abból állott a’ természethistoria tanítása, hogy a’ tanulók képzelődését sohasem látott és nem is látandó dolgokon való csodálkozással mulatták ; megtanították például a’ gyermeket beszélni az elefántról, czethalról, kókusdiúról, czukornádról sat. Ha pedig a' gyermek természeti tudás vágyából valamelly felszakasztott növény neve után talált tudakozódni rendesen azzal szokott volt kielégítetni, hogy az fő, gaz vagy gyom — ezzel vége, még pedig örökre vége szakasztatott a gyermek íűvészkedés vágyának. Boldog istennek nagy különbség van pedig még a’ fő és fő között csak gazdasági tekintetben is; egyik fő mérges, a másik ártatlan,egyiket a’ ló, másikat a szarvas marha, másikat ismét a juh vagy sertés szereti inkább: egyik alkalmasabb legelőnek, a másikat pedig mintegy kaszálónak szánta a’természet. — Életbe vágó haszna volna tehát annak, ha a serdülő ifjúság a’ vidékbeli növényeket mind egy helyen láthatván,, velők tökéletesen megismerkedhetnék. Minthogy pedig nagyobbszerű füves kertek, hol mindenféle kül és belföldi növények együtt találtatnának, tetemes költséggel járnak , kívánatos, volna hogy a községek érdemes tanítói, kik különben is annyit kínlódnak némelly természet feletti dolgok tanultatásával, magok megújítása végett is igyekeznének az egész vidékbeli ismeretes növényekből az iskola mellett egy kis füves kertet felállítani. E kertben a’ gyermekek, kik természettől hajlandók a füvészkedésre, úgy megismerkedhetnének a’ különféle növényekkel, hogy az egész vidéken egyetlen egy növény sem találkoznék, mellyel már távolról igazi szinte mint csúfos nevén ne tudnának nevezni. És ime, itt eszembe jutnak a kisdedovó intézetek, mellyekről harmadéve olly szívre hatólag szólott a’ M. Naptár.