Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1965
Madách Imre: Az ember tragédiájából
MADÁCH IMRE A.. ember tragédiájából ADAM: Uram! rettentő látások gyötörtek, És nem tudom, mi bennök a való. Oh, mondd, oh mondd, minő sors vár reám: E szűkhatárú lét-e mindenem, Melynek küzdése közt lelkem szűrődik, Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult, a földre öntsd, és béigya porond? Vagy a nemes szeszt jobbra rendelőd? Megy-é előbbre majdan fajzatom, Nemeskedvén, hogy trónodhoz közelgjen, Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad, S a körből, melyben jár, nem bír kitörni? Van-é jutalma a nemes kebelnek Melyet kigúnyol vérhullásáért A kislelkű tömeg? Világosíts fel S hálásan hordok bármi végzetet. Csak nyerhetek cserémben, mert ezen Bizonytalanság a pokol. — AZ ÚR: Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked s túl örök idő vár. Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád, a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt Hogy a múló perc élvéről lemondj? Míg most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény... ... Karod erős — szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív. S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zalában elnémul ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldalodnál, Balsors s szerencse közt mind egyaránt, Vigasztaló, mosolygó géniusz. — (Tizenötödik szín, 4022 — 4081. sor)