Magyar Gazda, 1846. január-június (6. évfolyam, 1-47. szám)
1846-01-04 / 1. szám
1. KIADJA Hatodik év 1-ső fele. Pest, Január 4.1846. Éhség. 1. Mindig hallottuk mondani, hogy Magyarországban kétszer annyi ember is megférne, mint a’ mennyit jelenleg táplál, sőt népességre hazánk Francziaországgal is vetélkedhetnék; ’s ha egybevetjük országunk nagyságát a’ nép számával, valószínűnek látszik, hogy a’ magyar föld még nehány millió embert csakugyan megbirna. Jelenleg azonban nem czélunk itt a’ népesités szüksége vagy hasznai felett tartani státusgazdászati értekezést, sem azt nyomozni, mellyiket válasszuk a’ különféle irántunk ellenséges, ’s ma holnap bennünket saját hazánkból kiszorító népfajok közül az alföldi kövér puszták, a’ magyar kánaán megszállására. — E’ gondtól alkalmasint fel fog bennünket a’ puszta birtokosok jókori megfontolása, ’s rendelkezése menteni. — Hiszen Mecklenburg Németországnak azon része, melly birtokviszonyaiban Magyarországhoz leginkább hasonlít, ’s számos úri birtoknak örvend, melly 10—12 ezer hold allodialis földre rug. ’S olvasta-e azért valaha magyar az „Allgemeine Zeitung“ hasábain, hgy a’ würtembergai, badeni, rajnai, szász, vagy porosz kivándorlók saját rokonaik közé, a’ mecklenburgi németség kiterjedt termékeny síkságaira sietnének juthatni? óh, koránsem; okos számításból Mecklenburg tartalékul hagyatik, mert Németország csupa philanthropiából a’ duna körül szeretné megtelepítni jó kedvében eresztett felesleg rajait, miután hite ’s számtalanszor nyilvánított meggyőződése szerint a’ duna mentiben van a’ német birodalom jövendő nagysága, dicsössége, ’s Európát súlyegyenben tartó hatalma és rendeltetése kijelölve. A’ magyarnak nyolcz századon keresztül megóvott birtoka e* kegyes tendentiák szerint zsellérséggé válnék:-------de mint mondok, még most fölösleges aggódnunk, mert birtokosaink még bővebben meg fogják a’ népesítéseket fontolni, ’s nem egy könnyen ereszteni ki kezeik közül azon hatalmat, mellyel a’ földbirtok nyújt tulajdonosának, ’s melly nagy részben képezi ama súlyt és hatalmat, melly a’ velünk szövetkezett ellenkező természetű státusok irányában Magyarország alkotmányát, ’s legalább nominális függetlenségét fenntartani eddigelé lényegesen segíté. — Mellőzvén tehát uj telepitvények, ’s népszállítások kérdését, ezúttal csak azt óhajtanók tisztába hozni, honnét van az, hogy Magyarországban a’ népesség jelen csekély száma mellett is, olly termékeny földön , melly tulajdonosának ugyszóllván pazar kézzel mindent nyújt, mi táplálékul, gyönyörködtetésül és ruházatúl szolgál, minden második harmadik esztendőben éhség uralkodik ? Azok közül, kik a’ haza sorsát intézik, kik a’ politikai pártokat képezik, ’s a’ haladás és fenntartás, centrálisátio és municipalis szerkezet, torysmus és libelismus körül csoportozva,élethalálra látszanak tusát küzdeni, mellynek kimenetelétől szinleg a’ haza jövendője függ, — igen kevesen, ’s tán egy sem ismeri öntapasztalásból az éhség borzasztó ostorát. — A’ tisztviselő, ki kész fizetésből él, ’s kinek termését, a’ jég soha el nem veri, szükséget koronkint ismerhet ugyan, de csak középszerű takarékosság mellett is ínséget nem. — Földbirtokosnak, kivált ha pazarló, lehetnek ugyan fogyatkozásai , de bizonyosan nem éhezik; ’s ha éhségre jutott, sorsát menthetetlen megérdemlő. — A’ gyámok és mesterember, ha dolgát érti és szorgalmatos, hazánkban arany napokat élhet; minél nagyobb az élelmi szükség, annál drágábban fizetteti munkáját; egyaránt számíthat folyton kézművének és gyártmányának keretére, ’s bármellyik szabó vagy varga leg- MAGYAR GAZDA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM : Éhség. — Észrevételek a’ m. é. M. Gazda 98-ik számában megjelent „Véleményre és küldöttségi jelentésre“ a’ gazdatisztek részére felállítandó nyugdíjintézet tárgyában. (Simon Pál). — Nógrádi levelek. VI. (Jób János): Magyar Gazd. Egyesület közgyűlése.