Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966
A régi és az új híd
Két elvetett megoldás Nem felelt meg az az elgondolás sem, amely az új híd számára ferde irányt ajánlott és a budai hídfőt a Döbrentei térre helyezte. Ez a változat még többe került volna, mert a régi, felhasználható alapozást veszni hagyja. A forgalomszabályozás tanulmányozása pedig azt mutatta, hogy az új irány ebből a szempontból semmi előnnyel nem jár: a régi helyen felépített híd budai hídfőjénél kiépítendő körforgalom kedvezőbben alakítható ki, mint a Döbrentei térbe torkolló hídnál. Arra is gondoltak, hogy a Margitsziget északi végén átvezető új hídhoz, az Árpád-hídhoz hasonlóan gerendahidat építenek, mert a lapos felépítményű hídnál a városkép szabadabban érvényesülhet. Valóban lapos ívelésű gerendahíd azonban csak a mederbe épített pillérekkel valósítható meg. A folyam e szakaszán azonban a mederbe pillért építeni nem szabad. Viszont a parti pillérekre támaszkodó, 290 méteres gerendaszerkezet olyan magas lenne, hogy a városképet a gerendahíd teljesen kettévágná. Amellett ehhez a megoldáshoz lényegesen több acél is kellett volna: 13 ezer tonna a 7 ezer tonnával szemben. Miért kábelhíd? A szakemberek tudták, hogy a meglevő alapozások felhasználása gazdaságilag nagyon előnyös. A két part talajtani szerkezete minél könnyebb alapozást kíván. Ezért a lehető legnagyobb terhelést megengedő legkönnyebb hídszerkezetet kellett választani. Ez pedig nem a lánchíd, hanem a kábelhíd. A volt Erzsébet-híd láncelemeinek szakítószilárdsága 4900-zal jellemezhető, azaz egy négyzetcentiméter keresztmetszetű rúd elszakításához 4900 kilogrammos terhelés szükséges. A húzási technológiával előállítható acélhuzalok szilárdsága ennél jóval kedvezőbb. A felhasználandó kábel huzalanyagának szakítószilárdsága 14—16 ezerrel jellemezhető, azaz az előbbinek közel háromszorosával. Budapest fejlődése szélesebb- nagyobb teherbírású hidat kívánt, mint a régi Erzsébethíd. Ezért kellett az új hidat más formában, kábelhídként megépíteni