Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-22 / 313. szám

döntő tekintélyére. Legalább a kormányokra vo­natkozólag ez állítás kétséget nem szenved. Mit teend Austria a népképviseletért, mely a nép rokonszenvét biztosítaná számára, a con­­ferenciák vitapontjaiból kiolvasandjuk. De, bármiként alakuljanak a pontok, annyi bizonyos, mikép Austria, ha jogait és befolyását a diplomatia utján meg nem mentheti, fegyverhez nyuland és hatalmának egész súlyával üzend el­leneire. Austriának nincs annyi oka kerülni a har­­czot, mint sokan hiszik, vagy hinni szeretik. A történet megmutatta, hogy segédforrásai kimerit­­hetlenek, mert a legnagyobb csapások után ismét bátran szemközt állott a legnagyobb hóditó hada­ival, holott bizonyos német status egyetlenegy ütközettel megsemmisittetett. Austria győzelmei uj fénybe öltenék a forra­dalom által sarkaiból kiforgatott államot, s elné­mítanák a declamatiókat, melyekben kicsinylői oly fáradhassanak; ellenben netaláni balesetei a harcz terén csak azon állásra szorítanák vissza, melyet a porosz „Unió“ szemelt ki számára. 1406 Levelezések, Pécs, nov. 14. A Duna mentében Mohács és Dályok közt fekvő K­ö­l­k­e­d immár a második kebelbeli sze­rencsétlen helység, melyben a marhadög uralko­dik, és ragadós természeténél fogva minden erőm feszítése ellenére Baranya megyében is csak úgy, mint másutt, terjedvén, minden akármi néven nevezendő praeservativum daczára szakadatlanul baromról baromra száll, hol a marha ragadván­­­nyal érintésbe jön, és úgy rémlik előttem, hogy jóslatképen már előre megjövendölhetem , mikép a fönálló rendszabályok mellett véget csak a tél vethet, ha a hideg és mély hó miatt a közlekedés majd egy időre megszakad, és ekkép a ragadvány fölvételére a természet az alkalmat megtagadván önmaga emel gátat. A közlekedést gátló szigorú rendszabályok — in theoria — kétségkívül csalhatlanok, de gyakorlati kivitelben azon fölül, hogy nagy gond, fáradság, költség, idővesztés , mindenféle üg­­gyel bajjal, és ezer nehézséggel járnak, több­nyire meghiúsulnak, mert mindenütt találkoznak lomha, tudatlan, könnyelmű, és olyan önző em­berek , kik a közönség kiszámithatlan kárára ad­dig titkolódznak, hogy midőn a vésznek vala­mely helységbeni behozatala hivatalos tudomásra jön, már akkor csirájában elnyomni, vagy folya­mában föltartóztatni csak igen ritkán lehet, hanem ekkor közönségesen a meglepett helység egész nyáját már végig futja — de addig hónapok tel­nek, mert a helyett, hogy a rendszabályok által föltartóztatnák, inkább folyamát hosszabb pórázra eresztik, s addig a helység mindig zárva marad­ván, maga magának és az egész vidéknek ter­hére esik. A veszély­es kártól kisebb áldozattal kön­nyebb , és rövidebb uton leendő menekülésre a gyakorlati életből merített tapasztalás fonalán né­zetem szerint a­zönálló szabályok épségben tar­tása mellett kivételképen csak kettős mód lehelt: i. bunkó, vagy az oltás alkalmazása. A bunkónak (Keule) egyedül azon eset­ben lehet helye, ha a ragadvány a hatóságnak jó eleve már akkor jön tudtára, midőn a marhapestis csak egy két darabot ragadott el, és bizonyos, hogy a többi szarvasmarha a ragadványt még nem vette föl. Ellenben akkor, midőn a ragadvány az egész helységben már terjedez, és a még egés­­séges marhák föntartására semmi, vagy csak csekély a kilátás, az oltást ajánlanám, mert: 1­ ör. Az idő­s egyéb kedvező külviszonyok alatt fönmarad az oltandó darabok szabad vá­lasztása. 2- or. Ekkép tudva lévén a ragadvány átté­telének ideje, a rendőri szabályok alkalmazására, és magához az orvosláshoz készülni lehet. 3- or. A beoltott marhadög folyama szeli­­debb , s belőle többnyire fölgyógyulnak. 4- er. A beoltott dögnek aránylag sokkal gyorsabb a lefolyása, és vége, s ekkor az elzárt helység sokkal hamarább fölszabadul, és a köz­lekedés is előbb áll helyre. 5- ör. Mivel az ügyesen választott oltóanyag által szelidebb, jobb természetű ragadvány támad, mely nem olyan veszedelmes, mint a természetes. 6- or. Nagy a nyereség abban is, hogy a község hosszabb ideig marhadögtől meg lesz ki­mérve , mivel a beoltott marhákra a dög többé soha sem száll. 7- er. Az ekkop biztosított marha többet ér. 8- or. Mivel a beoltott szarvasmarhák szapo­rodása is más ebbeli fajánál fogva a dögnek job­ban ellentáll, s azt könnyebben kitartja. Fölnevezett helység a kitett esetre minden­kép qvalifikálva lévén, az értelmes, és józan nép első fölhívásomnak engedvén, most már az oltás behozatalát sürgeti, mert fölfogta, hogy a dög, vagy folytonos zár egyiránt nyomasztó, és tudja azt is , mikép a lábadozó szarvasmarhák — ha holnap történik az átalános oltás, mivel aztán nincs kire terjeszteni — már néhány nap múlva a helybeli elkülönzéstől fölmentetvén, szabadon legelhetnek, és van alapos reménye is, hogy né­hány hét múlva a zár hatására nézve is föloldoz­­tatik. Ha e szerint egy megyének minden dög meglepte helységei egyszer 24 óra alatt a fön­­tebbi föltétellel beoltalnának, világos, hogy azon egész megye körülbelöl négy hét alatt a ragály­tól megszabadulhat, holott különben a dög min­den rá fordított költség és fáradság daczára ki­telelhet, és a kár s áldozat minden esetre nagyobb lett volna. Uray János, Baranya megyei főorvos. B’őv&r«»­ napló. (Nov. 21.) Ö cs. fölsége a szombathelyi püspöki megyé­ben megürült czimzetes kanonokságra Krantz István papnöveldei aligazgatót a bold. szűzről de Monostor supra Comaromium, és hasonlag a hold, szűzről de loco regalis czimzelt apátságokra, az elsőre ugyanis Bitnitz Lajos papóczi perjelt, a másikra pedig S­z­e­n­c­z­y Ferencz alsó-lendvai főesperest, végre a sz. Mártonról nevezett orosdi prépostságra M­e­r­i­­c­z­a­y Antal váczi őrkanonokot nevezte ki. * Garay János, kit javult egésségi állapota után ismét örömmel üdvözlünk a költészet mezején, „Szent László“ czimü hős költeményét egészen bevé­gezte s ez még ez év folytán hagyandja el a sajtót. Elő­fizetési ára 2 pfrt. A bolti ár nagyobb teend. Midőn nemzeti költészetünket mostanában leginkább csak apró s töredék napi művecskékben látjuk képviselve, akkor e mű megjelenését, mely jeles költőnk több évi szor­galmának gyümölcse , annál nagyobb nyereménynek tekinthetjük , és nem kétkedünk, hogy a közönségnek teljes részvétével fog találkozni. * Kun Sz. Miklóson Kellermann nevű iskolata­­nitó befogatott, mivel leczkézés közben egyik tanít­ványát olyaténképen találta meginteni, mint Sinai a fiát — azaz agyonütötte. * Napokban egy kereskedői könyvvivő a máso­dik emeletről bukott le, baja azonban nem történt, mivel szerencsére néhány jól tömött gyapjúzsákra esett. Régi dolog , hogy a kereskedőknek a bukás ritkán szokott ártani. * Olaszországban is divatba kezdtek jönni a for­radalom alatt Milanóban és Velenczében vert ezüstpén­­zekből fűzött karpereczek , melyek azonban velenczei arany és ezüst művesektől csakhamar beszedettek. * Az „Östreichische Correspodenz“ az erdélyi iskolák állapotáról nov. 16-ról a következőket írja: Erdélyi polgári és katonai kormányzó az erdélyi mi­nister biztos ur indítványára a tanítási ügyre nézve a jelen iskolai év kezdete előtt több rendszabályokat hozott, hogy az erdélyi tanítási ügy küszöbön levő szervezését megkezdje. Eleve is a kerületi hivatalok utasíthattak egyetértésben az illető katonai hatóságok­kal a tanítási czélra szánt lojalitások kiürítését esz­közölni. Octóber elseje tűzetett ki a katonai parancs­noksághoz küldött decretumban azon határnapul, me­lyen az ország összes iskola lojalitásainak, melyek eddig még egészen vagy részben katonai czélokra hasz­náltattak, ki kell ürittetniök, és az illető iskolai elöl­járóknak vissza kell adatniok. Az iskolai év kezde­te Octóber 15-kére határoztatott, mindazonáltal a kor­mányzó részéről az egyes tanintézetek ítéletére bíza­tott tanítványaikat előbb is egybegyűjteni, és a taní­tást megkezdeni. E korábbi tanítás azonban csak ismétlő és előkészítő lehetett, és úgy kellett rendez­­tetnie, hogy az új tanterv behozatalának a valódi tan­év kezdetével semmi gát útjába ne fektessék. A tör­vény tanfolyamok újra megnyitása a collegiumokon magasabb határzattal függesztetett föl. A bölcsészeti tanévek megnyitása egy felső gymnasium két utolsó osztályának lényeges rendezete és czime alatt enged­tetett meg. A változatlanul maradt theologiai tanin­tézetek ujrai megnyitása jóváhagyatott. A nagyenyedi collegiumban, mely a polgárhábo­rúban elpusztittatott, csak egy elemi népiskola meg­nyitása engedtetett meg. Azon deák és örmény szertartásu romai kath. gymnasiumi tanintézetek újra megnyitása, melyek az 1850-ik iskolai évben zárva voltak, minden egyes esetekben különös elhatározástól függesztetett föl, mi­után a tanügy rendezése fölött tartott fő tárgyaláskor a püspök maga indítványozó néhány gymnasiumok fel­­függesztését, és e kérdések elhatározását egy átalá­nos megnyitási engedelem által nem lehet megelőzni. Egy későbbi rendeletben a különböző iskolai elöljá­róságokkal elkülönzött gymnasiumi átmeneti tervek közöltettek az eddigi rendezet átalakítására az új áta­lános austriai tanterv szerint, s ajánlott iskolai köny­vek jegyzékei, azon fölhívással, e terveket behozni, vagy ellenesetben az útjukban álló akadályokat köz­­leni. Oktatásügyi miniszer úr mindezen rendszabá­lyokat jóváhagyólag vette tudomásul, és Erdélyből folyvást érkeznek hírek, miszerint e rendszabályoknak czélzott si­kerük van. Egy cs. k. tartományi iskolai hatóságnak fölállítása a különböző hitvallások és az erdélyi külön nemzetiségekhez tartozó férfiak egybe­­hivása által, kik egyházi községeik és a kormány bi­zalmát egyaránt bírják, előkészittetett. Ezek a minis­­zeri biztos ur elnöklete alatt, ki ismét Bécsbe tért vissza, minden kérdést tüzetesen tárgyalás alá vettek, melynek tárgyalása Erdély tanügyének rendezésére szükséges volt és jelenleg polgári és katonai kor­mányzó ar oldala mellett rendes alkalmazásban dolgoz­nak az ott előjövő tanítási ügyekben. * „Vid“ eredeti dráma tegnap másodszor czél­­szerű rövidítésekkel és igazítás­okkal adatott, és is­mét nagyszámú közönséget vont színházunkba. ** W­i­lt­m­e­r­s zongoravirtuóz tegnap Pestre falusi kirándulásából visszaérkezett s gr. Batthyány Imre ő excja vendég szives lakában von ittléte idejére szállást. A tisztelt gróf a hires művész megérkeztét fényes termeiben rendezett vidám s magyar szellemű estélylyel ünneplé, mely alkalommal először hallata a vendégművész legújabb magyar szerzeményét, mely ,Magyar hangok1 czim alatt a művész által a nemzeti conserva­tórium javára adandó hangverseny­ben megnyitóul s legelőször fog nyilvánosan előadat­­ni. E legújabb szerzeményt mindazok, kik hallani sze­rencsések voltak , a művész legsikerültebb műteremt­­ményei közé számítják. ** A hangászegylet lelkes és áldozatkész elnö­ke b. Prónay Gábor ur az egyesült szállásának nagy­­eremét saját költségén czélszerü hangversenyterem­mé átalakittatni, azt csinos allegóriás alakzatokkal földiszitre kifestetni szíveskedik. A tisztelt báró ur e zsenge intézet ügyébeni nemes buzgalmáért, s annak úgy anyagi emelkedése mint szellemi előhaladására is kiterjesztett fáradozásáért mindazok hálájára számít­hat, kik nemzeti zene- és dalművészetünk alapos és nagyszerű kifejlődésében egyszerű érzékgyönyörnél magabb, nemzetéletünkre kihatóbb czélokat is keres­nek. ■— A díszes és kényelmes hangversenyterem, ilyek eddig igen érezhető hiányában, a fővárosunkat időnkint meglátogató művészek használatára is szol­­gáland, azt a hangászegylet ily czélokra átengedni szándékozván. * A N. B. írja : Magyarországból jelenleg szá­mos előkelő angolok utaznak hazájokba vissza, kik ezen országot részint ismeretszerzés, részint módok fölkutatása végett utazták be, melyek nyomán e ter­mékeny koronaországgal kereskedői összeköttetések létesiltethetnének. October havában közel 150 ily út­levél láttamoztatott. * Szilágyi Sándortól Kozma Vazul nyomdá­jában egy csinosan kiállított beszélyfüzér hagyta el a sajtót „Magyar nők forradalmi életéből,“ mely höl­gyeinknek mindenesetre kedélyes olvasmányt nyújtaná. * A pozsoni pompás indóház bebútorzására pesti asztalosok vállalkoztak , s munkáikat oda már el is szálliták. — Különös, hogy a pesti rendőri hivata­lok fölszerelésére bécsi asztalosokkal kellett szerző­dést kötni, miután a mieink az árlejtés jutányosságá­­ban velük nem­ versenyezhettek, és a pozsoni mun­kákra mégis ők vállalkoztak, holott itt még a szállí­tás költségei is csökkentik hasznukat. Furcsa emberek ezek a pesti mesteremberek ! * Iparosokról lévén szó — figyelmeztetjük az iparegyesület s átalában az iparos osztály elöljáróit, miszerint az alsó-austriai hazafiak példájára igyekez­­nének ők is a munkás­osztály köréből a különböző szakmák szerint néhány egyént küldeni a londoni iparműkiállítás fölszemlélésére és az ott kiállított tár­gyak tanulmányozására. Egy ily intézkedés bizonyo­san nagy előhaladást fogna iparczikkeink nemesbítésé­ben eszközölni, — mi iparunkat azon előnyökkel fogná fölruházni, mire a világpiaczi forgalomban mel­­lőzhetlen szüksége van. * A pestbécsi vaspálya mindinkább bizonyosabbá levő hirek szerint f. é. dec. 5-kén fog megnyittatni. Eleinte 12 , később 10 és 12 óra alatt fogjuk ez utat megtehetők — Több évek óta Bécsben lakó s jeles publicis­tái munkáiról ismeretes lelkes és buzgó hazánkfia or­vostudor Herczegy Mór, jelenleg Pesten mulat. — „A Közérzület Magyarhonban“ czimü kis magyar röpiratba a katonai hatóság által lefoglaltatott. Austria, Bécs, nov. 19. Némi hitelességgel állít­ják, miszerint gr. Radeczky m­. custozzai és novarai herczeggé emeltetett. — Gr. Eszterházy Pál cs. k. v. kamarás és rendkívüli követ s teljhatalmú minister a spa­nyol udvarnál, Madridba elutazott. — Hat román iskolatanitó-jelöltek a cultus- és oktatásügyi minister ur által útiköltség és havi gyámolitás utalványozása mellett Erdélyből Bécs­be hivattak, hogy itt fő­iskolatanitókká képezé­­sük végett fensőbb oktatást nyerjenek. — Az „Ö. C-z“ írja: Nagyszerűek az elő­készületek, melyek Angliában oly czélból tétet­nek, hogy a munkásrendnek lehetővé tétessék, a legközelebbi évben Londonban megnyitandó vi­­lágiparmű kiállítást meglátogathatni. Francziaor­­szág, Belgium és Németország hasonló eszmével foglalkoznak. Hazafi érzelmű férfiak vetekedve igyekeznek e szerencsés gondolat czélszerű va­lósításán . Austria, mely bizton his­szük, azon kiállításon iparkészítményeivel tiszteletre méltó helyet fog elfoglalni, e tekintetben sem maradhat más országok törekvései mögött, és ennélfogva Schedl­er indítványára az alsó austriai ipar­­egylet által hozott azon határozatot, hogy aláírás nyittassák,bizonyos számú kisebb ipar­­űzők, legények és műveseknek a közelgő londoni iparműkiállitásra küldése végett, csak a legszivesb örömmel üdvözölhetjük. Áthatva azon meggyőző­déstől, mily nagy haszonnak kell háramlani ipar­állapotunkra az egész művelt világ ipa­rának minden készítményei közvet­len megszemlélése és összehason­lításának lehetségesítéséből, több egyleti ta­gok név szerint Bujatti, Christi, Hollenbach , Ma­renzeller , Patruban, Pichler, Reiss, Schedl, Wetzl és Zapft urak a segélygyűjtés fáradságaira elhatázzák magukat, az egyesület szállásán pedig aláírási ívek vannak kitéve, hasonló ívek közéz­illetőleg néhányai léphetnek föl népük ügyében. Hogry igen gyéren találkoznak azok, kik a ruthen népnek igaz érdekeit képviselhetnék, azt mi sem tagadjuk, sőt a fönt idézett czikk írójának föllépte is eléggé tanúsítja, ki, daczára annak, hogy ön­magát adja ki a ruthen nép h­íven kalauzoló pró­fétájának, oly távol van, hogy örülne hos­szas aléitsága után most föltem­edező némi életmoz­­zanásan, sőt inkább ellene szegzi a rágalom s gúny sebző nyilait, és sárral dobálja meg azokat, kik ügyében valamit tesznek. De vájjon mit róv föl bűnül az itt taglalt czikk írója azon oroszaink néhányainak, kiket oly csúfos czimekkel illet? Megváltjuk, hogy az elég hosszú czikk folytán alig tudunk rátalálni azon határozottan kijelölt botránykőre, mely az emlí­­tett czikk írójának alkalmul szolgált epés ki­faka­­dására. Annyit az áradozó szóbőség özönéből ki lehet venni, hogy minden fölindulásának hullámai csapkodnak az általa értett valami separatisticus irányzatú intézetek közül, s továbbá elöbocsát­­ván a magyar oroszoknak azon néhányai iránt, kiket ö­leczkézésének tárgyául tűzött ki, tapin­­tatlanságróli vádjait, fölhozza, mikép ők­­,a kisebb jót eléje teszik a nagyobb s üdvösebb jónak, t. i. mig gymnasialis s egyetemi tanodákról álmodoz­nak, megfelejtkeznek a sötétség országában sin­­ló nép elemi neveltetéséről.“ S így, ha nem csa­latkozunk, his­szük, mikép ezekben foglaltatik a fönt idézett czikk írójának azon álláspontja, hon­nan szórja villámköveit a magyar oroszok né­hányai, s a papság ellen. Separatisticus tendenciákról, a magyaror­szági ut­ószókat illetőleg, nem egyszer volt már emelve panasz sajtó útján, de az ügyet földerítő adat mindeddig még nem került a nyilvános­ság elé, sőt tulajdonkép a Separatismus szó ér­telme sincs még meghatározva. Azt nem véljük, hogy a­miatt, mikép valamely nemzetiség honunk­ban gondoskodik saját iskoláiról, és azokat a kor­mánytól követeli, lehetne fölállítani vádat a se­­paratisti­us tendentiák szempontjából, miután ta­pasztaljuk , hogy honunkban majd a németek, majd pedig a szlávok részére iskolák rendeztet­­nek, s kijelöltetnek a­nélkül, hogy valakinek eszébe jutna azokat vádolni a separatismusról; tehát föl kell tennünk, hogy czikkíró ur a Sepa­ratismus! magyarországi oroszokra nézve érti azon régi megrögzött eszme szerint, mikép azok Austriától elszakadni és nagy Oroszországhoz magukat csatolni igyekeznek. Ezt bizonyitják czikkírónak az alább érintett iskolai ügyre vo­natkozólag föltett eme kérdései: „kit ültetendünk az egyetem elnöki, kit igazgatói s kit tanítói szé­kére? .... tán bizony észak bölcseiből emelen­dőnk egyet a szellemnek áldozó papjává s általa nyújtott kehelyből szivandjuk az isteni bölcses­séget ?“ Ily értelmet olvasunk „Magyar Hírlap“ 270. számában Unghvárról „néhányan“ aláírással közlött czikkben, Mészáros Károly legújabban sajtó alól kikerült munkájából fölhozott idézet nyomán, mely ekkép szól: „Tudnunk kell (s ez a titkok titka), hogy nem csak a szlávok, hanem a magyar oroszok is könnyen elpártolhatnak tőlünk. S ez nem lehetetlen, mert hátuk mögött közvet­lenül Galicziában, s kis Oroszország déli részein 16 millió rokon csalogatja őket, kikkel nyelvben s vallást­an testvérek.“ Nem lévén eddig alkal­mam az idézett munka olvasására, legkevésbbé sem szándékom többi tartalmának becsét kétség­be vonni, de bocsássa meg t. szerző úr, hogy Ítéletemet kimondjam, mikép az imént fölhozott nézetek terjesztésével semmi jó tapintatot nem bizonyított a czélul kitűzött külön népek össze­­simulására nézve, sőt inkább ingerlő féltékeny­ségre alkal­mat szolgáltatott azoknak, kik az ügyet betűről mérlegelik. Valóban előttünk titkok titka, mind a szerző úr, mind másnak efféle politikai combin­atiója.Tehát egyedül a magyarországi oro­szok-e ama kiváltságos vagy hatalmas nép, hogy könnyen pártolhasson el oda, hová neki tetszik, vagy­­ hová rokoni csalogatják őt? Mi sem ho­nunkban, de az egész föld kerekségén sem, sőt a hajdani nomád életkorban sem találunk oly con­­venliót a népek közt, hogy amúgy kedvük ké­nyük sz­erint, baj s erőszak nélkül változtathas­sák vagy­ határozhassák országaik területét. Hogy mellőzzünk egyébb példákat a lombard-velenczei olaszoknak, kikhez a magyarországi oroszok sem­mi tekintetben legtávolabbról sem hasonlithatók, nem állanak-e hátuk mögött nyelvben s vallásban testvéreik, s még sem pártolhatnak el törekvésük daczára is? Szeretnék már egyszer, hogy mutatná ki már valaki alapját ama gyanusiúatásnak, mely­­lyel a magyarországi oroszok minduntalan terhel­­tetnek; s fökép üdvös szolgálatot mind a hon, mind pedig a kormány érdekében tenne a fönn nevezett szerző ur, ha a midőn már a titkok tit­kának birtokában van, fejtené meg közelebbről, mikép­p azon kis oroszországi népelem és magyar­­országi oroszok közt kölcsönös érintkezés és szorosabb viszony fűződik, miről a fölhivott idé­zetben emlités tétetik; — nagyot könnyítene ak­kor az ungi „néhányain“ is, kik annak leendő ki­­puhatolása reményén folyvást csüggnek, s a fönn említett 270. számú czikkükben e tekintetből vá­dolják volt ungvári kerületi főispánt Villecz Ig­­náczot és környezőit. — Csak az az egy a sze­rencse, hogy ők azt nem salamoni bölcsességgel teszik, melyre saját vallomásuk szerint nincs szükségük. Kik a separatismust ily értelemben veszik a magyarországi oroszokra nézve, meg­­valljuk, mi őket túlszárnyaló magas eszméikben nem vagyunk képesek utólérni. (Folytatása következik.)

Next