Magyar Hirlap, 1892. május (2. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
3 simbolice képviselni és megtestesíteni a kormánypárt kebelében ; de aki e helyett — a várt siker és győzelem helyett, azt jelenti ma nemzetének, hogy ő, a nemzet támadó, riadó és győztes szerve, leverten, lankadtan és bizony képtelen állapotban hozta haza drága tetemeit — sem a pajzzsal, sem azon rajta. Mi, akik a politikai bölcseségeket és örök igazságokat adószámra megittuk már, sohse fogjuk ezért meginterpellálni a politikai morál fenkölt apostolait, de ha majd az a naiv ifjú nemzedék fogná egyszer számon kérni tőlük, hogy vájjon miféle elvi állásponttal való hajótörés és melyik aspirácziónak elmerülése vonná tulajdonképpen maga után a Szilágyi Dezső elmerülését is, vagyis miféle akciójához köti vájjon hozzá ez az erős egyéniség a maga pozíczióját , hát erre ki ad majd választ ? Nem politikai frivolitás sugalja ezt a kérdést. Nem abban találnák kedvtelésünket, hogy egy másik és egy harmadik miniszter folytassa majd Béccsel a kilátás nélküli alkudozásokat. A kérdést azért vetjük fel, mert erősen hinnék, hogy Szilágyi Dezsőnek széles vállai meg tudnák ingatni azt az ósdi bástyafalat, ha ugyan igaz erő volt benne valaha és ez még el nem kallódott maiglan a pozicziójához való kapaszkodás közben. Mert azt talán csak nem szőtte ideáljaképpen ifjú álmaiban Szilágyi Dezső, hogy az ő minisztersége csak annyiban álljon, hogy ahol alkotásokat követelnek, ott ankétálhasson, ahol pedig, mint ma a Polonyi esetében, rendeleteket kérnek, ott kódexeket „Ígérgessen?“ Azt talán már maga is nevetné, ha másnál látná, hogy egy amolyan erős vágású ember úgy járna az asszony körül, hogy mikor az ájuldozik, ő a szobalánynak csenget! Vagy igen ? miniszter a zsidó vallás egyenjogúsítása dolgában törvényjavaslatot fog benyújtani. A javaslat két paragrafusos lesz, a következő tartalommal: I. Az izraelita vallás a bevett vallások sorába vétetik fel. II. Az izraelita vallásnak a többi bevett valláshoz való viszonya későbbi törvényhozási intézkedések utján fog rendeztetni. A képviselőház közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a Kotrona nevű havasnak Hunyadmegye területéből Szeben megye területébe való átkeblezése s Székely-Keve községnek Temes megyébe való bekeblezése tárgyában a belügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett jelentéseket. A bizottság elhatározta, hogy mindkét jelentésnek a ház által leendő tudomásul vételét fogja javaslatba hozni. Tárgyalás alá vette ezután a bizottság Brassó és Esztergom városoknak és Kis-Küküllő, Komárom, Liptó, Moson, Pozsony, Tolna, Ung és Szatmár megyéknek a közigazgatási tisztviselők fizetésének felemelésére, Pápa városának a közigazgatási reformra s Pápa székhellyel uj közigazgatási terület szervezésére és a debreczeni orvos- és gyógyszerész-egyletnek és az orsz. orvosi kongresszusnak a közegészségügyi közigazgatás szervezésére vonatkozó kérvényeit. A bizottság abban állapodott meg, hogy javaslatba hozza mind e kérvények kiadását a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. A „Búd. Korr.“ bölcsesége. A félhivatalos „Búd. Korr.“ jelenti ma : „Az indemnity-javaslat általános tárgyalásához az immár teljesen egyesült három ellenzék részéről még több szónok van előjegyezve. Minden jel arra mutat, hogy az ellenzék már az indemnity-javaslatot is ki akarja használni a tárgyalásoknak lehető hosszú időre való nyújtására, úgy, hogy e rövid törvényjavaslat felett a szavazás alig szerda előtt, sőt talán csak még később lesz megejthető.“ Igazán sajnáljuk, hogy nem magyarázhatjuk meg a „Bud ICorr“-nek, hogy az ellenzék nem csinál obstrukcziót. Nem magyarázhatjuk meg azért, mert a „Búd. Korr.“ úgy sem értené meg. Még sajnálatosabb, hogy az „immár teljesen egyesült hánom ellenzék“ nem a Búd. Korr. Ízlése szerint csinál politikát. De talán ezt maga Futtaky sem követeli. Budapest, április 30. A zsidók egyenjogúsítása. Az „Egyenlőség“ arról értesül, hogy a vallás- és közoktatásügyi MAGYAR HÍRLAP 1892. május 1. Az osztrákok és a korona. A valuta-rendezés ügyének legújabb és egyúttal legkellemetlenebb fázisa az az oppoziczió, melyet a reform ellenében egyes osztrák pártok osztrák belpolitikai okokból támasztani akarnak. Erre vonatkozólag a Pol. Korz-t Budapestről úgy értesítik, hogy a valutarendezés formája ellen Berlinben támasztott kifogások, valamint azok az ellenvetések, melyeket bizonyos bécsi parlamenti körök jelentettek be, Magyarország közvéleményére nagyon kellemetlen benyomást tettek. Magyarországon az összes politikai pártok megegyeznek abban, hogy a valuta rendezését halasztani nem szabad és nagyon elítélnék, ha a kormány bármely oldalról jövő ellentállás által magát szándékában megingatni hagyná. Maga Wekerle pénzügyminiszter a leghatározottabban ellenszegül minden halasztásnak és ebben őt az egész ország közvéleménye támogatja. A „Bud. Korr.“ ezeket írja : Az osztrák pénzügyminisztériumban nagy buzgalommal dolgoznak a valutajavaslatok indokolásán. Ez a munka a legnagyobb erőmegfeszítés mellett is el fog tartani még néhány napig, annál is inkább, mert a banktörvény módosításáról szóló javaslatot a bank vezetőségének némileg habozó magatartása miatt még nem lehet végleg szövegezni. Mihelyt az indokolások teljesen készen lesznek, az osztrák pénzügyminisztérium szakelőadói Budapestre jönnek, hogy azokat a magyar pénzügyminisztérium szakelőadóival együtt mégegyszer átvizsgálják. Mindazok a hírek, melyek szerint a valutajavaslatoknak az osztrák képviselőházban nagy ellenzéke lesz, teljesen alaptalan, irányzatos túlzások, melyek oly politikai elemek részéről indulnak ki, amelyeknek érdekükben áll, hogy a kormánynak ily módon is kellemetlenségeket szerezzenek. Illetékes körökben kétségtelennek tartják, hogy a valutajavaslatokat az osztrák képviselőháznak nagy többsége változatlanul meg fogja szavazni. Hogy az ifjú csehek és a velük szövetkezett antiszemiták, valamint a Hohenwarthklubnak amaz elemei, akik tulajdonképpen szintén az antiszemitákhoz és az ifjú csehekhez számítandók, ezeket a javaslatokat nem fogadják el, az előrelátható volt, s a pénzügyminiszternek egyáltalán nem is állott szándékában, hogy ez elemeket javaslatainak megnyerje; de ezek a szavazatok, a képviselőház összes szavazatainak egyötödét sem érik el s bizonyára nem ezek fogják eldönteni a valutajavaslatok sorsát. Londoni táviratunk szerint a Times pénzügyi rovatában kifejti, hogy oka van hitelt érdemlőnek tartani azt a hírt, mely tegnap a Cityben volt elterjedve és amely szerint az osztrák és a magyar kormány megváltoztatták eredeti nézeteiket a valutarendezés czéljából tervezett kölcsön tekintetében és kisebb összeget fognak követelni, mint eleinte kilátásba volt véve. Ehhez csak gratulálni lehet Ausztria-Magyarországnak, mert Dél-Amerika, Oroszország, Olaszország stb. ez idő szerint pénzügyi nehézségekkel küzdenek. — Nem tudjuk, hogy az angol lap miből meríti ezt a meggyőződését. Tudtunkkal a két állam által szükségelt aranymennyiséget korlátozni nem lehet, mert hiszen azt az államjegyek összege határozza meg, valamint az, hogy mennyi ezüst huzamot és államjegyet akarnak ezentúl is forgalomban hagyni. Az pedig régi tény, hogy ezt az összeget nem egyszerre, hanem részletekben akarják beszerezni, a pénzpiac minden viszonyának figyelembe vételével. A konverzió előkészítése czéljából a Rotschildcsoport képviselői a jövő hét végén Budapestre érkeznek, de ez alkalkalommal is csak az operáczió alapelveit és keretét fogják megállapítani. Ösztönszerű megérzése az ősi ismeretlen mítosznak, mely ezt a napot az igába hajtottak napjává avatta. Nem tudok számot adni magamnak róla, de olyan természetesnek találom, hogy e nap mozgósitja a világ összes szuronyait s hogy a rózsabimbókkal együtt tüzes, halált szóró vasbimbók is fakadnak föl. Itt, az éjszaka csöndjében, kiszabadulva az érdekközösségből, mely engem a haragvó, szenvedő lázadók ellenesévé tesz, lágyabban s talán igazságosabban tudom őket megítélni. Az elitélt anarkistában nem a bombát szóró orgyilkost látom csak, hanem azt a kénycseppet is, mely egy szerencsétlen nő megjelenésekor a szemébe szivárgott. És nemcsak a gyűlöletet hallom ki szavából, hanem azt az őrületet is, mellyel minden korok agitátorai az ő eszméiken csüggöttek, s mely erőt nyújtott nekik küzdelmeikhez, szenvedéseihez. S egy-egy pillanatra fölébred bennem a kétség, hogy szemben állva ezzel a letiport ellenféllel, nem-e vagyok én az a kegyetlen római, a ki oroszlánjait szabadította a meztelen keresztényekre ; az a türelmetlen, elvadult inkvizitor, aki máglyára hurczolta a tisztábban látó eretneket. Hiszen, amit ő és a sötétben dolgozó társai akarnak, az olyan szép, olyan emberséges! Szabadabb, tisztább levegőt kíván adni az elernyedt szegényeknek, minden szegény varróleánynak minden napra annyi szabadságot, hogy gyuladó szemeit pihentethesse! Az én véleményem az, hogy ez a czél el nem érhető, az ő véleménye az, hogy el kell azt érni, vagy el kell pusztulni. S megint csak arra kell gondolnom, hogy hajdanában a jobbágyság fölszabadítására is ráfogták, hogy lehetetlen. A felhők közül kibukkanó hold rávilágít egy tanulmányfőre, mely a falon függ. Egy tiszteletreméltó, fenségesen szép ősz férfi-fő ez, mely gyermekkoromban is ágyam fölött függött. Akkor ilyennek képzeltem magamnak az istent, akihez imádkoztam. Most, hogy a nagy probléma éjszakai, misztikus színezetben áll előttem, a szuronyos katona és a rongyokba burkolt, dinamitos proletár fölött őt látom lebegni. Ebben a harczban, melyet a tett emberei ellen folytatunk, csak isten lehet biró! Nekünk, küzdő embereknek, jogunkban van elfelejteni a jogot és igazságot, vakon és kíméletlenül harczolhatunk az ellen, aki minket akar megsemmisíteni. * Be messzire vetődtem a városligettől! Az újságolvasás az oka. Mindenfelől a legizgatóbb, a legbaljóslatúbb hírek érkeznek, úgy látom a világot, mintha lőporos hordó volna. Pedig alant, az ablakom alatt békésen, rekedten énekelnek a proletárok, a leányok vígan kaczagnak s talán az egész városban én vagyok az egyetlen szomorú ember, én, akinek meg van télen a fűtött szobája, nyáron a hűvös nyári lakása. Feküdj le, nyugton alhatol! Vagy fogd a kalapodat és eredj te is ki a langyos éjszakába, üdvözölni a május elsejét. Nézd meg azokat a jámbor arczokat, melyek a kék zubbonyból kimosolyognak. Hogy tudnak azok örülni a tavaszi ünnepnek, a virágfakadásnak, a bornak és leányaik csókjának. Gondolj arra, hogy háromezer kilométer távoljság van közted és a legközelebbi dinamitbomba között, hogy legalább száz esztendeig tart, mig ezt a bombát idáig hozzák. — Hajnalhasadáskor egy álmos munkáslánykával találkozol majd. Csípd meg az állát s adj neki egy virágcsokrot. Virgilius meghalt régen, de a pásztor-idill még most is divatban van. Aztán úgy reggel hét óra felé, ha melegen süt le a nap , te a hosszú sétában megéheztél, kecsketej és friss kifli mellett arra a bölcs tanúságra fogsz jutni, hogy történjék bármi körülötted, a világ csak olyan, amilyennek nézed. Művésznőink Duséról. Duse Eleonora, a nálunk játszó olasz tragika erősen foglalkoztatja a lapokat. A Magyar Géniusz holnapi száma bőven foglalkozik a nagy művésznővel. Azt írja róla, hogy elzárkózottan, teljesen a művészetének él, annyira, hogy a színházi habituék is zárt ajtóra találnak nála. A kulisszák között sem érintkezik senkivel. A jelenései után fáradt, egyenesen az öltözőjébe siet és az ágyába dől pihenni. A Magyar Géniusz fölkereste azokat a művésznőket a kik a „Kaméliás hölgy“ előadását végignézték, hogy mondják el, mi a véleményük Duse játéka felől. Prielle Kornélia többek közt igy ír : A Duse Gauthier Margitja a tökéletesség benyomását tette reám s óriási volt az én gyönyörűségem, ha akadt egy-egy picziny • olyan részlete nagyszerű produkcziójának, mely megegyezett az én fölfogásommal. . Hiszem, hogy a Duse megjelenése új iskolát teremt nálunk. Nem olyat, melyet a németektől ta-