Magyar Hirlap, 1893. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1893-01-01 / 1. szám
He, Mts. ț*** Budapest, 1893. Szerkesztőség és kiadóitól: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is. III. évfolyam 1. szám. Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA. X-U-o-y Vasárnap, január 1. Egész évre 14, fél évre 7, y. évre 3 írt 50 kr, egy hónapra 1 írt 20 kr Egyes számára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Xalá Elfogyott az évnek már az utolsó napja is, még csak pár óra van hátra. Elfogyóban van a század is, még csak pár év és a huszadik század küszöbén állunk. Egy századdal ezelőtt, ama szörnyű vérfürdőből, melyet a franczia forradalom rémuralmának neveztek, keltek ki megifjodva, megerősödve az eszmék, melyek a 19-ik század küzdelmeiben részt vett nemzetek zászlóira valának írva. Az emberi jogok, az egyéni és polgári szabadságok, az államhatalom biztosítékai és korlátai, a nemzetek jogai és szabadságai valának a jelszavak, melyek körül Európa nemzetei csoportosulnak s ezen jelszavak foglalták magukban az eszméket, melyeknek megvalósításáért legjobbjaink vére, legnemesebbjeink verejtéke uullott a küzdelemben és termékenyítette meg Európa földét, hogy azon megfogamzott az emberiség czivilizácziója, amely teljesen átszőtte gyökereivel e világrész talaját és dúsan kihajtott lombozata árnyékot nyújt a küzdelem és munka fáradalmai után pihenést kereső emberiségnek. úgy a küzdelemből, mint a munkából, hogy a szabadság eszméi, egyéni, társadalmi, polgári és állami életünkben megvalósuljanak, kivette és teljesítette e nemzet a maga részét. Akkor is, amidőn a legnagyobb magyar, akkor is, amidőn a leglánglelkűbb hazafi és akkor is, amidőn a legbölcsebb államférfi állott e nemzet élén, nagy darabot végzett a munkából, 1825-től 1849-ig három század mulasztását hozta e nemzet ama nagyok vezérlete itt helyre. 1849-től mostanig hozzászoktatta Európát is, de saját magát is ahhoz, hogy állam vagyunk, melylyel Európa hatalmainak számolni kell — hogy nemzet vagyunk, mely elhatározással és tehetséggel bír arra, hogy kötelezettségeinek és feladatának az európai népek között megfeleljen. Huszonöt év alatt meg tudott e nemzet századok előítéleteitől válni és ugyanaz idő alatt áthatotta agyveré; .. vérét az a delejes áram, amely a forradalom után Európa népeit átjárva, egy uj világ és egy juj korszak megteremtője lett. Egy csepp vérnek kiontása nélkül, egyetlen nap alatt több mint 13 millió ember nyerte meg e hazában a polgárjogot. Még pedig megnyerte azoktól, kik e fényük által a szolgák millióiért egy nemzetet cseréltek, s az elvesztett jobbágytelkek helyén egy szabad országot teremtettek. Az alkotmány, mely ötszázezer nemesnek biztosította kiváltságait, ma már tizenöt millió magyar állampolgárnak adja meg egyéni és polgai szabadságát. Valahányszor a magyar ,az állami és nemzeti törekvéseit a szabadság, a szabadelvűség eszméinek vége alatt akarta megvalósítani, munkáját mindig siker koronázta. Nemzetünk ilyenkor mindig egy lépéssel előbbre haladt, államunk konzisztencziája erősbödött, alkotmányunk alapja szilárdult. Valahányszor e nemzet a szabadság eszméi iránt közömbös lett, mindig megtörött a nemzeti erő, mindig megreccsent az alkotmány, mindig megrendült az állam hatalma. I. Lipót, Mária Terézia, II. József egész korszaka, I. Ferencz uralkodásának egy része szomorú tanúságot tesznek az állítás igazságáról. A Básták, Kolonitsok, Kaunitzok, Metternichek nem ok nélkül voltak a szabadságnak, a szabadelvűségnek halálos ellenségei. hatalmasok voltak is uralkfemk*^ e szomorú emlékű ellenségei nemzetünknek és a szabadságnak: siker csak azért kelt működésük nyomában, mert a nemzet hűtlen lett a szabadsághoz és a szabadelvűséghez is. Most is nem a szabadság és szabadelvűség elleneitől féltem én a hazát és nemzetet, hanem féltem attól, hogy a szabadság és szabadelvűség álbarátai és az eszmék hitetlen határai megingatják a nemzetnek, habár kisebbik részét is, a szabadsághoz való kitartó ragaszkodásban, a szabadelvű irány iránt való hűségben. E félelmem, ha a szabadelvű pártnak elmúlt 17 éves malmára visszatekintek, nem csillapul, hanem nőttön nő. Ez a hatalmas, óriási párt ahányszor a szabadelvű eszmékért megütközött, ugyanannyi kudarczot vallott a küzdelmekben. Az autonómiától eljutott a merev czentralizáczióig. A Deák Ferencz egyházpolitikai végrendeletétől, mely ellen egy hang nem mert emelkedni a törvényhozás két házában, azon zsivajig, amelyet a felekezeti és kulturharcz hírnökei csinálnak az országban. A 70-es évek elején vala egy egység g SÖTÉT BUDAPEST. A Magyar Hirlap eredeti tárczája. — Fehér egerek. A rózsaszín orrú, fehértestü rettenetes állatok roppantul megszaporodtak az utolsó időben itt Budapesten. Megfordítva történt ezúttal: az élő állat szorította ki a gépet s ma már sehol se látni a fővárosban Cartaeius ördögét, amint szerencselevelet húz, lutriszámokkal szolgál. A fizikai eszköznek, a híres filipakisznak a rózsás orrú, rózsás farkú, fehér és borzasztó kis állat lépett az örökébe. Tíz évvel ezelőtt mindössze négy-öt helyen láttam csak a nyomorúság epiczing szolgáit, ma minden félreeső, de népesebb helyen látom. Iszonyúan elszaporodtak a városban a fehér egerek és azok a vén asszonyok, akiknek napjára elég az a tiz-húsz krajczár, amelyet az apró jószág—optimisztikus számítás mellett — megkeres a számukra. Természetesen levonva a 10—20 krból azt a krajczárt, melyet a kis kenyérkereső száraz zsemlében megeszik Mert nincs immár semmiféle üzlet rizikó nélkül. Ugye fiatal emberek, nekünk mindig különös látvány egy öreg asszony. (Anyánkat kivéve, — az más!) Iszonyú, hogy az asszonyok is megöregednek! A magam részéről sehogyse tudok belenyugodni a természet e rossz ötletébe és amíg egy fehér asszonyképre simul tekintetem, el sem is tudom képzelni, hogy a fehér arcz a ráncztól legyen sötét, a barna haj: az öregségtől legyen fehér valaha. Tudom, hogy így van, hogy így lesz — és nem nyugszom bele. Csodálkozó tisztelettel nézem a vén asszonyokat. És borzalmas bámulattal állok meg egy fehér egeres öregasszony előtt. Szédítő és titokzatos, hogyan jutottak idáig?! • Olyan egyszerűen: cselédek voltak, elöregedtek, nem kellettek senkinek többé. Az idő elmúlt fölöttük, katonáik elkerültek a másik garnizonba — ahol a legfőbb generális az úr — és ők egy megspórolt öt forintos útján, egy eladott nagykendő árán, hozzájutottak az ördöngös állatkához, egy favályúcskából szerencselevelet és lutri számokat húz, darabját két krajczárért... Adta kis állatja, olyan kedves! Főképp, ha párosával van. Nem pöröl az öreg cselédre, daczára, hogy kenyeret ad neki. Hízelgően búvik meg, szerényen elmozog az aszú melleken. A kebleken, melyekről idegen gyermekek szívták az életet, pénzért. (Férfiak azóta, de hol vannak?) Amelyeken csak rövid néhány napig csünghetett a jogos tulajdonos,aztán elment, eltűnt: vidékre, a legmesszibb vidékekre. Dehogy akarom megrikatni akár a leglágyabb szívű olvasót is, csak egy statisztikai tanulmányommal hivalkodom: a fehér egerek budapesti birtokosainak nagy része: elöregedett, támasz nélkül maradt Cseléd. ügy lehet, nem sütöttem ki ezzel a világra nézve valami különös érdekű dolgot. Talán kompromittálom is magamat, hogy engem érdekelnek ezek a csúf vén asszonyok, a még csúnyább keresetükkel. Ezek a — minden asszonyi törvény ellenére — szótalan némberek, akik czimben és rangfokozatban, de keresetben is, sok, sok fokkal állnak a koldusok után. Bevallom az igazat: sok ismerősöm is van közöttük. Egyiknek-másiknak — például a lánczhid mellettinek — állandó kuncsaftja is vagyok. Ez a fehér egeres asszonyság talán valamennyiük között legfőbb fokán áll a mesterségének. Hisz benne. Ha nem jön egész nap senki, megszólítja az egeret: — Muerus húzzál! A rózsaszín farkú bestia belenyúl a vályú női osztályába. (Mert külön férfi osztály is van.) És kihúz egy nyomtatottzédulát, melyet az asszonyság száz számra vásáról Bucsánszkynál, Bagónál. Jól tudja, hogy mi van, mi lehet benne. Egy boldog szerelem ígérete és öt lutri szám. Milyen szépen mondja, milyen jó számok! — Okosabb, mint egy pap, egy kanonoknál okosabb! motyogott a néni. * Egyszer, ősszel volt, ebben a dögben hihetetlen, hogy csak nem őszi estén kimentem Bim-Bi dalmába. A városligeti tűzoltó-tó: az utolsó meleg estve volt, a lomb lefelé hulltában, de kint a szabad ég alatt, a fuzuzos kiszépítéiet. Mai számunk 28 oldal.