Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-10 / 303. szám

Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap h­étfíil év ünnepet ki­véve mindennap. Előfizetési di­j : fél­évre, bűzhöz küldve 8 Irt. Vidékre, postán küldve 9 i­t 30 kr. Évnegyedre h­elyfien házhoz küldve 4 Irt. vidékre postán küldve 4 Irt 60 kr. ezüstben. — h­elyfien havi előfizetés is nyittatott 1 I­t 30 krjával ; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben szám­ittatik. HIVATALOS RÉSZ ü fge f. é. nov. 3-k­i 1. f. határozatánál fogva a pozsoni társas káptalannál megürült ő. kartonoki állás­ra C­h­­e­r­n­e­r Miklós, ottani kanonokot és czimzetes apátot, s továbbá Szentiványi József tarjáni lel­készt, b. G­e­r­a­m­b Antal szenitzi lelkészt s aldékánt és S­z­a­j­b­é­l­y Henrik tiszteletbeli kanonok­ot az esz­tergomi káptalannál s a Pazmaneum igazgatóját Bécs­ben kanonokokká ugyanazon társas káptalannál kine­vezni méltóztatott. Ö fge f. é. nov. 3.ki 1 f. hatt­ároz­atánál fogva, s a kalocsai székesegyházi főkáptalannál megürült bácsi sz. Pál nevű prépostségra Zombory János ottani főegyházi esperest, s továbbá ugyanazon fökáptalannál Körmöczy Miklós bácsi főesperest főegyházi főes­peressé; C­s­a­j­á­gh­y Sándor tiszai főesperest bácsi főesperessé, végre Bartók Mátyás kanonokot tiszai főesperessé kinevezni méltóztatott. 303 sz november 10-kénl850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (n­a­gy hi­d­a­t ez a 071. sz. a. Takacsyházban) és nyomdájában : (aldun Biorott, kegyesrendiek épü­letében). Vidéken minden cs. kir. posta­hit átalltál. Szerkesztői iroda van: al lnnasor és halpi­cz sarkán 63. sz. a. N­ed­eshegyiház 2. emeletében 2. sz. a HRMHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 9. Lehet-e a földadót legközelebb életbeléptetn­i, vagy m­i­k­é­p­e­n. Kormányunk a földadót úgy látszik már leg­közelebb egy állandó kataster alapjain nyugvó rendszer szerint akarja életbe hozni, — tehát az ország termőfelszíne tiszta jö­vedelmének százalékai szerint. S ez a leghelyesebb adórendszer, mert az ilyformán létrehozandó földadó mellett oly tárgyaktól, melyek az adózó polgárnak közvetle­nül semmi tiszta hasznot sem hoznak, mint pél­dául a földművelést űző személyek, é­­s azt munkáló, és annak terményei­ből táplált mindenféle barmoktól, adózni természet elleni volna, és teljesen nem is lehet. **) Azt mondottam, ezen adózási rendszer leg­helyesebb : meg fogja mutatni a tapasztalás, hogy úgy van; — de ha valaki azt gondolja, miszerint ezen rendszer mellett a földadót életbeléptetni oly könnyű dolog, hogy annak boldogító tüzénél pár évek múlva már melegedhetünk, nagyon csa­latkozni fog, mert oly terhes munkálattal van az ös­szekötve, mely a legbuzgóbb szorgalom mel­lett, értelmet, megfeszített erőt, és különbféle ágakra szakadt munkálatot — milyenek különö­sen az egész ország átalános és részletes felmé­­­retése, az egész földbirtoknak a birtokosok leg­nagyobb része által követett gazdálkodási mód szerint a termesztmény lehető pontos fölvétele, s ennek több éves időközön keresztül legalkal­­mas­nak bizonyulandó értéki fölszámolásából ki­­tudandó jövedelmének fölszámolása, — s több efféléket kíván. A kormány jól tudja azt, mily nehézségek­­­­kel van ezen újabb adórendszer kapcsolatban, úgy látszik mégis, hogy azon hosszú utat, mely az imént előhordott munkálatok végrehajtásából áll, meg akarja rövidíteni az eddig használt or­gánumok alkalmazta eljárási móddal; megrövidíti igaz, nem csak, sőt a kellő átalános és részletes földfelmérés helyett megelőző amaz eljárás által, mely a földbirtokosoktól föladott terület és ter­melési mennyiség ki­tudásából áll, a földadó igaz­ságos kivetésének és tökéletes alkalmaztathatá­­sának alapját teszi le, mely nélkül boldog élni egyátalában lehetetlen lenne. — Elemezzük egy kissé és ismerkedjünk meg előbb e tárg­gyal, hogy hozzá­szólva anyagot nyújthassunk a nagy közönséget érdeklő tárgy fölfogásához, mihez ké­pest megbarátkozni és az ügyet elősegíteni maga iránti kötelességből alkalmatossá váljék. A földadó ezen újabb rendszere az , minél­fogva az emberrel született természeti kölcsönös igazság törvényei szerint egy oly egyenlő adó­vetés lesz eszközölhető , mely az ország minden lakosát, minden rendi állapot különbsége nélkül, vagyonához s tehetségéhez mérsékelve egyaránt éri; már pedig egy igazságosan kormányzott s müvelt országban erre kell legföképen törekedni. Hogy pedig a földadó igazságosan oszlathassék fel, nem csupán a kiterjedést, hanem egyszers­mind a földnek termékenységét, s a tartomány és vidék kereskedési és termelési viszonyait is tekintetbe kell venni, mert fölötte igazságtalan volna az , ha p. o. egy hold homok — vagy talán székföldtöl ugyanannyi földadó kivántatnék, a mennyi a legjobb termőföldtől; de igazságta­lan volna egyszersmind az is , ha oly vidéken, hol a termékeknek vagy a fogyasztók csekély száma, vagy a közlekedés akadályai miatt cse­kély ára van, mégis ugyanannyi adó kivántatnék, a­mennyi oly tájékokon fizettetik, hol a termeszt­­mények mindenkor magas áron adathatnak el. A földadónak tehát mindenkor a valóságos tiszta jö­vedelem mennyiségéhez alkalmazottan kell föl­osztva lenni. Ellenben ha a földadó minden ilyetén elő­­számítás nélkül, valamely szükség kényszerítette okokból, csak hozzávetőleg vettetnék ki, akkor az adózások a tőkét — egyesek birtokát — az egész nemzet tulajdonát csonkíthatnák, és a ter­mesztést háborgatnák, mely esetben megkevesit­­tetnék az ország szokott termelése , miszerint az adózó okvetetlen tőkéjéhez nyúlni lenne kényte­len, mi által ismét meggyöngittetnék maga a kútfő, melynek jövedelmeiből folyhatnak egyedül az or­szágtárába minden adózások , és így aránytalanul a legegyenetlenebb módon terheltetnének az adózó polgárok, mi az égre legkiáltóbb igazságtalan­ságra szolgáltatna okot. Láthatjuk ezekből, mikép nincs oka senki­nek följ­ajdulni, annál kevesbbé irtózni az ország­szerte megrendelt adóbizottmányi előmunkálatok s az ezt követő földadót újabb rendszer életbe­léptetésétől ; s ha vannak mégis, kik egymást be­következni állított adó roppantságával ijesztgetik, — azt vagy tudatlanságból vagy rész­akaratból teszik. Elmondom­ nézeteimet a földadó újabb rend­szere iránt, de megfelejtkeztem mindeddig a czím­ről, melyet czikkem fölé illesztettem, t. i. lehet-e a földadót legközelebb életbeléptetni, vagy mi kép ? Az nem elegendő egy ország boldogságára, hogy szép terveket csináljunk,s azokkal amúgy pia desideriákként a közönséget biztatni tudjuk, h­a­­n­e­m azokat m­­e­g­f­o­n­t­o­l­v­a éle­t­b­e l­é­p­­te­tn­i s végrehajtani legszentebb föl­adata azoknak, kiket a sors egy or­szág kormányzási székébe ültetett, s a haza és népek b­o­l­d­o­g­i­t­á­s­a abba egyenesen m­e­g­h­­i­v­o­tt. Ha tehát e föladat­nak kötelessége szerint meg akar felelni a kor­mány , nem szabad felejtenie, hogy az érdeklett terv kiviteléhez teljes vigyázattal, s az ország viszonyaival megegyezőleg járulni tudjon is és múlhatatlanul akarjon is. E­z­e­n v­i­s­z­o­n­y­o­k között legelső és pedig soha szem elől nem téveszthető helyet foglal a magyar aristo­k­ralia — a fő- és al­só-rendű nemesség által urbérisé­­get vesztett viszony. Nem akarom ezen viszonyok szikrázó következéseinek részletes em­legetésével a hegedő sebet fölszaggatni, melyet — ha az úrbéri kárpótlás lehető legrövidebb idő alatt be nem következik , és a földadónak amúgy megfontolatlan kivetésével azon osztály meg fog terheltetni — különben is elérkezendőnek hiszek. Vajha ne hihetném !-----------de hiszem azt is, hogy mindaddig, m­í­g az úrbéri kár­pótlás méltányosan eldöntve nem lesz, és m­íg ez által a volt földbir­tokosok a­d­óz­ási kötelessége anyagi tehetségükkel egyensúlyba nem ho­­zatik, oly földadót — mely az újabb rendszer alapelveivel nem ellenke­zik — az érintett osztályra teljesen alkalmazni és egész szigorúsággal, — de csak egész szigorúsággal, igen is, noha bajosan, lehet; — az egész nemzetre nézve pedig átalában az égre legkiáltóbb vétek elkövetése nélkül, most, még legkö­zelebb élet­­be léptetni, teljes lehetetlen. Láttuk az előbb mondottakból, miért üdvös az egész nemzetre nézve ezen újabb földadórend­szer ; lássuk most részletesen azt is , miért nem lehet azt, különösen a mondott osztályra nézve teljes szigorúsággal; —­ az egész nemzetre nézve pedig vétek elkövetése nélkül átalában, most, leg­közelebb , életbe léptetni? Ha meggondoljuk , hogy ezen újabb földdól rendszer életbeléptetésére a fölebb elsoroltak csak előmunkálatul és alapul szolgálnak ama nagyszerű katastrálásra, melyet ezen óhajtandó rendszer igényel; — ha meggondoljuk és figyelembe ves­­­szük továbbá, mikép az országszerte bizottmányi­­lag megkezdett előmunkálatok között netán czélra nem vezető dolgozatok is lesznek, melyeket az adó­­vezető kormány jó sikerrel nem használhatván, tán visszavetni, s újólag kidolgoztatni, s ez által munkájában hátramaradni kénytelen lehet, — pár évek telnek bele; hát hol marad még hátra az oly nagyszerű mérnöki munkálat, milyet még Magyar­­ország nem látott, és mely nélkül csak hiányosan lehetne elérni a czért, mi által az egész munka iránt elveszne a bizodalom, s az igazgató kor­mánynál megkárosíttatás miatt oly panaszok hal­mozódnának ös­sze, melyeket számtalanságuknál fogva is a dolog ily folyamatában orvosolni lehe­tetlenség lenne; és ha meggondoljuk végtére, hogy ezen mérnöki munkálat oly roppant terje­delmű, melyhez mérnökeink száma csak annyi, mennyi a Dunában egy folyó, — hogy körülbelül 2—3 esztendő kell csak a mérésre szükséges előkészületek megtételére, és szükséges számban használható mérnökök oktatására. Már pedig ha csak az alapul szolgáló előmunkálatok megtéte­lére, és a mérnöki földmérés előkészítésére 5 —6 esztendő kívántatik, — hány esztendő telik abba, mig az egész munka tökéletesen befejezve lesz? Ezek azon egyszerű, de hatalmas — és a volt urbériséget vesztett és általa nyert földbir­tokos osztályt érdeklő mindenesetre kiegyenlíten­dő viszonyok által is támogatott okok, melyek a kérdéses földadórendszert legközelebb álalánosan életbeléptetni nem engedik. Hogy tehát ezen ország fejedelmétől aján­dékozott újabb de legczélszerűbb adóren­dszer jótéteményeiben részesülhessen, e­g­y o­l­y a­d­ó­­provisoriumot kell életbe hozni, mely az országi, különösen pedig a volt — és ezeknek korunk igényei szerint szánt szándékos jóakaratuk­­ból fölszabadított — földbirtoko­sok viszonyaival m­egegyezhetőleg méltányos legyen. — Ily adóprovisorium­nak életbeléptetését látom­ én legközelebb szükségesnek, milyenről nézetei­met, a végett, hogy oda, hol annak életbeléptet— hetese könnyen eszközölhető, eljuthasson, — e lapok legközelebbi számában napfényre deríteni megkísértem. e. j. *) Nem lehet azonban itt azt érteni, hogy a lako­­­sok, kiknek vagy van, vagy nincs földbirtokuk, személyenkint úgynevezett személy vagy fejadót fizetni egyátalában nem köteleztetendnek, — csak annyit kell érteni, hogy a földbirtokost, ki földjövedelmétől fog különösen megadóztatni, cseléd személyzetétől, kétszeres adóztatás kike­­rülhetése nélkül megróni teljes lehetetlen. Nem különben itt is azon barmok értetnek, melyek tulajdonosai adóval, a földjövedelme szerint terhelvék. Közlő: Levelezések Bécs, nov. 7. Egyik levelemben azt állítottam , hogy nem látszik valószínűtlennek, mikép a porosz és szö­vetségi hadak együtt szállanak meg Hessen­. Po­roszország csak azért is tenné ezen lépést, mely­nek a körülmények szerint nagy vagy semmi kö­vetkezményei lehetnek, hogy becsületét Német­ország előtt megmentse, és a német néppel elhi­tesse , hogy valóban a népszabadság védője. Ezen állításom most valósul, mert november 2-án porosz seregek Kasselbe megérkeztek , és nov. 1-én császári és bajor seregek a határokon szin­tén átléptek , hanem a porosz vezéreknek meg­­parancsoltatok­, minden összeütközést kerülni, és a Deutsche Reform, ministerialis lap, igen békés szellemben mondja, mikép Poroszország a dol­gok jelen állásában a szövetségi gyűlés tekinté­lyét már elismeri (?) és Hessenbein interventiója néma szövetség politikája ellenébeni oppositióul tekintendő. Ezen szavak m­ár előre meghatároz­zák az ezentúl Poroszország által követendő po­litikát, melynek Radowitz minister áldozatul esett. Biztos hírek szerint nov. 4-én Berlinből kormá­nyunknak tudtul adatott, mikép Poroszország kész az Unióval és az Unió-alkotmán­nyal ön­kényt fölhagyni, és Hessenben , meg Holstein­­ban az austriai szövetség intervencióját megen­gedni. Eszerint kimondott véleményem­ csak iga­zoltatnék,és Poroszország vagy az oroszok hatal­mas urának egy a varsói congressuson adott ba­ráti tanácsára, melynek következtében tán Bran­denburg ministerelnök annyira megijedt, hogy meg is betegedett, vagy valóban hajlandó lenne, eddigi szerepével, mint az Unió önkényes ura fölhagyni. Ehez csak szerencsét kívánhatunk neki. Különben Radowitz este után az Uniónak is kön­nyű volt közel átszunyadását egy jobblétre elő- T­Á­R­C­Z­A. A magyarországi oroszok törté­nete. Irta: Mészáros Károly. Pesten. Emich Gusztáv bizottmánya. — Nyomtatott Kassán , Werfer Károly betűivel, 1850. Ára 1 írt e. pénzben. Az ismertető inkább mint bíráló, kritikusaink­tól szokásba vett unalmas exordiumtól, mint sok­szor nem egyéb mint pusztán üres szóhalmaztól, a tisztelt olvasót ez alkalommal megkímélni akar­ván , egyenesen a jelen munkának hazánkra s nemzetünkre vonatkozó politikai dús tartalmával foglalkozva, ez ügyben itt ott a szerző, mint saját nézeteit is az olvasó közönséggel megismertetni bátorkodik; még pedig akkép, hogy a gondolko­zó olvasó mind a szerző, mind az értekező né­zeteiben vagy igen , vagy nem osztozván , akár­melyik fél ellen egy új bírálattal léphet föl. A czímzett munkának szerzője úgy véleke­dik, mikép egy uj korszak, mindig uj em­beriséget igényel. — Azon országok népei, hol a társadalmi rend logikai fejlődése szétbontó a történeti állapot szellemnyomasztó kapcsait, kor­mányalakok, intézmények, szokások s erkölcsök­ben kezdik immár átalakítani az emberiséget. Azonban ama népfajok, melyekre csak távol­ról süt a polgárias­odás éltető napja, csak az ifjúság éltető öntudatának jeleit mutatják, csak eszmélnek meg, vágynak és óhajtanak. Ezen eszmék , ezen vágyak, emez óhajtások mindenütt kivehetők az európai népek mozgalmainak zajában, mi annak jele, hogy me­in­­den faj,mely eddig gyermekkori vagy szolgaéletet élt, ön­állásra, egyéni­ségre törekszik. S ezek „Mészáros Károly a magyarországi oroszok története“ munkájának föladatai s tárgyai, melyek közül a szerző több helyen mély tapintattal s itt ott kitűnő elmebeli te­hetséggel fejtegetve jár el. Szerzőnk szerint a magyar-orosz mindenkor hű, s a magyar nemzethez testvéri­­leg ragaszkodó elem vala. — Az oro­szok a magyar népbe olvadva együtt jöttek ide Etele, s Árpád diadalmas hadaival; azok pedig, kik már akkor is Magyarhon (?) (Pannónia !) la­kói voltak, önkényt megadták magukat, a magyar uralomnak. Nagy számmal tartózkodnak azonban Galicziában, s Erdélyben is oroszok, kik magu­kat egy azon nép-család tagjainak vallják s hit­vallásuk tekintetében egy azon szertartást t. i. a görög szertartást követik. Számuk e különböző tartományokban több millióra megy, Magyaror­szágban azonban, minthogy nem minden görög katholikus orosz, 5—600,000-nél többet nem számítanak, (de tán annyit sem) s ezek leginkább a felső megyék bérczeit lakják. Továbbá a szerző a magyar-orosz termé­szetét, életmódját, jellemrajzát tükrözi, állítása azonban a magyar-oroszokra vonatkozólag nem felel meg egészen. Különös a szerző azon észre­vétele , hogy az oroszok halló érzékei a finom­ságra nézve mindkét nemnél fölülmúlják a német s magyar fajt,­­ de egyéb érzékeik mégis sok­kal tompábbak. Előadja még a szerző , miképen vallását az orosz szerfölött szereli, s azon mysticus buzga­lomnál fogva , m­elylyel azt gyakorolja, oly ös­­­szetartó s rokonérzelmü egymás iránt, mint egy szláv faj sem Magyarországban. — Az orosz pa­pok, kik általában (?) a legnagyobb szegénység­ben tengődnek *) (a mi szerző szerint státuskor­mány bűne) simoniát űznek a vallásosságból, mely a népet a vakbuzgóság homályában tartja, papjait pedig az egyházi hivatás szent ösvényétől a lélekvásárlás, hanyagság s népámitás erkölcs­telenségeire kényszeríti. Ugyané lapon állítja szerző, hogy a magyar­orosz nép papsága átalában műveit, — mi a fönebb mondottakkal egy kis ellentétben áll. És végre hogy az orosz papság legújabb időkben határozottan „magyar érzelmű.“ *) Ezentúl átmegy szerző a vallási aristokrati­­ára , mit azonban e munkának más fejezetéből ki­fejteni még lesz alkalmunk. (Folytatása következik.) *) Némely mármaros-megyei orosz pap 20 — 30,000 frt készpénzzel is bir. Értek, é­s­z­r­e­v. Don Zuniga csodás története. Spanyol monda, III. Az élő halott. (Folytatás.) Eljött az éj. A templom udvarába ment, s lovát egy platánhoz köté. Egész nap nem gondolt sem maga, sem lova életével. A magas fűbe feküdt, hogy védje magát az öt átjáró fagyos szél elől. Alig érinté azonban a a földet, sokkal roszabbul érezte magát. E föld telve a halál parányaival úgy tetszett neki, mintha márvány kövezet lett volna. Mig egész erejével igyekezett a hideggel daczolni, bizonyos bágyadtságba esett, melyből a *­ Tudtunk szerint Ungban egyedül egy orosz pap, nevezetesen Balogh Miklós (Krokocsón), csalá­­ltatta be magát dóstól „magyarnak.“ Értek, észrev.

Next