Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1968
Illyés Gyula: Bevezető egy Kodály-hangversenyhez
ILLYÉS GYULA: ^BeoteetS tgg DCtulálg -hanga er sen ghez KODÁLY ZOLTÁN 80. SZÜLETÉSNAPJÁN, A KECSKEMÉTI ÜNNEPSÉGEN FÖLOLVASTA A KÖLTŐ Föllendül azonnal a karmester-pálca s megrendül — nem a zenekar, hanem ami van körben temető; megrendül ami van (és fiatal!) síri mező, majtényi, mohácsi, muhi mező, apádért, anyádért, esendő hazádért, ami volt sírba és sárba vesző, ami volt hősvértől pirosult gyásztér, egri üszők és drégelyi várfok, onnan tör elő amit hallani vártok — e zenekar mélyből árad elő, de nem a jaj, rosszul vártátok; nem, nem, nem a jaj, hanem az erő, az erő, az a gyökérmélyű erő, az a múlt táplálta erő, mely érted száll harcba, jövő, örökös élet. Ezt, ezt kereste ő, és ezt találta; kezében a pálca, vasvessző, mely a temetőt veri s marsallhoz, ha szólnak üregei; ezt, ezt rendezi ő, az elszánt, a konok, kinek a sírok üregei dobok, dobok, ezt hozza ő, búval, de hittel is tele, ezzel jön ö, a hangok s lelkek megváltó mestere. Karmester, nemcsak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet, a magyart, villanjon homlokod, akinek hangszekrénye lett vártömlöc, temető s kézintésedre égre kelt a poklot szenvedő.