Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1961
„Óh, én édes hazám, te jó Magyarország" - Kosztolányi Dezső: Űllői úti fák - Juhász Gyula: A Tiszához
Olaiatalányl (Tiez-t) Az ég legyen tivéletek, Üllői úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok, kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság. Üllői úti fák. ÜLLŐI ÚTI FÁK Másoknak is így nyíljatok Üllői úti fák. Szívjátok az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higyjék örök az ifjúság. Üllői úti fák. Haldoklik a sárgult határ. Üllői úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél búsan dúdolva jár, s megöl minden csírát. Hová repül az ifjúság? Feleljetek, bús lombú fák. Üllői úti fák. A TISZÁHOZ Te vagy szívemnek legrégibb szerelme, Szép, szőke tündér, édesbús Tiszánk, Hányszor álltam partodnál énekelve. Míg benned ringott a magyar világ, A csillogó ég és a szőke fűzfák, A fűzfán varjú, felleg az égen. Nem hiányzik-e néked, egy letűnt láng. Egy kihunyt nap, — az én tekintetem? (Júliája ippit)