Magyar Hirlap, 1893. október (3. évfolyam, 271-301. szám)
1893-10-01 / 271. szám
a Taaffe politikája győzött-e ? A rebellis cseh csirkéket akarták ellensúlyozni és megszégyeníteni. Avagy Wekerle miniszterelnök erélye győzött Neki menvén a viadalnak ezzel a pevissel: — (Főherczegek) gyomrában él a nemzet. * A miniszterelnök győzött. A magyar poulard ott van az udvar asztalán. És az udvar asztalán van az ő egyházpolitikája. Rezignáczióval várja, hogy egyenek belőle . . . Izlik-e? Jó isten, izlik-e? Mert ha nem? Vége az egész Kappan-politikának! Budapest, szeptember 30. Biharmegye uj főispánja. Biharmegye főispáni állását ma betöltötték. Beöthy László országgyűlési képviselő lett a főispán és a kormány választása ez esetben szerencsésnek mondható. Mindenfelé örömmel veszik tudomásul, hogy Beöthy lett az uj főispán. Eddig is erélyes és kötelességtudó embernek mutatta magát s igy méltán lehet nagy eményeket fűzni főispáni működéséhez is. A kineezésről szóló királyi kézirat a következő: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Dőry József báró Bihar vármegye és Nagyvárad város főispánját ezen állásától, hű és teljes buzgósággal teljesített szolgálata elismerésével saját kérelmére felmentem s az ekként megüresedő főispáni állásra Beöthy László országgyűlési képviselőt nevezem ki. Kert Bécsben, 1893. évi szeptember hó 23-án. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Hieronymi Károly, s. k. Beöthy László eddig Biharmegye, Élesd kerületének képviselője 1860 jun. 4-én Henczidán, Biharmegyében született. Középiskoláit s jogi tanulmányait részint Nagyváradon, részint Pozsonyban végezte. A jogtudori oklevelet a budapesti egyetemen szerezte meg ; ezután két évre külföldi tanulmányútra ment. 1885-ben hazatérve, mint aljegyző Biharmegye szolgálatába lépett, honnan 1890. májusban az élesdi választókerület országgyűlési képviselővé választotta meg. 1892-ben pedig ugyanott újra megválasztották. A mentelmi és véderő-bizottság tagja volt. — Nagyváradról táviratozza levelezőnk, hogy a belügyminiszter ma értesítette a hatóságokat Dőry főispán lemondásának elfogadásáról és egyúttal tud- MAGYAR HÍRLAP 1893. október 1 del, hogy egy osztrák vagy magyar kikötőben egyszerre csak három külföldi hadihajó horgonyozhat s az összes partok mentén együttesen csak 6 hadihajó. A «Pol. Kor.» szerint ez az intézkedés nincs semmi összefüggésben a touloni entrevuevel s csak rendészeti jelentősége van. A képviselőház könyvtári bizottsága Bánffy Dezső bv. elnöklete alatt ma ülést tartott. A folyó ügyeken kívül a bizottság elhatározta, hogy 48 előtti országgyűlések iromány-gyűjteményéhez lemásoltatja az országgyűlések színhelyének, a pozsonyi országgyűlési palotának alaprajzát és tanácsterem beosztását, melyeket a könyvtárnok kölcsönképen beszerzett és bemutatott. Megejtette ezek után a bizottság az alkönyvtári állásra 20 pályázó közül a jelölést. Három jelöltet terjesztettek az elnök elé, kinek kinevezési joga van. A jelöltek Farkasa Róbert, a földtani intézet volt könyvtárosa, Chjaluy Farkas, a kolozsvári egyetem könyvtárlisztje és Sugár Emil a budapesti egyetem könyvtárának alkalmazottja. A párbajról. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. Irta: György Endre. Van egy szellemes olasz dráma, amelynek közvéleménye a lehető legképtelenebb gyorsasággal változtatgatja álláspontját a párbaj kérdésében. Egész kórusban dicséri a párbajt, míg az divatban van, szidja a hőst, mikor elég bátor a kihívást visszautasítani és szintoly egyhangúlag kárhoztatja aztán a párbajt, amelyre reákényszerítette hősét. Azt hiszem, ez az igazságos képe annak, amit a párbajról gondol, tesz és érez a közvélemény. A leggyorsabb ütemekben tapsol és ítél. Ahogy Macaulay mondja Byron életrajzában az angol társadalomról, hogy az ritka türelemmel tűri a legabszurdabb bűnöket évek hosszú során, míg utoljára aztán kegyetlen boszút áll egy útjába tévedett jámbor filiszteus tévedésén, azt szétzúzza, megőrli, darabokra szakgatja: épp úgy vagyunk a párbajjal is. Egy-egy megrázó tragédia után felhangzik a kórus, hogy meg kell szüntetni a párbajt. Léda Ernők okos könyveket írnak róla; polgári és nem polgári kaszinók ékes határozatokat fogadnak el; annak utána esetleg betemetik az ügyet egy pár parlamenti fényes beszéddel, sőt az egyházi szószék is beáll hivatásszerűleg a tüntetők közé, egyszerűen gyilkosságnak titulálva azt a tényt, melyet csak az esetleg tett emberöléssé, épp úgy lehetett volna belőle hősi halálmegvetés és más efféle jeles tulajdonság. Hiába, ennek a dolognak is megvan a fiaga komikuma. Emlékezünk arra a franczia titkra adta Beöthy Lászlónak főispánná való kinevezését. Dőrytől, ki húsz évig volt a megye főispánja, ma délután búcsúzott el a tisztikar. Az uj főispán kinevezését nagy megelégedéssel fogadják a megyében és már eddig is sokan táviratilag üdvözölték Beöthyt. A beiktatás október hónapban lesz. Az új főispán apja, Beöthy alispán, ki most három hónapi szabadságon van, deczemberben lemond állásáról. Az élesdi kerületben már megindult a mozgalom az alispáni állás betöltése iránt. A jelölt Telegdy József birtokos. Az országgyűlési szabadelvű párt holnap, vasárnap, esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgyai: a) A Tiszaszabályozás és a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezésére vonatkozó törvényjavaslat, b) Az újonnan szervezett 21 tagú földmivelésügyi és egyéb bizottságokba a párt részéről választandó tagok kijelölése Wercerle Bécsben. A miniszterelnök ma este egy napos tartózkodásra Bécsbe utazott. Ez az út összefüggésben áll egyfelől a kormány felelősségre vonását poticzionáló kérvénnyel, másfelől pedig a miniszterelnöknek a Házban ma tett nyilatkozatával, mely épp oly általános és mindenfélekép magyarázható, mint akárcsak a kőszegi királyi nyilatkozat. A honvédért, és a tüzérség. A Keim Ztt. a kőszegi gyakorlatokról írván, azt is állította, hogy a honvéd seregnél használt magyar vezényszó a honvédséghez beosztott tüzérséggel való érintkezés alkalmával súrlódásokra szolgáltatott volna okot, amelyek háború esetén nagy veszedelemmel járhatnának. Ezzel szemben egy félhivatalos per longum et latum, számos katonai műszó fogyasztásával kapcsolatban fejtegeti, hogy a honvédség és a hozzá beosztott közös hadseregbeli tüzérség nagyon jól operálhatnak egymás mellett a két vezérnyelv daczára. Azt hinné az ember, mily hazafias ez a kőnyomatos, mily vitézül szembeszáll a német újságnak a hírével a honvédség magyar vezénynyelve érdekében. Azonban kissé közelebbről megnézve a dolgot, azonnal kilátszik a lóláb. Hiszen évek óta hangoztatja az ellenzék is azt, amit a Köln. Zlg. most ne hangoztatja pedig azzal a természetes koronóriummal, hogy a honvédséget föl kell szerelni tüzérséggel. A német lap fejtegetései most teljes világításba helyezik e követelésnek stratégiai szempontból való jogosultságát is — azért kell a félhivatalosnak azzal oly vitézül szembeszállnnia. Hadihajók kikötőinkben. Legújabban egy szabályrendelet alkottatott, mely Olaszország, Hollandia és más államok mintájára elrendzésülte, amely kerek egyszáz lapon fényesen demonstrálja, hogy mekkora bűn, ostobaság és tévedés a párbajmánia; utoljára is kijelenti, hogy mindazoknak, akik az elmondottakból a szerző gyávaságára akarnak következtetést vonni, a szerző a legnagyobb készséggel ad elégtételt. Segédei X. és Y. Lakása N. N. I. Napóleonnak volt egy nagyon bölcs válasza azoknak a tudósoknak, akik a halálbüntetés eltörlése mellett szónokoltak előtte, lendületesen kifejtvén, hogy a halálbüntetés gyilkosság, emberölés, amelyről az államnak le kellene mondania. «Que messieurs les assasins le commencent» (hát kezdjék meg ezt a lemondást a gyilkos urak!») — válaszolta bölcs császár. Nagyon távol áll tőlem, hogy mentegessem a párbaj ferde szokását. Túlélt, elavult, abszurd intézmény lesz az, és — talán ez a legfőbb — igaztalan, akár csak a középkori boszorkányper, vagy lovagtorna, míg a magyar büntetőjog őskorában ismert judicium seni caudentis et aquae bullientis, legalább birt valami morális háttérrel az isteni csodatevő, elemben, amely a forró víznek és az izzó vasnak elvette vagy elvehette volna égető hatását, addig a párbajban meg ez sincs meg. Régebben, és részben ma is döntött az ügyesség: ma nagy részben a véletlen. De hát ha gyilkosnak mondjuk a párbajozót s el akarjuk tiltani azt, hogy valaki párbajban gyilkolja meg embertársát, miért nem megyünk a nagy Napóleon reczipéje szerint egy lépéssel tovább s miért nem tiltjuk el azokat a gyilkosokat, akik a becsületet, a férfi legbela. ’el ült ma be a széke. ‘e, hogy az ország ma '*gyára után, melyetesen produkált, a esett neki a pihenés. És egy száraz üléssel a házba mindenki. Még Károlyi Gábor is, a iga kaucsuk-botja és a ballába valóság Attikai barometrum. Ha sántikálva jelenik a vihar elmaradhatatlan. Polónyi alattomosan mosolygott. Alig egy percz múlva föláll és a napirendhez kér szót, miközben ravaszul pillant Wekerle felé. Wekerle nyugtalanul néz rá. És Polónyi csakugyan a miniszterelnök nyugalmát robbantotta szét egy kérdéssel, amelyet tüzes kartács gyanánt vetett a kormány elé. A házban meghallatszott volna a légyzúgás, ha a buzgalmas elnök a nyáron el nem fogdostatta volna a ház összes legyeit. Wekerle izgatottsága a Polónyi beszéde alatt szembetűnő volt. A homlokát ránczolva, kezeit olykor tölcsér gyanánt idegesen a füleihez téve, hallgatott. Mintha bizony azt a harsogást nehéz lett volna megérteni. Mikor, aztán a felelésre került a sor; erölcsesebb kincsét, gyilkolják, öldöslik. A kik mérges ajkkal, gúnyos szóval, kárörvendő suttogással, ravaszos édeskedéssel gázolnak ebben a kincsben, a melyhez hozzányulniok sem volna szabad. Hát azért, mert nem lehet. A köz- és magánpálya egyaránt «vogelfrei.» Messze van nagyon attól, hogy megvédettnek lehessen tartani. A német szocziálpolitikusok az állam teendőjéül a Production von Sicherheitot jelölték ki. Nos, hát ez a biztosság egyátalában nincs kitermelve az ember legkényesebb birtoka körül. Ezüst kanalunkat, óránkat stb. védi a tulajdon törvénye. Legbecsesebb kincseit lelkünknek csak embertársaink, a nagy társadalom homályos érzéke. Egy elejtett szó, egy félszeg mosoly, egy ravasz kacsintás dúlásig markol bele legféltettebb kincseinkbe, s mivel hogy érzékeny a hatás, melyet kodifikálni nem lehet, minden büntetőjogból kimaradt, Spártától Magyarországig, Lykurgustól Csemegiig. Nehezen is lesz rá jó idő, hogy paragrafusokba lehessen önteni. Már most az orvoslást csupán a társadalomban kell keresni. És míg ez a társadalom nem képes reá megadni az orvoslást, addig fenmarad a párbaj kuruzsolása. Angliában is nem azért ment le a napirendről, mert egyesek akarták, s lelkük teljes erejével működtek ellene, hanem azért, mert a társadalom éreztette hatalmát, hogy képes is, akar is igazságot szolgáltatni. Ha ez nem volna így, akkor bizony Gladstone ma is embereket vagdoshatna, nem sokat az izlandi reformokért, mint ahogy tette volt O’nennel. ■'GYŰLÉS k a Polónyinak! Az e, 'rtvált ha miniszterei. 'lég a bokrot