Magyar Hang, 2023. április-június (7. évfolyam, 15-26. szám)
2023-06-16 / 24. szám
10 PUBLICISZTIKA • VENDÉGOLDAL 2023. JÚNIUS 16-22.Magyar Hang Nagy Bandó András Aki egy kicsit is járatos a magyar fazekasok világában, annak nem kell bemutatnom a hódmezővásárhelyi fazekasmesterek találmányának mondható, igencsak furfangos, ivóedénynek csak viccelődve-tréfálkozva nevezhető, füles edényt. Elég ránézni, és máris turpisságot sejt az ember a különféleképp kilyuggatott mestermunka láttán. Óvakodnunk kell, ha ilyen edényből kínálnak meg bennünket egy-egy alkalmi borozgatás alkalmával, hisz akik furmányos vendéglátóként kezünkbe adják, a titkot ismerve egymásra nézve kuncognak, titkon sunyítanak, összekacsintanak, legrosszabb esetben magukban már előre kacagnak, hisz tudják, hogy aki nem ismeri a jól kiagyalt edény titkát, egy-két perc múltán saját nyakába önti a szőlő nemessé érett levét, hogy a végén fölcsattanjon a hahota, a beugratásból fakadó kárörvendő röhögés. Ezt így együtt nevezhetjük népi tudománynak és népies tréfacsinálásnak, kézműves mesterműnek és vaskos tréfának, és hogy a mai nyelvhasználatban járatosok is értsék: brutális szívatásnak. A titkot Hódmezővásárhely hajdani jeles fazekasa, Kis Zoli bácsi fedte föl. Nem mellesleg: a szép tányérjainak fenekét nem szívesen mutogattam a vendégeinknek, mert a monogramja láttán kérdéseket tehettek volna föl. Ez volt ott olvasható: KISZ, azaz a készítője Kis Zoltán. Hozzá Rubinfalvi Miska bácsival, a hajdan városszerte ismert és elismert szegedi kulcskirállyal jutottam el, pontosabban ő vett rá, hogy vigyem el, lévén ő az autókat is csak a zársaikról ismerte, autóra nem költött, ha szükség volt rá, a bajba jutottak vitték el a házukhoz vagy lakásukhoz, és bizony bőven van emlékünk arról, hogy a külső kilincs nélküli lakótelepi lakások ajtaját gyakran csapta be a huzat, minden kulcs odabent maradt, Miska bácsi percek alatt bejuttatta a lakásba a kívül rekedteket. Miről volt még híres Miska bácsi? Az összegyűjtött miskakancsókról. A tízcentis kismiskáktól kezdve a méteres magasságú óriás miskákig több száz méretben, változatban, színben és díszben sorakoztak a Feketesas utcai lakásában és az ebből nyíló műhelyében. Válóperig nem jutottak, de a felesége morgolódása jelezte, hogy jobb lenne, ha ez sem Most mutatkozik meg igazán, hogy ez a kormány csak akkor képes országot igazgatni, ha azok a csúnya, Soros-bérenc brüsszeli bürokraták biztosítják a mindehhez kellő pénzt indulnánk, mert lehet, hogy szép miskakancsókat vásárolunk és hozunk haza, de ez számára csak azt jelenti, hogy ismét szaporodnak a kancsók, amikről neki kell majd letörölgetni a rárakódott port. Szóval Kiss Zoli bácsi elárulta a titkot, amit most íziben közkinccsé teszek. Először is a hagyományos, lábbal pördített korongozás a finom agyaggal, és ha megszületik a gyönyörű forma, akkor következhetnek az edény nyaka táján kimetszett rések, lyukak, majd az edény száján lévő kis púpocskák, amit kis csücsöknek mond a hagyományt tisztelő fazekas. A később, ezek után következő mázazással most ne babráljunk, maradjunk a titkos műveletnél. A kis csöcsökből indulnak a dróttal fúrt lyukak, végig az edény oldalában, a fülén, és így, szépen, sorjában születnek meg a titkos járatok, melyek csakis azért fúródnak a csalikancsóba, hogy a borozásra készülő vendég kisilabizálja, mely csöcsök lyukait kell befogni az ujjaival ahhoz, hogy a megmaradó egyetlenegy lyukon át kiszívhassa az edénybe töltött bort anélkül, hogy a nyakába dőljön. Egy ilyen mestermű elkészítésére csakis az erre a foglalkozásra igazán alkalmas fazekas képes. Mert mit is jelent az, hogy alkalmas? Őrzi az ősei és elődei tudományát, korongozásban, mázak használatában, az égetésben, tisztességgel és becsülettel végzi a dolgát, betartja a fazekas kézművesség törvényeit és szabályait. Mindezt összegezve: alkalmas erre a munkára. Mért is kalandoztam el a fazekasok és a csalikancsók furfangos világában? Mert mostanában a csalikancsók világát éljük. Az EU-s milliárdokat hazahozni és a jogállamot helyreállítani képtelen, lassan kiürülő államkassza hiányát pótolgatni igyekvő kormány összes ide-oda kapkodása ezt a csudás kis edényt juttatta eszembe: tíz ujjal kéne befognia az egyre inkább ementáli sajthoz hasonlatos közös csalikancsónk összes lyukát. Ahonnan csak tud és bír, pluszpénzeket próbál behajtani, ahol csak tud, megszorítani, közben gátat vetni az ide-oda ígért pénzek jogszerű kiáramlásának. Egyik lyukon azért tartani az egyik ujját, hogy megoldja a pedagógushiányt, a másikat, hogy az egészségügy hiányosságait helyrepofozza, és persze, hogy a NER rendszeréből fakadó, maguk teremtette gondokkal megküzdjön. Most mutatkozik meg igazán, hogy ez a kormány csak akkor képes országot igazgatni, ha azok a csúnya, Soros-bérenc brüsszeli bürokraták biztosítják a mindehhez kellő pénzt. Anélkül nem alkalmasak erre a feladatra. Mint azt minap megszavazták az EU-ban, Magyarország, azaz Orbán alkalmatlan a soros elnökségre. Már csak egy kérdés marad: csak arra? Csalikancsó Várúr sem leszek Hamburger Béla Megérkezett az örömhír, amire hónapok óta vártunk: a parlament elé kerül az a törvénytervezet, amely lehetővé teszi kastélyok állam általi elajándékozását, azaz alapítványoknak, cégeknek, magánszemélyeknek történő átadását, jobb esetben „csak” 99 évre, még jobb esetben véglegesen. Ha az Országgyűlésben üldögélő „bátor emberek” megszavazzák a jogszabályt, a mutyi már nyáron megindulhat. (Csak zárójelben: szerintem a fideszes képviselők bátorságára nem a kormányjavaslatok megszavazásakor van szükség, hanem az elutasításakor lenne.) Mint bizonyára sokan tudják, még valamikor március közepe táján jutott a Válasz Online birtokába az a tervezet, amely szerint Lázár (Annyit isér) János minisztériuma magánkézbe ad egy tucat állami és uniós pénzből felújított, idegenforgalmi látványosságnak berendezett kastélyt. A hír végigsöpört a médián: volt, ahol csak mínuszos hírként jelent meg, másutt maró iróniával kommentálták a „kastélyok megmentését”, és persze akadt olyan is, ahol egyszerűen szabad rablásnak minősítették az ügyet. Én viszont - megvallva az őszintét - reménykedni kezdtem: ha lényegében csak kérelmezni kell jó miniszter úrnál, akkor talán még én is megkaphatom valamelyik udvarházat. Persze - mivel nem tartozom sem a Fidesz, sem a „nemzeti tőkésosztály” belső köreihez (sőt még a legkülsőkhöz sem - eleve nem reménykedtem a legpatinásabbak privatizálásában, mint, mondjuk, a dégi Festetics-kastély, amelyre 3,2 milliárdot költöttek. És nem gondoltam a Lónyay-, Andrássy-, Esterházy - vagy Nádasdy-kastélyra sem. Bőven megfelelne nekem a komlódtótfalui Becsky-kúria is, amelynek felújítása csak 660 millióba került. Aztán elém került a hír, amely szerint Csepreghy Nándor államtitkár azt állította, hogy „a felújítottnak címkézett épületek csak erős jóindulattal nevezhetők késznek, azok további felújításra, a megkezdett munka folytatására szorulnak”. Nem akarom kétségbe vonni az államtitkár úr szavait ,bár eredetileg „idegenforgalmi látványosságnak berendezett” műemlékekről volt szó, és a mostani törvényjavaslatban is szerepel, hogy az épülettel együtt a bútorok, festmények, ingóságok is ingyen kerülnek a jelentkező birtokába), de ha igazat mondott, és új tulajdonosként nemcsak urizálnom kellene, akkor ezúton közlöm a jó miniszter úrral: engem ez az egész már nem is érdekel. A Festetics-kastély Keszthelyen. Aki kapja, marja, (képünk illusztráció) ► FORRÁS: PIXABAY