Magyar Hirlap, 1894. március (4. évfolyam, 60-90. szám)
1894-03-01 / 60. szám
2 nyitja a «Magyar Állam» mai közlése is. Laptársunk, a kinek igazságszeretetéhez ezúttal igazán gratulálnunk kell, a primási enuncziácziót a következő megjegyzésekkel kiséri: «A magunk részéről örömmel közöljük a bíboros herczegprimás memorandumának e részletét, azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az Wekerle főminiszter úr állítását czáfolatlanul hagyja, amennyiben Wekerle Sándor a magas egyházi állású férfiakról nem azt állította hogy a polgári házasságról készített javaslathoz járultak hozzá, hanem azt, hogy még a mai kormányprogramm felállítása előtt tettek helyeslő nyilatkozatot. A fenti nyilatkozat egy lépéssel sem viszi előbbre az ügyet.» Abban a ritka és nekünk örömünkre szolgáló szituáczióban vagyunk, hogy ezúttal egy véleményen lehetünk tisztelt laptársunkkal. Amiben eltérünk tőle, csupán az, hogy mi a primási nyilatkozat által előbbre vittnek látjuk az ügyet. Helyesebben: látunk abban egy új momentumot. Tudniillik azt, hogy miután — csakis a kényszer esetére — a magas és a legmagasabb egyházi férfiak — tehát a herczegprimás is — a kötelező polgári házasság formáját találták legkevésbbé sérelmesnek: most abban a véleményben vannak, hogy ez a hitük, döntésük, vagy véleményük fölöttébb alkalmatlan időben van megismertetve. Az ő taktikájuk ezúttal azt kívánja, hogy inkább az ellenkező vélemény terjedjen el ez ügyben való régi állásfoglalásukról. Kár, hogy minden taktikánál soha sem lehet az ember elég előrevigyázó és a legfinomabb elmével kieszelt taktikát is elrontja — a brutális igazság. Budapest, február 28. Az általános vitát a polgári házasságról szerették volna bevégezni márczius 4-ikéig a liberális nagygyűlés napjáig. Ez azonban most már lehetetlen, mert még igen sokan vannak feliratkozva. Az előjegyzés sorrendje szerint holnap a következők fognak beszélni: Tibád Antal,Boksics Gusztáv, Kovács Albert, Szász Károly, Szalay Károly, Morzsányi Károly, Péchy Tamás. «Jegyzőkönyv a kongruáról. Azt a jegyzőkönyvet, melyet az e hó 24-én a primási palotában Vaszary 20I03 elnöklete alatt megtartott autonomia-bizottság ülésén vettek fel, a hitelesítő bizottság Samassa József érsek palotájában ma délután hitelesítette. E jegyzőkönyv alapján a közeli napokban a bizottsági ülés határozatairól kimentő és okadatolt jelentést fognak a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjeszteni. A MAGYAR HÍRLAtP meg kellett ezt mondania, mert a folyosón sok olyant mondanak, aminek ellenkezőjét jelentik ki utána a nyilvánosság előtt. Az ülés szétoszlását nem kisérte az utczán sem abczugolás, sem éljenzés. Pihennek a torkok márczius 4-ére. 1894 márczius 1. ORSZÁGGYŰLÉS Nyájas tavaszi nap. A nemzet ma aberczi herekben van képviselve. Az igaz, hogy nem nagy számmal. A tárgyalások iránt való érdeklődés máris megcsappant. Elsőnek Kováts József beszélt. A javaslatot leszidta, azután elfogadta. Szmttvdnyi Árpád ördögöt festett utána a falra. Azt mondta, hogy ezekből a javasltakból az anarkia fog megszületni. Neki nem kell sem a javaslat, sem az anarkia. Polónyi Géza Komjáthynak a tegnapi beszédére reflektálva, azt felelte, hogy nem felel. Visontai Soma a javaslat mellett beszélt. Szalay Imre, mint Afrikautazó bírálta a javaslatot. Az afrikai tapasztalatainak sűrü közbeszövögetése mindannyiszor nagy derültséget keltett. Az utolsó szónok Dániel Ernő volt, aki a Deák Ferencz helyéről beszélt s alapos érvekkel támogatta a liberális egyházpolitikát. Végül Ugrón intézett egy időszerű interpellácziót a miniszterelnökhöz, hogy igaz-e a mozgósítás felől való hir, vagy nem? Wekerle ugyan már a folyosón megmondta neki, hogy nem igaz, dehát odabent is A képviselőhöz ülése febr. 28-án. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Bánffy Dezső báró. Jegyzők: Molnár Antal, Esterházy Kálmán, Bartók Lajos. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Csáky Albin gróf, Josipovich Imre. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. A jegyzők jelentése szerint sem az indítvány, sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincs. A kötelező polgári házasság. Kováts József kötelességének tartja a javaslathoz szólni, bár a tárgy ki van merítve . .. Elnök: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok jelenteni, hogy éppen az ülés kezdete előtt az interpellácziós könyvbe új bejegyzés történt. (Helyeslés.) Esterházy Kálmán gr. jelenti, hogy Ugron Gábor a mozgósítási hírek tárgyában interpellácziót jelentett be. Elnök: Az interpelláczió az ülés végére marad. Kováts képviselő úrtól bocsánatot kérek a megszakításért. Kovács József a javaslattal nincsen megelégedve, de azért elfogadja azt, mert véget vet a mai tarthatatlan viszonyoknak. Szerinte az ellenzéknek nem feladata a végvonagló kormányt megmenteni, de ebben a kérdésben a függetlenségi és 48-as párt mégsem helyezkedhetik erre a felfogásra, mert mit szólna a nép, ha most a javaslatot megbuktatná, miután a kormány nem állhatván ellen a függetlenségi párt követelésének, kénytelen volt azt benyújtani. Joggal mondaná a függetlenségi és 48-as párti képviselőknek: menjetek isten hírével és ne mutassátok többé magatokat. Miután itt hivatkoztak Kossuthra és Deákra, kijelenti, hogy ha ezeknek az államférfiaknak a nézete megegyezik az övével, ő a többivel már nem törődik. Beszéde végén Szapáryval és Hodossyval polemizál s megjegyzi többek közt, hogy ha a nemzeti párt jutna a kormányra, ő is úgy járná a tánczot, amint Bécsben ránczigálják. Legfeljebb a madzagot eresztenék hosszabbra vagy rövidebbre, a szerint, amint a csizma Bécsben szőrii. Mindezeknél fogva követi a nagy száműzött példáját, aki nem állott boszút a hazából történt kiközösítéséért, hanem saját sérelmét alárendelte a haladás követeléseinek. Ismételve kijelenti, hogy a törvényjavaslatot megszavazza. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szentiványi Árpád szomorúan tapasztalja, hogy egyrészt a katholikusok fanatizmusa, másrészt a liberálisok láza felizgatja a kedélyeket és a higgadt, komoly közvélemény alakulását megakadályozza. Beszéde során kijelenti, hogy az egységes házassági jog és a czivil judikatura megteremtését örömmel üdvözli és a polgári házasság kötelező formája ellen sincs elvből kifogása. Hogy a javaslatot nem szavazza meg, abban nagy része van annak, hogy nem tudja, kik előtt fogják megkötni a házasságokat és kik fogják vezetni az anyakönyveket. Protestáns szempontból is fölöttébb károsnak tartja a házasságjogi javaslatot. A polgári anyakönyvekről beterjesztett javaslatról szólva, kijelenti, hogy ez a protestáns egyháznak rendkívüli sérelmeket okoz. A protestáns lelkészek ugyanis a javaslat törvényerőre való emelkedése után jövedelmüknek egy negyed részét el fogják veszteni anélkül, hogy az állam kellően kárpótolná őket. A híveknek kell tehát ezt megcselekedniük, akik már eddig is igen sok egyházi adót fizetnek. A vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat is sérelmes lesz a protestánsokra. Ő a felekezetnélküliséget soha meg nem szavazza. (Madarász József: Nagy lelkiismereti szabadsági) Ezután példákkal és esetekkel igyekszik bebizonyitani állitását. Szerinte mégis legérzékenyebben sérti a protestánsokat az 1868: LIII. törvényczikk némely szakaszainak módosítása. Ő is azt vallja, hogy az egész jelenlegi állapot az elkeresztelési rendeletből következik. De ha liberális volt ez a rendelet, hogy merik liberálisnak mondani a rendelet szülő okának az 1868-iki törvénynek módosítását. Azt látja, hogy a béke megvalósítására legjobb az Apponyi határozati javaslata, ezért azt fogadja el: Polónyi felel Komjáthynak. Elnök jelenti, hogy Polónyi Géza reflektálni óhajt Komjáthy tegnapi felszólalására, amely alatt ő nem volt jelen. (Halljuk!) Polónyi Géza kijelenti, hogy Komjáthy az ő álláspontját részben félreértette, részben pedig félremagyarázta. Midőn erre reflektál, nem fog esni abba a hibába, hogy saját pártja ellen polemizáljon. Ő úgy teljesíti kötelességét, amint legjobb meggyőződése parancsolja; ezt teszi a jelen esetben is. És éppen ezért megengedheti magának azt, hogy Komjáthy támadásaira ne feleljen. (Helyeslés a szélső balon.) Visontai Soma: Visontai Soma egy szellemes megjegyzéssel kezdte meg felszólalását. Azt mondta ugyanis, hogy Pongrácz Károly gróf és Polónyi Géza felszólalásai után neki is beszélnie kell, mert ha nem is feltétlenül szükséges, hogy a katholikusok és potestánsok harczához zsidó írja a muzsikát, de viszont azt sem kell eltűrni, hogy az ilyen harczban a zsidók hátán verjék a taktust. Visontai azután ismeretes érvekkel hozakodott elő a javaslat mellett: olyanokkal, amelyeket részben megírtak, részben elmondtak már a házban. A többek között a kormány védelmére említette fel, hogy ő a kormány szándékának komolyságát látta akkor, mikor a reformok sorsához a magáét is kötötte. Visontai végezetül azzal argumentált a javaslat mellett, hogy felolvasta újvidéki szerb választóinak hozzá intézett telegrammaját, amelyben nemzetiségi szempontból követelik, hogy a javaslat ellen szavazzon. Szalay Imre: Szalay Imre szükségesnek tartja a polgári házasságot, de ennek a kormánynak nem szavazza meg. (Helyeslés balfelől.) Nem szavazza meg, mert ez a kormány ehhez az elvhez csak kényszerűségből nyúlt, hogy fentartsa magát továbbra is. (Helyeslés balfelől.) És nem szavazza meg, mert neki legnagyobb ellensége ebben a hazában és egyúttal a hazának is ez a kormány . . . Thaly Kálmán: Kossuth Lajos nem azt mondja! (Helyeslés a szélsőbalon.) Szalay Imre: Hát ha most például egy háború esetén a király fölhívná Thalyt, hogy kormányt alakítson, előbb leszakítaná a katonákról a fekete-sárga zsinórt és azután menne háborúba? Thaly Kálmán: Előbb lefejteném a zsinórt! (Zajos derültség.1) Szalay Imre kéri a kormánypártot, hogy ne dobálózzék a jelszavakkal, mert az veszedelmes játék. A szélsőbalon máris látszik a hatás: ez a 25 éves párt bomlófélben van. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) Nem fél attól, hogy az utcza tüntet, attól sem, hogy márczius 4-én felkerülnek a mezei gazdák. (Helyeslés balfelől.) Alexandriai útjában a következő karneváli képet látta: egy szép nő lebeg egy ökörfej fölött, amelyet babérral koszorúz meg. Ezt a hasonlatot a mi viszonyainkra alkalmazva azt találja, hogy «A protekczió» aláírású képből a szép nő a függetlenségi párt. A többi magyarázatot másokra bízza. A javaslatot nem szavazza meg. (Helyeslés balfelől.) Dániel Ernő: Dániel Ernő legelsőbben is Hodossy Imrével polemizál. Hodossy azt mondta, hogy az ellenzéknek okvetlenül a kormány ellen kell szavaznia. Nagyon csodálja, hogy ezt a tant éppen Hodossy, a kitűnő jogász, hozta fel, mert ha ez helyes volna, akkor a taktikus oppozicziót állítanánk fel, mely pedig erre az országra éppen nem kívánatos. (Úgy van jobbfelől.) Szerinte nagy szükség van a polgári házasságra s argumentumok gyanánt felhozza az eddigi érveket. A házassági jog mai állapotában tovább fenn nem tartható. Hogy ez a javaslat nincs előkészítve, arra nézve csak azt hozza fel, hogy már 1873. febr. 25-én utasította a ház Irányi indítványára a kormányt, hogy dolgozza ki a polgári házasságot. Tehát 20 év óta foglalkoznak már a kormányok ezzel a kérdéssel. Ami az anyakönyvek kérdését illeti, arra nézve az a véleménye, hogy az ilyen funkcziók teljesítésétől a lelkészeket fel kell menteni, mert az államnak meg kell adni fennállásának garanciáit. (Igaz, úgy van a jobboldalon.) A törvényjavaslat abszolút értékéből mit sem vonnak le azok a kifogások, melyek ellene itt a házban és a házon kívül is felhozattak, különösen a katholikus mozgalmakról emlékszik meg. Óvást tesz az ellen, mintha a katholikus nagygyűlés a haza összes katholikusai nevében határozott volna. (Úgy van! Úgy van a jobboldalon.) Kit sem akarnak megakadályozni abban, hogy vallásos cselekedeteit lelkiismereti parancsa szerint teljesítse. Melegen üdvözli Justh Gyulát, ki kijelentette, hogy első sorban magyar s csak azután katholikus! A mai vallásos érzület csekélysége mellett bizonyít az, hogy azt mondhassák, hogy ha nem kell a házassághoz pap, az istentagadásra fog vezetni. (Helyeslés jobbfelől.) Vajay István: Óriási tévedés. Dániel Ernő: A lelkészek megszabadulnak a világi funkcziók gondjaitól s a szentirás szavai szerint mehetnek szabadon oktatni a népet. (Helyeslés jobbfelől.) Így fognak csak megfelelni igazi hivatásuknak. Nem képzel egészséges parlamenti viszonyokat, s mig akadnak olyanok, kik nem búnak elég bátorsággal álláspontjuk preczizirozására. Csodálja, hogy e tekintetben nem hivatkoznak Anglia példájára.