Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1982
Eösze László: Egy nemzeti zeneszerző egyetemessége
„Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben.'' Bartók Béla (1928) „Kodály hangja a zenében Magyarország hangja." („The voice of Kodály in music is the voice of Hungary.”) Arthur Bliss (I960) Évről évre centenáriumot ünnepelünk, és centenáriumról centenáriumra kopnak jelzőink, közhellyé válnak igazságaink. A mottóul választott idézetek mégsem veszíthetnek érvényükből. Nem a tekintély elvénél fogva - bár kétségtelen, hogy Bartók és Bliss nemzetközi rangja növeli szavaik súlyát, hanem a két nyilatkozat időbeli és térbeli távolsága miatt. Ha ugyanis a kiváló angol karmester egy emberöltővel később lényegében azonos következtetésre jut, mint a magyar fegyvertárs és jó barát, akkor megállapításuk igazságához aligha férhet kétség. E szerint tehát Kodály Zoltán személyében a nemzeti zeneszerző prototípusa áll előttünk. Ez a minősítés természetesen nem művészetének értékét, csupán stiláris hovatartozását jelzi. Fölveti viszont azt a kérdést, hogy vajon az egyetlen etnikumhoz való szoros kötődés, az egyetlen nép iránti feltétlen eszmei elkötelezettség nem állja-e útját a nemzetközi érvényesülésnek, vagy épp nem zárja-e ki az egyetemességet? Válaszképpen tekintsük át Kodály zeneszerzői felkészülésének főbb állomásait, alkotói egyéniségének kialakulását. Első, meghatározó zenei élménye Mozart egyik hegedű-zongora szonátája volt, amit otthon, szüleitől hallott. Ugyancsak az ő előadásukban ismerte meg Haydn, Mozart, Beethoven szimfóniáit, Mendelssohn nyitányait - az akkori szokásoknak, lehetőségeknek megfelelően - hegedű-zongora átiratban. Tízéves korától hangszert is tanult. Nem készült ugyan gyakorló művésznek, önerejéből azonban annyira vitte, hogy Mendelssohn hegedűversenyét is elő tudta adni, a Haydnkvartettekben felváltva hol gordonkán, hol meg mélyhegedűn játszott, a zongorán pedig megbirkózott Bach Wohltemperiertes Klavierjának valamennyi prelúdiumával és fúgájával. Előbb énekelt, mint beszélt, és többnyire maga költötte dallamokat dúdolt. Első, kéziratban fennmaradt kompozíciói 14-15 éves korából valók. A nagyszombati székesegyház kottatárában búvárkodva Beethoven és Liszt miséinek parti