Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)
1846-10-14 / 75. szám
1209 1210 vallott erdészeti iskolától várhatni. Van ugyan Selmeczen erdészeti iskola, melly ha hazai viszonyokra alkalmazott esméreteket terjesztene, a’ magános birtokosok ebbeli szükségeit fedezhetné; de ha mint Feistmantel mondja: Forstwirtschaft IV-ter Theil Wien pag. 139. Hogy az olasz ifjak a’ Mariabrunni erdészeti tanodában a’ német nyelv miatt tanulni nem akarnak ; hogy várhatjuk azt egy szabad nemzet tagjaitól? — De a’ tapasztalás is mutatja , hogy néhány kamarai erdöszőket kivéve, innen a’ haza nem sok tanult erdöszökkel dicsekedhetik; ’s igy az ott kifejtett és előadott tudomány és erő, a’ hazára nézve csak nem egészen elveszettnek tekinthető. Mégis, ha olly hosszú évek során, mióta az intézet fennáll, hazai erdészeti irományunkban valamit mozdítottak volna; de erről alólirt tudomása szerint nem dicsekedhetni;hihető, hogy mig itt az erdészet német nyelven fog tanitatni, sikere a’ tanításoknak nem is leend. Ezeknek következésében jutalom lenne kitűzendő a’ magyar nyelven kiadott erdészeti munkákra, mert nem kell gondolni, hogy még a’ magyarok közt az erdészet terra incognita volna, hanem mivel az olvasó közönség igen parányi, a’ kiadás a’ nyomtatási költségeket nem fedezi, csak az erdészeti iskolák megnyitása után lehetne az erdészeti munkák kelendőségére számítani. Feljebb előadó okait alólirt, miért nem találja üdvösnek azon intézetet, melly szerint a’ magános birtokosok erdeit a’ felhatalmazott erdei biztos meghatározásai szerint kezelje, ’s ebben a’ birtokosokat mint tervezve van, korlátozhassa, azonban, vannak hazánkban más természetű erdőségek is, mellyekben az irt biztos üdvösen munkálkodhatik. Illyenek minden alapítványi erdőségek úgymint: kamarai, kincstári, bányászati, határörzői, papi, királyi városi, ’s szabad községi és majoratusi erdőségek. Ezen nagy mennyiségű erdőségek osztozkodás alá soha nem jővén, haszonvevőiknek száma soha nem szaporodván; ezekre az erdei biztos szorosabb felügyelése annyival inkább üdvösnek mutatkozik , minekutánna a’ mindennapi tapasztalás mutatná, hogy a’ kamarai erdőségeket kivévén, a’ legnagyobb pusztítások az illy közös és személyes birtokossal nem biró erdőkben történnnek, mint azt a’ városi és papi erdőségekben bőven tapasztalni lehet; és ha nem is mindig haszonvágyból, de legalább dologhoz nem értésből, és hanyagságból tömérdek károk történnek, mert kérdem, ki kezeli mai napig is az illyes közös és alapítványi erdőket, miképen folynak ezekben az ültetések, mivelések és favágások ? — borzalmasan! — Levágják az agg erdőket, ültetés és elölelés nélkül, holott az agg tőkék körül csak gyéren hajtanak: ezek felnevekedvén a’ legsűrűbb erdő ritkásá válik, miért is ezt utótilosban tartani érdemesnek nem találják, ’s legeltetés alá hamar feleresztik. Felnövekedvén pedig a’ még kihajtott néhány szálak, a’ következő birtokos itt silány erdőt találván, ha egyébiránt földje más gazdasági haszonvételekre is alkalmas, tisztára szépen kiutalja, így pusztultak el sok ezer hold erdeink, és fognak is pusztulni továbbra is olly kezek között, kiket a’ jövendő birtokos legkevésbé sem érdekel. Ha tehát az illyen birtokosoknak az erdők kezelése jövendőre is szabad tetszésökre hagyatik , ha a’ hegységekből nem is, de a’ sik földön minden erdők ki fognak pusztulni. A’ most irt testületek erdeire a’ tervezett erdőbiztosi hatalom egyátaljában szükséges, melly meg fogja határozni mind a’ kezelés, mind a’ használás mennyiségét, és ha bár az erdészeti tudomány fejletlensége miatt a’ legnagyobb hasznokat előállítani nem képes is, de sokkal több hasznokat fog reá hárítani, mint millyeneket ezek idomtalan kezek által kezelve erdeikböl bármikor is huzni képesek, e’ mellett személyzetük nem szaporodván osztozkodások által az erdőtér darabokra nem szaggattatván, a’ meghatározandó haszonvétel mennyisége iránt mi kifogások sem lehet. És minekutánna a’ haszonvétel mennyisége világosan kitűnik, méltán köteleztetnek arra, hogy ne csak használják, hanem miveljék is azokat, tanult erdőset tartsanak, ültessenek, plántáljanak, 's igy az erdőségeket az őket követő bár nem ismert, ’s igy szív szerint nem kegyelt birtokosokra jó állapotban áteresszék. Egészen más sorsa van azonban a’ magános birtokosoknak, kik családi viszonyaik tekintetéből az erdőket természetesen jobban kedvelik, de vagyonaik osztozkodás alá jövendők. Ha ezeknél is teljes hatalommal működnék az erdei biztos: ennek igen sok rendellenség, zsarnokság lenne következménye, mert ha Péter osztozott Pállal, és ennek mind fiatal pagonya esett birtoka alá, mellyet vágatni a’ biztosi rendszabások szerint szabad nem volna . Péter ellenben a’ neki jutott szálas erdőknek évenkint több ezer forintokat érő hasznát vehet) hogyan lehet kívánni, hogy Pál szinte olly szorgalommal mivelje erdeit, mint Péter. Igaz, hogy osztozás alkalmával az erdő fiatalsága tekintetbe véve, hihetőleg kiegyenlítetik , de mégis, ha Pál fiatal erdejének mi hasznát sem veheti, ha mint biztosilag kötelezve volna is annak szorgalmatos mivelésére, ki várhat illy intézménytől üdvös eredményt. Bizony az illy erdőfenntartási erőlködés a’ legszigorúbb törvények mellett is csak pusztításra vezet. Csak a’ haszon érzete és tudata az, mi gazdaság dolgában kívánt eredményeket fejt ki. Ezenkívül a’ közjóra intézett parancsok sükerét mindenki belátni se képes, se hajlandó; és az illy parancsok minél inkább kicsinységekre terjesztvék, annál viszásabb hatást idéznek elő. Ezen okokból értekező