Magyar Hang, 2021. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)

2021-03-05 / 10. szám

Magyar Hang 2021. MÁRCIUS 5-11. Pethő O­ lcsó dolog lenne, akár csak viccelődve is Orbán Viktort Rákosi Mátyáshoz hasonlítani (mint ezt egyébiránt sokan megteszik mos­tanság). Ahogy Magyarország - ez egyelőre szintén önbecsapás - nem diktatúra, ugyanúgy Orbán nyilván nem Rákosi. Akkor sem, ha mind a ketten építettek egy népstadiont, és szerettek volna alagutat is hoz­zá. A lassan másfél hete fel-fellán­goló alagútbotrány elsősorban azt mutatja meg lakmuszpapírszerű­­en, hogyan szakad el egy ország vezetése a realitásoktól, veszíti el a fonalat, miközben maga sem érti, mi a gond azzal, amivel bizony gond van. S ha nem érti, akkor ne csodálkozzon, hogy vezérét a drága Mátyás, édes elvtárshoz (Esterházy) hasonlítják. Aki ismeri valamennyire a tör­ténelmet, tudhatja: a magyar po­litikusok (is) szeretnek alagutat építeni. Alagútépítési kedvüknek részint praktikus okai vannak, ré­szint unpraktikusak. Kezdem az utóbbival. Rákosi Népstadionhoz vezető, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok mögül, az István­­mezei útról egy kis mellékút után nyíló 500 méteres alagútjának például semmi értelme nem volt. Mire elkészült - 1953­ augusztus 20-ára -, Rákosit alaposan letol­ták Moszkvában, a miniszterel­nökségről leváltották (Nagy Imre követte), és a hatalommal való visszaélését részletező önkritikát gyakoroltattak vele. A félig letett vezér ezután legfeljebb a széle­sebb vezetéssel megosztva köz­lekedhetett a föld alatti járatban, azt is alig három évig tehette, mert akkor végleg felszippantot­ta őt a nagy Szovjetunió. Kádárék nem használták, a Népstadion­hoz a felszínen érkező szolgálati autók, Volgák, Csajkák és Merce­desek parkíroztak az alagútban évtizedeken át. (A szerénység je­gyében zajlott váltást hasonló mód jelzi, hogy Kádár János nagyjából ekkor temetteti be Cserje utcai villája kertjében az úszómedencét, fölötte attól kezdve tyúkok kapir­­gálnak.) Persze értelmes államveze­tői alagútfúrások is előfordultak történelmi közelmúltunkban; az egyik horribile dictu megint csak Rákosinak köszönhető. Az F4 el­nevezésre hallgató pártbunkert 39 méter mélységben az ötvenes években vájták ki a Kossuth tér és a Szabadság tér között; az akkori, Akadémia utcai kommunista párt­központ (korábban a Magyar Élet Pártja székháza) udvaráról is nyitt Rákosi szónokot a Nemzeti Sportcsarnokban, 1956. május 16-án. Ha futni kell FOTÓ:FORTEPAN egy lejárat. A majdnem négyezer négyzetméteres, 2200 fő befo­gadására alkalmas pincerendszer atombiztos óvóhelynek épült, de Rákosi szerencsénkre sohasem használta. A volt Rákosi-bunkert Kádárék a nagy - az M2 és az M3 metró vonalát követő -, fővárosi közóvóhelyhez illesztették: ma az objektumnak a metró Deák Fe­renc tér és Kossuth Lajos tér kö­zötti alagútjában is van egy kapuja. A kelet-nyugati és az észak-déli metróban, a Népstadion és a Déli, illetve a Nyugati tér és a Nagyvárad tér között a hatvanas évek elejétől hatalmas, ólommal szigetelt vas­beton ajtókkal elzárt óvóhelyeket ástak ki; ezek az alagutak össze­sen 250 ezer budapestit képesek befogadni. Az ajtók egykor álta­lában a mozgólépcsők alján nyit­­tak,­ odalent kórház, vegyvédelmi bázisok, élelmiszerraktárak várták a nukleáris csapás elől menekü­lőket. Az óvóhelyeken egy atom­támadás után tíz napon át leve­gőkeringető, víz- és energiaellátó rendszerek működtek volna. Az egyik legnagyobb projekt pedig egyszerre fűződik Horthy­­Miklós és Rákosi Mátyás nevéhez. A kormányhivatalok a harmincas években (is) a Várban működtek, célszerűnek tűnt tehát a királyi palotát - ahol a kormányzói rezi­dencia volt - a Sándor-palotában működő miniszterelnökséggel, a Dísz téri Honvédelmi Minisz­tériummal, a Szentháromság téri Pénzügyminisztériummal és az Úri utcai Belügyminisztériummal, továbbá a Kapisztrán téri nyomdá­val összekötni. A negyvenes évek elejére befejezett, elsősorban lég­oltalmi célokat szolgáló hatalmas pincerendszerben bármikor üzem­be helyezhető keskeny nyomtávú kisvasút is volt, amely a kétszin­tes központi óvóhelyhez vezetett. Felső emeletén 28 irodát alakítot­tak ki, s létrehoztak egy nagyobb egészségügyi bázist is. A föld alatti járatokat a politikusok alig hasz­nálták. 194­4­. március 19-én ezen menekült át a Sándor-palotából a királyi palotába Bethlen István. Budapest ostromakor a német és a magyar parancsnokság rendez­kedett be itt. (Működött a kórház is, ahol számos sebesült életét mentették meg.) Mivel Rákosiék a „kis Kremlt” a Várba képzelték el, a háború után a hatalmas kormányóvóhelyet nemcsak korszerűsítették, de je­lentősen bővítették is, a föld alatti irodák számát például 36-ra. Sőt, egy új, észak-déli fekvésű két­szintes szárnyat létesítettek. A ma sem látogatható, hosszú alag­utakkal összekapcsolt óvóhelyet a Kádár-időkben is karbantartot­ták, hiszen az atomháború elvileg mindennap elérhetett volna min­ket. Az alagút- és óvóhelyrendszer a régi-új minisztériumok épületét köti össze a Sándor-palotával, Jó­zsef királyi herceg már készülő remake-palotájával és a királyi palotával. A kérdés joggal merül föl tehát: lesz-e itt vajon minden eddiginél nagyobb, üzemelő kor­mánybunker? Ez érdekesebb, mint Orbán Viktor most nyilvánosságot kapott alagútja. IDŐGÉP Államvezetők alagútjai HÍD JENŐ RAJZOS ROVATA Korszerűsített Dókai MaA TUDOM, C­ i\A£-A^VEMBI6£V , M10R.T HIVJAk »iSEXJki H SuajId­ hJtM Tf\TO­ WPBOj1 TB tBMOfeB/J &)BTOJaa) 5T A4 ‘tr tA(BtUa/'K;h\X(XfSAC MUTATSZ BE i/efet D k~Z T­i(106KGLAlff 6VA. MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 27

Next