Magyar Hirlap, 1892. december (2. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-01 / 332. szám

2 * erre egyetlen illetékes faktor: a nemzet többségének akarata. Addig pedig kár volna akárkinek is idejét omlatag politikai légvárak épitésére fordítani. magyar hírlap 1892.. deczember 1. Budapest, november 10. Eötvös Károlynak. Az «Egyetértés* mai számában azon panaszkodik, hogy a nemzeti párt lapjai a tavasz óta hajszát folytatnak a függetlenségi párt ellen és annak vezére, Eötvös Károly ellen. Pedig hát mily alaptalan ez a hajsza. Az «Egyetértés» és Eötvös Károly buktatták meg a közigazgatási törvényjavaslatot; ők csinálták a Kossuth-jubileumot; ők vitték keresztül, hogy Klapka temetése nemzeti üggyé tétetett és a Hentzi-szobor megkoszorúzása elmaradt. Végezetül pedig ők buktatták meg a Szapárykormányt. Mivel hogy pedig e támadások a nemzeti párttól származnak, azzal fenyegetődzik az «Egyetértés,» hogy majd megkritizálja ő nagykeményen a nemzeti párt működését és jogosultságát. Maga Eötvös Károly pedig a lap szerkesztőjéhez intézett levélben így védekezik: A konzuláris vitában nem vehetett részt, mert beteg volt; az elkeresztelési vitában nem vehetett részt, mert a fővárostól távol volt, Szilágyival pedig most már nincs jó barátságban, sőt május óta nem is találkozott vele, csak egyszer. — Mivelhogy a czikk is, a levél is egyrészt a «Magyar Hirlap»-ra czéloz, elmondjuk a következőket: Mi a függetlenségi párt ellen soha hajszát nem folytattunk, de sőt tőlünk telhetően megtettünk mindent a függetlenségi párt érdekeinek támogatására. Ez azonban éppenséggel nem korlátozhatja abbeli jogunkat, hogy kimondjuk a nézetünket, ha Eötvös Károly vagy a pártnak más tagja véleményünk szerint helytelenül cselekszik. Ami Eötvös Károlynak és az «Egyetértés »-nek nagy sikereit illeti, azokra nincs szavunk. Mi nem szoktunk dicsekedni s aztán meg a közönség is nagyon jól meg tudja ítélni, mi kinek az érdeme. A lap fenyegetéseitől pedig nem túlságosan félünk se mi, se a nemzeti párt. Még csak egy megjegyzésünk van. Azt a ráfogást, mintha nézeteink forrása a nemzeti párt volna, a leghatározottabban visszautasítjuk. A Magyar Hírlap nem volt pártlap soha és nem is lesz az soha; nézeteinek forrása pedig ott van a főszerkesztő és a munkatársak meggyőződésében és sehol másutt, noha a Magyar Hírlap főszerkesztője tagja a nemzeti pártnak. Ha tehát bárkinek bármilyen kifogása van valami ellen, ami e lapban megjelenik, méltóztassék a főszerkesztő ellen fordulni, vagy a munkatárs ellen, aki azt írta, de ne tessék azért se vádolni, se dicsérni senkit, aki e lap szerkesztőségén kívül áll. A lipótvárosi képviselőjelöltje. A főváros V. kerületében ma ismét új jelöltet állítottak az elhunyt Wahrmann Mór helyére. Megyeri Krausz Lajos az új jelölt, akiről már lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy a választók egy része őt kívánja a kerület képviselőjének. Ma a kerület választóinak egy része fölajánlotta a jelöltséget megyeri Krausz Lajosnak, aki megköszönte polgártársai bizalmát és hajlandónak nyilatkozott a jelöltség elfogadására. A pénzügyi bizottság új elnöke. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésén Széll Kálmánt egyhangúlag elnökévé választotta. Széll Kálmán elfoglalta az elnöki széket, megköszönte a bizottság bizalmát s igen meleg szavakkal emlékezett meg elődjéről, Wahrmann Mórról. Végül biztosította a miniszterelnököt, hogy a bizottságot tárgyalásaiban ezentúl is teljes objektivitás fogja vezérelni. Hélfy és Darányi üdvözölték ezután az új elnököt, mire a miniszterelnök szólalt föl, hogy megmondja, mennyire örül a bizottság választásának és kérje a maga számára a bizottság szigorú objektivitását. Wekerle szavaihoz mindkét tekintetben hozzájárult Horánszky Nándor is. Végül még Széll Kálmán ígérte meg, hogy teljes odaadással fogja teljesíteni kötelességét és igyekezik majd, hogy föntartsa a bizottság tárgyalásaiban az objektivitást. Ováczió Kronarvetternek. Abból az alkalomból, hogy Kronawetter dr. képviselő az osztrák képviselőház tegnapi ülésében a Magyarország ellen irányuló támadások ellen határozottan síkra szállt, a magyar képviselőház számos tagja a következő üdvözlő táviratot intézte hozzá: »Kronawetter birodalmi gyűlési képviselőnek Bécs. Őszinte örömmel olvastuk férfias nyilatkozatát, mert erős a meggyőződésünk, hogy az alkotmányosság képezi az egyedül biztos kapcsot a két szövetséges állam között, és hogy a szabadságban testvérekké válnak a népek.» Fáik Miksa ma nem volt jelen a képviselőház ülésén és így nem írhatta alá ezt a táviratot. Miután azonban erről tudomást szerzett, egymaga sürgönyzött Kronawetternek Bécsbe, kijelentvén, hogy ő is hozzájárul ama távirat szövegéhez, melyet képviselőtársai neki küldöttek. Érdemes a megemlítésre, hogy ugyanazt a Kronawettert ünnepli most a képviselőház pártkülömbség nélkül, akit a Szapáry-kormány néhány hónappal ezelőtt kitiltott a magyar földről s akinek nem engedte meg, hogy itt beszédet tartson a dualizmus mellett és a magyar szabadelvűség dicséretére. _____ Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas párt deczember hó 1-én d. u. 5 órakor értekezletet tart. Egy minisztertanácsról. A Frankf. Ztt. ma érkezett számának egyik budapesti távirata azt jelenti, hogy a november 28-ikán tartott minisztertanácsban Szilágyi Dezső igazságügyminiszter erélyes eljárást követelt a kormánypártnak azzal a részével szemben, mely a fúziót óhajtja. A home-rule szervezete. Két amerikai lap Gladstone home-rule tervének körvonalait ismerteti mai számában. E szerint Izland a jövőben négy autonóm tartományból állana, önálló törvényhozással és kormányzóval. Dublinban székelne egész Izland szenátusa. A hadsereg és a tengerészet ezentúl is a birodalom fenhatósága alatt maradnak. Izland nem tárgyalhat idegen államokkal és nem vethet védvámokat az angol árukra. A birodalom parlamentjében Izlandot 80 képviselő képviseli, akik közül mindegyik ír tartomány huszat-huszat választ. A hármasszövetség szerződése. A «Le Journal» czimü párisi lap ma megteszi azt a tréfát, hogy közli a megújított hármasszövetség szerződését. A nagyfontosságu dokumentum, mely bámulatos naivitással van hamisítva, így szól: «Tekintettel Európa bizonyos államainak homályos politikai helyzetére, mely az általános békét, vagy a szerződő hatalmak egyikét érinti, az utóbbiak megújítják a defenzív ligát, mely esetleg támadóvá válhatik. Vilmos császár és Ferencz József császáré király elismerik Rómát Olaszország fővárosának és igrik, hogy Olaszország gyarmati politikáját támoga fogják. Vilmos császár és Umberto király kötelezik magukat, hogy Ausztria-Magyarországot a Balkán-félszigeten támogatják. A szövetségesek kötelezik magukat, hogy hadilábon álljanak. Németország és Oroszország közti háború esetén Ausztria-Magyarország mozgósítja hadseregét. Olaszország mozgósít és megtámadja Francziaországot, ha ez aggressziv fellép. Egy Németország és Francziaország közti háború esetén Olaszország szintén támad, Ausztria-Magyarország pedig mozgósít, hogy Oroszország közbeléptét megakadályozza. Ausztria-Magyarország és Oroszország közti háború esetén Németország deklarálja a háborút Oroszországnak, Olaszország pedig Francziaország határán mozgósítja hadseregét. Olaszország és Francziaország közötti háború esetén egyrészt Németország, másrészről Ausztria-Magyarország mozgósít, hogy Oroszország intervenczióját megakadályozzák. Nacsevics lemondott. A bolgár pénzügyminiszter ma lemondott s a fejedelem a demissziót elfogadta. A «Malah Verstnik» czímű lap azzal vádolta Nacsevicset, hogy intrikál a kormánypárt és Stambulov ellen. Ez a vád annyira elkeserítette a pénzügyminisztert, hogy se Stambulov, se Ferdinánd fejedelem nem bírhatták rá a lemondás visszavételére. kávéház minden, ami egy nagyváros életére vall. A kávéházak abból az időből, mikor spekuláló elmék még oly helytelenül gondolkoztak, mint én most, hogy a világ egyik legszebb sétahelyének okvetetlen közönséget kell vonzania. Ez az elmélkedés rossz. A fényes palotasorok alatt, a fönséges tájképpel szemben, a főváros nagy utaihoz mérten minden üres. Épp csak ma népesedett meg először az esztendőben, mikor az újságokból mindenek megtudták, hogy a Dunán zajlik a jég. Ez azután kifelé, a máskor elfeledett folyam partjára vonta a tízezreket. Hohó! Szép ezt nézni, mikor a nagy vízben zizegve, egymást szegdelve úsznak a vékony fehér jégtáblák és a szemnek azt az optikai csalódást adják, hogy lefelé siklik a lánczhíd, a várhegy, a Szent- Gellért és minden part, csak épp a zajló folyó áll, hátán a havas pánczéllal. Kint volt ma délben a Dunánál egész Budapest, aki lábon jár. És mindenek ámuló szemmel nézték, hogyan küzködnek a jégzajlásnak közepette a kristálycsapokkal teli fagyott gőzösök, a téli kikötő felé vontatván a nehézkes gabonaszállító hajókat. A fővárosi benszülöttek gyönyörködtek a küzdelemben, amelyet a gőzösök vívnak, törvén és zúzván szegyükkel a rohanó, kavargó jéglapokat és turkolván kerekük lapátjaival az üveggé meredt vizet. Én, a Duna régi, rendületlen hive, délelőtti kószálásom közben sajgó szívvel nézem, hogyan hurczolják széjjel a kedves, öreg kikötőt. Egy füstös, ziháló gőzös egyszerre négy jó gabonáshajómat viszi az újpesti sziget felé, a fehértarajos, surrogó jégtáblák között széles, zöld ösvényt hasítva. Viszik a napsugaras, langyos ősz hírmondóit, az alföldi nagy dereglyéket, amelyeket én úgy szeretek, mert két drágaság egyesül bennük: a tenger és az én hazám. A mai napok emberei közül már csak kevesen tudják, hogy a gabonáshajók formája a XVI. századbeli velenczei gályáké. Mesteri vésővel faragott orruk (ez a roppant nagybőgő-fej) a maga komplikált csavarodásaival, olyan tiszta rokokó diszitmény, mint akár a Santa Maria della Salute kupolatámasztó pillérjei. Ez még a tengerről, ez még Velenczéből való. A hajó farán pedig az a kis zöldablakos, zöldajtós házacska, melyben a kormányos lakik az ő családjával, a tiszta magyar alföldi stílus. A magyar ember akár a templom mellé, a patak aljára építi az ő házát, akár nagy utakat járó hajóra: a szándék, a gondolkozás és az ízlés csak egy marad. Itt a nagy ezertonnás dereglye végén is ugyanaz a házacska áll, amelyik otthon, a Duna mentén. Csak épp a magas nádfödél kellene a tetejére, hogy menten ráismerjek: nini, ez az Árpás uram hajléka. Mert egyebekben az alföldi kis ház, egy pitár, egy szoba és az ablakban ott a muskátli és tavasszal a tulipán. Ezek a jó alföldi hajósok nem olyan internaczionális emberek, mint a gőzösön járó matróz. Megczivilizáltak ugyan szörnyen, nadrágban járnak, de a nadrág még mindig korczra van szedve, mint az ősi gatya. A tűzhelynél jó halászlét vagy pörköltet főző menyecske azonban egy hajszálnyit sem engedett az ő alföldiségéből, se ruhájára, se főztjére nézve. A velenczésektől eltanult hajósmesterség alkotása az óriás nagy, ormótlan kormánylapát is, melyet a gazda a házikó tetején igazgat, megvetve lábát a léczekkel teli szögezett deszkán. Ez a kormánylapát lehetne vagy ötször kisebb és mozgatása sokkal könnyebben történnék kerékre csavart lánczczal, amilyen ma már minden európai hajón van. De az alföldi hajóépítők még mindig ragaszkodnak a régi velenczei hagyományokhoz. Ha ilyen kormánya volt a doge Bucintorojának (amelyről ők soha sem hallottak), miért ne lehetne a bajai gabonásdereglyének ? A dunai teherszállító-hajók ez ősi formáját mostanában már kezdik változtatni. A régi gálya mindinkább a közönséges slepp alakját ölti; a rokokó hajóorr eltűnik, az egész test szűkül, mélyül és hosszabbodik, a zöld zsalugáteres alföldi kis házból pedig lészen józan kabin. De kérdezzék csak meg a zsákhordót, hogy melyik hajóból könnyebb felhozni a száz kiló életet: a régiből-e, melynek tárai nem sülyednek úgy a víz alá, vagy az újból, melynek meredek vaslépcsőjén keserves mászás esik, mikor az embernek olyan rengeteg súly nyomja a vállát.