Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)

1850-09-07 / 249. szám

Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési díj: fél­évre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. É­v­n­e­g­y­e­d­r­e helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. felsége, a’ belügyminister előteljesíté­sére f. évi aug. 29-kén kelt jogf. határozata által a rimaszombati megürült lelkészséget és azzal összekö­tött sz. Antal oltáráról nevezett javadalmakat Tre­nt­e­r Miklós rozsnyói püspöki tikárra ruházni legke­­gyelmesebben méltóztatott. Ezennel közhirré tétetik, miszerint Püspök-La­­dány politikai alapit­ványhelynek Szabolcsmegyében a kereskedelmi-, ipar- és középitészeti magos minis­­terium részéről engedély adatott, hogy martini hóban józsef-hetében, júliusban margit-hetében, september­­ben mihály-hetében, és novemberben márton-hetében, mindig csütörtökön országos- és egyszersmind ba­rom-vásárokat tarthasson. 249- sz NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. 6. II. §. Hogy a két protestáns egyházbeliek ke­véssé hajlandók követni azok példáját, kik daczos visszavonultságban és passiv ellentállásban kere­sik a hon egyetemes ügyeinek üdvét, azt gyakori felszólalásaik tanúsítják, s azon éberség kétség­­kivüli tén­nyé emeli, miszerint mohón kapnak minden alkalmon, mely valószínűséggel kecseg­teti őket, hogy aggodalmaik és óhajtásaik ő fel­sége, vagy ennek alkotmányos kormánya elé fog­nak juthatni. Tanúságul szolgálhatnak ez iránt a pozsoni fölterjesztvények; a sárosi és gömöri esperességi gyűlések határozatai; a békésmegyei küldöttség, mely 80,000 protestáns kérelmeit terjeszti a val­lás és oktatásügy ministeriuma elé ; s hogy a pél­dák hosszabb fölhordogatását mellőzzük , k­ülönös tanúságul szolgálhat egy kérelemlevél, mely néhány hetek előtt illedelmes csöndben s minden agitatiók elkerültével körülbelül száz alá­írással lön ellátva, s egy herczegasszony kegyel­­mes közbenjártával ö cs. k. felsége s ennek cul­­tusministeriuma elé terjesztve. Az említett folyamodvány különösen azért érdemlett figyelmet, mert illő szerénységgel leginkább csak en­­gedelemért esedezett, miszerint a szükségletek és kívánatok bővebb előterjesztését egy külön iratban megkísérthessék az illetők; mert az aláírók szoros­ értelemben egyházi személyek, t. i. lelkészek és oktatók; és mert a világi személyek szándékos kihagyása vétetvén czélba, az ev. egyház nemzetiségi vi­szonyainál fogva, az aláírók túlnyomó többsége a szláv fajhoz számítandó. Nem volt szándékunk most hoszabban fejte­getni az említett irat tartalmát*); az illető minis­­terium, ha értesítéseink hitelesek, figyelemre méltatta azt, s elég óvatosságra mutat azon tény, miszerint a két prot. egyház ügyeit tárgyazó ide­iglenes rendelet még eddig közre nem bocsáttatott. Ily tényekből kettős tanulság szerezhető : Mikép a kormány épen nem hajlandó elsietve élni az álladalom roppant hatalmával, mely kezeire bízatott, sőt hogy ellenkezőleg lehető kímélettel és óvatossággal módosítja a különnemű testületek jogkörét és joggyakorlatát a szerint, a mint a vál­tozott állami belviszonyok szüksége követeli; és Mikép a protestánsok, egyházi ügyeikre nézve, nem a refor­októl, nem a kormány bea­vatkozásától, hanem attól tartanak, nehogy az ér­dekeltek kihallgatása, előleges tanácskozmány és közmegegyezés nélkül bocsáttassanak ki életbe­vágó rendeletek, és így a jó szándék és tiszta akarat ellenére is el­égületlenség, visszavonás és ellenszegülés magvai szórassanak el. Nekünk tehát úgy látszik, miszerint a kér­déses ügyben nem annyira a tárgyak, mint a formaságok képezik a fenehézséget. Az utóbbiakra nézve a következő indítványok szolgálhatnának iránytű gyanánt: 1. Miután a magyar protestáns egyházak kép­viselete, bármely oldalról tekintsük a dolgokat, csak a szabad választás alapján nyerhet érvényes­séget , a szükséges intézkedések megvitatásánál az egyházak küldöttjeire különös tekintettel legyen a kormány. 2. Miután a kivételes állapot kényszerűsé­gének daczára is tartatnak helybeli esperességi és (mint halljuk) kerületi gyűlések, s az eddig — királyi biztosok jelenlétében — megtartatott egyházi conventeken semmi nyoma nem látszik valamely izgatottságnak: az országszerte akár egy időre, akár sorra egybehívandó esperességi gyű­lésekből , előleges megvitatás után és legfölebb szóbeli utasitás mellett egy-egy képviselő kül­dessék ki, a ki bizalom férfiú gyanánt tekintessék a kormány által. 3. Az imigy kiküldött egyházi vagy világi egyének, bármikor, bármely helyre, kisebb vagy nagyobb számmal lennének összehívandók, vagy egyenkint kikérdezendők a kormány által. A költ­ség — kiszabott határok közt — a küldök válla—­i­a esnék. 4. Ha a kormány czélszerűnek látná egyete­mes konferencziát alakítni a megválasztott képvi­selőkből, ezen konferenczia az ország határain belül — legalkalmasban a koronaországi közigaz­gatás székhelyén — tartathatnék meg. Ezen conferencziánál a kormány által sza­badon választandó bizalmi férfiak, például a kiné­zett püspöki helyettesek is, foglalnának helyet. Ha a teljh. cs. biztos foglalatosságai meg nem enged­nék, hogy a tanácskozmányt folytonosan vezesse, szakonkint a ministerium által kijelölt és szoros utasítással ellátott kormánybiztos pótolná annak helyét. 5. Az ülések a két hitvallás szerint elkülö­­nülhetnének, kivéve oly tárgyakban, melyek ve­gyes ülést igényelnek. 6. Az oktatásügy—miután az egyházi ügyek­kel jobbára össze nem zavarható — nem képezné ezen conferencziák vitatási tárgyát. Ez az indítvány rövid vázlata, mely egyedül kül formák körül forog, és melyben mi impraeti­­cum­ot nem látunk. Azok, kik többet kívánnak, s kiknek ujjaik szüntelen a pacificatiók okleveleire mutatnak (melyeket úgy sem szaggatott el senki) , aligha számot vetettek a kor sajátságaival. De ha ellenben a legtökéletesb tervvel lépne elő a kormány, mely az érdekeltek kihallgattatása nélkül készült, aligha számolhatna osztatlan tap­sokra. Mert rendszerint nem abban botránykozunk meg, a mi rész, hanem abban, mi nem a m­­i­­­é­n­k, mi nem alapszik szabadságunk élve­zetén, mely tulajdon szüleményeit akkor is ked­veli, ha nem jóra valók. ,,La liberlé, trop bonne mere, a pour les écarts de ses fils une indulgence toute préte, que le pouvoir n’obtiendra jamais.“ *) Úgy his­szük , lesz alkalmunk azt megismertetni ol­vasóinkkal. S­z­e­r­k. September 7-én 1850. Előfizethetni helyben a k­i­a­d <5­n­á­l saját kereskedésében (na­gy hí­dutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában­­ (aldunasoron, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. K­s irodája a megyeházban nyittatott meg, hol az illetőktől elvesztett úrbéri haszonvételeiket ki­mutató bizonyítványokkal ellátott folyamodványok minden nap elfogadtatnak a bizottmányi jegyző által. i­... Pest, sept. 6. Jól érzésűitektől tudjuk, hogy jóllehet a pesti kerületben is fölállittatott már azon bizott­mány, mely az úrbéri tartozásoknak az 1848-iki 9. és 12-ik törvényczikkek által történt megszün­tetése következtében megkárosult földbirtokosok­nak az 1849—ki julius hó 7-kén kelt legfelsőbb kegyelmes rendeletben ígért kárpótlási előlege­zések öszvegét meghatározandja, mégis az az iránti folyamodások illető helyre ekkorig igen gyéren nyújtottak be; e körülmény pedig jelen­leg, midőn a magyar földbirtokost elvesztett úr­béri haszonvételei, majd másfél évig tartott bel­­háborús pusztítások, közterhek szaporodása, adó emelkedése, forradalmi magyar papírpénz­­je­gyek megsemmizése, s általában mindennemű ke­resetre nyomasztólag ható pénz szűke , oly szo­rongatott helyzetbe juttatá , miszerint földjeinek kellő neveltetésére, az adó s egyéb közterhek vitelére elkerülhe­lenül szükséges erőket előte­remteni alig képes, — annyival inkább föltűnő , minél bizonyosabb az , hogy nemzeti jólétünk fö­lött éber szemekkel őrködő legfelsőbb kormá­nyunknak ezen előlegezés iránti rendelkezése is a közbajt lehetőleg enyhíteni törekvő s az átalá­­nos pénzhiány miatti panaszok orvoslására irány­zott atyai előgondoskodásán alapul; miért minden bizon­nyal a nemzet legőszintébb hálás köszöne­tére igényt méltán tarthat. Hogy földbirtokosaink ezen kegyelmesen engedményezett előlegezésekért ekkorig gyéren folyamodtak, szerintünk ennek oka részint a je­lenleg már e czélra fölállított bizottmány műkö­dése megkezdésének bizonytalanságában, részint pedig azon több oldalról előttünk is ismételve nyilvánított hibás , de a közönség nagy részénél meggyőződéssé vált hiedelemben rejlik, mintha t. i. i. évi april 16-án a törvény s korm­ánylap 54 sz. a. közhírré tett es. k. M. o. t.h. főbiztos ur ő nagyméltóságának rendelete értelmében, az elve­szett úrbéri haszonvételek egy úrbéri telek után 30 páttal, s egy úrbéri házas zsellér után 5 páttal végkép kártalanitottaknak lennének tekintendők , holott e rendeletnek más értelme nem lehet, — hivatalosan értesültek szerint — mint a magas kormány azon atyáskodó gondoskodása, miszerint a későbben eszközlendő végkielégítés alkalmával nyerendő átalános kártalanításig és beszámítás mellett — jelenleg minden úrbéri telek után 30 pft, s minden házas zsellér után 5 pft az urbéri­­ségeket vesztetteknek előlegeztesvén, ez által ők némileg fölsegittessenek, s a közterhek viselésére képesitessenek. Ezen előlegezés tehát sem egész, sem részbeni tőke kárpótlásul, nem is épen a nyerendő kártalanítási egész öszveg kamatául, hanem inkább a nélkülözött haszonvételek pótlása gyanánt, mintegy végkármentesítés alkalmával meghatározott tőke értékéből előlegezett kamat nélküli kölcsönül adatik. Végül még azt jegyezzük meg tudomásul az illetőknek, hogy a fönemlített bizottmány hivata­ Levelezések. Pakis, augustus 31. A közfigyelem most egészen a megyei köz­­gyűlések (conseils géneraux) felé van fordulva. — E gyűlések hatásköre törvény által csak ke­belbéli adm­inistrationalis ügyekre van szorítva s politikai kérdésekre ki nem terjeszkedhetik, s ha kiterjeszkednék, egy másik törvény a belügymi­­nisternek jogot ad az így kihágó gyűlést szét­oszlatni. E szerkezete a megyei testületi hatóságnak azon roppant centrális adóból foly, melynek alap­ját az első constituante veté meg, s melyet N­a­p­o­l­e­o­n vas keze szilárddá tön. Mostanáig a közgyűlések ezen szorított kör­­beni mozoghatásukat meghatározó törvény min­dig megtartatott, s a megyék saját ügyeiken kí­vül — pár Lajos Fülöp uralkodása alatti csekély fontosságú esetet kivéve — politikai kérdésekhez szólani maguknak jogot nem vettek; most azon­ban ebben is változás kezd mutatkozni, s a bona­­partista főtisztek (préfét) által pártfogolt im­perialista szellemű agitatiók a decentralisa­­tio felé kezdenek vezetni. És én itt a franczia demokraták egy részé­nek, s különösen a N­a­ti­o­n­a­l pártjának elveit, gondolkozásmódját megfogni sehogy sem tudom. Ez emberek s jelesen a nevezett lap mai száma is följajgatnak és minden pártnézet félretételével intik, kérik a kormányt, hogy az ország erejét, a centrális adót ne bántsa. Én — magamat fran­­cziának képzelve — tökéletesen más véleményen vagyok, s mint a népszabadság és önkor­m­­á­n­y­z­á­s embere csak örvendeni tudnék a bo­­napartista factiónak törvényellenes bár, de m­eg­­becsü­lhetlen merényre bátorító agitationn. Sőt ma­gam is fúnám a tüzet, melyet a császárság hívei a megyei gyűléseknek politikai kérdések vitatá­sára való fölmelegítése végett szítanak. A centralisatio ugyanis —szerintem — jó a nép jövendőjének megalapítására m­­o­n­a­r­c­h­i­á­ban; sőt — bár­mit mondjanak is municipalistáink—én e kormány forma alatt a leg­szélsőbb centralisatiónál egyebet nem óhajtok, el nem fogadnék, s minden igyekezetem arra fordítanám, hogy a kormányzat, a hatalom­nak minden szálai egy helyen fussanak össze. Ha azonban egy ország, egy nép oda jutott, hol jelenleg Francziaország van, ha egy állomány magát respublikái alakot öltöttnek lenni nyilat­­koztatá, akkor — én megvallom, hogy azokat, kik decentralizálni, azaz a régi állapot visszatérhetésére, egy minden pillanati usurpatió­­ra szolgáló állapotot megszüntetni nem akarnak — meg nem foghatom. S pedig a pártok itt tökéletesen szerepet cse­réltek, s míg a radikálok nagyobb része a cen­­t­r­a­l­i­s­a­t­i­o fölött forgatja védő­tollát, addig a bonapartisták hatalmasan decentralizálnak segítve az orleanisták tömegétől. A balgák­­ egyikük sem tudja mit csele­­kesznek. Nem az elsők, mert annak, mit sze­retve conserválni akarnak, erősbítésére és T­Á­R­C­Z­A. Párisi tollrajzok. Augustus 26. (Folyta­tás.) Egy párisi uszodában minden lehetséges, csak az úszás nem. Az ember kényelmesen reg­gelizhet , ebédelhet, tyúkszemét operáltathatja, hajat vágathat és fodroztathat, égő szivarvégbe léphet, meglopathatik, a gymnastikában gyako­rolhatja magát, szóval mindent, mindent tehet, csak nem úszhatik, mert a viz oly tele van inkább vagy kevésbé csuka-alakú fejekkel, mikép min­den pillanatban vigyázni kell, hogy fogait valaki ki ne rúgja vagy egy pied de cochon au na­túréi étvágyi eszméjétől rángatódzó száj lábuj­jait le ne harapja, azt nem is emelve, hogy e Scilla és Kar­bdys közti hányatásban feje felett szüntelen vihar lebeg, melyből igen gyakran háta közepére csap le egy egy salto m­o­r­t­a 1­e­t megkí­sértő két mázsás úri egyén. Azért a valódi, a televér úszó nem is für­dik uszodában, vagy ha igen, csak reggeli 10 óra előtt, midőn a vizet méltányolni nem tudó profanusok serege még ágyban hever. Negyvenöt év előtt Párisnak még egyetlen uszodája sem volt, s Európa más városaiba még később ment át az e részbeni kísérleti szellem. Akkor még fürdött mindenki a­hol neki tetszett s az úszó gatyák meg valamelyik Columbus fejében voltak. Rész nyelvek azt követelik, hogy a Seine partjait ekkor tömérdek nőközönség sétálgatá, sőt egy malikiosus szó szerint, a Mars mező melletti q­u­a i­n (hajdanában leglátogatottabb für­dőhely) azon különös tüneményt lehete följe­gyezni , hogy a hölgyek ott junius elött még nem sétáltak s September közepe után m­á­r n­e­m jelentek meg. A legelső uszoda a C­o­n­c­o­r­d­e híd mellett épült, s mint képzelhető, nem valami nagyon fé­nyes és tökéletes alakban. Ma már számtalan ily intézet fedi a Seine területét, s csínra nézve — legalább külsőleg — egyik vetélkedik másikkal. A divatszerűebbekben egy frank a fürdési díj, ha­nem vannak olyanok, hol négy garasért is épen oly jól találhatni magát. Egyébiránt a budapesti nemzeti uszoda nagyszerűségét (legalább milyen­nek ezt 1819-ig láttam) egyik sem közelíti m­eg, természetes, hogy mellék­kényelmeket itt nem teszek mérlegbe. Az uszoda , melyben tegnap valók, a leg­látogatottabbak és elegánsabbak egyike , s a nemzeti hid mellett, a V­oltaire partso­ron, a Tuileriákkal szemben van, s oldal­vást, elöl és hátul a Bosphorus kioskjai közé be­ülhető mosóházak, s a pesti dunapart legszebb palais­ira emlékeztető két és három emeletes fürdő paloták környezik, csolnak flotillával, melynek hajós népe rettenetesen tengerész képet csinálva húzogatja vitorláit, melyeket meg­rongált nem egy erős.... patkányfog. Az uszodákban — mint levelem kezdetén emlitem — sok meztelen igazságot lehet találni, de egyszersmind igen jól lehet bennük mulatni is, s pedig azért, mert itt egyike van azon kevés helyeknek, hogy minden ember egyenlő........ gazdag és szegény, kövér és sovány, legitimista és republikánus, szőke és barna, pulya és óriás, kutya és macska minden antagonismusban élő ter­mészet mind egy és ugyanazon categoriába tarto­zik , mihelyt az ... . úszógatyát fölhúzta , a po­litikai és társadalmi akár természeti különözöttség a tömött vagy üres tárczával együtt a fölügyeleti tárba adatik, honnan (a rá nem bízott tárgyak el­veszéséért kármentesítés nem biztosíttatván) re­bene gesta ismét ki- és fölvétethetik. A köztársaság jelszavát az uszodák írhatják föl legtöbb joggal homlokzataikra , mert a sza­badság, egyenlőség és testvériség aligha csak épen itt nem honol kizárólag. Csak egy kis itélő­­tehetséggel kell birni, hogy egy óranegyed alatt azon nagy különbséget lássuk, mely itt és a kül­világ közt létezik. A bejáráshoz egy arabs fogatú Cabriolet érkezik s belőle egy m­illioner lép Ie, ki fejét alig m­éltóztat m­egbic­czenteni egy mellette elmenő alázatosan köszönőnek, s ki 12 lépcsőn lelépegetve a legelőzékenyebben barát­ságos üdvözlésre nyújtja kezét egy semmivel sem biró........ uszótársnak. — Az uszodákban egyébiránt a complimentirozást sem ismerni. Itt az első kérdés nem az, hogy „hogy mint szolgál egéssége ?“ hanem ez : „milyen a viz ?“ az é­r­­dem hasonlókép csak itt az egyedüli ut mél­tánylást nyerni, a ki roszul úszik, az soha sem vétetik be a mesterek akadémiájába s ki hasra esik, azt irgalmatlanul kinevetik, de másfelől a félén­kek bátorittatnak, a hivatással birók figyelemmel kisértetnek s az irigység itt nem ismeretes. Bo­naparte Lajos és ministerei, kormánytulajdonaik­­hoz megfelelő úszótehetséggel itt azok categoriá­­jába tartoznának, kiket a tájszólás zabálóknak nevez. (Vége közelebb.) Parádi fürdőélet, 1850-ben. Im refit öl. (Folytatás.) Az e lapokban megjelent parádi levél, mely a fürdővendégek közkívánatainak kifolyása volt, mindent körülményesen előadott, a­mi csak a pa­rádi fürdő gyökeres reformálására szükségeltetik.

Next