Magyar Hirlap, 1893. február (3. évfolyam, 32-59. szám)

1893-02-01 / 32. szám

4 MAGYAR HÍRLAP 1893. február 1 ismét megkapjuk-e a kolerát és ha igen, mily mérvben, nem lehet még megközelítőleg sem válaszolni. Ez teljesen a véletlen esélyeitől függ. De azért korántsem szabad ölbe tett ke­zekkel néznünk a bekövetkezendők­ elébe. A leg­erélyesebb intézkedésekre van szükség a leg­szélesebb körű tisztaság fentartása tekintetében. A­mennyi tőle telni fog, mindent el fog kö­vetni, hogy azoknak a várakozásoknak eleget tegyen, amelyek hivatalbalépéséhez fűződnek. A hazánkban grasszáló másik ragályos be­tegségnek, a difteritisznek a kiirtása, sajnos, a mai viszonyok közt szintén nagyon nehéz. Ennek nem annyira a hatóság, mint inkább maga a nép az oka. A magyar nép egészség­­ügyi kérdésekben tudatlan és babonás. Hiába mondja neki az orvos, hogy a difteritisz ragá­lyos betegség, gyermekeit ne bocsássa a difte­­ritiszes beteg közelébe, nem hallgat rá. Ily mó­don terjed azután a ragály, amely hazánkban, sajnos, immár állandó jelleget öltött. Erélyes intézkedésekre van e téren is szükség. Ha máskép nem, erőszakos intézkedé­­sekk­el kell elkülöníteni a difteritiszes betegeket. Katonát kellene állítani minden egyes be­teg háza elé és úgy megakadályozni, hogy a szomszédok a beteg gyermekhez látogatóba jár­janak és úgy hordják el a veszedelmes nyava­lya csíráit saját gyermekeikhez. Nagy része van abban, hogy a hazánkban a közegészségügy oly gyenge lábon áll, a kör­orvosi intézmény hiányainak. Ghyzer dr. már 1885-ben az országos orvosi és közegészségügyi kongresszuson megmondotta ezt, amikor az or­­vosügy szabályozásáról a községekben tartott referáló előadást. Ugyanekkor az elhunyt Grünwald Béla is tartott előadást a közegész­ségügy szabályozásáról a törvényhatóságokban. Chyzer dr. ekkor kifejtette, hogy a kör­orvosi intézményt államosítani kell. Meg kell szüntetni azt az anomáliát, hogy minden 10.000 lakosra jut egy orvos. A járás és kör­orvos közti külömbséget el kell törölni. A kine­vezett körorvos a közegészségügy katonája, míg a megválasztott annak invalidusa. A köror­vos anyagi ellátása is sok kívánni­valót hagy hátra. Mindezekből kitűnik, hogy Magyarország közegészségügyének új vezetője komolyan és lelkiismeretesen fogja föl feladatát és meg is van benne a jóakarat, hogy mindazt keresztül­vigye, amit jónak és hasznosnak lát. A kérdés most csak az, hogy azok a tényezők, akik eddig is hátráltatták Magyarország közegészségének ügyét, nem fognak-e akadályokat gördíteni az ő becsületes törekvései elé? Higyjük, hogy nem. Akik mégis választők. — Budapest szavazó lajstromai. — Az 1874. évi XXXIII. t. sz. a képviselő­­választás föltételeit és módját állapítja meg. Azt kellene tehát hinnünk, hogy legalább a formaságait tartják meg e törvénynek, legalább a félremagyarázhatatlan, szinte megkerülhetet­len intézkedéseit nem játs­szák ki a hatóságok. E törvény 1. §-a így szól: «Országgyűlési képviselő-választásnál választói joguk van az ország mindazon benszületett vagy honosított p­olgárainak — a nőket kivéve — kik 20-ik évüket betöltötték és az 1848. V. törvény­­czikk 1. és 2. §§-ai, valamint az erdélyi 1848. II. törvénye­ikk 3. és 4. §§-aiban megállapított és a következő §§-okban részletesebben meghatározott kellékekkel bírnak.» A választói jogosultság első előfeltétele tehát a törvény értelmében az, hogy választók csak az ország polgárai lehetnek. És Budapest fővárosának választói laj­stromaiban száz számra szerepelnek külföl­diek, olyanok, akik nem lehetnének választók, mert­ az országnak nem polgárai. Alább bemutatjuk az I., IV. és VIII. kerület választói névjegyzékéből azok nevét, akik kül­földiek s akik ezért jogtalanul kerültek a fő­város választói közé. 208 ily nevet mutatunk be, a választások tisztaságának nagyobb dicsőségére. Éppen most egy éve, hogy választott az ország és leszavaztak jogtalanul az alább fel­sorolt egyének is. Kikre? Természetesen a Szapáry-kormányra. Hiszen ők nem magyar polgárok, íme a névsor: Az I. kerületben: Bachmann János (Svájcz), Braunausz József (osztrák), Cihái József (cseh), Chalupke Sándor (morva), Die­­mer János (osztrák), Divald József (osztrák), Don­­hauser József (osztrák, badeni), Esler Gottfried (hor­­váth), Emmer Tamás (cseh, szeravitzi), Frisch József (cseh, liechstenstadti), Galmayer Ágoston (osztrák, falkenbergi járás) Gueratto Gyula (gács), Gulich János (Friedberg), Hartl Károly (mor­va), Havas Ferencz (cseh), Hladik Ede (cseh), Hlavacsek János (cseh), Königschmidt József (cseh), Hübner Ferencz (osztrák, bécsi), Jagemann Károly (osztrák, bécsi), Jelinek Adolf (morva, eisengrubi), Jerzsabek János (cseh, kutscherai), Jerzsabek Venczel (cseh, zafoni), Iranelli Lajos (osztrák, petúniai), Kandi Simon (osztrák, bécsi), Kapun József (osztrák, radis­­laviai), Kasche János (osztrák, bécsi), Kautsch Károly (osztrák), Knöze Győző (osztrák), Kun Benedek (osztrák, gráczi), Koch Ede (osztrák, kremsiczi), Lakkenbac­her Károly (osztrák, bécsi), Meixner Rezső (osztrák, bécsi), Naef Ferencz (Svájcz, alstetteni), Nayden Ferencz (horvát), Oberhammer József (osztrák, linczi), Pallanek Ferencz (cseh, pilgrami), Pfeiffer Ferencz (cseh, prágai), Pflamnitzer Jakab (osztrák, wolkens­­dorfi), Randé János (Kladrau), Rausz József (cseh, prágai), Rajmund Ottó (osztrák, bécsi), Ruscher Fe­rencz (cseh), Sachinis C. D. (török, maczedóniai), Schindler Tódor (morva), Schönra Aurél (horvát, zágrábi), Schubert Antal (cseh), Schuller Lipót (Morva), Stieberth Lothár (osztrák, bécsi), Sturm Gergely (cseh), Szvoboda Ferencz (osztrák, bécsi), Tauszig Szigfried(cseh), Thein Samu (morva, nikolsburgi), Tschák Ágoston (cseh), Urbanek Ferencz dr. (cseh), Walther Pius (cseh, loschitzi), Wawrineer Ignácz (cseh, bilini), Wegschneider Frigyes (osztrák, gráczi), Zafourek József (cseh, prágai), Zalusky Emil gróf (gács, zolkori), Zita József (cseh). A IV. kerületben: Altlechner Károly (osztrák, bécsi), Russim Ede (osztrák, bécsi), Badegruber József (osztrák, weid­­bachi), Becker Vilmos (mecklenburgi), Benedig Jó­zsef (osztrák, krainburgi), Bielik Venczel (cseh, draschitzi), Bihal Ferencz (morva),­ Biller Károly (bajor, müncheni), Bittrich József (morva­, römer­­stadti), Blaschek Konrád (cseh, schönlindeni), Gol­land Antal (franczia), Contin Adameszki Ala­jos (­osztrák, gráczi), Denk Ármin (osztrák, bécsi), Dillemann Jakab (német, darmstadti), Ditai Károly (cseh, prágai), Ditzl Viktor (cseh, prágai), Dont Já­nos (cseh, karlovitzi), Dunkel Norbert (osztrák, bécsi), Durand Jakab (franczia, echellesi), Gill­­ming Ferencz (horvát, eszéki), Gottschlig­ Jó­zsef (horvát, varasdi), Haselhahn Ferencz (német), Hoepfner Gyula (szász, annabergi), Hoepfner Hermann (szász, annabergi), Holl Albert (osztrák, bécsi), Jelanek Nándor (cseh), Kalchgruber Alajos (osztrák, bécsi), Krupka I­lement (Bukovina, czer­­novitzi), Kurasch Vendel (cseh, zbirovi), Labinger József (osztrák, klosterneuburgi), Las-Torres Gyula (horvát), Lavner Mór (gács), Leganovics Károly (gács, lembergi), Leyrer Ignácz (osztrák, engelsbergi), Leyrer Róbert (osztrák, engelsbergi), Loncsarics Jó­zsef (osztrák, gráczi), Lukmácz Ede (horvát, varasdi), Marschal Antal (bajor) Marschal József (franczia), Michig Antal (olasz udinei) Neuschil Alajos (morva­­brünni), Neruda Nándor (cseh, prágai) Nikola József (svájci, lokarnói), Néhely János (cseh), Noll Fri­gyes (német), Ohm Rezső Vilmos (cseh, prágai), Osztercsilik Bálint (morva), Pancsera Vilmos (osztrák bécsi), Pinszker Venczel (cseh) Popier Dénes (gács, lembergi), Rauscher György (osztrák, tricuti) Reichl Pál (oláh), Reichenstein Vilmos (horvát, eszéki), Reis­­ner Richárd József (osztrák, bécsi), Risztics Lázár (szerb, tirnovai), Schenk Ferencz (morva, mü­itscheini), Lehetty Béla (Svájcz, szt.-galleni), Schmalhoffer Pe­ren (cseh, prágai), Schmutzler Venczel (német), Schunda Ferencz (cseh), Schunda Venczel (cseh), Schwingsehacht Hermenegild (osztrák), Schwott András (osztrák, bécsi), Seewald Mátyás (osztrák, bécsi), Sid­­­ners Ede (osztrák), Sidwers Lipót (osztrák), Skriván Ferencz (morva), Sovinszky József (orosz, varsói), Spartak­ György (török, mac­edóniai), Staell Gyula (osz­trák, bécsi), Steinhiller György ifj. (német), Stei­­nhiller Jakab (bajor, Württemberg­), Stempfen La­jos (gács), Szidorovszky János (gács), Till Vincze (porosz), Tschidl Antal (cseh), Tuna Frigyes (morva), Turtl­raub Dávid (gács), Ulbrich Manó (cseh, hunsdorfi), Ulrich Keresztély (osztrák, bécsi), Vanoncsek Ferencz (cseh), Vogt Nándor (osztrák), Waldfogel Ignácz (horvát, form­asitzi), Weigl Simon (cseh, vos­­seki), Weinwurm Antal (osztrák, bécsi), Weiszbrod Adolf (gács, tarnopoli), Weiszhut Károly (cseh, Wödl Ferencz (osztrák, bécsi), Wurm Vilmos (cseh), Zorn János (osztrák, offterlingi). A VIII. kerületben Aigner Rajmund (osztrák), Amstlgruber György (osztrák), Benedikt János (osztrák, bécsi), Bergauer József (osztrák, bécsi), Bichu János (szász, drezdai), Bielfeld Márkus (gács, jassai), Bokelberg Ernő (né­met), Braunecker Armand báró (olasz), Braun­­ecker Lamoral báró dr. (olasz), Brückner Gyula (osztrák), Chalupa Ferencz (cseh), Chladek Ede (cseh), Czirin Pál (cseh), Sil­lener Jakab (morva), brünni), Dreisibner Károly (német), Dubovetz Gyula (gács, krakói), Dworzsák Márton (morva), Éderer József (morva), Fuchsberg Salamon (gács), Fuchsberg Salamon (gács), Gangusch János (osztrák, otten­­brunni), Girschik Ágost (cseh), Gregersen Miklós (nor­vég, modorni), Hanacsek József (osztrák, bécsi), Hauptmann Ferencz id. (morva), Hlavka János (morva), Hofer Ottó (báden), Hotovy József (morva), Hü­llenbrömer Vilmos, (német, buchreidi), Klika Fe­rencz, (cseh), Kucsera Richard (morva), Melann Fe­rencz, (cseh), Morpurgo Miksa, (cseh, prágai), Mrschtik Ferencz, (cseh), Pavelka Antal, (morva), Padovitz Rayrhond, (morva), Obersohn Sándor, (horváth, vu­­kovári), Pilát Pál, (cseh), Prikrit Lőrincz, (morva), Seerbovszky Szaniszló, (osztrák, ezernovitzi), Szlaha Venczel, (cseh, prágai), Tarján Antal, (cseh), Tarján Antal, (cseh), Wotruba Ferencz (cseh). Az ellenzék szervezetlenségén kívül nagyon sokat megmagyaráz ez a tény, hogy ily sok külföldi ember gyakorolhatott befolyást annak a parlamentnek az összealkotására, mely az or­szág ügyeit intézi. Látván e tényt, mely legalább­is hallatlan kényelmű­ség eredménye, kérdjük: Megenged­hető-e, hogy e külföldiek továbbra is megma­radjanak a szavazók lajstromában. Látván e tényt, a legkevesebb, amit követelni lehet az, hogy tessék revidiálni az 1893-ra szóló vá­­­asztói névjegyzékeket, mert a mostani lajstro­mok alapján választani képtelen, törvénytelen dolog volna. A jövőben pedig a fővárosi urak ügyelje­nek arra, a­mit a törvény követel tőlük. Samassa a politikai zűrzavarról. — Aktuális nyilatkozat. — Samassa érsek az egri tudós főpap, igen figyelemreméltó nyilatkozatot tett vasárnap po­litikai viszonyainkról, illetőleg az egyre növe­kedő politikai zűrzavarról. Már tettünk említést arról az ebédről, melyet vasárnap az egri érsek adott. Ez alkalommal az ér­sek ebéd fölött első sorban Szlávy koronaőr egész­ségére emelt poharat, majd felköszönte Jókait, kit a magyar irodalom királyának nevezett. Végre újabb felszólalásában foglalkozván a je­lenlegi aktuális érdekek kérdéseivel, többi közt azt mondá, hogy alig van az országban valaki, aki helyzetünket figyelemmel vizsgálván, azt kielégítő­nek találhatná. Hisz körülöttünk a zűrzavar nö­vekedőben van, az eszmékben szembeötlően. Nincs egy általános, erős meggyőződés, mely a szellemeket összekapcsolná. Hogy erre példát találjunk, nem kell sem időben, sem térben messzire mennünk. De valamint a szellemekben, úgy a külső anyagi tényekben is nyilvánul a zűrzavar. A hatalom elgyengültségének, az egyéni akarat elbizakodottsá­gának és végtelen követelődzésének esetei nem álla­nak elszigetelten. Ez pedig nem mondható az alkot­mányos társadalom rendes állapotának, mert a fő­­hatalomnak lényegénél fogva szükséges a tekintély s a tevékenység eleme, hogy kormányozzon, hogy meg­adja a szabályt a mozgással együtt s egyúttal az egységet s összhangot hozza létre s föntartsa. És ma ez látszik veszélyben forogni, még­pedig annál na­­g­yobb veszélyben, m­enn­él tovább tartanak a jelen állapotok. Beszédének további folyamán azon nézetének adott kifejezést, hogy ma már nem elég abstrakt alapigazságokat, a priori bizonyos schemákat felállí­tani; nem elég kinyilatkoztatásokat, általános gyógy­szerek, mindenható abszolút szabályelvek és szóla­mok iránt a hitet felkelteni, melyek annál paposabbak, minél kevésbé szabatosak s világosan meg nem mondják, mit kelljen tenni s hová az egyéni s összes tevékenysé­get irányítani a tapasztalatlanság kapkodásainak és az önzés c­selszövényeinek közepette. Nem tépelődésre, habozásra s tapsokra sem, de gyors elhatározásra s erőmegfeszitésre van ma szükség. Hódolat az igaz­

Next