Magyar Hirlap, 1892. július (2. évfolyam, 181-211. szám)
1892-07-01 / 181. szám
Még erélyesebben vetik fel azt a kérdést, miért nem nyilatkozott Bismarck a birodalmi gyűlésen, holott ez lett volna kötelessége választói és nemzete iránt s miért tartotta helyesebbnek, hazája legfőbb érdekeiről külföldön, egy őt csodáló interviewer előtt nyilatkozni ? Ami a kereskedelmi szerződések gáncsolását illeti, az egész nemzet fejezte ki ezekhez hozzájárulását. Azért a nyilatkozatért, hogy az a befolyás, melyet Bismarck alatt gyakoroltak a cárra, a berlini orosz nagykövetre, az orosz politikára egyáltalán, most teljesen elenyészett, hadd fejezze ki köszönetét maga az orosz kormány Bismarck herczegnek. Különben a herczeg nem is lehet tájékozva az iránt, azután megszakadt-e minden összeköttetés Német- és Oroszország közt. (!) Bismarck herczegnek az orosz politikára gyakorolt befolyása, nem őrizte meg Németországot, a rendszabályok egész sorozatától, melyeket Oroszország, Németország legnagyobb kárára létesített. Váljon Bismarck herczeg, a ki két milliárdnyi orosz értékpapírt szorított ki Németországból, a mit Pétervárott bizonyára jobban megérezték, mint az a Posenbe kinevezett lengyel püspököt, vajjon a herczeg bátorítólag viselkedett volna-e, az Oroszország részéről az ősz óta tett kölcsönkísérletekkel szemben? A háborúveszély Oroszország és Németország közt ma éppen oly csekély, vagy talán csekélyebb, mint Bismarck idejében, amikor a német határon konszignált orosz csapatok folytonos veszéllyel fenyegettek. Ha valamelyes tekintetben megtartották a „régi irányt“,úgy ez bizonyára megtörtént Németországnak Oroszországgal szemben folytatott politikája tekintetében. MAGYAR HÍRLAP 1892. julius 1.’ A dédesi választás. — Saját tudósítónktól. — A képviselőház VIII.biráló-bizottsága ma folytatta a dédesi választás ügyében tartott vizsgálatról szóló jelentés tárgyalását. Ma a választást megtámadó kérvénynek a záróra kitűzésére s a szavazás bezárására vonatkozó panaszát érintő vizsgálati adatokat olvasták fel. Bessenyei Ferencz vizsgáló biztosnak vizsgálati s tanúkihallgatási rendszere a vizsgálati iratok felolvasása közben méltán keltett a hallgatóság körében indignácziót. Bessenyei nem azon fáradozott, hogy kiderítse, hogy vajjon csakugyan azt vallja-e ez vagy az a tanú, amit a kérvény valamelyik mellékletében kézjegyével bizonyít, hanem mindenkor úgy tette fel a kérdést, hogy a tanúnak értésére adta, hogy mit is írattak vele alá. A záróra kitűzésének kérdésében kitűnt e vizsgálat adataiból, hogy azt az egyik küldöttségnél nem ugyan a választási elnök tűzte ki, hanem a küldöttségi elnök, mert a választási elnök a szavazás színhelyéről eltávozott. A záróra kitűzésekor le nem szavazott választó a helyiségben nem volt s a záróra kitűzését a szavazóhelyiség előtt ismételten kihirdette a főszolgabíró. A záróra kitűzése ellen senki kifogást nem tett, az összes bizalmi férfiak s a később megjelent választási elnök is óráikat a küldöttségi elnök órájához igazították, hogy pontosan tudhassák a szavazás végét. A kitűzött határidő leteltekor a küldöttségi elnök a törvény intézkedésének megfelelően, több szavazatot nem fogadott el s a tanúk egy része szerint nem is voltak le nem szavazott választók, más része szerint voltak, vagy legalább is lármáztak a szavazás bezárásakor, mint azt a kisebbségbe jutott párt igen sok helyen meg szokta cselekedni. A vizsgálat talált ugyan több le nem szavazott választót, de ezek vagy a Serényi-párti kortesek ügyetlensége, vagy saját részegségük miatt estek el a szavazástól. Olyankor jelentkeztek, amikor még nem vagy már nem volt községükön a sor, másodszor pedig akkor jöttek szavazni, amikor már be volt zárva a szavazás. A Serényi-párti választókról egyáltalában kitűnt, hogy nehezen tudtak megválni kortestanyájuktól és majd minden község szavazásakor késve érkeztek a választási helyiségbe. A vizsgálóbiztos eljárására nézve jellemző még az is, hogy azt a teljesen lényegtelen körülményt is vizsgálta, várjon a záróra leteltekor, a szavazás bezárásakor, megkérdezték-e, hogy van-e még szavazó, holott ez se szükséges, mert a kitűzött záróra lefolytával többé szavazat el nem fogadható, akár van szavazó, akár nincs. Ami a választásnak a déli étkezés ideje alatti félbeszakítását illeti, kitűnt, hogy csakugyan mintegy 10 percznyi időre ekkor félbeszakadt a szavazás, de ez csak oly természetes félbeszakításnak tekinthető, mint amikor szavazók nem jelentkezése miatt nincs pár perczig szavazás, mert ez idő alatt szavazásra senki sem jelentkezett és senki e miatt vissza nem utasittatott, s ha van akkor szavazni akaró, késedelem nélkül szavazhatott volna, mert a küldöttségi tagok e rövid étkezés alatt is mind helyükön maradtak. ♦ A mai tárgyalás a következőleg folyt le : Délután 4 órakor nyitotta meg a tárgyalást Fest Lajos elnök. A bizottság valamennyi tagja megjelent. A hallgatóságot főleg képviselők képezték, köztük Apponyi Albert gr., Iládossy Imre stb. Morzsányi előadó olvasta fel a 71 vizsgálati jegyzőkönyvből a még hátralevőket. Leschiczky Kálmán, ózdi gyári tisztviselő, ugyanaz, akiről a múlt tárgyaláson kitűnt, hogy ő tanított be több Serényi-pártit hamis nevek alatti szavazásra, azt vallotta, hogy esti 9 órakor 93 Serényipárti választó, akik a községek sorrendjében nem szavaztak, indult el a Serényi-pártról a szavazóhelyiséghez s odaérkeztükkor a szavazás még folyt, de ők mégsem szavazhattak le. Ő maga leszavazott. A záróra kihirdetését a szavazó bódé előtt nem hallották. Órája a zónaidő szerint járt. Arról különben közvetlen tudomása nincsen, hogy e 93 csakugyan mind választó volt-e. Osgyán József ózdi gyári orvos hasonlóan vall. Azt nem tudja határozottan, hogy nem voltak e 93 között olyanok, akik leszavaztak, csak abból következteti, hogy zajongtak, bebocsátásukat kérték. Hat czenteri lakos azt vallja, hogy amikor először mentek szavazni, akkor a sorrend már Czenteren túl volt, este pedig megkéstek, mert a nagy hidegben inkább a tűzhöz mentek melegedni, s amikor azt kiáltozták — bizonyára az Ábrányi kortesei — „Van-e még Ábrányi párti szavazó?“ ők nem mozdultak, őket pedig korteseik nem hívták. Krémer József várkonyi kereskedő azt vallja, hogy az ő közbenjárására Geillhoffer elnök soron kívül is elfogadott Serényi-párti szavazókat, ő neki is módjában volt leszavazni, de folyvást másoknak engedte az elsőbbséget, mígnem elkésett. Következett több Ukon községi választó vallomása. Kétszer-háromszor mentek a szavazóhelyiségbe, de a katonaság nem bocsátotta be őket, mert még nem volt rajtuk a sor. Amikor este újra mentek, akkor már le volt zárva a szavazás. Az időt, hogy mikor mentek első és másodízben a szavazóhelyiséghez, eltérőleg adják elő. Kristof Béla szerint ők, az ukoniak, mind italosak voltak. Azt maguk is elismerik, hogy közülök többen bejutottak szavazni, de az öregebbje, s alkalmasint az „italosabbja“ nem tudott idejekorán bejutni. Kelemen Mihály szerint ők, a későn jött ukoniak, mind „tekintetes vagy nagyságos Serényi úrra szavaztak volna“. Egy tanú azt vallotta, hogy a választási helyiségből a mező udvarba küldték, hogy szavazni hívja a Serényi-párti ukoniakat, de azok akkor nem mozdultak, sőt őt a csendőrfőhadnagy le is tartóztatta ama a gyanú alatt, hogy csak az Ábrányi-pártra való csábítás végett jött az ukoriakhoz. Korodi István bíró s Weninger jegyző vallják, hogy záróra kitűzése előtt a főszolgabíró ismételten kikiáltotta, hogy ha vannak, akik még le nem szavaztak, jöjjenek szavazni, mert kitűzik a zárórát. Kiszeli Sándor birtokos vallja, hogy a zárórát 9 óra 20 perczkor a helyettes választási elnök tűzte ki. A záróra vége felé 3 ukoni polgár más néven kívánt szavazni Serényire, de rajtacsipték s bekisértették a járásbírósághoz. A záróra utolsó perczeit ez a 3 ukoni vette igénybe. A czenteri Serényi-párti választókat kerestették, de sehol sem találták, csakis másnap találtak rájuk, amikor részegségükből felkeltek. Vladár választási elnök az első küldöttség előtti szavazás berekesztése után, esti 6 óra után, a választás színhelyén nem volt meglelhető, de a bezáráskor ott volt. Boronkai László bánfalvi birtokos szerint a bezáráskor még voltak választók. Vladár Ervin választási elnök követelte a választás folytatását s tiltakozott a berekesztés ellen, de a küldöttségi elnök azt a saját felelősségére a záróra leteltekor berekesztette. Még figyelmeztették is, hogy ez kétezer forintjába kerülhet. „Ez az ő dolga“, volt Geilhoffer helyettes választási elnök válasza. Felolvasták aztán Vladár Ervin választási elnök nyílt levelét a vizsgálóbiztos hozzá intézett kérdéseire. A második küldöttségnél a zárórát a küldöttségi elnök az ő tudta, beleegyezése nélkül s az ő felhatalmazása nélkül tűzte ki. Kevéssel a szavazás berekesztése előtt, mind a választási helyiségben, mind a bódé előtt még voltak le nem szavazott választók. Erről személyesen meggyőződött s figyelmeztette is Geilhoffer küldöttségi elnököt eljárásának törvénytelen voltára, de ő kijelentette,, hogy bódéjában ő rendelkezik s ő szavazni nem enged. Csizmadia Jenő helyettes küldöttségi elnök vallomása azért bír érdekkel, mert, mint monda, egyik párthoz sem tartozott s nem is szavazott. Igaz, hogy több Serényi-pártit visszautasítottak, így a záróra alatt Maruzsit, Medvét, mert nevek alatt már más szavazott. A záróra kitűzése előtt Geilhoffer hivatta a Serényi-párti választókat, de nem voltak ott. Ekkor tűzte ki a zárórát. A záróra kitűzése ellen kifogást sem tett egy bizalmi férfi sem. Igaz, hogy a bezáráskor kint a bódé előtt lármáztak, de hogy választók-e, azt nem tudja. Rozgonyi László lelkész bizalmi férfiú volt. Az összes községek leszavazása után tűzte ki a zárórát a helyettes elnök, mert a választási elnök nem volt jelen. Amikor Vladár választási elnök értesült a záróra kitűzéséről, az ellen semmi észrevételt nem tett, se ő, se senki más. A zárórát kint is kihirdette Csépáry főszolgabíró s akkor tűzték ki, amikor szavazók már gyéren jelentkeztek. Kovács Ödön budapesti ügyvéd a Serényi-párt bizalmi férfia volt. A bódé előtt a zárórát nem hirdették ki. A bezáráskor a behívott 6 választó közül 5-öt névre engedtek leszavazni. Szeredai Aladár cs. és kir. kamarás, Serényi gr. kormánypárti jelölt nejének mostohaapja, Serényipárti választók visszautasításáról tesz tanúságot. Letinák Vilmos birtokos, Imecs Gyula főerdész szerint a záróra kitűzésekor már igen gyéren szavaztak s a záróra alatt is igen kevesen, bár sokan voltak jelen. A szolgabíró kihirdette, hogy mindjárt vége a szavazásnak, de nem volt több jelentkező. Kapus István, apátfalvi jegyző szerint a záróra kitűzése előtt háromszor hívták fel a bódé előtt a szavazókat, de nem volt jelentkező. Kapus Pál dédesi malombérlő látta Vladár Ervin választási elnököt a választás színhelyéről 6 óra után eltávozni. A zárórát kint is kihirdették. A bezáráskor se lent, se bent választó nem volt, mert nem jelentkeztek, az ajtó pedig nyitva állott. Fölolvasták végül Geilhoffer helyettes választási elnök nyilatkozatát. Akkor tirte ki a zárórát, mikor már minden község leszavazott s a zárórát a főzolgabiró a bódé előtt is hangosan kihirdette. A kitűzéskor az összes bizalmi férfiak megigazították óráikat. Igaz, hogy az étkezés alatt mintegy tiz perczig föl volt függesztve a szavazás, de ekkor senki sem jelentkezett szavazásra. Felolvasták még a vizsgálóbiztos azt a megjegyzését, hogy saját mérése szerint a Mezei háza, ahova a választási elnök a szavazóhelyről távozott, a szavazó bódétól 150 lépésnyire van. A tárgyalás folytatását holnap d. u. 4 órára tűzték ki. Holnap a kérvényezők s a választást védelmezők képviselőit illeti a szó. Az ítélethozatalt a holnapi tárgyalás után pár napra elhalasztják. * Az első tárgyalás alkalmával úgy találtuk, hogy gyáripar szempontjából jön az Ábrányi Kornél mandátuma megítélés alá. A mai nap azonban meggyőzött arról, hogy nem kevésbbé kimagasló mozzanat mutatkozik jogi szempontból és a tanuzási kérdésében előfordult jogi momentumok alighanem a Csemegi büntetőkódexének reformját fogják sürgősen követelni. E mai napig olyan választási elnököt sem a szilárd szárazföldön, sem a szigeteken nem találtunk ki egy választás eredményét nagy lelki nyugalommal kihirdetvén, és az erről szóló jegyzőkönyveket személyesen aláírván, a legelső alkalommal saját maga ellen vallott volna. Olyan emberi lényről már hallottunk, ki rendes taksáért bárki ellen, vagy bárki mellett készségesen tanúskodott. Olyat azonban sem mi nem ismertünk, sem nem ismert Csemegi, aki saját maga ellen tanúskodott volna. A vásárcsarnokok. — A főváros folytatólagos közgyűlése. — Ráth Károly főpolgármester nem engedi meg a plagizálást. Druszája, de genere Rácz azt találta ma mondani egy ujságczikkről: — Hadd lássuk, vajjon ez csak papiros és nyomdafesték-e ? Mire a főpolgármester sietett közbeszólni: — „Szabadon, Bismarck után!“ Talán az elnöknek a plágium ellen táplált antipathiája okozza, hogy a közgyűlésben annyi eredeti dolog történik. Eredeti volt például, hogy éppen Rácz Károly határozottan tudni akarta, vajjon igaz-e, hogy illetékes körök egy fővárosi bizottság közbenjárására már előre odaígérték a vásárcsarnokok építését Eiffel párisi mérnöknek és hogy ez a terveket már el is készítette, pedig még ki sem írták a pályázatot ? Ha a tanács tagjai mind nagyot hajhuinnak, akkor is meg kellett hallaniok a felszólalást. De