Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)

1850-10-08 / 275. szám

1238 fiaik, sőt megyehivatalnokok közt is előfordultak, mindenkit, kinek a haza jóléte szivén fekszik, méltán mélyen megszomorithatnak. Nem akarjuk feszegetni, honnan szolgáltatók mindig az alkalom, mert e részben épen oly gyakran lesz az egyik fél mint a másik terhelve. Hanem hogy a hatás oly fölingerlő, ez már magában elég fontos , s bizonyosan sürgetőleg igényel javítást. A hadi erő ne látszassák a nép fölött állani. Mindketten egyformán jogosak és kötelezettek, s csak az idő és helyzet teszi a különbséget. Ha tehát mégis az egyenjogosítottak közt súrlódások támadnak, ez mindig nagy baj, mely igen rosz következményeket szülhet. Azon polgár valójában nem kívánja hona javát, ki jogosítva vélné magát a katonaságot ellenségül tekinteni, mivel azt táplálja; egy jól szervezett országban egyik a másikért dolgozik; azonban a katonának ép oly kevéssé van joga magát a polgáron fölül képzelni. Vagy tán szellemileg van erre jogosítva? mi csendőröket ismertünk, kik soha iskolába nem jártak, sem írni, sem olvasni nem tudnak. A baj úgy hiszszük főkép a kasztai szellemben fekszik , mely azonban a magyar szellemmel összeférhetlen, már csak azért is, mert ha a haza veszélyben van, mindenki zászló alá sietni kész. A csendőrség ezért semmi elkülönzött osztályt nem képezhet, s ha ebben mégis kizáró szellem mutatkozik, úgy ez oly ellentmondás, mely a közjólétre csak gátlólag hathat. Ennek elhárítása egy kis jóakarat mellett nem lenne nehéz. Angliában csak igen ritkán hallani katonák és polgárok közti viszályok előfordulását, pedig az angol hadsereg zsoldosokból áll, midőn az austriai a hon gyermekeiből van alkotva. Angliában a rendőrség a rend föntartására elegendő, pedig sem puskát, sem kardot nem hord, csak palctát. De a nép engedelmeskedik! A magyar jellem nyugodt kifejlést föltételez, s gyűlöl minden erőszakosságot. Egyes kihágásokról, a részletes nyomor vagy egyes túlszeszély következményeiről, itt nem lehet szó. Ésszel és ha lenni kell szigorral, melynek azonban az emberiséget sehol sem szabad megsérteni, Magyarországban bizonyosan mindenütt czért érendünk. Mi magyarok alkotmányért küzdünk, hisz velünk született, azzal növekedtünk föl, mi a józan szabadság törvényes biztosítékait kívánjuk, s ezzel tüntetjük ki, hogy a törvényességet mindenek fölött becsüljük. Ezért a következő eseteket a mostani kivételes állapotban is csak sajnálhatjuk. Nemrég egy vasárnap sok nép gyűlt össze egy bucsúhelyen, bűnbocsánatot nyerendő. Két ifjú úr a szomszédból, megyei főhivatalnokok fiai, nem annyira ájtatosságból , mint inkább látni és láttatni, megjelentek , s more patrio les föl kocsiztak , — hisz így tettek valaha őseik is — a templom körül letelepedett nép közt, mit a csendőrök eltiltottak. Ebből keményebb szóváltás eredt, mely azzal végződött, hogy egyik az ifjú urak közös, előkelő származású daczára vasban küldetett Rimaszombatba. A járási szolgabiró erről értesülve az ifjú embert pártfogása alá véve, azonban maga is fogva vitetett Rimaszombatba. Egy hutafelügyelő neje a ratkói völgyben, ki a falun kivül lakott, két elmenc csendőrtől kérdeztetvén: hol a biró lakása ? felesé: menjenek csak a faluba, a legkisebb gyermek is megmutatja ott önöknek a biró lakását. Ezen feleletért az aszszonyt pofon ütötték, s kényszeríték, velük a faluba menni, s ott nekik a biró lakását megmutatni. A közel hutában foglalkozó férje erről értesülve , oda sietett, s nejét megboszulá, de később azért vasra veretett. Midőn ez ügy a tiszt elé került, az oly formán nyilatkozott, mintha egy csendőr szavának több hitelt adna, mint az egész falu állításának, s hozzátéve, hogy a hutafelügyelő jól téve bántalommal illetett neje megboszulását, de a csendőrök hibáztak, hogy őt ott tüstént keresztül nem szúrták. Több más nem kevesbbé épületes eseteket hallgatással mellőzünk. A közbátorság nálunk nem a legjobb lábon áll, s az utasok igen nagy veszélynek teszik ki magukat, mert rablók által kifosztathatnak. Ezek erővel elvették az erdőcsőszöknek átadott fegyvereket s így jól felfegyverezve nem csak majorokat , juhtanyákat, s magán álló papirmalmokat és hutákat, hanem a helységeket is meglátogatják , hol jól tudva , hogy senki fegyvert nem bír, tetszésük szerint működhetnek. Ha valahol vásár van , akkor a szolgabíró rendeletére a veszélyes helyek és csárdáknak, természetesen csak botokkal és fejszékkel ellátott szomszédok által kell őriztetniük, hogy a vevők és eladók vagyonuktól meg ne fosztassanak. Egy csendőr lövés által annyira megsebesíttetett, hogy felgyógyulása nagyon kétséges. A tömérdek farkasok , melyek fegyver nélkül, csupán lóostorral és bottal soha ki nem irthatók , szintén háboritnak bennünket, s mi jól tudjuk, miszerint a nyájak hatodrésze az és a rablók torkán át tűnik el. Gyönyörű kilátások! A Kárpátok már September elején fehér hóköpenyt öltöttek, sőt a gömöri havasokon is már hórödegek ragyogtak, mi bizonysága annak, hogy meleg őszünk lesz. Felső-Zemplénből, sept. 28. T. szerkesztő ur! Ön lapjai valamelyik számában hatalmas tollal rajzoltatik a csendöri institutio üdvös volta, s rászaltatik az ez ellen itt ott mutatkozó ellenszenv. *) Mi a győző okoknak kész örömmel hódolunk, s könnyűű szívvel olvastuk ama sorokat, mert igazat szólva , egyelőre mi is fáztunk a csendörség eszméjétől, legjobb akaratunk mellett is valami rémet látván benne. De fájdalom! legalább mi itt a felvidéken, a kormány jó czélzajú institutiójának még ez ideig nemigen örvendhetünk. S minthogy önök, ott a fővárosban, hol a visszaélések, az illető, s rögtön hozzájárulhat a felsőség által, talán mégis csak hamarább megtorlatnak, hihetőleg nem mindent tudnak, mi itt a távolvidéken történik; reméljük méltányosnak fogják találni őszinteségünket, melylyel a valót tiszta meztelenségében a nyilvánosságnak felmutatni bátorkodunk, azaz: „nyilt tér mindenkinek“ mint önök szokták mondani. Tehát a dologra ! Csendőreink szép föladatukat itt nem a legjobban fogják föl, s hatalmukat, mellyel csak a közcsend fölötti őrködésre vannak fölruházva, vagy épen hatáskörükön túleső magánügyekben is gyakorolják, vagy ott is hol szelidebb eljárással is czélt érnének, túl szigorral alkalmazzák. Ennek bizonyításául sok közöl egy pár hiteles adatkát. A múlt napokban egy köztiszteletben álló úri házhoz bemegy egy molnárnő két fegyveres csendőr kíséretében, kik anélkül, hogy erre legkisebb felső utasításuk lett volna, csupán a molnárné egyszerű vádjára, meglehetős kemény hangon kérdőre veszik a ház urát: miért hogy ezen nő férjének, ki több évek óta udvarában molnárkodott, néhány forintnyi bérét le merte tartóztatni ? A házi úr kinyilatkoztatván , hogy ez rendes bíróság elé tartozó ügy lévén, talán nem is tartoznék nektek felelettel, azonban ha csakugyan kívánják, tehát a fizetés letartóztatásának okául azt adja , mert azon molnár, egy javíthatlan iszákos ember lévén, malomeszközeit részint elsikkasztotta, vámgabnáját kilopdosó, malmát összetörette, s hosszas időre teljesen haszonvehetlenné tette, azért is ö e molnárt, mint ilyet kénytelen volt szolgálatából elbocsátani, de egyszersmind jogosítva érezte magát, tömérdek kára némi pótlásául, annak még bent maradt bérét letartóztatni. Mely nyilatkozat után a csendőrök azon fenyegetéssel távoztak el tőle, hogy dolgát a molnárral egyenlítse ki, mert máskép roszul jár. L. helységben, egy hajdan nemzetőr hadnagytól , az ottani egykori nemzetőrség nála letett dobját követelték elő, holott már az érdeklett ur annak kezénél létét a kér. sz.birónak maga is bejelentette, s midőn annak elsikkadt verőjét kívánságukra rögtön előadni nem tudta, öt lármás ,te‘ czimezgetések közt vasra veréssel fenyegették. Ez eljárás jellemzéséül, mellesleg megemlítendő még az is, hogy midőn a lármás procedura közben a falu bírája, megszokott tiszteletből süveg véve lépett be a házba, a csendőrök egyike által e szavakkal fogadtatott: „hogy mersz itt süvegelni valakit, nem tudod hogy nincs többé ur ?!“ De legnagyobb sajnálkozást sőt elkeseredést idézett itt elő azon bánásmód, mely ugyancsak L. helységben derék költőnk Szemere Miklóssal éppen az napon elkövettetett. Az említett két fegyveres csendőr házába lép, s megpillantván, soha nem titkolt, s mindig szobafalain függő, egy pár régi, ma teljesen használhatón, de gyönyörű müvü s általa a szenvedélyes régiségbuvár által nagy költséggel szerzett török lőfegyverét, — oly fegyvert, mit még a fegyverkutató orosz katonák is a körülbelöl háromszázados régiség iránti tiszteletből érintetlenül hagytak; — ezt tehát mondom lefoglalni , s ö magát azon merényletéért, hogy tőlük felsőbb rendelet előmutatását követelni — midőn ilyet elő nem mutathatának, őket eljárásukért komolyan hatáskörükre és kötelességükre emlékeztetni bátorkodott , mint legnagyobb gonosztevőt, saját lakában vasra verni akarják; — s hogy a kéz, melynek hatalmas tolla oly sok gyönyörö humordús költeményekkel gazdagítá költészeti irodalmunkat , vasba nem szoríttatott, csak tulajdonosa erős izmainak köszönhető. Azonban a derék férfi csakugyan őrizet alatt elsőbb Gönczre a csendőrkapitányhoz, onnan maga igazolása végett Kassára a hadi törvényszék elé vitetett, azon közhajtástól kisértetve, hogy bárcsak a részrehajlatlan nyomozás földerítené a valót, s cáfolna meg egy bizonyos itt és ott már közönségessé válni kezdő kedvetlen hitet. — A vizsgálat megtörtént, — eredményéül annyit tudunk, hogy derék költőnk mintegy másfél héti fogsága után szabadon bocsáttatott, a két csendőr pedig tizedesével együtt eddigi helyükről elmozdíttattak. Mi tisztelettel hajlunk meg a magas kormány minden jó czélzatu intézkedései előtt, s meg vagyunk győződve, hogy az ily visszaélések nem tiszta irányú akaratának kifolyásai, valamint másfelől alárendeltjei által a hatalomnak túlhasználása károssá s sikertelenné teszi sokszor legszentebb czélzatú institutióit is. Innen egyszersmind kimagyarázható, miért hogy itt még ez ideig a csendőrség maga iránt nem sok rokonszenvet keltött fel, mit csendőreinknek hibás tapintatuk is növelni látszik, midőn Útmutatókul oly közutálat tárgyaivá lett zsidókat is használnak, kik a mult Szerencsétlen évben oroszokat vezettek, némely boszujoknak kijelölt békés polgárok házai kirablására , s kik e működésben legtöbbször maguk játszották a főszerepet, és a kik daczára a törvényes állapot helyreállásának, még most is fönnen járnak, s a csak tekintettel is őket megfenyegetni merészlő kárositottaknak (mint ez épen közlővel történt) kihivólag sőt fenyegetőleg szemükbe röhögnek. Ideje volna talán már , hogy a háború kikerülhetlen szerencsétlenségeit nemtelen czéljaikra így fölhasznált ez aljas embereket is érné utól a törvény sújtó ostora. És szabad legyen már most következtetnünk: mire vezetnek mindezek? Az ily visszaélések nem vonhatják-e maguk után, legalább a nép könnyen izgatható egy részénél, a magas kormány czéljai tisztaságának kétségbe hozatalát? A kormánynak, melytől pedig megszokja a nép, mindig a legjobbat várni, a jöne ladott eljárás és túlszigor látása főleg vagyonosak irányában, nem költi e föl a felföldi tót nép keblében a bátorságot, kárörömmel nézni le átalában a vagyonosabb s műveltebb néposztályt, hogy legyen ez lépcső majd egy nagyobb merényletre, mitől a legújabb időben különben sem irtódzik : — reá tenni t. i. kezét mind arra mi űré. — És végül amaz utált zsidók fölhasználása nem szitja-e talán lángra lassankint az ingerültség tüzét, a nép által különben is nem legforróbban kegyelt izraeliták ellen, kikben a nép eddig is pénzcsalóit utálta, most pedig majd árulóit gyűlöli, s viszont nem ad-e ezeknek is nagyobb mezőt, nemtelen nyerészkedési vágyuk hizlalására ! ? Nem, ezt a tiszta szándékú kormány nem akarhatja, mert czélja a népboldogítás. Közlő e sorokat azon tiszta óhajtással fejezi be, hogy bár csak a csendőri sok tekintetben üdvös institutio lenne minél hamarább azzá, mivé lennie kell, — tudniillik őrévé a közbátorság és csendnek, s lenne annak alapja és biztos támasza a közös népbizalom és rokonszenv — mert ezek nélkül az csak elkeseredést fog szülni, s általa így a kormány czélja soha el nem éretik. --------------- B. J. Nyiregyháza, sept. 20. (Folytat.) (A magyar-oroszok érdekében.) Tudom ellenem vetendik, s gúnnyal szólandnak : „hát hogy eszközöljük az ildomos népnevelést, mikor nincsenek ahoz illetőleg értő, s ki képzett egyéneink, kivált falu helyekre.“ Igen, hát önök uraim csak a tölt kádban szeretnének mezgerélni ? helyes, azért mondja aztán a világ, hogy az orosz nem szeret dolgozni, — pedig ez nem áll. — Nem úgy uraim! hanem miután magam is elismerem, hogy népünk szegény, s a mije van is, nincs ki azt lelki tehetségének kiképezésére fordítani öt tanácsolja, és sürgesse, nincs, mert műveit, értelmes s a nevelés szentélyébe beavatott néptanítókat nem tarthatunk, de ha tarthatnánk is el mellőttük, mert hisz ennek eszközlése az ügy iránt önlelkesedését kívánja az embernek, s különösen papjainknak szavába kerül, holott ők ha már megházasodtak, s a vasárnapi isteni tiszteletet elmondják, azt vélik, hogy teendőjüket bevégzék. Nem abban áll atyáink ! a papi hivatás ! Egyedül lelkészeink hanyagsága alapja népünk minden sinylődésének, s azon sorsnak, hogy a majdnem isten nevében tartott tanítóink nem képesek szegény hitsorsosu fiainkat annyira is fölnevelni, hogy csak gondolkodni tudnának, hanem vezetik őket egy a sötétség fátyolával özvegymódra bepólyázott tévutakon, nem lehelnek beléjök egy nemesebb lét utáni sóvárgást, hanem élnek köztük oly lelki s szellemi szegénységben, hogy látásukon pirulni kénytelen minden értelmesebb hitfelekezetü. — S ez az oka, hogy az úgynevezett nadrágos oroszok gyakran megtagadják görög vallásukat; de vájjan ök-e okai ? ezen segitsünk egyesitett erővel édes oroszaim ! Ha pedig nincs más mód, lássanak hozzá az annyi isten kegyével megáldott s megszentelt papjaink, tanítsák ők az ily elhagyatott nép gyermekeit, s atyai ápolásukkal avassák be a szellemiséget barátsággal üdvözlő titkaiba a józan gondolkodásnak, — hisz ők ezt százszor sükeresben s áldásdusabban tehetnék, mint a maguk nemében is ügyetlen s lelkitehetlen falusi énekészek, s ha teendik, nem más, mint önjavukért teendik. A nép ugyanis fejlődvén, nemesebb vágyakodás, cselekvények, s mintegy büszkébb rátartás lennének jellemzői, melyek nyomán egy magasabb fokozatú élet nem után sóvárogna, a tudni vágyás csarnokába lépne, s művészi pályára szállna , — hol boldogabb lét, gyöngédebb társalgási modor, s nemes ösztön koszoruzandná. Most már ezek igy állván, az ipar egy szebb s boldogabb életfokra emelné az eddig úgynevezett buta népet, s a boldogabb népnél a pap is boldogabb állásba juthatna. De előbb minden esetre tenniük kell, egyébiránt elfüstölgethetnek a Verhovinán még félszázadig is zsámiska mellett, ha azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön.......... Ragadják meg azért tisztelendő atyáink a nevelés szent lobogóját, s tanítsák híveiket után útfélen, mint Krisztus, világitsák fel a természet titkairól, a világ szövevényeiről, s ne hagyják tévelyegni a még most is divatozó babonás hiedelemben; mert ez hanyagsági bűn, s tevéketlenség ! (Vége köv.) Fővárosi napló. (Oct. 7.) * Pap Zsigmond román író, volt magyar képviselő, Pesten egy politikai lapot szándékozik kiadni román nyelven, s több lap szerint e vállalatának megindítására felsőbb helyről már engedeliet is nyert volna , mit mi azon okból vonunk kétségbe, mivel említett vállalkozó is azok sorába tartozik, kik megkegyelmeztetvén, mint nem pestiek, a fővárost 8 nap alatt elhagyni tartoznak. * Prágai, az insurrectio alatt ezredes , Texasban jókora darab földet vásárolt, s rajta 2—300 magyar menekvőt akar megtelepíteni. A telepitvény „Uj haza“ nevet nyerend. * Pozsonból egy rettenetes esetről emlékeznek: valami uratlan agár egy a városhoz közel levő mezei jószágon megharapta a kapus kezét. A seb hetek múlva behegedt, de néhány napja a veszettség irtózatos jelenségekben tört ki a szerencsétlenen, ki üvöltött és ugatott mint eb, s összerombolt mindent mi közelébe esett. Ugyanezen agár akkor nap még két egyént harapott meg, és még most is szabadon sétál. Erre csakugyan ráillik, hogy több kutya-philantropia mint humanismus! * Fuss Mihály kertész, kiről több lapjaink emlékeztek , hogy ittmulatása alatt őrültségi rohamában az emberek közt minden pénzét kiosztogatta , kigyógyult , s közelebb Bécsbe utazott. Midőn pénzosztogatási botor tettére emlékeztették, s ö gutaütött sebeit tapogató, melyekben hűlt helynél egyéb útra való nem volt, kis híja, hogy eszét ismét el nem vesztette, s mondá a körülötte levő egyéneknek, vájjon nem lehetne-e a dolgot úgy tekinteni, mintha a kiosztogatott pénzt csak kölcsön adta volna ? „De igen — feleié az egyik — ezt lehet, csakhogy írás nélkül, s ha addig vár míg azok, kiknek pénzét adá, szinte megőrülnek, talán még vissza is kaphatja! ” Azon örvendetes munkásság bizonyságául, mely irodalmunk körül mindinkább éledni kezd — említjük meg, miszerint a kedvelt novellista Sajó egy „Elátkozott család“ czimű három kötetre menendő történeti regényen dolgozik. * Szigligetinek legújabb drámai termékei: Vid, 11. Béla, Vak Béla unokái, Házassági három parancs, vigj. Szigeti is egy operettet és egy népszínművet végzett be, mely utóbbi a keresztségben „Viola“ nevet nyert. Dobsa Lajos „Világismeret“ vigj. egyhangúlag elfogadtatott. Ezeken kívül még H. Lajostól, és Keletitől is van néhány talpraesett mű elfogadva, melyek közöl azonban az ostromállapoti korlátok miatt a legjobbakat adni nem lehet. Ebből látható , hogy eredeti szinműirodalmunk mily munkás életnek örvend , s hátha még a tömérdek titkos drámaköltő rejtett műhelyeibe pillanthatnánk, hol amaz ismeretes talány szerint: „fúrnak faragnak és mégis mindent feneketlen hagynak“, — akkor látnák még csak be a termés bőségét. *# A Dunagőzhajózási társulat igazgatósága a pesti főügyviselőséget utasította a hozzá legközelebb fölküldött programm értelmében, a pesti kikötő-építési vállalatban részvételre , s az érintett programm aláírására. E határozat által a vállalkozó társulat egy szilárd és hatályos támasszal gyarapult, s vállalata biztos és nagyszerű kivitelére tekintélyes erejű tényezőt nyert. Az óbudai hajógyári telelőhelynek bővítése nagy költséggel munkába vétetett, hogy a télszak közeledtével tért igénylő nagyszámú hajóknak elhelyzése lehetővé tétessék. Mi azt hisszük , hogy a társulat, a föllebbi tudósítás szerint a pesti kikötő jövője iránt érdekelve levén, hol hajóinak biztos és tágas téli állomáshelyet nyerend, jelen költekezéseiben csak a szükség által parancsolt ideiglenesség igényeire fog kiterjeszkedni. ** A pestbudai árvahivatal és annak kezelése felsőbb meghagyás következtében a várostanácstól, hova a régi rendszer szerint tartozott, a megyei törvényszék alá helyeztetvén, e tárgyban a szükséges intézkedések megtétele végett napokban fog a gyűlés megtartatni. * A bécsi hengermalom-társaság elhatározta, hogy a pesti hengermalom leégése miatt bekövetkezett liszt-szükséget saját készleteivel fogja elhárítani, s teherhajókon koronkint a fogyasztás arányához képest elegendő lisztet szállitani fővárosunkba. * A Csokonai lapok a részvét hiány miatt megszűntek. Egy elménez az e különben csinosan szerkesztett lapok iránti részvéthiányt annak tulajdonitja, mivel nem adtak mellékletül „törött káposztát!“ Si non é verő é ben trovato. * Fitos Sándor, a magyar tánczművészek elsője, ki tánczunkat a túlzó mesterkéltségtöl elvonva, eredeti szép alakjához legközelebb vitte, s mindazon bajt és veszélyt, mit Berzsenyi táncunkról oly szépen énekel, lábaival szavalta el — tegnapelőtt temettetett el. 0 Veszterrel, Havival s az elhíresült párisi zenészekkel, részint pedig magányosan egész Európát beutazta, mindenütt művésznevet érdemeűt ki magának. A februári napok Parisban találók és a franczia nemzetőrség soraiba juttatók. Férfi korának legszebb szakában helt el, s végnapjaiban is rá lehete az iszonyú nyomorról — a magyar művészre ismerni ! Béke hamvainak. *) Tetszett volna hozzá tenni, mikép a tisztán fölfogott institutio törvényszabta czéljairól születtünk akkor. Szerk. A budai gymnasium igazgatóságához azon folyó hó 5—érel kelt hivatalos jelentés érkezett, hogy a budai gymnasiumban, ugyszinte az elemi és reál tanodákban, közoktatási nyelvül a német van határozva ; meghagyatik e mellett, hogy minden tanodákban a magyar nyelv alapos előadása c iélba vétessék. Az ifjúság fölvételére a gymnasiumban egyelőre oct. 15-re van kitűzve. Budán, October 6-án 1850. A budai gymnasium Igazgatósága.