Magyar Hirlap, 1893. május (3. évfolyam, 119-148. szám)
1893-05-01 / 119. szám
a Az ünnepi szertartást maga a herczegprimás fgja végezni, kinek Hornig Károly báró veszprémi »s Steiner Fülöp székesfehérvári püspökök fognak segédj^ezni. nyájnasi ünnep« Az «Otthon« a tüzkárosultaknak. — Az «Otthon«-ba ma érkezett Bölcske nagyközség segély iránti kérvénye, mely megható szavakkal ecseteli a leirhatlan nyomort, amely a község tüz-károsult lakosságát lesújtotta; 143 lakóház, ennél több melléképület, tömérdek takarmány, élelmi szer, Sátor esett áldozatul a tűznek s a lakosságnak nagy része a szó szórós értelmében koldusbotra jutott. Ez már a negyedik község, mely a héten az Otthonhoz fordul segítségért, s ezért az irók által kezdeményezett jótékonysági mozgalom csaknem naponta növekszik jelentőségében, mert a társadalmi segély Égetően szükséges. A tombolajegyek elárusitását a főváros utczáin Sélley Sándor főkapitány a legkészségesebben megengedte s a mai napon már ezrével keltek a jegyek s élénk viszhangra talált ez az újítás, amelyet az «Otthon« ez alkalommal behozott, hogy minden egyes sorsjegyre esik nyeremény. Czettel és Deutsch czég 10,000 darab tombolajegyet nyomatott az Otthonnak. A tombolatárgyak gyűjtését a Veszprém megyei ifjúság köre nagy buzgalommal és sikerrel folytatja. Ma Futtáky Gyuláné három darab gyönyörű hímzést küldött be a tombolához. Az Iparcsarnok és városliget villamos világítását az ünnep négy estéjén Zipernovssky igazgató ajánlatára a világhírű Ganz-gyár csaknem egészen díjtalanul vállalta el. A filharmonikusok társulata egy régibb elvi határozata alapján díjtalanul hangversenyen nem működhetik közre. De ezúttal a jótékony czélra való tekintettel ezer forintnyi honoráriumát fölajánlja a tüzkárosultak javára. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő a napilapok szerkesztőségeit e hó 3-án szerdán d. u. 3 óra az «Otthoniba hívja meg értekezletre. # Nagy-Kanissa és Nagy-Szaláncz tüzkárosultjai részére mi, mint már jelentettük, a nálunk ■ összegyűlt adományokból nagyobb összeget küldöttünk el a nyomor enyhítésére. Ma mindkét helyről levelet kaptunk, melyben tudtunkra adják, hogy a pénzt megkapták és megköszönik a «Magyar Hirlap* olvasóinak szives áldozatkészségét. Nagy Kanizsáról a következő levelét kaptuk: Másolat: 4060/93. A «Magyar Hírlap» tekintetes kiadóhivatalának. (Budapest, József körut 47. sz.) Folyó évi április hó 27-én kelt becses értesítésével — a nagykanizsai tüzkárosultak segélyezésére, postautalványon küldött 500, azaz ötszáz forint átvételéről, midőn a hivatalos nyugtát ide mellékelve van szerencsénk tisztelettel megküldeni, egy alkalommal a gazdag adományért fogadják a tekintetes kiadóhivatal, úgy a «Magyar Hírlap» utjáni szives adakozók a segélyezett tűzkárosultak, úgy a városi tanács nevében is a leghálásabb köszönetét. A városi tanács Nagy- Kanizsán, 1893. évi ápril 29. Babochay polgármester s. k. E levélhez a következő nyugta volt csatolva: 212 *’893” napló sz. Hivatalos nyugta: 500 azaz ötszáz forintról, mely összeget a «Magyar Hírlap» tekintetes kiadóhivatala a tüzkárosultak részére a nevezett lapnál begyült összegből a nagykanizsai tüzkárosultak közt leendő kiosztása végett a mai nap a városi pénztárnál befizetett. Nagy-Kanizsán 1893. április hó 29-én (Nagy-Kanizsa városi pénztárnokának pecsétje) Weiss Henrik pénztárnok s. k. Nagy-Szaláncz tűzkárosultjai a következő levélben mondanak köszönetet: A Magyar Hírlap tekintetes kiadóhivatalának. Budapesten. A Magyar Hírlap szerkesztősége által a tűzkárosultak javára gyűjtött könyöradományokból a nagy-szalánczi tűzkárosultak javára 100, azaz egyszáz forintot a mai postával vettük s midőn annak vételét ezennel elismerjük, nem mulaszthatjuk el, hogy a tekintetes szerkesztőségnek s kiadóhivatalnak a tűzkárosultak érdekében kifejtett buzgalmukért hálás köszönetünket kifejezzük. Az ég áldása kisérje a az emberiség előhaladását czélzó nemes munkájukat. Nagy-Szaláncz, 1893. április 29. Varga István bíró s. k. (Nagy-Szaláncz község hivatalos pecsétje.) Sírányi Barna, a segélykiosztó bizottság pénztárkezelője s. k. ______ MAGYAR HÍRLAP Az uj gyalogsági egyenruha. — A tisztikarok indítványai. — Tudvalevő dolog, hogy a közös hadsereg legfelsőbb intézői komolyan foglalkoznak egy idő óta a gyalogsági uniformis reformálásával. Új színű és új kiállítású ruhadarabokkal akarják ellátni a hadsereg katonáit, mert úgy találták, hogy most az egyenruházat nem csak hogy nem szép, de nem is praktikus. A sokféle színű hajtóka megnehezíti a nagy tömegekben együtt álló csapatok felismerését, a szövetek színe pedig csaknem kivétel nélkül olyan, mely a lehető legjobb czélpontot nyújtja az ellenségnek. Milyen módon változtassanak az egyenruházaton, azt természetesen odafönn Bécsben körülbelül elintézték már és valószínűleg csak a forma kedvéért szólították fel az egyes csapatok tisztikarait, mondjanak véleményt az egyenruházat reformálásáról és fejtsék ki, mely változtatásokat tartanak szükségeseknek. A tisztikarok véleményt mondottak, indítványokat tettek, melyek ma már valamennyien König Gusztáv báró táborszernagy, gyalogsági főfelügyelő kezei között vannak, ki jelenleg Plődjében időzik, hogy a 44. gyalogezred felett szemlét tartson. A tisztikarok indítványai körülbelül megegyeznek egymással és megegyeznek nagyjában a hadügyminisztériumban megállapított reformtervekkel is. Amiben eltérnek, azt nem is fogják teljesíteni. A tisztek egy része azt kívánja, hogy az összes gyalogos katonáknak olyan kalapot adjanak, mint amilyen most a vadászoknak van; mások azt szeretnék, ha a porosz gyalogság mintájára sisakkal látnák el a mi gyalogságunkat is. Csak csákót nem kért senki sem és mégis ez fog megmaradni, amit az is bizonyít, hogy a hadügyminisztérium újabban nagyobb mennyiségű csákót készíttet. A kabátot általában kékesszürke színü posztóból kivonják a tisztek, két sor gombbal, zöld vagy vörös hajtókával. Az ezredeket a gombokra írt számaikról lehetne megismerni. A nadrág közönséges szolgálatra és szolgálaton kívül feketéé szürke posztóból készüljön vékony vörös zsinórral. Éppen olyan, mint most a tüzérségnél és a lovasságnál a szalonnadrág. A dísznadrágot olyan szürke szövetből készítenék, mint amilyenből a kabát készül és széles vörös vagy zöld sávval (iampasszal) látnák el. Általános az a kívánság, hogy vegyék el a tisztektől a zubbonyt és adjanak helyette olyan kabátot, mint amilyen például a porosz hadsereg tisztjeinél az «Interims-Rock.» A teljes díszöltözet (gála), fekete vagy sötétkék kabát, vállrojttal, sötét nadrág sampasszal, elmarad. íme, ezek a tisztikarok indítványai, melyeket König báró a saját indítványával együtt legközelebb a hadügyminisztérium elé terjeszt. Napirend: május 1. Naptár: Hétfő, május 1. — Róm. kath.: Fülöp és Jakab. — Prot.: Fülöp. — Görög-orosz (április 18.) Pamucz, — Zsidó: (13. Ijar) — Nap kél: 4 óra 47 p. — Nyugszik: 7 óra 8 perczkor. — Hold kél: 8 óra 10 p. este. — Nyugszik: 4 óra 39 p. éjjel. A főváros pénzügyi és gazdasági bizottságnak ülése délelőtt 10 órakor a régi városházán. A főváros magdaépitési bizottságának ülése délután 5 órakor az uj városházán. A szabad kcserrn> előkészítő bizottságának ülése az V. ker. főgimnáziumban esti 6 órakor. Munkások mulatsága délután 3 órakor a külső váczi úti Nussdorf-féle parkban. Délelőtt különféle munkásgyülések. Nemzeti museum: természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 9-től d. u. 1-ig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépődíj mellett. Május elsejével új előfizetést nyitunk a MAGYAR HIRLAP-ra a lap homlokán olvasható feltételek mellett. A külön novella-füzetet— Ambrus Zoltán, Tóth Béla és Intsek Anna műveivel — valamint a Bródy Sándor egész elbeszélését ingyen és bérmentve küldjük meg minden új, május elsejével belépő előfizetőnknek. Régi előfizetőinket kéri a kiadóhivatal, hogy a megújítás iránt idejében intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap küldését beszüntetni legyen kénytelen. 1893. május 1. ÚJDONSÁGOK, — József főherczeg Pozsonyban. József főherczeg :— mint levelezőnk táviratozza — május 23-án Pozsonyba érkezik, hogy az ottani honvédcsapatokat megvizsgálja és hogy fiát, József Ágost főherczeget meglátogassa. A pozsonyiak nagy ünnepségekkel akarják fogadni a népszerű főherczeget. — Jókai jubileuma. A terézvárosi polgári kör mai gyűlése egyhangúlag elfogadta Ráth Péter elnöknek azt az indítványát, hogy Jókait a kör dísztagjává válasszák meg. A gyűlés elhatározta, hogy a dísztagsági oklevelet küldöttségileg adja át a jubilánsnak. Wekerle é újságírók, a hírlapírók nyugdíjintézetének hűsége vasárnap adta át a miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor dr. miniszterelnöknek, az intézett első tiszteletbeli tagjának, a megválasztatásáról szóló díszokmányt. A küldöttség, melyet Fáik Miksa országgyűlési képviselő, a «Pester Lloyd» szerkesztője vezetett, a következő tagokból állott: Beksics Gusztáv, Deutsch Antal, Fáy Béla, Faik Zsigmond lovag, Fuchs Lajos, Gttjaul Ödön, Gelléri Mór, Heltai Jenő, Jókai Mór, Kálnoki Henrik, Kenedi Géza, Molnár Antal, Siposs Ignácz, Szatmári Mór, Veigelsberg Leo. A terembe léptekor lelkes éljenzéssel fogadott miniszterelnököt Fáik Miksa üdvözölte, átadván neki a díszoklevelet. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök erre a következőleg válaszolt: * Tisztelt uraim! A hírlapirodalomnak igen fontos szerepe van a mai közéletben, mert az a közvéleménynek nemcsak hivatott kifejezője, irányítója, hanem képviselője is. Különösen fontos ez a szerep alkotmányos országokban, mert ott az alkotmányos életnek egy kiegészítő részét, egy nélkülözhetetlen egészét képezi. Még fontosabb ez a szerep a mi viszonyaink közt, ahol a hírlapirodalom még nemzeti érdekeinknek megvédésére képviseletére és fejlesztésére is hivatva van. Ezért, mint a közpályán működő férfiú, a hírlapirodalom ezen fontossága iránti tiszteletemet, annak képviselői iránti meleg érdeklődésemet kívántam csak kifejezni mindannyiszor, valahányszor a hírlapírók nyugdíjintézetének szolgálhattam. (Lelkes éljenzés.) Abban a kiváló és rám nézve feledhetetlen megtiszteltetésben, melyben önök ma részesítenek, nemcsak teljes jutalmát látom ebbeli törekvésemnek, hanem engedjék meg, hogy abban egy oly kapocsnak kiindulási pontját is lássam, amely engem szorosabban fűz önökhöz és azt teszi feladatommá, hogy ne csak mint a közpályán működő férfiú, hanem mint magánember is teljes erőmből igyekezzem elősegíteni azon intézetnek érdekeit, mely a hírlapirodalom képviselőinek ellátásáról van hivatva szükség idején gondoskodni. Engedjék meg azért, t. uraim, hogy midőn forró köszönetet mondok ezen igazán páratlan szép megtiszteltetésért, amelyben engem részesítenek, azon kéréssel fejezem be önökhöz intézett szavaimat, hogy ne puszta formalitásnak tekintsék ezt a kitüntetést, ne csak tiszteletbeli tagnak tekintsenek, hanem olyannak, aki valóban önökhöz tartozik. Legyenek meggyőződve, hogy mindenképen arra fogok törekedni, hogy érdekeiket minden irányban előmozdítsam. (Lelkes éljenzés.) — Munkácsy Honfoglalás képéről a Temps új képzőművészeti kritikusa Ary Renan (a nagy Renan fia) ki az öreg Paul Mantz helyét foglalta el, a következőket írja: M. de Munkácsy a magyar tartománygyülés (Diéte) palotája számára leképezte az első nemzeti dinasztia alapítóját. A legyőzött népek hódolatát fogadó Árpád dicsőségének delelőjén van. Az országot hódítani akaró magyar fejedelem döntő győzelmet aratott. Táborában, sátra előtt, a leendő mágnások és a diadalban részes hét törzsfő között, ázsiai fegyverzetében mereven nézi az előtte hajlongó házakat. A legyőzőitek lovának patái elé rakják a szimbolikus hódolatot, a megadásnak a szittyáknál szokásos jeleit: egy kevéskét a földből, melynek ezentúl Magyarország lesz a neve. Dunavizet és az ország gazdagságára valló kalászokat; üdvözlik a hóditót annak rendje és módja szerint, beszédet intézvén az uj uralkodóhoz. Ebben a nagy sokaságban nincsenek délczeg, kevély népek, csak bőrbe és gereznákba öltözött szegény emberek. Zalán és Memmorut, a szláv fejedelmek, kiknek Árpád megtörte hatalmát, igen egyszerű alakok. Fölöttébb czifrátlan a jelenet kerete is: a Kárpátok alja, ahol a végtelen rónaság kezdődik. .. de Munkácsy tehát lelkiismeretesen ragaszkodott a történeti igazsághoz és mielőtt honfitársai akklamálnák nemzeti epopoeiájuk e szép töredékét köszönetet kell mondanunk a festőnek, hogy először nálunk állította ki. Kívánatos az is, hogy ez legyen első fejezete Magyarország történetének, melyet illusztris vendégünk Parisban fest meg; e történet di-