Magyar Hirlap, 1893. december (3. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-01 / 332. szám

2 A nagyszebeni Telegraful Roman vezér­­czikkében azt írja, hogy amit Horváth Gyula mon­dott, már rég tudják; jó lenne, ha azt, amit mondott, meg is lehetne valósítani és ez csak a ma­gyaroktól függ. De amíg erőszakkal akarunk magya­rosítani, amíg a sajtó képtelen vádakkal illeti a ro­mánokat, addig lehetetlen a béke. A románok nem vetnek gátat a béke elé és nem áll Horváth Gyula kijelentése, hogy ők kezdették a harczot. Szűnje­nek meg a sovinizmus támadásai, közeledjenek igazsággal, őszinteséggel a románokhoz, akkor lesz béke, egyetértés. A temesvári­­ Luminatorium azt kívánja, hogy Horváth Gyula román nemzeti párt programm­­járól és közegei előtt nyilatkozzék s nem Bukarest­ben. Mondja meg, hogy a programmban mi a rossz és kivihetetlen és itt kezdje meg működését a nem­zetiségi kérdés érdekében, nem pedig a külföldön. (Erre nincs több megjegyezni valónk, hogy alkotmá­nyos országban csak olyan programmok képezhetik eíik­álás tárgyát, melyeknek hívei az alkotmány ke­retei között mozognak és melynek tartalma az alkot­mány alapjaiba nem ütközik.) A «Correspondenzia Romana», a­melynek tegnap jelent meg az első száma Bukarestben Slavici szerkesztése alatt, Horváth Gyula nyilatkoza­taival foglalkozva, kételkedik a békítési szándék őszinteségében és azt kívánja, hogy a békítés érde­kében Nagyszebenben tegyék meg a magyarok az első lépéseket. Budapest, mtnemSics* 39. A polgári házasság. Félhivatalosan jelentik, hogy Szilágyi Dezső igazságügyi mi­niszter holnapután, szombaton terjeszti a kép­viselőház eleire a házassági jogról szóló javas­latot, mely 167 szakaszra terjed. Maga a meg­­okolás harmincz ívnél nagyobb terjedelmű. Mezőrendőrség. A képviselő­há­z földmi­­velési bizottsága ma folytatta a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A harmadik szakasztól a tizenkettedikig jutott el a bi­zottság és holnap délután 5 órakor fogja tanácsko­zását folytatni. _____ A dunaszerdaheli­i mandátum. A képviselőház állandó igazoló bizottsága a szokásos fenntartásokkal verifikálta Erdélyi Sándor duna­­szerdahelyi mandátumát. E megállapodásról Ragályi Lajos tesz majd jelentést a h­áznak. A nemzeti párt ma délután 5 órakor Horánszki Nándor elnöklete alatt értekezletet tar­tott. A nemzeti párt mai értekezletén tárgyalás alá került a pénzügyminisztérium költségvetése, melyet igen részletesen ismertetett Horánszky Nándor. A vitában részt vett Hódossy Imre, Bánó József, Beöthy Ákos, Zichy Jenő gróf, Veszter Imre és Issekutz Győző. MAGYAR HÍRLAP 1898 deczember 1. ORSZÁGGYŰLÉS Előre lehetett látni, hogy a honvédelmi költségvetés nem mulhatik el dörgés és csatá­rozás nélkül. A­z. eddigi ülések csöndesek, békések és unalmasok voltak. Kellett már egy kis levegő­­tisztilás. A vita lassan indult. Higgadt és békés természetű emberek beszéltek. S a hangulat olyan volt, hogy még a ha­tározati javaslatok megújítását is elengedte az ellenzék. Mindössze Horváth Gyula tiltakozott a jogfeladás ellen. De aztán Ugron Gábor elvetette az első bombát. Felkérte a minisztert, hogy ne akkor be­széljen, mikor már senki se válaszolhat neki. A miniszter idegesen vágott vissza, a­mire aztán Ugrón fölállott és olyan orkánt zúdított a miniszter fejére, hogy már-már azt vártuk, buzogányt rántanak elő­ a pad alól, és újmódin szólva: megokolják egymást. Hanem a miniszter válaszára zajos de­rültség lépett a nehéz perczek nyomába. A miniszter mulatságos naivitással és őszinteséggel járt keresztül-kasul minden logi­kán és minden politikán. »Nincs pénz............. Nem bánom. . . . Nem tudom.« Ezek voltak az argumentumai. » S néha-néha hozzátette: — Ez csak eléggé világos? Mit feleljenek rá? Nevették. — A manó vigyen el benneteket, —* mon­dotta aztán, mikor az ülést bezárták, — úgy is tudjátok miket kellett volna felelnem. A képviselőház ülése nov. 30-án. Elnök: Bánffy Dezső ,báró és Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Hieronymi Károly, Bethlen András gr., Jozipovich Imre, Fehérváry Géza dr. A vita megkezdése előtt a honvédelmi minisz­ter beterjesztette a lapunk más helyén ismertetett törvényjavaslatokat. A napirend szerint első­sorban harmadik ol­vasásban is elfogadták a kúriai és táblai bírák­ szá­mának szaporításáról szóló törvényjavaslatot, melyet most már hozzájárulás végett a főrendeknek külde­nek meg. A honvédelm­i költségvetés: Tóth Aladár a már évek óta sürgetett mű­szaki csapatokról újította meg az ellenzék azon kí­vánságát, hogy a magyar csapatokból jelölje ki a műszaki tiszteket. Ezenkívül szeretné, ha a honvé­delmi miniszter jövőre a honvédségnek is adna zenekarokat. A költségvetést elfogadta. Tóth Ernő szintén a honvédség harczképes­­ségének emelése végett szólal fel. A századállomá­nyokat és a tisztikar számát kell növelni. Az altisz­tek érdekében is kell valamit tenni. Végül arról szólott, hogy a honvédeket túl gyakran hívják be fegyvergyakorlatra és ezzel őket a polgári foglalko­zásukból kizaklatják. Végül a következő határozati javaslatot ter­jesztette be: «Utasítja a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy a honvédség tüzér- és műszaki csapatainak felál­lítása tekintetében tegyen jelentést a törvényhozásnak.» Bolgár Ferencz kifogásolta, hogy a miniszter a honvédség tervezett fejlesztésének költségeit nem tüntette fel a jelentésében, csupán a bizottság egyik tagjának a nyilatkozata tájékoztathat, hogy t. i. a költségek öt millióra fognak rúgni. Ezután újból szóbahozta a közös hadseregből a honvédséghez való áthelyezések kérdését s kije­lentette, hogy bár a miniszter tavaly nem fogadta el erre vonatkozó határozati javaslatát, az idén is be­nyújtja s mindig követelni fogja, hogy a miniszter évenkint tegyen jelentést az időközben történt áthe­lyezésekről. Intézkedéseket sürgetett arra nézve is, hogy a tisztekkel másképpen bánjanak, mert ha az emberség szempontjából felháborodunk, hogy a le­génységgel néhol rosszul bánnak, emberi és katonai szempontból egyaránt nagy hiba, ha a tisztek felebb­­valóiktól kénytelenek rossz bánásmódot eltűrni. Vé­gül, amint beszéde során jelezte, a következő határo­zati javaslatot terjesztette be: «Utasítja a képviselőház a honvédelmi minisztert, hogy évente a költségvetéssel kapcsolatban terjes­szen kimutatást a törvényhozás elé arról, hogy hány tisztet helyeztek át a közös hadseregtől a magyar királyi hon­védséghez.» Hagy István a Tóth Aladár beszédére reflek­tálva, kijelenti, hogy szívesebben hallgatná az első honvédségi ágyú hangját, mint a honvédségi zene­karok csinnadrattáját. A Ludovika-akadémiának felső katonai akadé­miává való emelését kívánta, azután ő is megújította a következő tavali határozati javaslatát.­­Addig is, míg az ország pénzügyi helyzete egy, a magyar honvédségi tisztikar családos egyéneinek leányai részére létesítendő leánynevelő intézet felállí­tását lehetővé teszi, utasítja a Ház a tisztelt honvé­delmi miniszter urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértően a szükséges intézkedéseket megtegye az iránt, hogy a magyar honvédtisztek leányai az országban már létező kiválóbb nőképző tanintézetekben létesítendő alapítványi helyek adomá­nyozása útján részesülhessenek magyar hazafias szel­lemű és irányú neveltetés mellett alapos kiképeztetés­­ben, mivégből a megfelelő összegek az 1895. évi állami költségvetés megfelelő rovatába okveletlenül felvé­tessenek». Wekerle miniszterelnök szükségesnek látta, hogy erre feleljen. Helyesli, hogy a honvédtisztek leányárváit Magyarországon neveljék, de nem látja be, miért történjék ez külön intézetben. A kormány a jövő költségvetésbe bizonyos összeget fog fölvenni arra a czélra, hogy abból néhány árvát lehessen a létező leánynevelő intézetekben elhelyezni. Az idén ezt a költséget csak azért nem vették föl a költség­vetésbe, mert a jótékonyczélú sorsjátékok jövedel­méből lehetett a honvédelmi miniszter rendelkezésére bocsátani a kívánt czélra szükséges összeget s így a költségvetést nem kellett vele megterhelni. Tóth Ernő és Bolgár Ferencz határozati javaslataira nézve a miniszterelnök azt jegyezte meg, hogy miután azok fölött a törvényhozás az idén már egyszer határo­zott, most a házszabályok értelmében újból szava­zás alá nem bocsáthatók. Az elnök maga is hivatkozik arra, hogy a be­adott határozati javaslatok ez évi áprilisban a ház­nak 192-ik ülésében már átmentek a szavazáson és így újra szavazni ezek fölött nem lehet. (Zajos ellen­mondás a baloldalról.) Horváth Gyula kifejti, hogy a házszabályok ebben az esetben nem állíthatók úgy fel, hogy a háznak kardinális jogai bizonyos értelmezések által, úgy­szólván, érvénytelenné tétessenek, vagy megsem­­misíttessenek. Az soha sem állhat semmiféle törvény­­­hozásnak a világon szándékában, hogy a háznak a budgetre vonatkozó elhatározási jogát úgy az egészre, mint az egyes tételekre vonatkozólag korlátozza. Mert abból, hogy a ház kormányzati szempon­tokból a kormán­nyal szemben előzékenyen járt el, azt következtetni, hogy e háznak s a ház minden egyes tagjának a budgetnel való szabad tárgyalási joga csorbíttassék, nem lehet olyan értelmet adni a házszabályoknak, amely azokban soha­sem foglaltatott, mert senkinek sem jutott eszébe a háznak budget-jogát, amely törvényben van és nem házszabályokban s amelyet a 48-iki törvény állapít meg, a házszabályok egyes intézkedéseivel és értelmezésével kijátszani akarni. Ezért kéri, járulja­nak ahhoz, hogy a budget tárgyalásánál minden egyes képviselő joga teljesen megóvassék, s ennél­fogva mindazon határozati javaslatok, tekintet nélkül arra, hogy elő voltak terjesztve az ugyanazon ülés­szakban folytatott budget-tárgyalásnál, alapos tár­gyalás után, szavazás alá bocsáttassanak. (Helyeslés balfelől.) Wekerle miniszterelnök kijelenti, hogy nem volt szándéka a képviselők jogát korlátozni, csupán preczedensek elkerülése szempontjából óhajtja, hogy a költségvetések kapcsán beterjesztett határozati javaslatokat vegyék ki a házszabályok említett ren­delkezése alól. Ebbe aztán a Ház belenyugodott s az inc­i­­dens után folytatták a költségvetés tárgyalását. Thaly Kálmán, szemben azzal, hogy a hon­védségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátását csak pénzügyi kérdésnek mondják, kijelen­tette, hogy a függetlenségi párt minden áldozatra kész, csakhogy a honvédségnek ezt a kiegészítését elérje. De az akadályok nem pénzügyi természetűek, hanem Bécs az, mely ebben is ellenszegül Magyar­­ország óhajának. Nem akarásnak nyögés a vége s a kormány hiába tagadja, nem tudja kieszközölni Bécsben a műszaki csapatok létesítését. Szóvá tette ezután a sok öngyilkosság ügyét is. A katonaság körében — úgymond — egyre növekednek az öngyilkosságok és a legénységgel való rossz bánásmód esetei. (Halljuk! Halljuk! (Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter tagadólag int.) Ne legyen idegessé a t. miniszter úr; én egészen tárgyilagosan fogok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza bv. miniszter: Erről amúgy is legközelebb, a mai nap benyújtott jelentésem tár­gyalásakor lesz szó. (Zaj.) Thaly Kálmán: Akkor is, de nekem most tetszik. (Derültség.) Én is képviselő vagyok, hát van jogom ehhez szólni, nem csak úgy a levegőbe beszélve, me­gszavazni a sok­­ milliókat a minisz­ter úrnak. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalolda­lon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Fejérváry Géza br. miniszter: Beszéljen amennyit csak akar, hozzá vagyok szokva. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Annyit beszélek, amennyit akarok; nem kommandóra, hanem mint szabad ember szabad meggyőződésből. (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől) Thaly Kálmán ezután elmondja, hogy a mi hadseregünkben­ van a legtöbb öngyilkosság. A hadsereg németsége is oka ennek. Kifejtem, hogy miért. Menjen el akárki a magyar ezredekbe, vizsgálja meg ezt a körülményt és ténynek fogja találni, mert felső utasítás következtében történik, hogy mikor az ujonczok bevonulnak, illetőleg némi­leg kiképezve vannak, felhivatnak, hogy ki tud kö­zülök németül, s a­ki csak valamennyire is tud, ha máskülönben akármilyen ember, gonosz indulata zsarnok hajlamú, részegeskedő és nem tudom milyen fráter, minthogy németül tud, altisztet csinálnak be­lőle, akár hir arra elegendő kvalifikáczióval, akár nem. Az ilyen azután kegyetlenül üti, veri, pofozza, kínozza a szegény magyar ujonczokat. Fejérváry Géza b. miniszter: Ez nem áll! Thaly Kálmán: Kérem, szolgálok adatokul. Fejérváry Géza báró miniszter: Hazugság! Thaly Kálmán: Hazugság? Hiszen a kor­mánypárt lapja írja és éppen Frigyes főherczeg előtt fordult elő az eset. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Fel fogom olvasni egész terjedelmében. A t. honvédelmi miniszter úr erre az adatra, melyet nem is ismer, azt mondja, hogy hazuság; a kormány egyik lapja, egy Pozsony vidéki lap írja, megtörtént esetei szolgabiróilag felvett hivatalos jegyzőkönyv alapján. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Nem arról a jelentésről mondtam, hogy hazugság, hanem arról, a­mit sokszor alaptalanul híresztelnek. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csengeti

Next