Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-07 / 249. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. felsége, a’ belügyminister előteljesítésére f. évi aug. 29-kén kelt jogf. határozata által a rimaszombati megürült lelkészséget és azzal összekötött sz. Antal oltáráról nevezett javadalmakat Trenter Miklós rozsnyói püspöki tikárra ruházni legkegyelmesebben méltóztatott. Ezennel közhirré tétetik, miszerint Püspök-Ladány politikai alapitványhelynek Szabolcsmegyében a kereskedelmi-, ipar- és középitészeti magos ministerium részéről engedély adatott, hogy martini hóban józsef-hetében, júliusban margit-hetében, septemberben mihály-hetében, és novemberben márton-hetében, mindig csütörtökön országos- és egyszersmind barom-vásárokat tarthasson. 249- sz NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. 6. II. §. Hogy a két protestáns egyházbeliek kevéssé hajlandók követni azok példáját, kik daczos visszavonultságban és passiv ellentállásban keresik a hon egyetemes ügyeinek üdvét, azt gyakori felszólalásaik tanúsítják, s azon éberség kétségkivüli ténnyé emeli, miszerint mohón kapnak minden alkalmon, mely valószínűséggel kecsegteti őket, hogy aggodalmaik és óhajtásaik ő felsége, vagy ennek alkotmányos kormánya elé fognak juthatni. Tanúságul szolgálhatnak ez iránt a pozsoni fölterjesztvények; a sárosi és gömöri esperességi gyűlések határozatai; a békésmegyei küldöttség, mely 80,000 protestáns kérelmeit terjeszti a vallás és oktatásügy ministeriuma elé ; s hogy a példák hosszabb fölhordogatását mellőzzük , különös tanúságul szolgálhat egy kérelemlevél, mely néhány hetek előtt illedelmes csöndben s minden agitatiók elkerültével körülbelül száz aláírással lön ellátva, s egy herczegasszony kegyelmes közbenjártával ö cs. k. felsége s ennek cultusministeriuma elé terjesztve. Az említett folyamodvány különösen azért érdemlett figyelmet, mert illő szerénységgel leginkább csak engedelemért esedezett, miszerint a szükségletek és kívánatok bővebb előterjesztését egy külön iratban megkísérthessék az illetők; mert az aláírók szoros értelemben egyházi személyek, t. i. lelkészek és oktatók; és mert a világi személyek szándékos kihagyása vétetvén czélba, az ev. egyház nemzetiségi viszonyainál fogva, az aláírók túlnyomó többsége a szláv fajhoz számítandó. Nem volt szándékunk most hoszabban fejtegetni az említett irat tartalmát*); az illető ministerium, ha értesítéseink hitelesek, figyelemre méltatta azt, s elég óvatosságra mutat azon tény, miszerint a két prot. egyház ügyeit tárgyazó ideiglenes rendelet még eddig közre nem bocsáttatott. Ily tényekből kettős tanulság szerezhető : Mikép a kormány épen nem hajlandó elsietve élni az álladalom roppant hatalmával, mely kezeire bízatott, sőt hogy ellenkezőleg lehető kímélettel és óvatossággal módosítja a különnemű testületek jogkörét és joggyakorlatát a szerint, a mint a változott állami belviszonyok szüksége követeli; és Mikép a protestánsok, egyházi ügyeikre nézve, nem a reforoktól, nem a kormány beavatkozásától, hanem attól tartanak, nehogy az érdekeltek kihallgatása, előleges tanácskozmány és közmegegyezés nélkül bocsáttassanak ki életbevágó rendeletek, és így a jó szándék és tiszta akarat ellenére is elégületlenség, visszavonás és ellenszegülés magvai szórassanak el. Nekünk tehát úgy látszik, miszerint a kérdéses ügyben nem annyira a tárgyak, mint a formaságok képezik a fenehézséget. Az utóbbiakra nézve a következő indítványok szolgálhatnának iránytű gyanánt: 1. Miután a magyar protestáns egyházak képviselete, bármely oldalról tekintsük a dolgokat, csak a szabad választás alapján nyerhet érvényességet , a szükséges intézkedések megvitatásánál az egyházak küldöttjeire különös tekintettel legyen a kormány. 2. Miután a kivételes állapot kényszerűségének daczára is tartatnak helybeli esperességi és (mint halljuk) kerületi gyűlések, s az eddig — királyi biztosok jelenlétében — megtartatott egyházi conventeken semmi nyoma nem látszik valamely izgatottságnak: az országszerte akár egy időre, akár sorra egybehívandó esperességi gyűlésekből , előleges megvitatás után és legfölebb szóbeli utasitás mellett egy-egy képviselő küldessék ki, a ki bizalom férfiú gyanánt tekintessék a kormány által. 3. Az imigy kiküldött egyházi vagy világi egyének, bármikor, bármely helyre, kisebb vagy nagyobb számmal lennének összehívandók, vagy egyenkint kikérdezendők a kormány által. A költség — kiszabott határok közt — a küldök válla—ia esnék. 4. Ha a kormány czélszerűnek látná egyetemes konferencziát alakítni a megválasztott képviselőkből, ezen konferenczia az ország határain belül — legalkalmasban a koronaországi közigazgatás székhelyén — tartathatnék meg. Ezen conferencziánál a kormány által szabadon választandó bizalmi férfiak, például a kinézett püspöki helyettesek is, foglalnának helyet. Ha a teljh. cs. biztos foglalatosságai meg nem engednék, hogy a tanácskozmányt folytonosan vezesse, szakonkint a ministerium által kijelölt és szoros utasítással ellátott kormánybiztos pótolná annak helyét. 5. Az ülések a két hitvallás szerint elkülönülhetnének, kivéve oly tárgyakban, melyek vegyes ülést igényelnek. 6. Az oktatásügy—miután az egyházi ügyekkel jobbára össze nem zavarható — nem képezné ezen conferencziák vitatási tárgyát. Ez az indítvány rövid vázlata, mely egyedül kül formák körül forog, és melyben mi impraeticumot nem látunk. Azok, kik többet kívánnak, s kiknek ujjaik szüntelen a pacificatiók okleveleire mutatnak (melyeket úgy sem szaggatott el senki) , aligha számot vetettek a kor sajátságaival. De ha ellenben a legtökéletesb tervvel lépne elő a kormány, mely az érdekeltek kihallgattatása nélkül készült, aligha számolhatna osztatlan tapsokra. Mert rendszerint nem abban botránykozunk meg, a mi rész, hanem abban, mi nem a miénk, mi nem alapszik szabadságunk élvezetén, mely tulajdon szüleményeit akkor is kedveli, ha nem jóra valók. ,,La liberlé, trop bonne mere, a pour les écarts de ses fils une indulgence toute préte, que le pouvoir n’obtiendra jamais.“ *) Úgy hisszük , lesz alkalmunk azt megismertetni olvasóinkkal. Szerk. September 7-én 1850. Előfizethetni helyben a kiad <5nál saját kereskedésében (nagy hídutcz a 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. Ks irodája a megyeházban nyittatott meg, hol az illetőktől elvesztett úrbéri haszonvételeiket kimutató bizonyítványokkal ellátott folyamodványok minden nap elfogadtatnak a bizottmányi jegyző által. i... Pest, sept. 6. Jól érzésűitektől tudjuk, hogy jóllehet a pesti kerületben is fölállittatott már azon bizottmány, mely az úrbéri tartozásoknak az 1848-iki 9. és 12-ik törvényczikkek által történt megszüntetése következtében megkárosult földbirtokosoknak az 1849—ki julius hó 7-kén kelt legfelsőbb kegyelmes rendeletben ígért kárpótlási előlegezések öszvegét meghatározandja, mégis az az iránti folyamodások illető helyre ekkorig igen gyéren nyújtottak be; e körülmény pedig jelenleg, midőn a magyar földbirtokost elvesztett úrbéri haszonvételei, majd másfél évig tartott belháborús pusztítások, közterhek szaporodása, adó emelkedése, forradalmi magyar papírpénzjegyek megsemmizése, s általában mindennemű keresetre nyomasztólag ható pénz szűke , oly szorongatott helyzetbe juttatá , miszerint földjeinek kellő neveltetésére, az adó s egyéb közterhek vitelére elkerülhelenül szükséges erőket előteremteni alig képes, — annyival inkább föltűnő , minél bizonyosabb az , hogy nemzeti jólétünk fölött éber szemekkel őrködő legfelsőbb kormányunknak ezen előlegezés iránti rendelkezése is a közbajt lehetőleg enyhíteni törekvő s az átalános pénzhiány miatti panaszok orvoslására irányzott atyai előgondoskodásán alapul; miért minden bizonnyal a nemzet legőszintébb hálás köszönetére igényt méltán tarthat. Hogy földbirtokosaink ezen kegyelmesen engedményezett előlegezésekért ekkorig gyéren folyamodtak, szerintünk ennek oka részint a jelenleg már e czélra fölállított bizottmány működése megkezdésének bizonytalanságában, részint pedig azon több oldalról előttünk is ismételve nyilvánított hibás , de a közönség nagy részénél meggyőződéssé vált hiedelemben rejlik, mintha t. i. i. évi april 16-án a törvény s kormánylap 54 sz. a. közhírré tett es. k. M. o. t.h. főbiztos ur ő nagyméltóságának rendelete értelmében, az elveszett úrbéri haszonvételek egy úrbéri telek után 30 páttal, s egy úrbéri házas zsellér után 5 páttal végkép kártalanitottaknak lennének tekintendők , holott e rendeletnek más értelme nem lehet, — hivatalosan értesültek szerint — mint a magas kormány azon atyáskodó gondoskodása, miszerint a későbben eszközlendő végkielégítés alkalmával nyerendő átalános kártalanításig és beszámítás mellett — jelenleg minden úrbéri telek után 30 pft, s minden házas zsellér után 5 pft az urbériségeket vesztetteknek előlegeztesvén, ez által ők némileg fölsegittessenek, s a közterhek viselésére képesitessenek. Ezen előlegezés tehát sem egész, sem részbeni tőke kárpótlásul, nem is épen a nyerendő kártalanítási egész öszveg kamatául, hanem inkább a nélkülözött haszonvételek pótlása gyanánt, mintegy végkármentesítés alkalmával meghatározott tőke értékéből előlegezett kamat nélküli kölcsönül adatik. Végül még azt jegyezzük meg tudomásul az illetőknek, hogy a fönemlített bizottmány hivata Levelezések. Pakis, augustus 31. A közfigyelem most egészen a megyei közgyűlések (conseils géneraux) felé van fordulva. — E gyűlések hatásköre törvény által csak kebelbéli administrationalis ügyekre van szorítva s politikai kérdésekre ki nem terjeszkedhetik, s ha kiterjeszkednék, egy másik törvény a belügyministernek jogot ad az így kihágó gyűlést szétoszlatni. E szerkezete a megyei testületi hatóságnak azon roppant centrális adóból foly, melynek alapját az első constituante veté meg, s melyet Napoleon vas keze szilárddá tön. Mostanáig a közgyűlések ezen szorított körbeni mozoghatásukat meghatározó törvény mindig megtartatott, s a megyék saját ügyeiken kívül — pár Lajos Fülöp uralkodása alatti csekély fontosságú esetet kivéve — politikai kérdésekhez szólani maguknak jogot nem vettek; most azonban ebben is változás kezd mutatkozni, s a bonapartista főtisztek (préfét) által pártfogolt imperialista szellemű agitatiók a decentralisatio felé kezdenek vezetni. És én itt a franczia demokraták egy részének, s különösen a National pártjának elveit, gondolkozásmódját megfogni sehogy sem tudom. Ez emberek s jelesen a nevezett lap mai száma is följajgatnak és minden pártnézet félretételével intik, kérik a kormányt, hogy az ország erejét, a centrális adót ne bántsa. Én — magamat francziának képzelve — tökéletesen más véleményen vagyok, s mint a népszabadság és önkormányzás embere csak örvendeni tudnék a bonapartista factiónak törvényellenes bár, de megbecsülhetlen merényre bátorító agitationn. Sőt magam is fúnám a tüzet, melyet a császárság hívei a megyei gyűléseknek politikai kérdések vitatására való fölmelegítése végett szítanak. A centralisatio ugyanis —szerintem — jó a nép jövendőjének megalapítására monarchiában; sőt — bármit mondjanak is municipalistáink—én e kormány forma alatt a legszélsőbb centralisatiónál egyebet nem óhajtok, el nem fogadnék, s minden igyekezetem arra fordítanám, hogy a kormányzat, a hatalomnak minden szálai egy helyen fussanak össze. Ha azonban egy ország, egy nép oda jutott, hol jelenleg Francziaország van, ha egy állomány magát respublikái alakot öltöttnek lenni nyilatkoztatá, akkor — én megvallom, hogy azokat, kik decentralizálni, azaz a régi állapot visszatérhetésére, egy minden pillanati usurpatióra szolgáló állapotot megszüntetni nem akarnak — meg nem foghatom. S pedig a pártok itt tökéletesen szerepet cseréltek, s míg a radikálok nagyobb része a centralisatio fölött forgatja védőtollát, addig a bonapartisták hatalmasan decentralizálnak segítve az orleanisták tömegétől. A balgák egyikük sem tudja mit cselekesznek. Nem az elsők, mert annak, mit szeretve conserválni akarnak, erősbítésére és TÁRCZA. Párisi tollrajzok. Augustus 26. (Folytatás.) Egy párisi uszodában minden lehetséges, csak az úszás nem. Az ember kényelmesen reggelizhet , ebédelhet, tyúkszemét operáltathatja, hajat vágathat és fodroztathat, égő szivarvégbe léphet, meglopathatik, a gymnastikában gyakorolhatja magát, szóval mindent, mindent tehet, csak nem úszhatik, mert a viz oly tele van inkább vagy kevésbé csuka-alakú fejekkel, mikép minden pillanatban vigyázni kell, hogy fogait valaki ki ne rúgja vagy egy pied de cochon au natúréi étvágyi eszméjétől rángatódzó száj lábujjait le ne harapja, azt nem is emelve, hogy e Scilla és Karbdys közti hányatásban feje felett szüntelen vihar lebeg, melyből igen gyakran háta közepére csap le egy egy salto morta 1et megkísértő két mázsás úri egyén. Azért a valódi, a televér úszó nem is fürdik uszodában, vagy ha igen, csak reggeli 10 óra előtt, midőn a vizet méltányolni nem tudó profanusok serege még ágyban hever. Negyvenöt év előtt Párisnak még egyetlen uszodája sem volt, s Európa más városaiba még később ment át az e részbeni kísérleti szellem. Akkor még fürdött mindenki ahol neki tetszett s az úszó gatyák meg valamelyik Columbus fejében voltak. Rész nyelvek azt követelik, hogy a Seine partjait ekkor tömérdek nőközönség sétálgatá, sőt egy malikiosus szó szerint, a Mars mező melletti qua in (hajdanában leglátogatottabb fürdőhely) azon különös tüneményt lehete följegyezni , hogy a hölgyek ott junius elött még nem sétáltak s September közepe után már nem jelentek meg. A legelső uszoda a Concorde híd mellett épült, s mint képzelhető, nem valami nagyon fényes és tökéletes alakban. Ma már számtalan ily intézet fedi a Seine területét, s csínra nézve — legalább külsőleg — egyik vetélkedik másikkal. A divatszerűebbekben egy frank a fürdési díj, hanem vannak olyanok, hol négy garasért is épen oly jól találhatni magát. Egyébiránt a budapesti nemzeti uszoda nagyszerűségét (legalább milyennek ezt 1819-ig láttam) egyik sem közelíti meg, természetes, hogy mellékkényelmeket itt nem teszek mérlegbe. Az uszoda , melyben tegnap valók, a leglátogatottabbak és elegánsabbak egyike , s a nemzeti hid mellett, a Voltaire partsoron, a Tuileriákkal szemben van, s oldalvást, elöl és hátul a Bosphorus kioskjai közé beülhető mosóházak, s a pesti dunapart legszebb palaisira emlékeztető két és három emeletes fürdő paloták környezik, csolnak flotillával, melynek hajós népe rettenetesen tengerész képet csinálva húzogatja vitorláit, melyeket megrongált nem egy erős.... patkányfog. Az uszodákban — mint levelem kezdetén emlitem — sok meztelen igazságot lehet találni, de egyszersmind igen jól lehet bennük mulatni is, s pedig azért, mert itt egyike van azon kevés helyeknek, hogy minden ember egyenlő........ gazdag és szegény, kövér és sovány, legitimista és republikánus, szőke és barna, pulya és óriás, kutya és macska minden antagonismusban élő természet mind egy és ugyanazon categoriába tartozik , mihelyt az ... . úszógatyát fölhúzta , a politikai és társadalmi akár természeti különözöttség a tömött vagy üres tárczával együtt a fölügyeleti tárba adatik, honnan (a rá nem bízott tárgyak elveszéséért kármentesítés nem biztosíttatván) rebene gesta ismét ki- és fölvétethetik. A köztársaság jelszavát az uszodák írhatják föl legtöbb joggal homlokzataikra , mert a szabadság, egyenlőség és testvériség aligha csak épen itt nem honol kizárólag. Csak egy kis itélőtehetséggel kell birni, hogy egy óranegyed alatt azon nagy különbséget lássuk, mely itt és a külvilág közt létezik. A bejáráshoz egy arabs fogatú Cabriolet érkezik s belőle egy millioner lép Ie, ki fejét alig méltóztat megbicczenteni egy mellette elmenő alázatosan köszönőnek, s ki 12 lépcsőn lelépegetve a legelőzékenyebben barátságos üdvözlésre nyújtja kezét egy semmivel sem biró........ uszótársnak. — Az uszodákban egyébiránt a complimentirozást sem ismerni. Itt az első kérdés nem az, hogy „hogy mint szolgál egéssége ?“ hanem ez : „milyen a viz ?“ az érdem hasonlókép csak itt az egyedüli ut méltánylást nyerni, a ki roszul úszik, az soha sem vétetik be a mesterek akadémiájába s ki hasra esik, azt irgalmatlanul kinevetik, de másfelől a félénkek bátorittatnak, a hivatással birók figyelemmel kisértetnek s az irigység itt nem ismeretes. Bonaparte Lajos és ministerei, kormánytulajdonaikhoz megfelelő úszótehetséggel itt azok categoriájába tartoznának, kiket a tájszólás zabálóknak nevez. (Vége közelebb.) Parádi fürdőélet, 1850-ben. Im refit öl. (Folytatás.) Az e lapokban megjelent parádi levél, mely a fürdővendégek közkívánatainak kifolyása volt, mindent körülményesen előadott, ami csak a parádi fürdő gyökeres reformálására szükségeltetik.