Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)

2023-08-18 / 33. szám

IV Budai Hang 2023. AUGUSZTUS 18-24. ► Sándor bólogat, rágyújt. - Mi egyéb­ként sem hagyományos színházi formában játszunk - mondja. - Nálunk tulajdonkép­pen nincsenek kifutó darabok. Amikor be­mutatunk valamit, nem egy, vagy két évre tervezünk, ahogy sok más színház, amely a megpályázott időszak után leveszi a re­pertoárról az előadást, és újat alkot, nálunk minden addig van színpadon, ameddig ér­deklődés mutatkozik rá. Ezek között vannak kétszereplős és tízszereplős előadások is, komoly díszlettel, amit valahol tárolnunk kell. És a bérleti díjak, az ismert okok miatt jelentősen megemelkedtek, el kellett gon­dolkodnunk egy saját játszóhely létrehozá­sán. Ehhez kerestünk, keresünk partnereket.­­ Merész és progresszív - mondom -, ugyanakkor jogos a kérdés, hogy akkor ti is segítséget vártok, ahogy az állami „támoga­tási rendszerből” kizárt független színházak, és társulatok? Ebben a világban a kultúra iránt érdeklődő, jobbára alulfizetett emberek, sok­szor maguk is alkotó emberek feladata volna, hogy fenntartsák azokat a fórumokat, f­elüle­­­teket, ahol értékes produkciók és gondolatok megjelenhetnek. Meddig működhet ez így? - Semeddig - feleli Gábor -, de nem is ebben gondolkodtunk. Magunkon kell se­gítenünk, működő gazdasági, támogatói és művészeti megoldásokkal. Az elején elmon­dottak gondolatiságához, mert az volna a lé­nyeg, szép lassan csatlakozott sok más mű­vészeti ágból érkezett alkotó, meg egy csomó civil is, akinek egyébként hétköznapi foglal­kozása van, de nagyon tetszik nekik, hogy itt valaminek a részesei lehetnek. Van, aki azzal segít, hogy lejön, és főz egy lecsót a csapat­nak. A minap például benézett az ajtón egy férfi, és megkérdezte, mi készül itt. Amikor megtudta, hogy színház, felajánlotta, hogy bármilyen gázszereléssel kapcsolatos feladat adódik, keressük bátran, merthogy gázsze­relő, és boldogan segít. Rengeteg munkát, anyagot azonban nyilvánvalóan ki kell fizet­ni, ezért mi is indítottunk közösségi gyűjtést a Másik produkció nevében - ha valaki így tud, így akar segíteni -, de most alapvető­en egy valóban fontos közösségi cselekvés látszik kibontakozni. Mindenki látja, hogy nem csak beszélünk, megfogjuk a samu­­kalapácsot, bontunk, hordjuk a sittet, és az építésben is ugyanúgy részt veszünk majd. Elrobog egy mentő, szirénázása sokáig visszhangzik a Margit körút házai között. - Pályázni azért fogtok, a szokásos állami forrásokért, támogatásokra? - vetem fel. - Miért ne? - néz rám Sándor. -Eddig is pá­lyáztunk, meglepetés volt, amikor nyertünk, megszokott, hogy nem, de egy darabig min­denképpen próbálkozunk - mondja Gábor. - Egyelőre még le kell futni ezeket a köröket, ha ez másra nem is, arra biztosan jó, hogy az adott anyagot megírjuk a pályázatra, és így legalább megszületik az előadás vázlata. Sándor elnyomja a cigarettát, tűnődve néz a mentőautó után. - Az egész szektor vagy szakma nagyon nagy bajban van. Szerintem világosan látszik, hogy kizárólag pályázati forrásból ma nem lehet független színházat csinálni. Ennél már sokkal többre van szük­ség. Piaci alapon színházat csinálni megint nem lehet, csak a jegybevételből képtelenség Mi nem azt utat választottuk, hogy azt mondjuk, mentsetek meg, tartsatok minket életben - bólogat Gábor hanem azt, hogy építsünk fel együtt valamit! Építsük fel magunkat! Sándor legyint: - Lehetne sírni, de mi nem ebbe akarunk beleállni fönntartani egy intézményt. Valamit a kettő között érdemes kitalálnunk, olyan színház melletti tevékenységet, ami segít eltartani a művészeti munkát, és az egyik húzza elő­re a másikat. De mi is csak kísérletezünk, és egyáltalán nem biztos, hogy ez bejön. - Mi nem azt utat választottuk, hogy azt mondjuk, mentsetek meg, tartsatok minket életben - bólogat Gábor hanem azt, hogy építsünk fel együtt valamit! Építsük fel ma­gunkat! - Sándor legyint: - Lehetne sírni, de mi nem ebbe akarunk beleállni. - Tudod - vág közbe Gábor -, amikor a testvérem (Jászberényi Sándor író, újságíró, hadi tudósí­tó - szerk.) kint volt Ukrajnában, azt látta, hogy az emberek élni akarnak, kinyitottak a kocsmák, a helyek, volt színház, minden. Mi sem akarunk belesüppedni abba, ami van, a magunk nyomorába. A kultúra sokféle le­het, de alapvetően nemes: a felemelkedést,­­ a szabadságot szolgálja. És ennek most nagyon jó helye van itt: a Margit-negyed program új élettel igyekszik megtölteni a körutat. Új élet, holott ez az új nagyon is régi, ahogy a szenvedély, az el­szántság, a tehetség és a tenni akarás sem új keletű fogalmaink. Hogy milyen szemlélettel tudjuk őket ma megtölteni, s hogy a kultúrá­ra mint olyanra miféle jelzőket aggatunk, az valóban napjaink kérdése. Hogy hagyjuk-e lerombolni, vagy felépítjük magunk köré a világot, azt itt és most kell eldöntenünk. A Bem mozi teraszán fiatalok csapatai. Az álmaikról beszélnek, a terveikről, ahogy annak idején, jó húsz éve mi is, Sándorral és Gáborral a Szimpla kávézó előtt. Ködös és céltalan locsogásnak tűnhetett, amiről vi­táztunk, dumáltunk akkoriban. De ezekből születnek az értékes dolgok, s tulajdonkép­pen erről is szólni kellene ma, egykori ön­magunkról, akkori álmainkról, meg ezekről a srácokról a Bem mozi előtt, akikben egyre markánsabb az elhatározás, hogy máshol, nem Magyarországon építik fel önmagu­kat. Gáborék vállalása talán jó példát mutat, s bennük is tovább építkezik. Traffibox és pofátlanító autó így küzdenek a gyorshajtók, a száguldozók és a „versenyzők” ellen Budán Lakner Dávid N­éhány óra alatt hárommilliós bírság jött össze az Árpád hídon. Ez volt a Vezess.hu szerzőjének tapaszta­lata, amikor július elején elkísérte a rendőröket egy éjszakai járőrszolgálatra. Pedig az eleinte még úgy érezte, kifejezet­ten csendes az este, és akik gyanúsak lenné­nek, azok sem csinálnak semmi rendkívülit. Értve ez alatt a soroksári bevásárlóközpont parkolójában összegyűlőket, akik máskor előszeretettel driftelnek, gyorsulnak a hely­színen. Az Árpád hídon telepített sebesség­­mérő később viszont mutatta, hogy arrafelé igenis akad probléma. Bár a sebességhatár 70 kilométer per óra, volt olyan, aki 167-tel száguldozott. Három óra alatt 81 gyorshajtó jött össze, egy 150 körül hajtó teslás pedig még meg is úszta, mert a megállóba éppen beálló busz kitakarta a kritikus pillanatban. Nem véletlen, hogy épp itt történt az a tragikus eset, amelyről az egész ország be­szélt néhány héttel ezelőtt. Július 1-jén egy Mercedes sofőrje kezdett másokkal spon­tán versenybe, majd vesztette el uralmát a jármű felett, és gázolt halálra egy 26 éves kerékpárost. Az autó átszakította a híd sza­lagkorlátját, és elütötte a szabályosan köz­lekedő biciklist. Az eset nyomán felmerült, szigorításokra lenne szükség, hogy a jövőben kisebb eséllyel történhessen hasonló. Lázár János miniszter arról beszélt, szükségesnek tartja a KRESZ újragondolását, valamint a B kategóriás jogosítvány megszerzéséhez szükséges feltételrendszer átalakítását. Korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy az önkormányzatok telepíthetnek fekvőrend­őröket, esetleg állhatják a traffipaxok be­szerzésének költségét is. Abban viszont nem minden polgármester biztos, hogy az önkor­mányzatoknak kellene átvállalniuk az álla­mi feladatokat - jelen esetben a rendőrség dolgát. Mindenesetre megkérdeztük a II. és III. kerületet is, hogyan látják a kérdést, illet­ve tervezik-e új eszközök bevezetését. - Az utóbbi időkben bekövetkezett bal­esetek, illetve a lakossági bejelentések is alá­támasztják a sokszor életveszélyes gyorsulási versenyek terjedését - tájékoztatta lapunkat az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Non­profit Kft. ügyvezetője, Czékó Gábor. Ezek Óbudán belül elsősorban a Szentendrei út egyes szakaszait érintik. A kerület vezeté­se elvi döntést hozott arról, hogy az érin­tett útszakaszok mellé traffiboxokat telepít, a rendőrséggel együttműködve. Olyan fém­kalitkáról beszélünk, amelybe egy mozdulat­tal be lehet pattintani a sebességmérő készü­léket, így az telepített traffipaxként üzemel. Nem kell hozzá sem állvány, sem autó. Czékó elmondása szerint a traffiboxokból az eddi­gieknél lényegesen több helyszínen bizto­sítják a sebességmérést, így csökkenthető­nek tartják a gyorshajtásból fakadó baleseti kockázatokat. Az önkormányzat saját erőből biztosítja a pénzt az eszközökre. A telepíté­sek előkészítését már megkezdték, a Szent­endrei úton, illetve további forgalmas, gyor­shajtással fokozottan érintett szakaszokon. A II. kerület elindította a Boglárka köz­lekedésbiztonsági és baleset-megelőzési programot - értesültünk Gyülvészi András­tól, az önkormányzat közösségi kapcsola­tokért felelős igazgatójától. A program egy tragikus baleset áldozatáról kapta a ne­vét: „Boglárkát, szomszédunkat 23 évesen vesztették el ismerősei, barátai, családja, őt gázolták halálra a Harminckettesek terénél lévő villamosmegállóban. Családja hozzájá­rulásával nevezte el a kerület a programot Boglárka után, illetve emlékpadot adtunk át a Fillér-Pengő pihenőparkban.” A program részeként hét új traffipaxot szerelnek fel a kerületben - ebből kettő már működik, az egyik a Nagykovácsi, a mások a Máriaremetei úton. A tervek szerint szep­tembertől mind a hét sebességmérő pont üzemel majd: az Árpád fejedelem útján, a Hi­degkúti úton, a Kapy úton, a Törökvész úton és a Zöldlomb utcában. Ezeken felül három további sebességmérő helyszínt is üzembe állítanának még idén. Őrsi Gergely polgármester július 25-én már arról számolt be Facebook-oldalán: az új se­bességmérő helyszíneken nagyot csökkent a száguldozók száma. A kerületi rendőrség tájékoztatása szerint az adott időszakban a Nagykovácsi úton 1937 mérésből hárman lépték át a sebességhatárt. A leggyorsabb autó is csak 60 kilométer per órával haladt. A Máriaremetei úton pedig 3089 mérésből nyolcan voltak gyorsabbak, a legnagyobb mért sebesség itt 70 kilométer per óra volt. A szerkezetek kihelyezése előtt végeztek előzetes méréseket a Budapest Közút segít­ségével, akkor még a járművek közel 15 szá­zaléka hajtott túl gyorsan mindkét helyszí­nen. A Máriaremetei úton akadt olyan, aki 156 kilométer per órás sebességgel haladt. Gyülvészi tájékoztatása szerint a sebes­ségmérés mellett szolgálatba állítanak egy autót, amely a legkirívóbb szabálytalanságok visszaszorítását segítené. Ezt a kerület csak „pofátlanító” autónak nevezi. A program ré­szeként pedig rendszeresen ingyenesen elér­hetővé teszik a BRFK közlekedésbiztonsági szimulátorait az érdeklődők számára. Dolgoznak azon is, hogy a jogosítvány előtt állók önkéntes alapon megtekinthes­senek egy baleset-megelőzésről szóló do­kumentumfilmet, valamint részt vehesse­nek plusz elsősegélynyújtó tanfolyamon. Az önkormányzat a B kategóriás jogosítvány megszerzéséhez a tervek szerint 25 ezer fo­rinttal járul majd hozzá. A játszótereken lévő KRESZ-pályáknál pedig KRESZ- és kerékpá­rozás-ismereti napokat tartanának majd. A­ doboz mindent lát, elejét vennék a versenyzésnek FORRÁS: ÖRSI GERGELY FACEBOOK-OLDALA

Next