Magyar Hirlap, 1894. február (4. évfolyam, 32-45. szám)

1894-02-01 / 32. szám

meg fogja rontani a gyomrát, mint a má­sik. Az országban kellemetlen lesz a le­vegő egy darabig, ennyi az egész. De csak kitisztul aztán! Már most is látunk vidékeket a ház­ban, holott frissült a levegő. A reform igaz barátjainak kisebb-nagyobb, ezúttal elszigetelt telepei ezek. Megbénítva az alakuló és küzködő ringek nyomásától, e pillanatban még nem találták meg egy­más közt a kontaktust. De az ő idejük jön, belőlük és körülöttük válik ki amaz erő, mely keresztültör a hazugságokon és a hatalmi kérdéssé degradált politikai problémát a maga helyére visszahelyezi, megtisztítja a hipokrizistől, letisztítja a hatalom kérdésétől , és akkor viszi gyors és könnyű diadalra. Budapest, január 31. A hadügyminiszter Budapesten. Krieghammer közös hadügyminiszter, ki két napra Budapestre érkezett, hogy ő felségének jelentést tegyen s a miniszterelnökkel és a bel­ügyminiszterrel a budapesti kaszárnyák átvétele tárgyában értekezzék, még hétfőn délután vissza­utazott Bécsbe. Az igazságügyi bizottság pénteken fél 11 órakor tartja legközelebbi ülését, hogy tárgyalá­sait a házassági jogról szóló törvényjavaslat felett folytassa. A J­ongrua-rendezés. Tegnap este a kongrua-bizottság hetes albizottsága ülést tar­tott Samassa József egri érsek elnöklete alatt. A bizottság nem bocsátkozott ezúttal sem a plébánia-jövedelmek összeírásának részleteibe s csupán két általános elvet mondott ki Samassa érsek indítványára. A bizottság kimondotta: 1. hogy a plébánia-jövedelmek az egész országban, s nem részlegesen írassanak össze; 2. hogy a jövedelmek összeírását önvallo­más útján fogják eszközölni. A bizottság mindaddig, míg az összeírás módozatainak összes részleteire nézve megálla­podásra jut, az érsek lakásán naponkint tart most üléseket. A közigazgatási bírósági törvény­javaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bi­zottság Apáthy Péter helyettes elnöklése alatt tar­tott mai ülésében folytatta a törvényjavaslat részle­tes tárgyalását. Tárgyalás alá került elő­ször is a bíróságok hatásköréről az egyes ügyekben rendel­kező rész első czíme, mely a bíróságnak községi ügyekben való hatáskörét szabályozza. A 42. §-nál Latkóczy előadó a bírósági hatáskörbe utalandónak tartja a magánfelek részére községi bizonylatok ki­állítását megtagadó községi határozatokat. A bizott­ MAGYAR filSFILA»­ ­ ság beható tanácskozás után elhatározta, hogy az előadó indítványára külön szakaszban kimondassák, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye «a községi (rend. tanácsú város) képviselő testületnek vagy elöljáróságnak ama határozata ellen, mel­lyel a törvény, szabályrendelet vagy jogszokás értelmében általuk kiállítandó bizonylatok kiszolgál­tatását megtagadják.» A községi ügyekben való bí­rósági eljárást megállapító további 43—52. szaka­szokat változatlanul fogadta el a bizottság. Az 52. §. után Issekuts egy új szakaszban kimondatni ja­vasolja, hogy a bíróság előtti eljárásnak van helye­­ a belügyminiszter azon intézkedése (határozata) ellen, mel­lyel a képviselő testület feloszlatását ki­mondja (1886: XXII. t.-cz. 61. §.)» A bizottság hos­­­szabb tanácskozás után az indítványozott uj szakasz felvételét mellőzte. Ugyancsak Issercutz további uj szakaszok felvételét hozta ezután javaslatba, ame­lyekre vonatkozó határozat a holnap d. u. 5 órakor tartandó ülésre halasztatván, az ülés véget ért. 1894 február­­ ■ ■ P ORSZÁGGYŰLÉS Csak az ülés elején telt meg a ház, mi­korra a mentelmi ügyek tárgyalása volt ki­tűzve. (Erről külön czikkünk szól.) Azután ismét szétoszlottak ugy, hogy a kormánypárt helyén tátongó üresség maradt és csak a földmivelésügyi miniszter körül verő­dött össze egy kis csoport. A mezőrendőrség meg a hegyvidékek ügye alig negyven érdeklődőre talált. Az ellenzék fel is használta ezt az alkal­mat arra, hogy szavazásra juttasson egy kis módosítást, amelyet Bánó József nyújtott be. A törekvés sikerült: a kormánypártot le­szavazták. — Ez csak a bevezetés a nagy leszava­záshoz! — kiáltotta balról egy pap képviselő. — Igen ám — felelt Bessenyi, ha ma tár­gyalnék a polgári házasságot is, csakhogy ne­künk is van eszünk. _____ A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök: Bánffy Dezső br. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Bethlen András gróf, Csáky Albin gróf. Az elnök: Bem­.látom Debreczen szab. kir. város közönégsének­ feliratát az egyházpolitikai reform­­•javaslatok harczában a reakczionárius irányzat ré­széről legújabban felmerült szomorú jelenségek tár­gyában. Wekerle Sándor miniszterelnök: Az 1891. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszá­molás szerint Magyarország terhére mutatkozó tarto­zás fedezésére szóló törvényjavaslatot bemutatja s kéri, hogy azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítsák. A jelentések során csak a Ház 1894. évi költ­ségvetéséről szóló jelentés volt rövid vita, ameny­­nyiben Madaráss József néhány igazítást ajánl és nagyobb pontosságot sürget az eféle iratok szer­kesztésénél. Andreánszky Gábor bv. előadó a módosítá­sokhoz hozzájárul. Miután ezt a miniszterelnök is elfogadja, az elnök ily értelemben határoz. A mentelmi bizottság jelentéséről külön czik­künk szól. A mezőgazdaságról és mezetörvényről szóló törvényjavaslat. A 61. §-nál Andreánszky Gábor báró csak arra kérte a minisztert, hogy kövessen el mindent, csakhogy az alkalmas hegyvidék az amerikai szőlő­műveléssel megbarátkozzék. Magát a szakaszt ő is, a Ház is elfogadta. A 62. §-nál Xffiakfalvay Géza arra nézve sürgetett­ intézkedést, hogy a megalakult hegyközségek egyhamar ne oszolhassanak fel. Beth­len András gróf miniszter kijelentette, hogy ő is óhajtaná, ha a hegyközségek három évi tartam előtt ne oszolhatnának fel. Kabos Ferencz elő­adó a miniszter indítványának kapcsán azt jegyezte meg, hogy ezt leghelyesebben a 73. §-ban lehetne kimondani. A Ház ehhez hozzájárult. A 64. §-nál Szemere Huba módosítást aján­lott a peronoszpóra kötelező irtása, Andreánszky Gábor báró pedig az új szőlők kötelező ültetése iránt. Szalay Károly az összes szőlőbetegségek ellen való védekezést kívánta kötelezővé tenni, míg Ber­­náth Béla arra utalt, hogy az elpusztult szőlővidé­kekre nézve semmit sem szabad kötelezővé tenni, valameddig nekik a kellő anyagi támogatást nem biztosítottuk. Szederkényi Nándor Szalayhoz csat­lakozott és az összes szőlőbetegségek ellen való kötelező védekezést ajánlotta, viszont Nedeczky Jenő azt fejtegette, hogy a kötelező védekezés ki­mondása magánjogba ütköző volna. Miklós Ödön államtitkár ezekkel szemben csupán arra szorítkozott, hogy a nagyközségek csak a védekezés előmozdítására kötelesek. A szakaszt e szerint fogadták el. Széles vita fejlődött ki a mezőrendőrség feje­zeténél. Bernáth Béla hiányosnak találta mindjárt az első szakaszt. Ajánlotta, hogy a szakaszt utasítsák vissza a bizottsághoz. Bánó József csak a jelen törvényjavaslat ke­retében akar maradni s csak azt kifogásolja, hogy a földmivelési miniszter befolyása kiterjesztessék olyan helyekre, a­hol nem is illő, hogy a miniszter ott bíbelődjék. Ily irányban nyújt be indítványt, hogy t. i. ez a passzus­­ indokolt előterjesztésére a föld­­mivelésügyi minisztert hagyassák ki. Bethlen András gróf miniszter a két felszó­lalóval polemizálva, a szakasz változatlan elfogadá­sát kérte. A vita a szakasz körül ezután is folyt. Bernáth Dezső személyes kérdésben válaszolt a miniszternek, azután Ivánka Oszkár azt indítvá­nyozta, hogy a miniszter helyett a közigazgatási bi­zottság szabja meg, hogy egyes községek mikor menthetők fel az állandó mezőőr alkalmazása alól. Makfalvay Géza pedig a mezőőrök tartásának kö­telezővé tétele iránt tett indítványt. Szalay Károly csak stiláris módosítást ajánlott: mezőőr helyett a csősz elnevezést, mint a­mely magyarosabb és a népnek tetszetősebb. Bornemisza Lajos és Bes­­senyey Ferencz az összes szónokokkal szemben az eredeti szöveg elfogadását ajánlották. Bessenyey kü­lönösen utalt arra, hogy a mezőcsőszök választására a községek még csak összejönnek, de ha a mezőkön ALBINA. Magyar Hírlap eredeti elbeszélése. — írta: * * — Folytatás. — II. Az Albina kölyöktigriséről, hamarosan ki­sült, hogy nem egyéb, mint egy nagyobb-fajta kandúr, valamely ügyes czim festő-segéd által csikósra befestve. Az Albina olaszos beszéde reánk se lehetett sokáig kétség, hamarosan be­bizonyosodott, hogy a szép leány Budán szüle­tett, a Gellérthegy­ tájékán és hogy úgy nyelv­járása, mint szokásai azok, melyek e vidéken eredetiek. Elvált az is, hogy nem is leány többé, hanem az etablissement művezetőjének, Adolfnak a felesége. A panoráma körüli viszonyok meglehető­sen össze voltak ugyan kuszáiva, de a fekete gentleman hamarosan lebonyolította a szálakat. Amikor a karaván megérkezett a pest megyei kisvárosba, a tárgyakat még le nem szedték a kocsikról, az ár maga elé idézte a személy­zetet. — Hogy hívnak? kérdé Albinától. — Máhr Adolfnénak. — Felesége vagy tehát azon szőke em­bernek, a­kit ott hagytunk. — Igen. — És az el fog jönni érted még az éjjel, hogy visszalopjon? — Ha becsület van benne. Különben azt hiszem, hogy már itt is van, bebújt a teher­kocsiba és eljött velünk. — Az ablakon — a­melynek függönyei nem voltak leeresztve — egy bámészkodó fej látszott, az Adolfé. Az ur berendelte : — Hány évig voltál már életedben be­csukva? — kérdé tőle némi czélzattal, de igen röviden. — Egyhuzamban? — Összevissza. — Nyolcz esztendeig. A gazdag ember bizalmasan veregette meg a szegény ember vállait: — Te maradj itt, beszélni valóm van ve­led ! A többiekről intézkedtem, jó éjszakát as­­­szonyom. III. Az igazságügyi palota nagy terme tömve. A letárgyalandó súlyos ügy daczára farsangi vigasság képe és hangja a hallgatóság padsorai­ban, mint közvetlenül a bírói szék előtt. Buda­pest és környékének vándor bűvészei, panorá­­másai, apró czirkuszok személyzete, drót- és igazi kötéltánczolók, mindenféle vásári mutat­ványosok, mindenféle, azaz a legrikítóbb ruhák­ban ott tolongtak, zajongtak a közönség között. Még egy negyedóra hiányzott, a kilencz­­ből, amikorra a tárgyalás kezdetét kitűzték. A biróság még nem jelent meg a helyén, csak az egyik védőügyvéd, egy vöröshaju, rendkívül sá­padt fiatal ember jelent meg roppant nagy bőr­­tárczával a karján. — Talán utazni akar Becskerekre! kiál­totta el valaki a közönségben. Köhögtek, kia­báltak, tiltakoztak, de nem tudták eltalálni, kié volt a malicziózus hang. Az ügyvéd kiegyene­sedett, begombolta bársony­galléros gérokját­­ és kihívóan nézett föl a néphez. — Nincs még kifizetve! rikoltotta feléje ugyanaz a hang. A védő kabátjára való czélzás frenetikus sikert aratott. A szolgák, akik azért jöttek a padsorok közé, hogy a vic­czelő embert ki­vezessék, maguk is nevettek. És lehetetlen volt megcsípni a tettest, amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy hasbeszélőnek kell lennie okvetet­­len. Egy detektív végre rátalált a tarka tömeg­ben és eltávolította, bármint lamentált is. Csend lett, a bíróság megjelent. Az elnök körülnézett, rendben van-e minden, szigorú te­­­kintetével egy párszor megfenyegette a publi­kumot és szólott: — Tárgyalás alá kerül a Máhr Adolf meggyilkoltatásának ügye és azon bünpör, mely ezzel összefügg, a Waali Tibold-féle gyermek­­csempészés. Mielőtt a tárgyaláshoz fognánk, röviden, az ügyek állása ez: (Folytatása következik.* (3 r

Next