Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-07-01 / 27. szám

8 PUBLICISZTIKA 2022. JÚLIUS 1­7. Magyar Hang Az abortusz: magzatgyilkosság Puzsér Róbert A­bortusz ügyében nincs jó kompromisszum. Aki engedi, ártatlan magza­tok tízezreinek kínhalálát okozza - aki tiltja, illegális és élet­­veszélyes abortuszműhelyek fel­állítására, nem kívánt gyermekek születése nyomán toxikussá váló családok tízezreire mond igent, arról nem is beszélve, hogy sok­szor fenntarthatatlan élethelyzetbe hozza az amúgy is kiszolgáltatott, alacsonyan iskolázott, mélysze­génységben élő­ nőket. Szüntelen vívódásaim ellenére azt az álláspontot kell képvisel­nem, hogy az abortusz az embrió másfél hónapos korán túl elfo­gadhatatlan barbárság. Az én sze­memben ez alól csakis az a három körülmény képez kivételt, amikor a magzat szexuális erőszakból fo­gant, amikor a csecsemő születése veszélyeztetné az anya életét, és amikor a baba diagnosztizált gene­tikai vagy fejlődési rendellenessége nyomán fogyatékosan jönne a vi­lágra. Nem tartom emberi jognak, hogy egy anya bármikor elpusz­títhassa a benne fejlődő életet, és végképp nem vagyok hajlandó erre a kíméletlen mészárlásra a fogam­zásgátlás utolsó védvonalaként tekinteni. Az elmúlt évtizedekben a liberális jogi szabályozás nyomán ez a szemlélet és a hozzá tartozó gyakorlat sajnos túl széles körben vált rutinszerűvé. Úgy gondolom, hogy az Egye­sült Államok legfőbb jogi fóruma helyes döntést hozott, amikor az abortusz szabályozásának jogát a tagállamokra bízta, mert ennek a mélyen morális és megkerülhe­tetlenül fontos kérdésnek igenis közéleti vita tárgyává kell válnia. Remélem, számos olyan jogszabály születik majd, amely védi a mag­zatok életét. Legalább ilyen fontos lenne ugyanakkor, hogy az államok sokkal nagyobb segítséget nyújtsa­nak a várandós nőknek - csakhogy az ez iránti felelősség valahogy mindig elkerüli az életpárti akti­visták figyelmét. Az abortusszal nemcsak a törvény szigorát kell szembeállítani, hanem pénzügyi és orvosi támogatást a terhességhez, és szükség esetén hatékony segít­séget a megszülető gyermek örök­be adásához. A magzat mellett az anyát is óvni kell, hogy terhessége ne jelentsen számára szegénységet, munkaerőpiaci hátrányt és kiszol­gáltatottságot. Az abortusz szigorí­tásának egy gondoskodó, szociális állam a legalapvetőbb feltétele - különösen vonatkozik ez az Egye­sült Államokra, a világ egyik leg­gazdagabb országára, ahol tömegek tengődnek éktelen nyomorban. Figyelemre méltó, hogy Orbán Viktor illiberális állama, amely minden esetben példásan reak­ciós álláspontot foglal el, amely nemzeti és keresztény identitását minden adódó alkalommal véres kardként hordozza körbe a Kár­pát-medencében, hogy azzal hív­jon harcba minden hazáját szerető magyart a liberális gazemberek mindent átszövő hálózatai ellen, a tömeges magzatgyilkosságokat a legnagyobb természetességgel hajtja végre a mindennapokban. Míg a keresztény fundamentalis­ta Lengyelországban az anyák­nak még a fogyatékos babáikat is meg kell szülniük, addig a nem­zeti radikális Magyarországon az egészséges embriók lemészárlása oly természetes, mint egy vakbél­műtét vagy egy foghúzás. Jogosan vetődik fel a kérdés: hová lettek a keresztény elvek a keresztény­ségére oly önérzetes Magyaror­szágról? Olybá tűnik, Orbán Viktor és rendszere csak addig keresztény, amíg a mérései azt jelzik, hogy az épp szóban forgó ügyben a keresz­tény morál és az ahhoz tartozó ka­tegorikus imperativus a magyarok körében népszerű. Ha nem az, ak­kor a fideszes politikusok és sajtó­munkások inkább sunyítanak, nem beszélnek a kellemetlen témáról, és más kultúrharcos topik mentén uralják a pillanatot. Egy valóban populista rendszer csak korlátozott mértékben lehet keresztény, hisz nincs az a Jézus Krisztus, akiben jobban hinne, mint a maga hatal­mában. Ha a tömeg Barrabást kiált, azt a populista Pontius Pilátusnak bizony tudomásul kell vennie, az emberfiát meg kell korbácsolnia és keresztre kell feszítenie, az ártat­lan magzatokat le kell mészárol­nia. Miféle uralom az, amelyiknek az identitása szüntelen méricské­­lésre szorul? A lengyelek a magyarokkal el­lentétben valóban hitvalló keresz­tények, akik római katolicizmusu­kat minden másnál komolyabban veszik - és ez valahogy azt is egy­szerűbbé teszi nekik, hogy Euró­pa és Oroszország közt választa­ni tudjanak. Könnyű visszariadni a fanatizmusuktól, viszont nem lehet nem elismerni, hogy valóban azok, akiknek mutatkoznak. Ma­gyarország velük szemben foly­ton azon spekulál, hogy melyik elv felvállalásával vagy megtaga­dásával nyerhet többet ezen vagy azon a helyzeten - ez pedig nem pusztán Orbán Viktorra és rend­szerére, hanem a magyarságra is vonatkozik. Gulyás Balázs N­álam lényegesen ta­pasztaltabb hírlapírók ilyenkor szoktak olya­nokat lekörmölni­, hogy mérföldkő meg hogy történelmi jelentőségű. Mármint az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának június 24-ei, ún. iránymutató íté­lete, amely semmissé tette a közel ötvenéves Roe vs. Wade-ítéletet. A Roe vs. Wade pedig szintén egy legfelsőbb bírósági iránymutató ítélet, amely­­ eddig­­ védte az amerikai nők magzatuk elpusz­tításához való szabadságát. Az 50 évvel ezelőtti döntés szerint az embereknek joguk van a ma­gánélethez, amibe beletartozik a magzatjaik élete feletti rendel­kezés. Az eredeti ítélet szerint az áldott állapot első trimeszteré­­ben az állami szintű kormányok egyáltalán nem szabályozhatták (akadályozhatták) az abortuszt, a második trimeszter végéig (a 6. hónapig) pedig a magzati élet védelmében nem szabályozhat­ták a terhességmegszakítást, azaz akár egy 6 hónapos élet is megszüntethető volt. Ezt a sza­bályozást írta felül most a Dobbs v. Jackson Women’s Health Or­­­­ganization néven futó legfelsőbb bírósági iránymutató ítélet. Ez egyes felületes újságcikkek állí­tásaival szemben nem tiltja be az abortuszt, hanem visszahelyezi a terhességmegszakítás szabályo­zását az egyes államok szavazói által választott képviselők kezébe. Nyilván lesznek olyan államok, ahol ezt - a választói elvárásoknak megfelelően - „szigorúan” fogják szabályozni ,(azaz nem engedik a terhességmegszakítást, csak az anya egészsége, erőszak és más hasonló esetben), és lesznek, ahol - a választói elvárásoknak megfe­lelően - továbbra is liberális sza­bályozás lesz érvényben. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntéstervezete elő­zetesen kiszivárgott, ami már má­jusban néhol erőszakos demonst­rációkat provokált, Los Angelesben például a terhességek megszakítá­sának lehetőségét követelők csap­tak össze a rendőrökkel. Ki gondolta volna akár csak pár évtizeddel ez­előtt, hogy egyesek ennek a jogáért fognak törni-zúzni?! A legszürreá­­lisabbak ezek közül is a Berlinben, Londonban és másutt megtartott tüntetések, amelyek során egy má­sik állam legfelsőbb bírósága által hozott, a külföldön tüntetőkre érte­lemszerűen nem vonatkozó döntés ellen demonstráltak. A Ne ölj!, az emberi élet védel­mének mindenekfelettisége nem pusztán egy vallási parancs, de legalább a kora ókortól egészen a posztmodernig egyetemes (ex morális naturális, természeti tör­vény is volt, amelyet az Istenben nem hívők sem kérdőjeleztek meg. Számomra megdöbbentő, hogy ezt a tabut éppen a magukat megvéde­ni nem tudó életek esetén hágtuk át elsőként. Az anyák - és az apák is - nem rendelkezhetnek mások életével, hanem ezzel ellentétesen, éppen hogy mindketten felelős­séggel bírnak a nekik kiszolgálta­tott kis életeknek. Az Egyesült Államokban csak a Planned Parenthood nevű, ret­tentő eufemisztikusan „szü­letésszabályozási” klinikákat üzemeltető cég évi 324 ezer ter­hességmegszakítást hajtott végre, ezzel évi 1,3 milliárd dolláros bevé­telt termelve, amely majdnem fele állami támogatás volt. Idehaza az abortuszok száma még mindig évi 22 ezer körül jár, és a „súlyos válsághelyzet” gu­miszabályára hivatkozva (Súlyos válsághelyzet a „magzati élet vé­delméről” szóló törvény szerint az, amely „testi vagy lelki meg­rendülést”, illetve „társadalmi el­lehetetlenülést” okoz. Ezt azonban senki nem ellenőrzi, az állapotos nő egyedül dönthet arról, hogy ez a válsághelyzet nála beállna-e a gyerek világra hozása esetén) a 12. hétig szinte korlátlanul alkal­mazható. Könnyen belátható, hogy el­lentét feszül a kormánypártok, a kormány és Orbán Viktor kor­mányfő önmagáról hangoztatott ún. keresztény-konzervatív, pol­gári világnézete és a jelenleg Ma­gyarországon hatályban lévő abor­tuszszabályozás között. Európa utcai harcos erős emberének még a negyedik kétharmad után sincs elég merészsége a saját maga által hangoztatott világnézetéhez igazí­tani a magzati élet védelmét, ezzel megadva az elviekben mindenki­nek kijáró életvédelmet a legki­szolgáltatottabbak számára is. * (A Magyar Hang szerkesztősé­ge tisztában van azzal, hogy az abortusz kérdése - élethelyzettől, egészségügyi állapottól stb. nem függetlenül - mennyire bonyo­lult és sokaknak fájdalmas kérdés. Egyszerre állunk az élet pártján, s tudjuk azt is, hogy a lengyelor­szági szigor milyen tragédiákhoz vezetett már most. A témában születő, a téma érzékeny jellegéből adódóan sokaknak akár túl mar­káns véleményeket vitacikknek tekintjük - a szerk.) MAGA ITT A KULTÚRHÖRCSÖG? Posztmodern Taigetosz ■d Abortuszpárti tüntetés Washingtonban 2022. június 26- án. Mondd, mennyit ér az ember... FOTÓ: REUTERS/EVELYN HOCKSTEIN

Next