Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)
1850-11-10 / 303. szám
Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap hétfíil év ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, bűzhöz küldve 8 Irt. Vidékre, postán küldve 9 it 30 kr. Évnegyedre helyfien házhoz küldve 4 Irt. vidékre postán küldve 4 Irt 60 kr. ezüstben. — helyfien havi előfizetés is nyittatott 1 It 30 krjával ; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. HIVATALOS RÉSZ ü fge f. é. nov. 3-ki 1. f. határozatánál fogva a pozsoni társas káptalannál megürült ő. kartonoki állásra Cherner Miklós, ottani kanonokot és czimzetes apátot, s továbbá Szentiványi József tarjáni lelkészt, b. Geramb Antal szenitzi lelkészt s aldékánt és Szajbély Henrik tiszteletbeli kanonokot az esztergomi káptalannál s a Pazmaneum igazgatóját Bécsben kanonokokká ugyanazon társas káptalannál kinevezni méltóztatott. Ö fge f. é. nov. 3.ki 1 f. hattározatánál fogva, s a kalocsai székesegyházi főkáptalannál megürült bácsi sz. Pál nevű prépostségra Zombory János ottani főegyházi esperest, s továbbá ugyanazon fökáptalannál Körmöczy Miklós bácsi főesperest főegyházi főesperessé; Csajághy Sándor tiszai főesperest bácsi főesperessé, végre Bartók Mátyás kanonokot tiszai főesperessé kinevezni méltóztatott. 303 sz november 10-kénl850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagy hidat ez a 071. sz. a. Takacsyházban) és nyomdájában : (aldun Biorott, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahit átalltál. Szerkesztői iroda van: al lnnasor és halpicz sarkán 63. sz. a. Nedeshegyiház 2. emeletében 2. sz. a HRMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 9. Lehet-e a földadót legközelebb életbeléptetni, vagy miképen. Kormányunk a földadót úgy látszik már legközelebb egy állandó kataster alapjain nyugvó rendszer szerint akarja életbe hozni, — tehát az ország termőfelszíne tiszta jövedelmének százalékai szerint. S ez a leghelyesebb adórendszer, mert az ilyformán létrehozandó földadó mellett oly tárgyaktól, melyek az adózó polgárnak közvetlenül semmi tiszta hasznot sem hoznak, mint például a földművelést űző személyek, és azt munkáló, és annak terményeiből táplált mindenféle barmoktól, adózni természet elleni volna, és teljesen nem is lehet. **) Azt mondottam, ezen adózási rendszer leghelyesebb : meg fogja mutatni a tapasztalás, hogy úgy van; — de ha valaki azt gondolja, miszerint ezen rendszer mellett a földadót életbeléptetni oly könnyű dolog, hogy annak boldogító tüzénél pár évek múlva már melegedhetünk, nagyon csalatkozni fog, mert oly terhes munkálattal van az összekötve, mely a legbuzgóbb szorgalom mellett, értelmet, megfeszített erőt, és különbféle ágakra szakadt munkálatot — milyenek különösen az egész ország átalános és részletes felméretése, az egész földbirtoknak a birtokosok legnagyobb része által követett gazdálkodási mód szerint a termesztmény lehető pontos fölvétele, s ennek több éves időközön keresztül legalkalmasnak bizonyulandó értéki fölszámolásából kitudandó jövedelmének fölszámolása, — s több efféléket kíván. A kormány jól tudja azt, mily nehézségekkel van ezen újabb adórendszer kapcsolatban, úgy látszik mégis, hogy azon hosszú utat, mely az imént előhordott munkálatok végrehajtásából áll, meg akarja rövidíteni az eddig használt orgánumok alkalmazta eljárási móddal; megrövidíti igaz, nem csak, sőt a kellő átalános és részletes földfelmérés helyett megelőző amaz eljárás által, mely a földbirtokosoktól föladott terület és termelési mennyiség kitudásából áll, a földadó igazságos kivetésének és tökéletes alkalmaztathatásának alapját teszi le, mely nélkül boldog élni egyátalában lehetetlen lenne. — Elemezzük egy kissé és ismerkedjünk meg előbb e tárggyal, hogy hozzászólva anyagot nyújthassunk a nagy közönséget érdeklő tárgy fölfogásához, mihez képest megbarátkozni és az ügyet elősegíteni maga iránti kötelességből alkalmatossá váljék. A földadó ezen újabb rendszere az , minélfogva az emberrel született természeti kölcsönös igazság törvényei szerint egy oly egyenlő adóvetés lesz eszközölhető , mely az ország minden lakosát, minden rendi állapot különbsége nélkül, vagyonához s tehetségéhez mérsékelve egyaránt éri; már pedig egy igazságosan kormányzott s müvelt országban erre kell legföképen törekedni. Hogy pedig a földadó igazságosan oszlathassék fel, nem csupán a kiterjedést, hanem egyszersmind a földnek termékenységét, s a tartomány és vidék kereskedési és termelési viszonyait is tekintetbe kell venni, mert fölötte igazságtalan volna az , ha p. o. egy hold homok — vagy talán székföldtöl ugyanannyi földadó kivántatnék, a mennyi a legjobb termőföldtől; de igazságtalan volna egyszersmind az is , ha oly vidéken, hol a termékeknek vagy a fogyasztók csekély száma, vagy a közlekedés akadályai miatt csekély ára van, mégis ugyanannyi adó kivántatnék, amennyi oly tájékokon fizettetik, hol a termesztmények mindenkor magas áron adathatnak el. A földadónak tehát mindenkor a valóságos tiszta jövedelem mennyiségéhez alkalmazottan kell fölosztva lenni. Ellenben ha a földadó minden ilyetén előszámítás nélkül, valamely szükség kényszerítette okokból, csak hozzávetőleg vettetnék ki, akkor az adózások a tőkét — egyesek birtokát — az egész nemzet tulajdonát csonkíthatnák, és a termesztést háborgatnák, mely esetben megkevesittetnék az ország szokott termelése , miszerint az adózó okvetetlen tőkéjéhez nyúlni lenne kénytelen, mi által ismét meggyöngittetnék maga a kútfő, melynek jövedelmeiből folyhatnak egyedül az országtárába minden adózások , és így aránytalanul a legegyenetlenebb módon terheltetnének az adózó polgárok, mi az égre legkiáltóbb igazságtalanságra szolgáltatna okot. Láthatjuk ezekből, mikép nincs oka senkinek följajdulni, annál kevesbbé irtózni az országszerte megrendelt adóbizottmányi előmunkálatok s az ezt követő földadót újabb rendszer életbeléptetésétől ; s ha vannak mégis, kik egymást bekövetkezni állított adó roppantságával ijesztgetik, — azt vagy tudatlanságból vagy részakaratból teszik. Elmondom nézeteimet a földadó újabb rendszere iránt, de megfelejtkeztem mindeddig a czímről, melyet czikkem fölé illesztettem, t. i. lehet-e a földadót legközelebb életbeléptetni, vagy mi kép ? Az nem elegendő egy ország boldogságára, hogy szép terveket csináljunk,s azokkal amúgy pia desideriákként a közönséget biztatni tudjuk, hanem azokat megfontolva életbe léptetni s végrehajtani legszentebb föladata azoknak, kiket a sors egy ország kormányzási székébe ültetett, s a haza és népek boldogitása abba egyenesen meghivott. Ha tehát e föladatnak kötelessége szerint meg akar felelni a kormány , nem szabad felejtenie, hogy az érdeklett terv kiviteléhez teljes vigyázattal, s az ország viszonyaival megegyezőleg járulni tudjon is és múlhatatlanul akarjon is. Ezen viszonyok között legelső és pedig soha szem elől nem téveszthető helyet foglal a magyar aristokralia — a fő- és alsó-rendű nemesség által urbériséget vesztett viszony. Nem akarom ezen viszonyok szikrázó következéseinek részletes emlegetésével a hegedő sebet fölszaggatni, melyet — ha az úrbéri kárpótlás lehető legrövidebb idő alatt be nem következik , és a földadónak amúgy megfontolatlan kivetésével azon osztály meg fog terheltetni — különben is elérkezendőnek hiszek. Vajha ne hihetném !-----------de hiszem azt is, hogy mindaddig, míg az úrbéri kárpótlás méltányosan eldöntve nem lesz, és míg ez által a volt földbirtokosok adózási kötelessége anyagi tehetségükkel egyensúlyba nem hozatik, oly földadót — mely az újabb rendszer alapelveivel nem ellenkezik — az érintett osztályra teljesen alkalmazni és egész szigorúsággal, — de csak egész szigorúsággal, igen is, noha bajosan, lehet; — az egész nemzetre nézve pedig átalában az égre legkiáltóbb vétek elkövetése nélkül, most, még legközelebb életbe léptetni, teljes lehetetlen. Láttuk az előbb mondottakból, miért üdvös az egész nemzetre nézve ezen újabb földadórendszer ; lássuk most részletesen azt is , miért nem lehet azt, különösen a mondott osztályra nézve teljes szigorúsággal; — az egész nemzetre nézve pedig vétek elkövetése nélkül átalában, most, legközelebb , életbe léptetni? Ha meggondoljuk , hogy ezen újabb földdól rendszer életbeléptetésére a fölebb elsoroltak csak előmunkálatul és alapul szolgálnak ama nagyszerű katastrálásra, melyet ezen óhajtandó rendszer igényel; — ha meggondoljuk és figyelembe vesszük továbbá, mikép az országszerte bizottmányilag megkezdett előmunkálatok között netán czélra nem vezető dolgozatok is lesznek, melyeket az adóvezető kormány jó sikerrel nem használhatván, tán visszavetni, s újólag kidolgoztatni, s ez által munkájában hátramaradni kénytelen lehet, — pár évek telnek bele; hát hol marad még hátra az oly nagyszerű mérnöki munkálat, milyet még Magyarország nem látott, és mely nélkül csak hiányosan lehetne elérni a czért, mi által az egész munka iránt elveszne a bizodalom, s az igazgató kormánynál megkárosíttatás miatt oly panaszok halmozódnának össze, melyeket számtalanságuknál fogva is a dolog ily folyamatában orvosolni lehetetlenség lenne; és ha meggondoljuk végtére, hogy ezen mérnöki munkálat oly roppant terjedelmű, melyhez mérnökeink száma csak annyi, mennyi a Dunában egy folyó, — hogy körülbelül 2—3 esztendő kell csak a mérésre szükséges előkészületek megtételére, és szükséges számban használható mérnökök oktatására. Már pedig ha csak az alapul szolgáló előmunkálatok megtételére, és a mérnöki földmérés előkészítésére 5 —6 esztendő kívántatik, — hány esztendő telik abba, mig az egész munka tökéletesen befejezve lesz? Ezek azon egyszerű, de hatalmas — és a volt urbériséget vesztett és általa nyert földbirtokos osztályt érdeklő mindenesetre kiegyenlítendő viszonyok által is támogatott okok, melyek a kérdéses földadórendszert legközelebb álalánosan életbeléptetni nem engedik. Hogy tehát ezen ország fejedelmétől ajándékozott újabb de legczélszerűbb adórendszer jótéteményeiben részesülhessen, egy oly adóprovisoriumot kell életbe hozni, mely az országi, különösen pedig a volt — és ezeknek korunk igényei szerint szánt szándékos jóakaratukból fölszabadított — földbirtokosok viszonyaival megegyezhetőleg méltányos legyen. — Ily adóprovisoriumnak életbeléptetését látom én legközelebb szükségesnek, milyenről nézeteimet, a végett, hogy oda, hol annak életbeléptet— hetese könnyen eszközölhető, eljuthasson, — e lapok legközelebbi számában napfényre deríteni megkísértem. e. j. *) Nem lehet azonban itt azt érteni, hogy a lakosok, kiknek vagy van, vagy nincs földbirtokuk, személyenkint úgynevezett személy vagy fejadót fizetni egyátalában nem köteleztetendnek, — csak annyit kell érteni, hogy a földbirtokost, ki földjövedelmétől fog különösen megadóztatni, cseléd személyzetétől, kétszeres adóztatás kikerülhetése nélkül megróni teljes lehetetlen. Nem különben itt is azon barmok értetnek, melyek tulajdonosai adóval, a földjövedelme szerint terhelvék. Közlő: Levelezések Bécs, nov. 7. Egyik levelemben azt állítottam , hogy nem látszik valószínűtlennek, mikép a porosz és szövetségi hadak együtt szállanak meg Hessen. Poroszország csak azért is tenné ezen lépést, melynek a körülmények szerint nagy vagy semmi következményei lehetnek, hogy becsületét Németország előtt megmentse, és a német néppel elhitesse , hogy valóban a népszabadság védője. Ezen állításom most valósul, mert november 2-án porosz seregek Kasselbe megérkeztek , és nov. 1-én császári és bajor seregek a határokon szintén átléptek , hanem a porosz vezéreknek megparancsoltatok, minden összeütközést kerülni, és a Deutsche Reform, ministerialis lap, igen békés szellemben mondja, mikép Poroszország a dolgok jelen állásában a szövetségi gyűlés tekintélyét már elismeri (?) és Hessenbein interventiója néma szövetség politikája ellenébeni oppositióul tekintendő. Ezen szavak már előre meghatározzák az ezentúl Poroszország által követendő politikát, melynek Radowitz minister áldozatul esett. Biztos hírek szerint nov. 4-én Berlinből kormányunknak tudtul adatott, mikép Poroszország kész az Unióval és az Unió-alkotmánnyal önkényt fölhagyni, és Hessenben , meg Holsteinban az austriai szövetség intervencióját megengedni. Eszerint kimondott véleményem csak igazoltatnék,és Poroszország vagy az oroszok hatalmas urának egy a varsói congressuson adott baráti tanácsára, melynek következtében tán Brandenburg ministerelnök annyira megijedt, hogy meg is betegedett, vagy valóban hajlandó lenne, eddigi szerepével, mint az Unió önkényes ura fölhagyni. Ehez csak szerencsét kívánhatunk neki. Különben Radowitz este után az Uniónak is könnyű volt közel átszunyadását egy jobblétre elő- TÁRCZA. A magyarországi oroszok története. Irta: Mészáros Károly. Pesten. Emich Gusztáv bizottmánya. — Nyomtatott Kassán , Werfer Károly betűivel, 1850. Ára 1 írt e. pénzben. Az ismertető inkább mint bíráló, kritikusainktól szokásba vett unalmas exordiumtól, mint sokszor nem egyéb mint pusztán üres szóhalmaztól, a tisztelt olvasót ez alkalommal megkímélni akarván , egyenesen a jelen munkának hazánkra s nemzetünkre vonatkozó politikai dús tartalmával foglalkozva, ez ügyben itt ott a szerző, mint saját nézeteit is az olvasó közönséggel megismertetni bátorkodik; még pedig akkép, hogy a gondolkozó olvasó mind a szerző, mind az értekező nézeteiben vagy igen , vagy nem osztozván , akármelyik fél ellen egy új bírálattal léphet föl. A czímzett munkának szerzője úgy vélekedik, mikép egy uj korszak, mindig uj emberiséget igényel. — Azon országok népei, hol a társadalmi rend logikai fejlődése szétbontó a történeti állapot szellemnyomasztó kapcsait, kormányalakok, intézmények, szokások s erkölcsökben kezdik immár átalakítani az emberiséget. Azonban ama népfajok, melyekre csak távolról süt a polgáriasodás éltető napja, csak az ifjúság éltető öntudatának jeleit mutatják, csak eszmélnek meg, vágynak és óhajtanak. Ezen eszmék , ezen vágyak, emez óhajtások mindenütt kivehetők az európai népek mozgalmainak zajában, mi annak jele, hogy meinden faj,mely eddig gyermekkori vagy szolgaéletet élt, önállásra, egyéniségre törekszik. S ezek „Mészáros Károly a magyarországi oroszok története“ munkájának föladatai s tárgyai, melyek közül a szerző több helyen mély tapintattal s itt ott kitűnő elmebeli tehetséggel fejtegetve jár el. Szerzőnk szerint a magyar-orosz mindenkor hű, s a magyar nemzethez testvérileg ragaszkodó elem vala. — Az oroszok a magyar népbe olvadva együtt jöttek ide Etele, s Árpád diadalmas hadaival; azok pedig, kik már akkor is Magyarhon (?) (Pannónia !) lakói voltak, önkényt megadták magukat, a magyar uralomnak. Nagy számmal tartózkodnak azonban Galicziában, s Erdélyben is oroszok, kik magukat egy azon nép-család tagjainak vallják s hitvallásuk tekintetében egy azon szertartást t. i. a görög szertartást követik. Számuk e különböző tartományokban több millióra megy, Magyarországban azonban, minthogy nem minden görög katholikus orosz, 5—600,000-nél többet nem számítanak, (de tán annyit sem) s ezek leginkább a felső megyék bérczeit lakják. Továbbá a szerző a magyar-orosz természetét, életmódját, jellemrajzát tükrözi, állítása azonban a magyar-oroszokra vonatkozólag nem felel meg egészen. Különös a szerző azon észrevétele , hogy az oroszok halló érzékei a finomságra nézve mindkét nemnél fölülmúlják a német s magyar fajt, de egyéb érzékeik mégis sokkal tompábbak. Előadja még a szerző , miképen vallását az orosz szerfölött szereli, s azon mysticus buzgalomnál fogva , melylyel azt gyakorolja, oly összetartó s rokonérzelmü egymás iránt, mint egy szláv faj sem Magyarországban. — Az orosz papok, kik általában (?) a legnagyobb szegénységben tengődnek *) (a mi szerző szerint státuskormány bűne) simoniát űznek a vallásosságból, mely a népet a vakbuzgóság homályában tartja, papjait pedig az egyházi hivatás szent ösvényétől a lélekvásárlás, hanyagság s népámitás erkölcstelenségeire kényszeríti. Ugyané lapon állítja szerző, hogy a magyarorosz nép papsága átalában műveit, — mi a fönebb mondottakkal egy kis ellentétben áll. És végre hogy az orosz papság legújabb időkben határozottan „magyar érzelmű.“ *) Ezentúl átmegy szerző a vallási aristokratiára , mit azonban e munkának más fejezetéből kifejteni még lesz alkalmunk. (Folytatása következik.) *) Némely mármaros-megyei orosz pap 20 — 30,000 frt készpénzzel is bir. Értek, észrev. Don Zuniga csodás története. Spanyol monda, III. Az élő halott. (Folytatás.) Eljött az éj. A templom udvarába ment, s lovát egy platánhoz köté. Egész nap nem gondolt sem maga, sem lova életével. A magas fűbe feküdt, hogy védje magát az öt átjáró fagyos szél elől. Alig érinté azonban a a földet, sokkal roszabbul érezte magát. E föld telve a halál parányaival úgy tetszett neki, mintha márvány kövezet lett volna. Mig egész erejével igyekezett a hideggel daczolni, bizonyos bágyadtságba esett, melyből a * Tudtunk szerint Ungban egyedül egy orosz pap, nevezetesen Balogh Miklós (Krokocsón), csaláltatta be magát dóstól „magyarnak.“ Értek, észrev.