Magyar Hang, 2021. január-március (4. évfolyam, 1-13. szám)
2021-03-05 / 10. szám
Magyar Hang 2021. MÁRCIUS 5-11. Pethő O lcsó dolog lenne, akár csak viccelődve is Orbán Viktort Rákosi Mátyáshoz hasonlítani (mint ezt egyébiránt sokan megteszik mostanság). Ahogy Magyarország - ez egyelőre szintén önbecsapás - nem diktatúra, ugyanúgy Orbán nyilván nem Rákosi. Akkor sem, ha mind a ketten építettek egy népstadiont, és szerettek volna alagutat is hozzá. A lassan másfél hete fel-fellángoló alagútbotrány elsősorban azt mutatja meg lakmuszpapírszerűen, hogyan szakad el egy ország vezetése a realitásoktól, veszíti el a fonalat, miközben maga sem érti, mi a gond azzal, amivel bizony gond van. S ha nem érti, akkor ne csodálkozzon, hogy vezérét a drága Mátyás, édes elvtárshoz (Esterházy) hasonlítják. Aki ismeri valamennyire a történelmet, tudhatja: a magyar politikusok (is) szeretnek alagutat építeni. Alagútépítési kedvüknek részint praktikus okai vannak, részint unpraktikusak. Kezdem az utóbbival. Rákosi Népstadionhoz vezető, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok mögül, az Istvánmezei útról egy kis mellékút után nyíló 500 méteres alagútjának például semmi értelme nem volt. Mire elkészült - 1953 augusztus 20-ára -, Rákosit alaposan letolták Moszkvában, a miniszterelnökségről leváltották (Nagy Imre követte), és a hatalommal való visszaélését részletező önkritikát gyakoroltattak vele. A félig letett vezér ezután legfeljebb a szélesebb vezetéssel megosztva közlekedhetett a föld alatti járatban, azt is alig három évig tehette, mert akkor végleg felszippantotta őt a nagy Szovjetunió. Kádárék nem használták, a Népstadionhoz a felszínen érkező szolgálati autók, Volgák, Csajkák és Mercedesek parkíroztak az alagútban évtizedeken át. (A szerénység jegyében zajlott váltást hasonló mód jelzi, hogy Kádár János nagyjából ekkor temetteti be Cserje utcai villája kertjében az úszómedencét, fölötte attól kezdve tyúkok kapirgálnak.) Persze értelmes államvezetői alagútfúrások is előfordultak történelmi közelmúltunkban; az egyik horribile dictu megint csak Rákosinak köszönhető. Az F4 elnevezésre hallgató pártbunkert 39 méter mélységben az ötvenes években vájták ki a Kossuth tér és a Szabadság tér között; az akkori, Akadémia utcai kommunista pártközpont (korábban a Magyar Élet Pártja székháza) udvaráról is nyitt Rákosi szónokot a Nemzeti Sportcsarnokban, 1956. május 16-án. Ha futni kell FOTÓ:FORTEPAN egy lejárat. A majdnem négyezer négyzetméteres, 2200 fő befogadására alkalmas pincerendszer atombiztos óvóhelynek épült, de Rákosi szerencsénkre sohasem használta. A volt Rákosi-bunkert Kádárék a nagy - az M2 és az M3 metró vonalát követő -, fővárosi közóvóhelyhez illesztették: ma az objektumnak a metró Deák Ferenc tér és Kossuth Lajos tér közötti alagútjában is van egy kapuja. A kelet-nyugati és az észak-déli metróban, a Népstadion és a Déli, illetve a Nyugati tér és a Nagyvárad tér között a hatvanas évek elejétől hatalmas, ólommal szigetelt vasbeton ajtókkal elzárt óvóhelyeket ástak ki; ezek az alagutak összesen 250 ezer budapestit képesek befogadni. Az ajtók egykor általában a mozgólépcsők alján nyittak, odalent kórház, vegyvédelmi bázisok, élelmiszerraktárak várták a nukleáris csapás elől menekülőket. Az óvóhelyeken egy atomtámadás után tíz napon át levegőkeringető, víz- és energiaellátó rendszerek működtek volna. Az egyik legnagyobb projekt pedig egyszerre fűződik HorthyMiklós és Rákosi Mátyás nevéhez. A kormányhivatalok a harmincas években (is) a Várban működtek, célszerűnek tűnt tehát a királyi palotát - ahol a kormányzói rezidencia volt - a Sándor-palotában működő miniszterelnökséggel, a Dísz téri Honvédelmi Minisztériummal, a Szentháromság téri Pénzügyminisztériummal és az Úri utcai Belügyminisztériummal, továbbá a Kapisztrán téri nyomdával összekötni. A negyvenes évek elejére befejezett, elsősorban légoltalmi célokat szolgáló hatalmas pincerendszerben bármikor üzembe helyezhető keskeny nyomtávú kisvasút is volt, amely a kétszintes központi óvóhelyhez vezetett. Felső emeletén 28 irodát alakítottak ki, s létrehoztak egy nagyobb egészségügyi bázist is. A föld alatti járatokat a politikusok alig használták. 1944. március 19-én ezen menekült át a Sándor-palotából a királyi palotába Bethlen István. Budapest ostromakor a német és a magyar parancsnokság rendezkedett be itt. (Működött a kórház is, ahol számos sebesült életét mentették meg.) Mivel Rákosiék a „kis Kremlt” a Várba képzelték el, a háború után a hatalmas kormányóvóhelyet nemcsak korszerűsítették, de jelentősen bővítették is, a föld alatti irodák számát például 36-ra. Sőt, egy új, észak-déli fekvésű kétszintes szárnyat létesítettek. A ma sem látogatható, hosszú alagutakkal összekapcsolt óvóhelyet a Kádár-időkben is karbantartották, hiszen az atomháború elvileg mindennap elérhetett volna minket. Az alagút- és óvóhelyrendszer a régi-új minisztériumok épületét köti össze a Sándor-palotával, József királyi herceg már készülő remake-palotájával és a királyi palotával. A kérdés joggal merül föl tehát: lesz-e itt vajon minden eddiginél nagyobb, üzemelő kormánybunker? Ez érdekesebb, mint Orbán Viktor most nyilvánosságot kapott alagútja. IDŐGÉP Államvezetők alagútjai HÍD JENŐ RAJZOS ROVATA Korszerűsített Dókai MaA TUDOM, C i\A£-A^VEMBI6£V , M10R.T HIVJAk »iSEXJki H SuajId hJtM Tf\TO WPBOj1 TB tBMOfeB/J &)BTOJaa) 5T A4 ‘tr tA(BtUa/'K;h\X(XfSAC MUTATSZ BE i/efet D k~Z Ti(106KGLAlff 6VA. MAGAZIN • VETÉSFORGÓ 27