Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1970
Illyés Gyula: Új évre (vers)
ILLYÉS gyiLA: Minden elmúlik, s nem igaz, hogy vál minden jó gázzá. Negyvennégy telet láttam én megenyhülni tavassza. Negyvennégy morcos, görcsös arc lett mosolygó felettem, szél szitkát, tél pofonjait, negyvennégyszer feledtem. És mit tanultam? Egyre több idegemben a bene. A bajban legnagyobb bajod, hogy félve lépsz elbe. Már nem félek, már derűsen lépek elő az őszből: beli játék vagy sors, isten és jövő, negyvenölötször! Nem igaz, hogy nem nő a jó, hogy csak a rossz magaslik! Van vihar, de vajh nincs hajó, amely elér a partig. Volt háború, de kéklik im megint a béke partja. Minden elmúlik s legelébb múlik a szív viharja. Hányódik, őrjöng a világ, de csaló kép, hogy állunk, repülve jő a part felénk, mely volt eddig csak álmunk. Nyitja a dombon hófehér sor sátrait a meggyfa, lesz búza s mért ne lenne bor? Lesz áldás a magyarra’ Nincs sajtó külön istenünk, vagy nincs isten, ha mégis dől s dőlne csak ránk a csapás, kibírjuk csak azért is. Mert az idő, nem gonosz ő, de ha tanító mester, azon fárad, hogy emberibb legyen a föld s az ember, arra okosít, okosan hogy bánjunk ki a bajjal. Felállva, felelő diák, félig már fehér hajjal, felállva, tán már a halál nagy karjával felettem felelem, és példámmal is, emberibb ember lettem. Bátrabb, igazabb! és ezért őt illeti a háta. összefoglalom, magyarok: az a legény, ki állja! (1945) T 1z évre EGY KALENDÁRIUMBA Az újjáépülő budai Vár látképe a Gellérthegy felől. Háttérben a Hármashatár-hegy és a nilisi hegyek