Magyar Hirlap, 1892. július (2. évfolyam, 181-211. szám)

1892-07-01 / 181. szám

Még erélyesebben vetik fel azt a kérdést, miért nem nyilatkozott Bismarck a birodalmi gyűlésen, holott ez lett volna kötelessége választói és nemzete iránt s miért tartotta helyesebbnek, hazája legfőbb érdekeiről külföldön, egy őt csodáló interviewer előtt nyilatkozni ? A­mi a kereskedelmi szerződések gáncsolását illeti, az egész nemzet fejezte ki ezekhez hozzájá­rulását. Azért a nyilatkozatért, hogy az a befolyás, me­lyet Bismarck alatt gyakoroltak a c­árra, a berlini orosz nagykövetre, az orosz politikára egyáltalán, most teljesen elenyészett, hadd fejezze ki köszönetét maga az orosz kormány Bismarck herczegnek. Kü­lönben a herczeg nem is lehet tájékozva az iránt, azután megszakadt-e minden összeköttetés Német- és Oroszország közt. (!) Bismarck herczegnek az orosz politikára gya­korolt befolyása, nem őrizte meg Németországot, a rendszabályok egész sorozatától, melyeket Oroszor­szág, Németország legnagyobb kárára létesített. Váljon Bismarck herczeg, a ki két milliárdnyi orosz értékpapírt szorított ki Németországból, a mit Pétervárott bizonyára jobban megérezték, mint az a Posenbe kinevezett lengyel püspököt, vajjon a herczeg bátorítólag viselkedett volna-e, az Oroszország részéről az ősz óta tett kölcsönkísérletekkel szemben? A háborúveszély Oroszország és Németország közt ma éppen oly csekély, vagy talán csekélyebb, mint Bismarck idejében, a­mikor a német határon konszignált orosz csapatok folytonos veszél­lyel fe­nyegettek. Ha valamelyes tekintetben megtartották a „régi irányt“,úgy ez bizonyára megtörtént Németországnak Oroszországgal szemben folytatott politikája tekintetében. MAGYAR HÍRLAP 1892. julius 1.’ A dédesi választás. — Saját tudósítónktól. — A képviselőház VIII.biráló-bizottsága ma folytatta a dédesi választás ügyében tartott vizsgálatról szóló jelentés tárgyalását. Ma a választást megtámadó kér­vénynek a záróra kitűzésére s a szavazás bezárására vonatkozó panaszát érintő vizsgálati adatokat olvas­ták fel. Bessenyei Ferencz vizsgáló biztosnak vizsgá­lati s tanúkihallgatási rendszere a vizsgálati iratok felolvasása közben méltán keltett a hallgatóság köré­ben indignácziót. Bessenyei nem azon fáradozott, hogy kiderítse, hogy vajjon csakugyan azt vallja-e ez vagy az a tanú, a­mit a kérvény valamelyik mellék­letében kézjegyével bizonyít, hanem mindenkor úgy tette fel a kérdést, hogy a tanúnak értésére adta, hogy mit is írattak vele alá. A záróra kitűzésének kérdésében kitűnt e vizs­gálat adataiból, hogy azt az egyik küldöttségnél nem ugyan a választási elnök tűzte ki, hanem a küldött­­ségi elnök, mert a­ választási elnök a szavazás szín­helyéről eltávozott. A záróra kitűzésekor le nem sza­vazott választó a helyiségben nem volt s a záróra kitűzését a szavazóhelyiség előtt ismételten kihirdette a főszolgabíró. A záróra kitűzése ellen senki kifogást nem tett, az összes bizalmi férfiak s a később meg­jelent választási elnök is óráikat a küldöttségi elnök órájához igazították, hogy pontosan tud­hassák a szavazás végét. A kitűzött határidő le­teltekor a küldöttségi elnök a törvény intézkedésének megfelelően, több szavazatot nem fogadott el s a tanúk egy része szerint nem is voltak le nem sza­vazott választók, más része szerint voltak, vagy leg­alább is lármáztak a szavazás bezárásakor, mint azt a kisebbségbe jutott párt igen sok helyen meg szokta cselekedni. A vizsgálat talált ugyan több le nem szavazott választót, de ezek vagy a Serényi-párti kortesek ügyetlensége, vagy saját részegségük miatt estek el a szavazástól. Olyankor jelentkeztek, a­mikor még nem vagy már nem volt községükön a sor, másodszor pedig akkor jöttek szavazni, a­mikor már be volt zárva a szavazás. A Serényi-párti választókról egyál­talában kitűnt, hogy nehezen tudtak megválni kortes­tanyájuktól és majd minden község szavazásakor késve érkeztek a választási helyiségbe. A vizsgáló­biztos eljárására nézve jellemző még az is, hogy azt a teljesen lényegtelen körülményt is vizsgálta, várjon a záróra leteltekor, a szavazás bezá­rásakor, megkérdezték-e, hogy van-e még szavazó, holott ez se szükséges, mert a kitűzött záróra lefoly­­tával többé szavazat el nem fogadható, akár van szavazó, akár nincs. A­mi a választásnak a déli étkezés ideje alatti félbeszakítását illeti, kitűnt, hogy csakugyan mintegy 10 percznyi időre ekkor félbeszakadt a szavazás, de ez csak oly természetes félbeszakításnak tekinthető, min­t a­mikor szavazók nem jelentkezése miatt nincs pár perczig szavazás, mert ez idő alatt szavazásra senki sem jelentkezett és senki e miatt vissza nem utasit­­tatott, s ha van akkor szavazni akaró, késedelem nél­kül szavazhatott volna, mert a küldöttségi tagok e rövid étkezés alatt is mind helyükön maradtak. ♦ A mai tárgyalás a következőleg folyt le : Délután 4 órakor nyitotta meg a tárgyalást Fest Lajos elnök. A bizottság valamennyi tagja meg­jelent. A hallgatóságot főleg képviselők képezték, köztük Apponyi Albert gr., Iládossy Imre stb. Morzsányi előadó olvasta fel a 71 vizsgálati jegyzőkönyvből a még hátralevőket. Leschiczky Kálmán, ózdi gyári tisztviselő, ugyanaz, a­kiről a múlt tárgyaláson kitűnt, hogy ő tanított be több Serényi-pártit hamis nevek alatti sza­vazásra, azt vallotta, hogy esti 9 órakor 93 Serényi­­párti választó, a­kik a községek sorrendjében nem szavaztak, indult el a Serényi-pártról a szavazó­helyiség­hez s odaérkeztükkor a szavazás még folyt, de ők még­sem szavazhattak le. Ő maga leszavazott. A zár­óra kihirdetését a szavazó­ bódé előtt nem hallották. Órája a zónaidő szerint járt. Arról különben közvet­len tudomása nincsen, hogy e 93 csakugyan mind választó volt-e. Osgyán József ózdi gyári orvos hasonlóan vall. Azt nem tudja határozottan, hogy nem voltak e 93 között olyanok, a­kik leszavaztak, csak abból követ­kezteti, hogy zajongtak, bebocsátásukat kérték. Hat czenteri lakos azt vallja, hogy a­mikor először mentek szavazni, akkor a sorrend már Czen­­teren túl volt, este pedig megkéstek, mert a nagy hidegben inkább a tűzhöz mentek melegedni, s a­mi­kor azt kiáltozták — bizonyára az Ábrányi kortesei — „Van-e még Ábrányi párti szavazó?“ ők nem mozdultak, őket pedig korteseik nem hívták. Krémer József várkonyi kereskedő azt vallja, hogy az ő közbenjárására Geillhoffer elnök soron kívül is elfogadott Serényi-párti szavazókat, ő neki is mód­jában volt leszavazni, de folyvást másoknak engedte az elsőbbséget, mígnem elkésett. Következett több Ukon községi választó vallo­mása. Kétszer-háromszor mentek a szavazó­helyiségbe, de a katonaság nem bocsátotta be őket, mert még nem volt rajtuk a sor. A­mikor este újra mentek, akkor már le volt zárva a szavazás. Az időt, hogy mikor mentek első és másodízben a szavazó­helyiség­hez, eltérőleg adják elő. Kristof Béla szerint ők, az ukoniak, mind italosak voltak. Azt ma­guk is elismerik, hogy közülök többen bejutottak szavazni, de az öregebbje, s alkalmasint az „italo­­sabbja“ nem tudott idejekorán bejutni. Kelemen Mi­hály szerint ők, a későn jött ukoniak, mind „tekinte­tes vagy nagyságos Serényi úrra szavaztak volna“. Egy tanú azt vallotta, hogy a választási helyi­ségből a mező­ udvarba küldték, hogy szavazni hívja a Serényi-párti ukoniakat, de azok akkor nem moz­dultak, sőt őt a csendőrfőhadnagy le is tartóztatta ama a gyanú alatt, hogy csak az Ábrányi-pártra való csábítás végett jött az ukoriakhoz. Korodi István bíró s Weninger jegyző vallják, hogy záróra kitűzése előtt a főszolgabíró ismételten kikiáltotta, hogy ha vannak, a­kik még le nem sza­vaztak, jöjjenek szavazni, mert kitűzik a zárórát. Kiszeli Sándor birtokos vallja, hogy a zárórát 9 óra 20 perczkor a helyettes választási elnök tűzte ki. A záróra vége felé 3 ukoni polgár más néven kívánt szavazni Serényire, de rajtacsipték s bekisér­­tették a járásbírósághoz. A záróra utolsó perczeit ez a 3 ukoni vette igénybe. A czenteri Serényi-párti vá­lasztókat kerestették, de sehol sem találták, csakis másnap találtak rájuk, a­mikor részegségükből fel­keltek. Vladár választási elnök az első küldöttség előtti szavazás berekesztése után, esti 6 óra után, a választás színhelyén nem volt meglelhető, de a be­záráskor ott volt. Boronkai László bánfalvi birtokos szerint a be­záráskor még voltak választók. Vladár Ervin válasz­tási elnök követelte a választás folytatását s tiltakozott a berekesztés ellen, de a küldöttségi elnök azt a sa­ját felelősségére a záróra leteltekor berekesztette. Még figyelmeztették is, hogy ez kétezer forintjába kerül­het. „Ez az ő dolga“, volt Geilhoffer helyettes vá­lasztási elnök válasza. Felolvasták aztán Vladár Ervin választási elnök nyílt levelét a vizsgálóbiztos hozzá intézett kérdéseire. A második küldöttségnél a zárórát a küldöttségi elnök az ő tudta, beleegyezése nélkül s az ő felha­talmazása nélkül tűzte ki. Kevéssel a szavazás bere­kesztése előtt, mind a választási helyiségben, mind a bódé előtt még voltak le nem szavazott választók. Erről személyesen meggyőződött s figyelmeztette is Geilhoffer küldöttségi elnököt eljárásának törvénytelen voltára, de ő kijelentette,, hogy bódéjában ő rendel­kezik s ő szavazni nem enged. Csizmadia Jenő helyettes küldöttségi elnök vallomása azért bír érdekkel, mert, mint monda, egyik párthoz sem tartozott s nem is szavazott. Igaz, hogy több Serényi-pártit visszautasítottak, így a zár­óra alatt Maruzsit, Medvét, mert nevek alatt már más szavazott. A záróra kitűzése előtt Geilhoffer hivatta a Serényi-párti választókat, de nem voltak ott. Ekkor tűzte ki a zárórát. A záróra kitűzése ellen kifogást sem tett egy bizalmi férfi sem. Igaz, hogy a bezáráskor kint a bódé előtt lármáztak, de hogy választók-e, azt nem tudja. Rozgonyi László lelkész bizalmi férfiú volt. Az összes községek leszavazása után tűzte ki a zárórát a helyettes elnök, mert a választási elnök nem volt je­len. A­mikor Vladár választási elnök értesült a zár­óra kitűzéséről, az ellen semmi észrevételt nem tett, se ő, se senki más. A zárórát kint is kihirdette Csé­­páry főszolgabíró s akkor tűzték ki, a­mikor szava­zók már gyéren­ jelentkeztek. Kovács Ödön budapesti ügyvéd a Serényi-párt bizalmi férfia volt. A bódé előtt a zárórát nem hir­dették ki. A bezáráskor a behívott 6 választó közül 5-öt névre engedtek leszavazni. Szeredai Aladár cs. és kir. kamarás, Serényi gr. kormánypárti jelölt nejének mostoha­apja, Serényi­­párti választók visszautasításáról tesz tanúságot. Letinák Vilmos birtokos, Imecs Gyula főerdész szerint a záróra kitűzésekor már igen gyéren szavaz­tak s a záróra alatt is igen kevesen, bár sokan vol­tak jelen. A szolgabíró kihirdette, hogy mindjárt vége a szavazásnak, de nem volt több jelentkező. Kapus István, apátfalvi jegyző szerint a zár­óra kitűzése előtt háromszor hívták fel a bódé előtt a szavazókat, de nem volt jelentkező. Kapus Pál dédesi malom­bérlő látta Vladár Ervin választási elnököt a választás színhelyéről 6 óra után eltávozni. A zárórát kint is kihirdették. A bezá­ráskor se lent, se bent választó nem volt, mert nem jelentkeztek, az ajtó pedig nyitva állott. Fölolvasták végül Geilhoffer helyettes választási elnök nyilatkozatát. Akkor tir­te ki a zárórát, mikor már minden község leszavazott s a zárórát a fő­zol­­gabiró a bódé előtt is hangosan kihirdette. A kitűzés­kor az összes bizalmi férfiak megigazították óráikat. Igaz, hogy az étkezés alatt mintegy tiz perczig föl volt függesztve a szavazás, de ekkor senki sem jelent­kezett szavazásra. Felolvasták még a vizsgálóbiztos azt a meg­jegyzését, hogy saját mérése szerint a Mezei háza, a­hova a választási elnök a szavazóhelyről távozott, a szavazó bódétól 150 lépésnyire van. A tárgyalás folytatását holnap d. u. 4 órára tűzték ki. Holnap a kérvényezők s a választást vé­delmezők képviselőit illeti a szó. Az ítélethozatalt a holnapi tárgyalás után pár napra elhalasztják. * Az első tárgyalás alkalmával úgy találtuk, hogy gyáripar szempontjából jön az Ábrányi Kornél mandátuma megítélés alá. A mai nap azonban meggyőzött arról, hogy nem kevésbbé kimagasló mozzanat mutatkozik jogi szempont­ból és a tanuzási kérdésében előfordult jogi momentumok alighanem a Csemegi büntető­­kódexének reformját fogják sürgősen követelni. E mai napig olyan választási elnököt sem a szilárd szárazföldön, sem a szigeteken nem ta­láltunk­ ki egy választás eredményét nagy lelki nyugalommal kihirdetvén, és az erről szóló jegyzőkönyveket személyesen aláírván, a legelső alkalommal saját maga ellen vallott volna. Olyan emberi lényről már hallottunk, ki rendes taksá­ért bárki ellen, vagy bárki mellett készségesen tanúskodott. Olyat azonban sem mi nem ismer­tünk, sem nem ismert Csemegi, a­ki saját maga ellen tanúskodott volna. A vásárcsarnokok. — A főváros folytatólagos közgyűlése. — Ráth­ Károly főpolgármester nem engedi meg a plagizálást. Druszája, de genere Rácz azt találta ma mondani egy ujságczikkről: — Hadd lássuk, vajjon ez csak papiros és nyomdafesték-e ? Mire a főpolgármester sietett közbeszólni: — „Szabadon, Bismarck után!“ Talán az elnöknek a plágium ellen táplált an­­tipathiája okozza, hogy a közgyűlésben annyi eredeti dolog történik. Eredeti volt például, hogy éppen Rácz Károly határozottan tudni akarta, vajjon igaz-e, hogy illetékes körök egy fővárosi bizottság közbenjárására már előre odaígérték a vásárcsarnokok építését Eiffel párisi mérnöknek és hogy ez a terveket már el is készítette, pedig még ki sem írták a pályázatot ? Ha a tanács tagjai mind nagyot hajhuinnak, akkor is meg kellett hallaniok a felszólalást. De

Next