Magyar Gazda, 1846. július-december (6. évfolyam, 48-95. szám)

1846-10-14 / 75. szám

1209 1210 vallott erdészeti iskolától várhatni. Van ugyan Selme­­czen erdészeti iskola, melly ha hazai viszonyokra al­kalmazott esm­éreteket terjesztene, a’ magános birto­kosok ebbeli szükségeit fedezhetné; de ha mint Feist­­mantel mondja: Forstwirtschaft IV-ter Theil Wien pag. 139. Hogy az olasz ifjak a’ Mariabrunni erdésze­ti tanodában a’ német nyelv miatt tanulni nem akar­nak ; hogy várhatjuk azt egy szabad nemzet tagjaitól? — De a’ tapasztalás is mutatja , hogy néhány kamarai erdöszőket kivéve, innen a’ haza nem sok tanult er­­döszökkel dicsekedhetik; ’s igy az ott kifejtett és elő­adott tudomány és erő, a’ hazára nézve csak nem egé­szen elveszettnek tekinthető. Mégis, ha olly hosszú évek során, mióta az intézet fennáll, hazai erdészeti irományunkban valamit mozdítottak volna; de erről a­­lólirt tudomása szerint nem dicsekedhetni;hihető, hogy m­ig itt az erdészet német nyelven fog tanitatni, sikere a’ tanításoknak nem is leend. Ezeknek következésében jutalom lenne kitűzendő a’ magyar nyelven kiadott er­dészeti munkákra, mert nem kell gondolni, hogy még a’ magyarok közt az erdészet terra incognita volna, hanem mivel az olvasó közönség igen parányi, a’ kia­dás a’ nyomtatás­i költségeket nem fedezi, csak az er­dészeti iskolák megnyitása után lehetne az erdészeti munkák kelendőségére számítani. Feljebb előadó okait alólirt, miért nem találja üd­vösnek azon intézetet, melly szerint a’ magános bir­tokosok erdeit a’ felhatalmazott erdei biztos meghatá­rozásai szerint kezelje, ’s ebben a’ birtokosokat mint tervezve van, korlátozhassa, azonban, vannak hazánk­ban más természetű erdőségek is, mellyekben az irt biztos üdvösen munkálkodhatik. Illyenek minden ala­pítványi erdőségek úgymint: kamarai, kincstári, bá­nyászati, határörzői, papi, királyi városi, ’s szabad községi és majoratusi erdőségek. Ezen nagy mennyi­ségű erdőségek osztozkodás alá soha nem jővén, ha­­szonvevőiknek száma soha nem szaporodván; ezekre az erdei biztos szorosabb felügyelése annyival inkább üdvösnek mutatkozik , minekutánna a’ mindennapi ta­pasztalás mutatná, hogy a’ kamarai erdőségeket kivé­­vén, a’ legnagyobb pusztítások az illy közös és sze­mélyes birtokossal nem biró erdőkben történnnek, mint azt a’ városi és papi erdőségekben bőven tapasz­talni lehet; és ha nem is mindig haszonvágyból, de legalább dologhoz nem értésből, és hanyagságból tö­mérdek károk történnek, mert kérdem, ki kezeli mai napig is az illyes közös és alapítványi erdőket, miké­pen folynak ezekben az ültetések, mivelések és favá­gások ? — borzalmasan! — Levágják az agg erdőket, ültetés és elölelés nélkül, holott az agg tőkék körül csak gyéren hajtanak: ezek felnevekedvén a’ legsű­rűbb erdő ritkásá válik, miért is ezt utótilosban tarta­ni érdemesnek nem találják, ’s legeltetés alá hamar fel­eresztik. Felnövekedvén pedig a’ még kihajtott né­hány szálak, a’ következő birtokos itt silány erdőt ta­lálván, ha egyébiránt földje más gazdasági haszonvé­telekre is alkalmas, tisztára szépen kiutalja, így pusz­tultak el sok ezer hold erdeink, és fognak is pusztulni továbbra is olly kezek között, kiket a’ jövendő birto­kos legkevésbé sem érdekel. Ha tehát az illyen birto­kosoknak az erdők kezelése jövendőre is szabad tet­szésökre hagyatik , ha a’ hegységekből nem is, de a’ sik földön minden erdők ki fognak pusztulni. A’ most irt testületek erdeire a’ tervezett erdő­biztosi hatalom egyátaljában szükséges, melly meg fogja határozni mind a’ kezelés, mind a’ használás mennyiségét, és ha bár az erdészeti tudomány fejlet­lensége miatt a’ legnagyobb hasznokat előállítani nem képes is, de sokkal több hasznokat fog reá hárítani, mint millyeneket ezek idomtalan kezek által kezelve er­­deikböl bármikor is huzni képesek, e’ mellett sze­mélyzetük nem szaporodván osztozkodások által az er­­dőtér darabokra nem szaggattatván, a’ meghatározandó haszonvétel mennyisége iránt mi kifogások sem lehet. És minekutánna a’ haszonvétel mennyisége világosan kitűnik, méltán köteleztetnek arra, hogy ne csak hasz­nálják, hanem miveljék is azokat, tanult erdőset tartsa­nak, ültessenek, plántáljanak, 's igy az erdőségeket az őket követő bár nem ismert, ’s igy szív szerint nem kegyelt birtokosokra jó állapotban áteresszék. Egészen más sorsa van azonban a’ magános birtokosoknak, kik családi viszonyaik tekintetéből az erdőket természete­sen jobban kedvelik, de vagyonaik osztozkodás alá jö­vendők. Ha ezeknél is teljes hatalommal működnék az erdei biztos: ennek igen sok rendellenség, zsarnok­ság lenne következménye, mert ha Péter osztozott Pállal, és ennek mind fiatal pagonya esett birtoka alá, mellyet vágatni a’ biztosi rendszabások szerint szabad nem volna . Péter ellenben a’ neki jutott szálas erdők­nek évenkint több ezer forintokat érő hasznát vehet­) hogyan lehet kívánni, hogy Pál szinte olly szorgalom­mal mivelje erdeit, mint Péter. Igaz, hogy osztozás al­kalmával az erdő fiatalsága tekintetbe véve, hihetőleg kiegyenlítetik , de mégis, ha Pál fiatal erdejének mi hasznát sem veheti, ha mint biztosilag kötelezve volna is annak szorgalmatos mivelésére, ki várhat illy intéz­ménytől üdvös eredményt. Bizony az illy erdőfenn­tartási erőlködés a’ legszigorúbb törvények mellett is csak pusztításra vezet. Csak a’ haszon érzete és tudata az, mi gazdaság dolgában kívánt eredményeket fejt ki. Ezenkívül a’ közjóra intézett parancsok sükerét min­denki belátni se képes, se hajlandó; és az illy paran­csok minél inkább kicsinységekre terjesztvék, annál viszásabb hatást idéznek elő. Ezen okokból értekező

Next