Magyar Hirlap, 1892. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1892-09-01 / 241. szám

1892. szeptember 1.' kimondó ember létére egyáltalában nem tartózkodott megmondani Szilágyi Dezsőnek, hogy jogügyi állapo­tainkat fölötte czifráknak tartja. Az igazságot pedig az emberek nem mindig szeretik hallani. Az igazság­ügyi miniszter úr legkevésbé. Neki igazságot mon­dani, annyi, mint kellemetlenséget mondani. Szilágyi Dezső azzal a kíméletlen modorral, mely neki egyik fő jellemvonása, nagyon is éreztette Vajkayval, hogy nem rokonszenvezik vele. Nem nyíltan lépett föl ellene. A birói függet­lenség ellen még Szilágyi se mert ennyire föllépni. Hanem éreztette vele az antipathiáját ama bizonyos apró tűszurásokkal, melyekről egykoron Eötvös Jó­zsef báró csinált egy mintaszerű körmondatot. Ilyen körülmények közt Vajkay Károly, a ki összehasonlíthatatlanul többet tett a közügyért, mint a­mennyit tett Szilágyi úr, késztetve érezte magát, hogy nyugdíjazását kérje. Mert csak ez az egy módja volt még, hogy megkímélje magát a további sor­­u­seoktól. Július 2-án Valkay Károly elment a minisz­terhez, hogy beadja neki nyugdíjazása iránt való kérvényét. A miniszter fölötte szívesen fogadta. Lehető legnyájasabb mosolyával vette át a kérvényt, amely­ben Vajkay azzal a megokolással kéri nyugalmazá­­sát, mert jelenlegi jogügyi állapotaink nem lehetnek ínyére. És következik azután az igazságügyminiszter úr tevékenységének egy olyan kritikája, hogy Szilágyi Dezső bizonyára még akkor se tenné ki az ablakába ezt a kérvényt, ha egyáltalában divat volna, hogy az ember az efféle írásokat az ablakába tegye. A kérvény szokatlan gyorsasággal nyert elin­tézést. Szilágyi ezzel is demonstrálta, hogy milyen szívesen szabadul meg Vajkaytól. És kevéssel utóbb a király Vajkay Károlyt saját kérelmére, a jól megérdemelt nyugalomba helyezte. MAGYAR FIlRLAP Mikor született Kossuth Lajos? Saját levelezőnktől. — ban kijelentette, hogy a Kossuth születési he­lyéről és idejéről szóló hírek mind hamisak. Kossuth Tápió-Bicskén (Pest megye) született 1805. április 21-én. A Meyer-féle «Conversations- Lexikon» ezzel ellenkezőleg azt állítja, hogy 1802-ben született szeptember 16-án, a Brock­­haus-féle, hogy 1802-ben április 27-én, Kürsch­ner pedig úgy írja, hogy Kossuth 1805. április 21-én született. Melyik az igazi a sok állítás kö­zül? Várunk, míg ön megírja nekünk Kossuth születésének valódi idejét. Kohát, hogy a felszólításnak­ megfeleljen, Helfy Ignácztól kért felvilágosítást. Helfy a kö­vetkező levéllel felelt: — Igen tisztelt honfitárs! Kossuth 1802 szep­tember 19-én született Monokon, Zemplén­­megyében. A napra nézve, minthogy az illető anyakönyv a templommal együtt elégett, eltérés van a családtagok emlékezetében. Némelyek sze­rint nem 19-én, hanem 12-én született . . . Kohut nem elégedett meg Helfy Ignácz helyreigazításával és hogy egészen biztos legyen a dologban, egyenesen Kossuth Lajoshoz for­dult felvilágosításért. Kossuth Lajos azzal az előzékenységgel, mely őt jellemzi, felelt a kérdezősködésre. Ko­hut fekete szegélyű névjegyet kapott, melynek egyik oldalán ez az egy szó áll: «Kossuth», a másik oldalon pedig Kossuth kezeirásában a következő sorok vannak: — Kossuth Lajos született 1802. szep­temberben. Hogy szeptemberben és nem ápri­lisban, az bizonyos, hogy szeptember melyik napján, azt Kossuth Lajos bizonyosan nem mondhatja meg, mert a családban a köz­tudomású névnapot és nem a nem köztudo­mású születésnapot lévén szokás megünne­pelni, ennek emlékezete az élet viharos vi­szontagságai között elmosódott, a tályai evang. egyház anyakönyve pedig, mely a keresztelés felől biztos adatot nyújthatott, elégett. Szep­tember 16-ik vagy 19-ik napja volt Kossuth Lajos születésnapja, az bizonyos. Kossuth 16-ikát gondolja. Tors Kálmán meghalt. Borii­, aug. 30.­ Kohut Adolf dr. Kossuth Lajos kilencz­­venedik születésnapja alkalmából czikket ír a nagy magyarról a «Leipziger Illustr. Zeitung»­­ban. A czikk csak szeptember közepén jelenik meg és hogy nagy alapossággal lesz megírva, azt eléggé bizonyítja, hogy maga Kossuth Lajos is közreműködött a czikk egyes adatainak meg­állapításánál. Kohut ugyanis a czikkben azt írta Kos­­suthról, hogy 1805. április 21-én született, de a «Leipz. tílustr. Ztg.» erre a következő levelet intézte Kossuthhoz: — Oettinger «Moniteur des Dates»-ében az áll, hogy bizonyos Kútkén 1867-ben a «Napló»­tanult el magunktól az élvezetek billikomát. Hogy hát hiszen úgyis meghalunk egyszer------­És erre a harmadik is megszólalt. Csak úgy, mintha mesét mondana. — Nézzétek--------egyszer a kertben ül­tem szürkületkor. Homályos, borús est volt, az ég csupa felhőrongy. A padlábnál apró, prezi halmocska volt túrva, egy miniatűr vulkán. A körül borzasztó harcz dühöngött. Két ellenséges hangyasereg kapott hajba egymással, dulakodtak, huzakodtak estek, sebesültek sántikáltak oldalt. Valami új trójai háború tört itt ki, veszeke­­dettül. Ezt a borzasztó viadalt pedig apró hangyák vívták. Annyi se, mint egy marék mákszem. De olyan lehetett nekik e harcz, mint nekünk a törökjárás; ebben tör ki minden szenvedélyük, minden haragjuk. Életüket is ál­dozzák . . . — Abban a perczben, mikor ezeket gon­doltam, az égen kettévált a felhőröngy s kivil­lant a Sirius. S a harcz folyt csillagfényben. A kolos­­­szus onnan a világegyetemből megvilágította a parányok forradalmát itt e miniatűr vulkán kö­rül. A végtelenség érintkezésbe lépett a pont­od, a semmivel. És ti még hinni mernétek, hogy forrongó, tüzes érzéseitek megakasztják a világegyetem szédítő, örök száguldását? Ti hinnétek Pro­­metheusokban? Semmi! Adva vagyunk itt, mint a táblán egy X. Majd letörülnek onnan. Hírlapirodalmunk és közéletünk egy rokonszen­ves alakja dőlt ki férfikora delén, tevékenysége ja­vában, munkaereje zenitjén. Tors Kálmán halála veszteséget jelent. Rava­talát országos részvét környezi. Emléke a kegyeleté. A szelíd lelkű és nemes jellemű férfiú ügy­védnek készült és író lett. Hajlamát, hangulatát kö­vette folytonosan, de nem mindig virágos életután. Feszülten vártam, mi jön e rhapsodiák után. De nem szóltak semmit. Az első gyengén megpengetett néhány akkordot a hegedűn, úgy beleillett ez a síró hangszer e három lány ház­tartásába. Vajjon hogyan hangzott volna itt, ebben a környezetben egy csengő gyermekhang? Visszaidéztem emlékezetembe ama képe­ket, melyeket e három lány műtermében láttam. Az az egyik, a­ki esetlegnek fogta föl az életet, nem produkált semmi mélyebb művet. Az a másik, a­ki a világegyetemről mesélt, gondolatokkal telitette képeit, de azok ridegek, hidegek valának. Hanem a harmadik, a hegedűs, a­ki oly féktelenül tudta magát átengedni egy perezre a mámornak, hogy aztán hetekig vettesse magát a szenvedély utolsó hullámaitól, a­kinek fékte­len volt öröme s féktelen a keserve, az nagy, tüneményszerű művésznő volt! És akkor eszembe jutott valami, a­miről már régen gondolkoztam. Az, hogy olyan nők­ből lettek a legnagyobb művésznők, a­kiktől messze áll a család és háziasszonyság, s a­kik sohasem féltek olyan életet élni, a­milyenről nem szabad tudniok «erényes» leányoknak. Soká ültem ott még, belebámulva a kék szobába. Valami melankólia fogott el és saj­nálni kezdtem a három leányt. De aztán hirtelenül a képekre gondoltam. Megvallom, irigyelni kezdtem ezt a nyomorult életüket . Jó hangzású nevet a «iTon»-nál szerzett, leg­magvasabb közleményei a «Vasárnapi Újság»-ban jelentek meg. Több érdekes czikke a Magyar Hír­lapban látott napvilágot. Mindig hangulatosan irt, stílusa mesterére, Jókai-ra emlékeztet. Szépirodalmi érdemei között nem utolsó helyre sorakozik a „Déryné naplója“­v.zk kiadása. A zajtalanul, de annál hasznosabban működő írót 1878-ban választották meg Szentes városa füg­getlenségi párti képviselőjének. Kiváló és nagy érdemei vannak a «magyar­­országi hírlap­írók nyugdíjintézete» körül is, mely­nek alelnöke volt. IfSțitr Ma este fél hat órakor halt meg a Pál-utczai 2-ik számú ház lakásán. Hét hónapig szenvedett. Beteg­sége lassan ölő tüdő- és lépsorvadás volt. Kezelő orvosa, sógora, Kétly dr. egyetemi tanár volt, kinek tanácsára április hóban Szt.­Mihályra vitték, honnan tegnap hozták haza meghalni. Özvegyén kívül négy kiskorú gyermek, két fiú és két leány gyászolja ko­rai elhunytát. Tors Kálmán életrajzából a következő adato­kat ismertetjük: Született Gömör megye Rimabrezó községében. Gimnáziumi tanulmányait a rimaszombati és késmárki iskolákban végezte. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen fejezte be, a­hol azután ügyvédi oklevelet szerzett. 1863 óta a «Vasárnapi Újság» állandó munkatársa volt. Czikkei részint neve alatt, részint Junius Brutus névvel jelentek meg. Van sok költe­ménye, novellája, kritikája és ismertető czikke s « Vasárnapi Újság» tizenkilencz évfolyamában. 1867-től a «Hon» szerkesztőségében dolgozott mindaddig, mig Jókai lapja a közjogi ellenzék köz­lönye maradt. 1869 óta a «Vasárnapi Újság»-gal még belsőbb szövetségbe lépett azáltal, hogy a szer­kesztőség belső tagja lett. 1878-ban a függetlenségi párt Szentesen kép­viselőnek választotta s azóta egész a legújabb vá­lasztásokig mindig Tors Kálmán volt a szentesiek követe. Mint a közlekedési bizottság tagja is tevé­keny működést fejtett ki. * Hatásköre szerény volt, de azt becsületesen betöltötte. Az irodalom és a politika egyik legro­konszenvesebb emberét veszti el, mert Törs Kálmán ravatala előtt alig jelennek meg ellenségek, a jó barátok pedig alig fogják egyhamar megtalálni az érzékeny veszteség fájdalmára a vigasztalódást. Haláláról adván hírt, az igaz fájdalom; könyé­­vel adózunk az ő emlékének. A kolera. — Óvóintézkedések. — Serényen, szüntelen tevékenységgel mun­kálkodik a főváros és az ország közegészség­ügyének minden tényezője. Nagy részben már megtörténtek a kolerának idehurczolása ellen az óvóintézkedések, és részben még most is történnek, úgy, hogy félelem nélkül nézhetünk szembe a külföldön napról-napra nagyobb erő­vel pusztító járványnak. De az arra hivatott körökben tovább menve, már most teszik meg az előkészületeket arra az esetre is — a­mely ugyan aligha áll be , hogy a kolera hoz­zánk is eljutna. Kórházak, orvosok, mentők, elöljáróságok, mindannyian a legmesszebb ter­jedő intézkedéseket teszik. A hatóságok előkészületei. A tiszti főorvos — mint már említettük — előterjesztést tett az iránt, hogy készentartsák a ke­rületi szükséglakásokat, úgy hogy járvány esetén azonnal használhassák azokat. Bejelentette, hogy az I., VI., VIII. és IX. ke­rületekben hány ilyen lakás áll rendelkezésre. A lakások tisztán vannak tartva, csupán a X. kerület­ben nem használhatók, mert sem kút, sem vízveze­ték nincsen mellettük. Ezért Gerlóczy felszólította a H. ügyosztályt, hogy e hiányok pótlásáról azonnal intézkedjék, és hogy ezekben a kerületekben gon­doskodjék a többi ily c­élra fenntartott lakásoknak kiürítéséről és kitisztításáról is. Egyúttal felhívta a főorvost is, hogy jelentse be, ha esetleg a szükség­­lakások száma nem volna elegendő. A IX. kerületi egészségügyi ellenőrző­ bizottság ma délután Rózsavölgyi tanácsnok elnöklése alatt értekezletet tartott, a­melyen megjelentek az összes esküdtek, orvosok, a halottkém, állatorvos és a bi­zottság valamennyi tagja. A tanácsnok a jelenlevők­nek köszönetét és elismerését fejezte ki buzgóságok-

Next