Magyar Hirlap, 1893. március (3. évfolyam, 60-87. szám)
1893-03-01 / 60. szám
2 MAGYAR HÍRLAP egyáltalában nem beszélt senki. Azt pedig nem sejthette e kerek világon senki, hogy Tisza Kálmán, kinek egyházpolitikai legnagyobb vakmerősége hatalmának tetőpontján, a zsidó házasságról szóló javaslatnak a törvényhozás elé való terjesztéséig és annak visszavonásáig terjedt, legyen annak a tábornak megalkuvást nem ismerő vezére, mely a kötelező polgári házasságnak azonnali behozatalát Magyarország jövő fejlődésének egyetlen feltételeként tekinti. Szapáry gróf megbukott és reá alig pár hétre a forrongó szabadelvű párt megnyugtatása a miniszterelnök úr által úgy eszközöltetett, miként a kormánynak egyházpolitikai programmja fölött a konkrét javaslatok benyújtásáig a vita és állásfoglalás a pártban elhalasztott. Kilépett ugyan ez okból három tagja a szabadelvű pártnak, de ki tudja, hogy hányra rúg azok száma, kik türelemmel várnak a konkrét javaslatokra. Ez a tájékozás, mit a szabdelvű pártról szerzett magának és nyújtott az országnak. Az ellenzékek határozott elvi álláspontjukat körülírták, várták a kormány előterjesztését és nézik az ő sikeres taktikáját. A főrendek megadták még a múlt nyáron a tájékozást a jövő maguktartása iránt, ehhez aligha kell kommentár. Az alsó papság már teljesen tájékozta a kormányt is, az országot is arról, miként vélekedik a czélba vett egyházpolitikai reformokról. A püspöki kar most tanácskozik, tanácskozásaink rezultátuma a nyílt hadüzenet lesz — e felett ma már nincsen kétség. A nemzetiségek sorompóba lépnek a kormány egyházpolitikája ellen, mert itt remélik, hogy az államot, a nemzetet meghasonlásba hozhatják és egy kimaradhatatlan kudarcz elé vihetik. A magyar protestáns felekezetek és törvényhatóságok a szabadelvű egyházpolitika mellett foglalnak állást, de aggodalommal látják, hogy a békés megoldás mindinkább halványuló reménye helyett a felekezeti és faji harcz kellő közepébe lesznek maholnap belesodorva,hoz kötve. A szomszéd bokorban meg kaczag, lelkéből kaczag, János bá’. — Látod, látod, kis gazdám, nem való vagy te pásztornak! A pásztor szeme, még ha alszik is, rajta legyen a nyáron. — Hát az, hogy lehet János bá' ? — Úgy, hogy a pásztor csak az egyik szemét hunyja be, a másik nyitva mindég, így alszik a nyul is, kis gazdám. . . . Hej János bá’, öreg ember lehet azóta kend. Talán a föld alatt is van már. De lássa, én itt sem feledtem el kendet. Itt, ahogy járok a sok gála úri nép közt, aki mind sütkérezik most a verőfényes, tavaszi napon, kendre gondolok, a kend furfangjára.. . Visszasir a szivem a rétre, az erdőbe. Erdei növevény vagyok, mely nem tud mély gyökeret verni az aszfalt közelében. Hiába ezer gond, ezer élv, ezer féle öröme, buja, baja a nagyvárosnak, ahogy egy pillanatra magamban lehetek, s nincs lelkemnek foglalatossága, szárnyat ölt és repül hazafelé. Tudom, hogy kend is kinevetne, ha él még (ugyan él-e még?) hogy engem egy pár szál gyecsé virág kiforgat a valóságomból. Mennyi van odahaza, ugye? Fehér a bokrok alja. Marékkal szedte kend is én is. Este, mikor a faluba vissza eregélt a nyáj, s mi meg mendegéltünk szép csöndesen utána, köröskörül tele volt a kalapunk. Olyan volt mint egy kopasz fekete hegy, melynek az alján még nem olvadt el a hó. S amig végig mentünk a falun, minden kapuban megállitott egy lány: ó, adjanak egy kicsi gyecsét! Adtunk, hogy ne adtunk volna. Máskülönben nem először esett meg raj A kormány egyházpolitikájának támogatására éppen oly kevéssé tudott megnyerni egy katholikus püspököt, amint nem támogatja azt még csak egy katholikus káplán is és mégis hiszi, mégis reméli a kulturharcz elkerülésével, nagyobb rázkódtatások bekövetkezkezése nélkül egyházpolitikai programmját intakte keresztülvinni. Ez és az előző kormány is egyezkedett, tárgyalt éveken át a püspökökkel, e tárgyalások folyamán még azokat is elvesztette bátortalan és kapkodó politikájával, kik feléje hajlottak ,és kik akadályokat a kormány törekvései elé gördíteni nem akartak. Az alsó papságot éppen akkor, amidőn egyházi politikájának prozelitákat kell vala szerezni, a szerencsétlen elkeresztelési rendeletnek gyerekes és boszantó forszírozásával, teljesen elidegenítette és fölingerelte. És amikor mindezekkel elkészült, akkor egyházpolitikájának közeli diadalát hirdeti. Ilyen taktikát nem azok követnek, kik a hadjáratot megnyerni hiszik és akarják, hanem azok, kiknek az elveszett hadjárat politikájuk érvényesülésére szükséges. A kulturharcz izgalmaiban talán elfeledi a nemzet állami és nemzeti törekvéseit, a felekezeti és a faji gyűlölet lángjától emésztve elhamvadnak a szabadságnak és a szabadelvűségnek eddig híven őrzött eszméi. Kellenek és meg is valósulnak az egyházpolitikai reformok, nem a kulturharcz által, hanem annak elkerülésével, mégpedig akkor, amidőn azoknak megvalósítása arra illetékes kezekbe jut. Megvalósulnak a reformok akkor, ha nem a párttaktika silány eszközeiképpen használtatnak, hanem az állam komoly feladatának fognak tekintetni. Mi annak tekintjük. Horváth Gyula, Budapest, február 28. A ház munkaideje. Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke, holnap délelőtti fél 10 órára ismét összehívta a pártok egyes tagjait, hogy__ujból__megbeszéljék a képviselőház tam, hogy megszállt ez a vágyakodás s vissza kerget haza felé. Visz, kerget, pedig tudom, hogy semmi sincs úgy már, amint én innét megrajzolom, kiszínezem. Ellophatná kend a báránykát, tréfából, valójában, János bátya, aligha megsiratnám. Egyszer kimennék az erdőbe s tele szedném a kalapomat gvócséval, de másnap már nem mennék vissza. A csűr agyába fölnéznék, de nem másznék föl. Alhatnának tőlem békén a verebek. A Macskás-patakon sem gázolnék keresztül. A valóság ez: betoppannék abba a vén házba, össze-vissza ölelgetném, csókolgatnám az öregeket, ők engem. Össze-vissza kérdezősködnénk egymás sorsáról. Ők sokat panaszkodnának a rossz termés miatt, én meg eldicsekednék azzal, hogy nincs szebb élet a nagyvárosi életnél. Közben elé raknák az asztalra, ami csak kedves ételem volt valaha. Én meg csak úgy turkálnék bennük. Aztán sietnék vissza, vissza. — Oh, ne siess, maradj még! — De a családom . . . Várnak ... a sok munka . . . ezer baj . . . — Hát csak ott is van baj. — Egy kevés . . . van ott is egy kevés. S mintha látnám a pohárszéken, egy pohárban ott fehérükt a gyecsét . . . — Rég hozták már ezt a gyócsét? — Nem, édes fiam, éppen ma. Az öreg János hozta, emlékszel rá? . . . . . . Szakasztott olyan ez is, mint a váczi utcza sarkán, vén anyókák kosarában. Fehér, mint a gyolcs, ha úgy tetszik, mint a hó, de nincs illata. 1893. márczius 1. ülések meghosszabbítását. A holnapi tanácskozás eredménye valószínűleg az lesz, hogy az üléseket már a földmivelésügyi költségvetés után délelőtti 10-től 3 óráig fogják tartani. Új miniszteri tanácsos. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Enyedi Lukács miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott pénzügyminiszteri osztálytanácsost, számfeletti minőségben valóságos miniszteri tanácsossá kinevezte. Kelt Bécsben, 1893. évi február hó 22-én FERENCZ JÓZSEF, s. k. Wekerle Sándor, s. k. Enyedi Lukács ezt az előléptetést a valuta-rendezés körül kifejtett munkálkodásával szerezte meg. Miniszteri tanácsos ügykörét látta el előbb is s igy méltán megérdemelte, hogy czimzetes tanácsossága valóságossá legyen. A szerb kongresszus tizenegyes bizottsága ma ült össze, hogy ha lehet, megegyezést hozzon létre az egyházalkotmány ügyében. Az értekezletről Vucsetics Illés, az ellenzék vezére elmaradt, de azért hozzá fogtak a tárgyaláshoz s valószínűleg Maximovics közvetítő indítványát fogják elfogadni. Holnap a két párt vezérein külön-külön tanácskoznak s csütörtökön tart ismét ülést az egész bizottság. A csaczai kerületben ma tartotta programmbeszédét Lánczy Leó, a kerület kormánypárti jelöltje, aki Smialovszky Valér és Sipeky Sándor országgyűlési képviselők s Popper Ármin báró, a kerület volt országgyűlési képviselője kíséretében érkezett Csaczára. ORSZÁGGYŰLÉS A mai vihart könnyű volt megjósolni. A földmivelésügyi minisztert hídról és jobbról egyaránt megpártolgatták, megdédelgették a képviselők. — Micsoda egyetértés! — suttogta boldog elérzékenyüléssel egy fuzióhitű Bobula. Micsoda megegyezése minden pártnak! — Valaki mégis ki fog kapni! — jósolta az öreg Madarász, — mert budgetvita enélkül nem mulhatik el. A honvédelemnél kikap Fejérváry, a közoktatásügynél Berzeviczy, az igazságügynél Polónyi, a belügynél Pulszky Guszti; hát a földügy sem végződhetik ölelkeződéssel. A fehérszakállú táltos jóslata bekövetkezett. Mikor immáron csak éppen az volt hátra, hogy Ivánka Oszkár Hegedűs Sándorral, Vajay István Miklós Gyulával, Bakó Emil Tisza Lajossal összecsókolózva szavazzák meg az igent a földmivelésügyi miniszter költségvetése fölött, egyszer csak föláll Wekerle Jupiter és egy nyaláb villámot odavet a baloldalra. Mennydörgés. Kénkőfüst. Elszörnyedés. Kun Miklós levegő után kapkod. Justh Gyula reszket a haragtól. Horváth Gyula visszavillámlik, de úgy, hogy Wekerle meghökken. Apponyi Albert pedig visszamennydörög, de olyan hatalmasan, hogy Wekerle-Jupiter egyszerre visszaváltozik Wekerle pénzügyminiszterré. Denikre a Madarász jóslata beteljesedett, csakhogy azzal a különbséggel, hogy nem Bethlen, hanem Kun Miklós, Justh Gyula,Visontai és Wekerle faggatják magukra a Deák-flastromot. Hanem, hogy ez az inczidens hogyan keletkezett, a képviselők alig tudják egymásnak megmagyarázni. Hiszen Wekerle nyájaskodással kezdte. Kaczérkodott a tőzsdével és kaczérkodott a baloldallal. A baloldalnak odavillantott egy szivárványfényű ígéretet. — A tőzsdével adót fizettetek. A tőzsdét pedig sietett megnyugtatni. —• De ezt a tőzsde ugyan nem érzi meg! S a fényes nesze-semmi tetszett a baloldalnak is, tetszett a tőzsdének is. Vajay István áldáskereszteket vetett Wekerle felé.