Magyar Hang, 2020. február (3. évfolyam, 6-9. szám)

2020-02-21 / 8. szám

Magyar Hang | 2020. február 21-27 Balogh Roland » « Ö­tszáznyolcvan éve, 144­0. február 20-áról 21-ére virradó éjjel vala­mi olyasmi történt, amire koráb­ban nemigen volt példa a Magyar Királyság történetében: a visegrádi fellegvár ötszögletű tornyának kincseskamrájából el­lopták a Szent Koronát. A megrendelő­ Luxemburgi Zsigmond lá­nya volt. A „műveletet” pedig Erzsébet ki­rályné bizalmasa - kisebbik lánya, Erzsébet dajkája -, Kottanner Jánosné Wolfram Ilona hajtotta végre egy - mai napig ismeretlen nevű - magyar férfi és azonos nevű szolgá­ja közreműködésével. A történteket maga az érintett örökítette meg emlékirataiban. De ki volt ez a vakmerő nő, miért akarta Erzsébet megszerezni a koronát? A többek szerint tehetséges Albert tiszavirág életű uralkodást (1437. december 18. -1439. októ­ber 27.) követően, 42 évesen egy török ellen szerveződő, ám végül meghiúsuló hadjárat során vérhasban elhunyt. Az akkor már vá­randós Erzsébet - akinek a korabeli orvosok fiút jósoltak - meg akarta tartani a hatalmat a születendő gyermekének A magyar nemes­ség jó része azonban olyan királyt akart, aki maga képes a törökökkel szembeni had élé­re állni. Ezért azt tervezték, a 16 éves, nálunk I. Ulászló néven ismert lengyel királyt ültetik trónra, és rá akarták venni a 31 éves özvegyet, hogy menjen hozzá az ifjúhoz. Erzsébet vo­nakodott, és három olyan feltételt szabott, amelyben biztos volt, hogy nem teljesülhetnek Az özvegy ekkor már a korona megszerzé­sén törte a fejét, így került képbe Kottanerné. A terv szerint a már korábban kicsempészett királynéi koronával és ékszerekkel Erzsébet Komárom érintésével Pozsonyba húzódva várta volna be a Szent Koronát, hogy aztán Habsburg (III.) Frigyes oltalmába helyezze ma­gát, a magyar államiságot jelképező ereklyét és születendő gyermekét. Wolfram Ilona bécsi patríciuscsalád sar­jaként 1400 körül született, 1431-es haláláig Székeres Péter soproni polgármester felesége volt, egy évvel később ment hozzá a szintén bécsi patrícius Kottaner Jánoshoz. Az asszony magyarul is értett, ám beszélni nem beszélt. Emlékiratait is német nyelven jegyezte le, amely így a legkorábbi Magyarországról szó­ló német nyelvi emléknek számít. Garai László koronaőr - Erzsébet unoka­­testvére, akire Visegrád igazgatását is rá­bízta - ugyan nem fordul rokona ellen, de gyanakvó például Kottanemé február 20-ai visegrádi feltűnése miatt, így várnagyát elő­vigyázatosságra intette, Péker Ferenc azonban gyöngélkedett, így nem fekhetett éjszakára a kincsestár ajtaja elé. Kottannemé segítő­jének és szolgájának komoly munkát kellett végeznie, hogy hozzájusson a koronához, ami végül egy vörös bársonypárnában hagyta el a fellegvárat. „A derék fickó akkor vállára vette a vánkost, ócska tehénbőrt borított rá, ennek hosszú farka volt, amely hátul lelógott, úgyhogy mindenki utána nézett, és elkezdett nevetni” - emlékezett vissza a történtekre a bécsi asszony. Az udvarhölgyek „elszállításának" ürü­gyével még reggel elindult Komárom felé a menet. A befagyott Dunán átkelő karaván aztán majdnem végzetes balesetet szenve­dett, és úgy tűnt, a magyar alkotmányosság legbecsesebb ereklyéjét örökre elnyelheti a történelem. „Így érkeztünk a Dunához, amelyen felhalmozódott a jég, de egyik-má­sik helyen már megvékonyodott. Amikor az­tán rámentünk a jégre, úgy a Duna közepe táján az udvarhölgyek szekere alatt besza­kadt, a szekér felfordult, az udvarhölgyek sikítottak, és egyik a másikat nem látta. Ak­kor nagyon megijedtem, és arra gondoltam, hogy a Szent Koronával együtt a Dunába kell vesznünk. Isten azonban segítségünkre volt, úgyhogy senki sem került a jég alá, de min­den más holmi, ami a szekéren volt, leszó­ródott, részben a vízbe, a jég alá. A sziléziai hercegkisasszonyt és a legelőkelőbb udvar­hölgyeket magamhoz vettem, és Isten segít­ségével így értünk át a jégen, meg a többiek is mind.” Erzsébetnek végül nem sikerült eljut­nia Pozsonyba, ahogy ugyanis a menet még február 21-én Komáromba ért, a királynénál - egy héttel a várt időpont előtt - beindult a szülés. Az urak egy része végül hajlott arra, hogy a csecsemő V. Lászlót megkoronázzák, így Erzsébet - miután nem tudta vissza­­csempésztetni - kénytelen-kelletlen beis­merte a lopást. A koronázást mindettől füg­getlenül megtartották, a 12 hetes Csecsemőt május 15-én, pünkösd napján az esztergomi érsek, Szécsi Dénes Székesfehérvárott királlyá szentelte. A korona V. László bölcsője alá rejtve Győr, majd Sopron érintésével novemberben került Frigyes birtokába. A kincseskamrát 1440. jú­nius 29-én, az országgyűlés után nyitották fel, ahol a Szent Koronán kívül minden koro­názási jelvényt megtaláltak. Garait és Szécsit elfogták. Az ellentábor szabadsága fejében. ◄ A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról. A Hölgyfutár 1864.1. félévi műlapja - Pesky Ede (1835-1910) grafikája FORRÁS: WIKIPÉDIA Ulászlót Szécsi részvételével, szintén Szé­kesfehérvárott, ám a Szent István székesfe­hérvári ereklyetartójáról leszerelt koronával 1440. július 17-én királlyá szentelték. Garai ugyancsak Ulászló oldalára állt, elnyerve ő is a szabadságát. Érdekes, hogy a korabeli tör­ténetírók mit sem tudnak a koronarablásról. A Thuróczi-krónikát kibővítő, a középkori magyar történet legnagyobb összefoglalóját elkészítő Antonio Bonfini sem írt róla. A hatalomért folytatott harcban az utó­kor számára az Ulászló-féle - koronázását oklevéllel megindokoló és szentesítő­­ jo­gértelmezés vált elfogadottabbá többek kö­zött a Thuróczi-krónika rettentően negatív V. László képe miatt, így Kottannenné tette is negatív megítélés alá került, a korona el­­orozásáról beszéltek. I. Ulászló az 1444-es várnai csatában esett el. Az egykor a párt­ján álló Hunyadi János később, 1446 és 1452 között V. László kormányzójaként már egé­szen másképp értékelte Kottannenné tettét. 1452-ben jutalmul neki ajándékozta a csal­lóközi Kisfalud birtokát. Erzsébet sem ma­radt szűkmarkú. Juhász László Bécs magyar emlékei című kötetében arról tájékoztat, az özvegy királyné 1441-ben hálája jeléül ne­ki adományozta a Steindlgasse 6. szám alatt álló úgynevezett Arany kígyó házat. V. László 17 évesen, 1457-ben hunyt el valószínűleg le­ukémiában. A Szent Korona 23 évig maradt a később német-római császárrá emelkedő III. Frigyes birtokában. Mátyásnak az 1463- ban megkötött bécsújhelyi békével sikerült visszaszereznie. Igaz, nagy árat fizetett: 80 ezer aranyat a koronáért és az Erzsébet ál­tal az elzálogosított Sopronért. Egyúttal bele­ment abba is, ha nem lesz legitim (törvényes) örököse, akkor a magyar trón is III. Frigyesre és jogos örököseire száll. Mátyást ugyanaz a Szécsi Dénes koro­názta végül meg 1464-ben, aki korábban V. Lászlót és I. Ulászlót is felkente. Kottan­­nerné akciójára ekkor válaszul Mátyás óvin­tézkedéseket tett, és törvényben szabályoz­ta, hogy a szent koronázó ereklye védelme biztosított legyen, és ne kerülhessen illeték­telen kezekbe. A témáról bővebb feldolgozásunkat keresse szombat délután a Magyar Hang honlapján! IDŐGÉP A dajka, aki ellopta a Szent Koronát HÍD JENŐ RAJZOS ROVATA Csak pozitívan :MINDENKIÉ ÁLDOZATNAK VA­N MÁR SZOBRA , DE KI GONDOL A NIEETESEKRE? KORMÁNYUNK EZÉRT BEAVATJA A MAGYAR KORRUPCIÓ HASZONÉLVEZŐINEK EMLÉKMŰVÉT! MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 27

Next