Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1966
A régi és az új híd
A régi és az új híd Bemutatjuk a budapestiek új kedvencét, az Erzsébet-hidat Az elkészült új hidat Kalendáriumunk címlapján mutatjuk be A Budapestre látogató külföldi magyar első napi programjában feltétlenül benne van az új Erzsébethíd megtekintése. Az öregek, ha szemben állnak az új híddal, a régi híd szépségéről mesélnek a fiataloknak, számukra az volt szebb, hiszen a fiatalságukat jelentette és a régi — valóban szép — hídra a megszépítő messzeségből gondolnak. A fiatalok akik nem ismerték a régi hidat, fenntartás nélkül lelkesednek az új híd könnyed, kecses vonalaiért, csodálják a szinte légies ívet, amely minden közbeeső pillértámasz nélkül köti össze a két partot. • Az elmúlt évek folyamán többször beszélgettem a régi és az új Erzsébet-hídról a Kossuth-díjas Sávoly Pál főmérnökkel, az Út- és Vasútépítő Vállalat hídtervező-irodájának vezetőjével. (Ma már Állami-díjas is, mert 1965. április 4-én az Erzsébet-híd tervezéséért megkapta ezt a nagy kitüntetést.) Ebben a cikkben azt írtam meg amit tőle, a hidak szakértőjétől és szerelmesétől hallottam és azokban a régi írásokban olvastam, amelyekre ő hívta fel a figyelmemet. Úgy érzem, mielőtt rátérek mondanivalómra, illik bemutatni beszélgető partneremet. Íme: Sávoly Pál huszonhét éves korában ment el Magyarországról. Holland és belga hídépítő-vállalatoknál dolgozott Ausztráliát kivéve, minden világrészben épültek hidak tervei alapján. Azért hagyta el Magyarországot, mert abban az időben nem volt itthon elég munka a számára. És akkor jött vissza, amikor Magyarországon túl sok munka is akadt a hídtervezők és hídépítők számára. Sávoly Pál tervei alapján épültek újjá a nácik által felrobbantott Duna-hidak, köztük a Széchenyi- Lánchíd, amely sokkal nagyobb teherbírású alakjában is legszebb ékszere maradt Budapestnek. És 1964 végén adták át a forgalomnak legnagyobb alkotását, az új Erzsébethidat. A régi Erzsébet-híd A múlt század kilencvenes éveiben a két budapesti híd, a Lánchíd és a Margit-híd már nehezen győzte a forgalmat. A magyar kormány 1893-ban pályázatot írt ki az Eskütéri és a Fővám téri híd terveire. Hetvennégy pályamű érkezett be, ebből tizenötöt készítettek magyar, tizenhatot amerikai mérnökök, a többi osztrák, német, olasz, francia, belga, holland és orosz szakemberektől származott. A Fővám téri híd tervét sikerült hamar kiválasztani és a Ferenc József-híd (a mai Szabadság-híd) a kilencvenes években meg is épült. Nem ilyen könnyen született meg az Erzsébet-híd. A pályázati feltétel teljesítése nem volt könnyű: egyetlen, 312 méteres nyílással kellett a Duna medrét áthidalni. A nemzetközi zsűriben nagy vita dúlt a lánchíd- és a kábelhíd-pártiak között. A döntést az akkor már európai hírű Khemdl Antal profeszszornak a bíráló bizottság elé terjesztett jelentése befolyásolta. A legnagyobb tudományos igényeket is kielégítő összefoglaló alaposan elemezte a különböző hídépítési módszereket és az Erzsébet-híd megépítésénél