Magyar Hirlap, 1894. március (4. évfolyam, 60-90. szám)

1894-03-01 / 60. szám

2 nyitja a «Magyar­ Állam» mai közlése is. Lap­társunk, a kinek igazságszeretetéhez ezúttal igazán gratulálnunk kell, a primási enuncziá­­cziót a következő megjegyzésekkel kiséri: «A magunk részéről örömmel közöljük a bíboros herczegprimás memorandumának e rész­letét, azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az Wekerle főminiszter úr állítását czáfo­­latlanul hagyja, a­mennyiben Wekerle Sándor a magas egyházi állású férfiakról nem azt állí­totta hogy a polgári házasságról készített javas­lathoz járultak hozzá, hanem azt, hogy még a mai kormányprogramm felállítása előtt tettek helyeslő nyilatkozatot. A fenti nyilatkozat egy lépéssel sem viszi előbbre az ügyet.» Abban a ritka és nekünk örömünkre szol­gáló szituáczióban vagyunk, hogy ezúttal egy véleményen lehetünk tisztelt laptársunkkal. Amiben eltérünk tőle, csupán az, hogy mi a primási nyilatkozat által előbbre vittnek látjuk az ügyet. Helyesebben: látunk abban egy új momentumot. Tudniillik azt, hogy miután — csakis a kényszer esetére — a ma­gas és a legmagasabb egyházi férfiak — tehát a herczegprimás is — a kötelező polgári há­zasság formáját találták legkevésbbé sérelmes­nek: most abban a véleményben vannak, hogy ez a hitük, döntésük, vagy véleményük fölöt­tébb alkalmatlan időben van megismertetve. Az ő taktikájuk ezúttal azt kívánja, hogy inkább az ellenkező vélemény terjedjen el ez ügyben való régi állásfoglalásukról. Kár, hogy minden taktikánál soha sem lehet az ember elég előre­vigyázó és a legfinomabb elmével kieszelt tak­tikát is elrontja — a brutális igazság. Budapest, február 28. Az általános vitát a polgári házas­ságról szerették volna bevégezni márczius 4-ikéig a liberális nagygyűlés napjáig. Ez azonban most már lehetetlen, mert még igen sokan vannak feliratkozva. Az előjegyzés sorrendje szerint holnap a következők fognak beszélni: Tibád Antal,­Boksics Gusztáv, Kovács Albert, Szász Károly, Szalay Károly, Morzsányi Károly, Péchy Tamás. «Jegyzőkönyv a kongruáról. Azt a jegyzőkönyvet, melyet az e hó 24-én a primási pa­lotában Vaszary 20I03 elnöklete alatt megtartott autonomia-bizottság ülésén vettek fel, a hitelesítő bizottság Samassa József érsek palotájában ma dél­után hitelesítette. E jegyzőkönyv alapján a közeli napokban a bizottsági ülés határozatairól kimentő és okadatolt jelentést fognak a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter elé terjeszteni. A MAGYAR HÍRLAtP meg kellett ezt mondania, mert a folyosón sok olyant mondanak, aminek ellenkezőjét jelentik ki utána a nyilvánosság előtt. Az ülés szétoszlását nem kisérte az ut­­czán sem abczugolás, sem éljenzés. Pihennek a torkok márczius 4-ére. 1894 márczius 1. ORSZÁGGYŰLÉS Nyájas tavaszi nap. A nemzet ma aber­­czi herekben van képviselve. Az igaz, hogy nem nagy számmal. A tárgyalások iránt való ér­deklődés máris megcsappant. Elsőnek Kováts József beszélt. A javas­latot leszidta, azután elfogadta. Szmttvdnyi Árpád ördögöt festett utána a falra. Azt mondta, hogy ezekből a javasl­takból az anarkia fog megszületni. Neki nem kell sem a javaslat, sem az anarkia. Polónyi Géza Komjáthynak a tegnapi beszédére reflektálva, azt felelte, hogy nem felel. Visontai Soma a javaslat mellett beszélt. Szalay Imre, mint Afrikautazó bírálta a javaslatot. Az afrikai tapasztalatainak sűrü közbeszövögetése mindannyiszor nagy derültsé­get keltett. Az utolsó szónok Dániel Ernő volt, aki a Deák Ferencz helyéről beszélt s alapos ér­vekkel támogatta a liberális egyházpolitikát. Végül Ugrón intézett egy időszerű inter­­pellácziót a miniszterelnökhöz, hogy igaz-e a mozgósítás felől való hir, vagy nem? Wekerle ugyan már a folyosón meg­mondta neki, hogy nem igaz, dehát odabent is A képviselőhöz ülése febr. 28-án. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Bánffy Dezső báró. Jegyzők: Molnár Antal, Esterházy Kálmán, Bartók Lajos. A kormány részéről jelen vannak: We­kerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Dezső, Csáky Albin gróf, Josipovich Imre. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. A jegyzők jelentése szerint sem az indítvány, sem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincs. A kötelező polgári házasság. Kováts József kötelességének tartja a javas­lathoz szólni, bár a tárgy ki van merítve . .. Elnök: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok jelenteni, hogy éppen az ülés kezdete előtt az inter­pellácziós könyvbe új bejegyzés történt. (Helyeslés.) Esterházy Kálmán gr. jelenti, hogy Ugron Gábor a mozgósítási hírek tárgyában interpellácziót jelentett be. Elnök: Az interpelláczió az ülés végére ma­rad. Kováts képviselő úrtól bocsánatot kérek a meg­szakításért. Kovács József a javaslattal nincsen megelé­gedve, de azért elfogadja azt, mert véget vet a mai tarthatatlan viszonyoknak. Szerinte az ellenzéknek nem feladata a végvonagló kormányt megmenteni, de ebben a kérdésben a függetlenségi és 48-as párt még­sem h­elyezke­dhetik erre a felfogásra, mert mit szólna a nép, ha most a javaslatot megbuk­tatná, miután a kormány nem állhatván ellen a füg­getlenségi párt követelésének, kénytelen volt azt be­nyújtani. Joggal mondaná a függetlenségi és 48-as párti képviselőknek: menjetek isten hírével és ne mutassátok többé magatokat. Miután itt hivatkoztak Kossuthra és Deákra, kijelenti, hogy ha ezeknek az államférfiaknak a né­­zete megegyezik az övével, ő a többivel már nem törődik. Beszéde végén Szapáryval és Hodossyval polemizál s megjegyzi többek közt, hogy ha a nem­zeti párt jutna a kormányra, ő is úgy járná a tán­­czot, amint Bécsben ránczigálják. Legfeljebb a mad­zagot eresztenék hosszabbra vagy rövidebbre, a sze­rint, amint a csizma Bécsben szőrii. Mindezeknél fogva követi a nagy száműzött példáját, aki nem állott boszút a hazából történt kiközösítéséért, hanem saját sérelmét alárendelte a haladás követeléseinek. Ismételve kijelenti, hogy a törvényjavaslatot megsza­vazza. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szentiványi Árpád szomorúan tapasztalja, hogy egyrészt a katholikusok fanatizmusa, másrészt a liberálisok láza felizgatja a kedélyeket és a higgadt, komoly közvélemény alakulását megakadályozza. Beszéde során kijelenti, hogy az egységes házassági jog és a czivil judikatura megteremtését örömmel üdvözli és a polgári házasság kötelező formája ellen sincs elvből kifogása. Hogy a javaslatot nem szavazza meg, abban nagy része van annak, hogy nem tudja, kik előtt fogják megkötni a házasságokat és kik fog­ják vezetni az anyakönyveket. Protestáns szempontból is fölöttébb károsnak tartja a házasságjogi javaslatot. A polgári anyakönyvekről beterjesztett javas­latról szólva, kijelenti, hogy ez a protestáns egy­háznak rendkívüli sérelmeket okoz. A protestáns lelkészek ugyanis a javaslat törvényerőre való emel­kedése után jövedelmüknek egy negyed részét el fogják veszteni a­nélkül, hogy az állam kellően kár­pótolná őket. A híveknek kell tehát ezt megcsele­kedniük, a­kik már eddig is igen sok egyházi adót fizetnek. A vallás szabad gyakorlatáról szóló javas­lat is sérelmes lesz a protestánsokra. Ő a felekezet­­nélküliséget soha meg nem szavazza. (Madarász József: Nagy lelkiismereti szabadsági) Ezután példákkal és esetekkel igyekszik bebizonyitani ál­­litását. Szerinte mégis legérzékenyebben sérti a pro­testánsokat az 1868: LIII. törvényczikk némely szakaszainak módosítása. Ő is azt vallja, hogy az egész jelenlegi állapot az elkeresztelési rendeletből következik. De ha liberális volt ez a rendelet, hogy merik liberálisnak mondani a rendelet szülő okának az 1868-iki törvénynek módosítását. Azt látja, hogy a béke megvalósítására legjobb az Apponyi határo­zati javaslata, ezért azt fogadja el: Polónyi felel Kom­játh­ynak. Elnök jelenti, hogy Polónyi Géza reflektálni óhajt Komjáthy tegnapi felszólalására, amely alatt ő nem volt jelen. (Halljuk!) Polónyi Géza kijelenti, hogy Komjáthy az ő álláspontját részben félreértette, részben pedig félre­magyarázta. Midőn erre reflektál, nem fog esni abba a hibába, hogy saját pártja ellen polemizáljon. Ő úgy teljesíti kötelességét, amint legjobb meggyőző­dése parancsolja; ezt teszi a jelen esetben is. És éppen ezért megengedheti magának azt, hogy Kom­játhy támadásaira ne feleljen. (Helyeslés a szélső balon.) Visontai Soma: Visontai Soma egy szellemes megjegyzéssel kezdte meg felszólalását. Azt mondta ugyanis, hogy Pongrácz Károly gróf és Polónyi Géza felszólalá­sai után neki is beszélnie kell, mert ha nem is fel­tétlenül szükséges, hogy a katholikusok és potestán­­sok harczához zsidó írja a muzsikát, de viszont azt sem kell eltűrni, hogy az ilyen harczban a zsidók hátán verjék a taktust. Visontai azután ismeretes érvekkel hozakodott elő a javaslat mellett: olyanok­kal, amelyeket részben megírtak, részben elmondtak már a házban. A többek között a kormány védel­mére említette fel, hogy ő a kormány szándékának komolyságát látta akkor, mikor a reformok sorsához a magáét is kötötte. Visontai végezetül azzal argu­mentált a javaslat mellett, hogy felolvasta újvidéki szerb választóinak hozzá intézett telegrammaját, a­melyben nemzetiségi szempontból követelik, hogy a javaslat ellen szavazzon. Szalay Imre: Szalay Imre szükségesnek tartja a polgári házasságot, de ennek a kormánynak nem szavazza meg. (Helyeslés balfelől.) Nem szavazza meg, mert ez a kormány ehhez az elvhez csak kényszerűségből nyúlt, hogy fentartsa magát továbbra is. (Helyeslés balfelől.) És nem szavazza meg, mert neki legna­gyobb ellensége ebben a hazában és egyúttal a ha­zának is ez a kormány . . . Thaly Kálmán: Kossuth Lajos nem azt mondja! (Helyeslés a szélsőbalon.) Szalay Imre: Hát ha most például egy háború esetén a király fölhívná Thalyt, hogy kormányt ala­kítson, előbb leszakítaná a katonákról a fekete-sárga zsinórt és azután menne háborúba? Thaly Kálmán: Előbb lefejteném a zsinórt! (Zajos derültség.1) Szalay Imre kéri a kormánypártot, hogy ne dobálózzék a jelszavakkal, mert az veszedelmes já­ték. A szélsőbalon már­is látszik a hatás: ez a 25 éves párt bomlófélben van. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) Nem fél attól, hogy az utcza tüntet, attól sem, hogy márczius 4-én felkerülnek a mezei gazdák. (Helyeslés balfelől.) Alexandriai útjában a következő karneváli képet látta: egy szép nő lebeg egy ökörfej fölött, amelyet babérral koszorúz meg. Ezt a hasonlatot a mi viszonyainkra alkalmazva azt találja, hogy «A protekczió» aláírású képből a szép nő a függetlenségi párt. A többi magyarázatot má­sokra bízza. A javaslatot nem szavazza meg. (He­lyeslés balfelől.) Dániel Ernő: Dániel Ernő legelsőbben is Hodossy Imrével polemizál. Hodossy azt mondta, hogy az ellenzéknek okvetlenül a kormány ellen kell szavaznia. Nagyon csodálja, hogy ezt a tant éppen Hodossy, a kitűnő jogász, hozta fel, mert ha ez helyes volna, akkor a taktikus oppozicziót állítanánk fel, mely pedig erre az országra éppen nem kívánatos. (Úgy van­ jobb­­felől.) Szerinte nagy szükség van a polgári házas­ságra s argumentumok gyanánt felhozza az eddigi érveket. A házassági jog mai állapotában tovább fenn nem tartható. Hogy ez a javaslat nincs előkészítve, arra nézve csak azt hozza fel, hogy már 1873. febr. 25-én utasította a ház Irányi indítványára a kor­mányt, hogy dolgozza ki a polgári házasságot. Te­hát 20 év óta foglalkoznak már a kormányok ezzel a kérdéssel. A­mi az anyakönyvek kérdését illeti, arra nézve az a véleménye, hogy az ilyen funkcziók tel­jesítésétől a lelkészeket fel kell menteni, mert az államnak meg kell adni fennállásának garanc­iáit. (Igaz, úgy van­ a jobboldalon.) A törvényjavaslat abszolút értékéből mit sem vonnak le azok a kifogások, melyek ellene itt a házban és a házon kívül is fel­hozattak, különösen a katholikus mozgalmakról emlékszik meg. Óvást tesz az ellen, mintha a katholikus nagygyűlés a haza összes katholikusai nevében határozott volna. (Úgy van! Úgy van­ a jobboldalon.) Kit sem akarnak megakadályozni abban, hogy vallásos cselekedeteit lelkiismereti parancsa szerint teljesítse. Melegen üd­vözli Justh Gyulát, ki kijelentette, hogy első sor­ban magyar s csak azután katholikus! A mai vallá­sos érzület csekélysége mellett bizonyít az, hogy azt mondhassák, hogy ha nem kell a házassághoz pap, az istentagadásra fog vezetni. (Helyeslés jobbfelől.) Vajay István: Óriási tévedés. Dániel Ernő: A lelkészek megszabadulnak a világi funkcziók gondjaitól s a szentirás szavai sze­rint mehetnek szabadon oktatni a népet. (Helyeslés jobbfelől.) Így fognak csak megfelelni igazi hivatá­suknak. Nem képzel egészséges parlamenti viszonyokat, s mig akadnak olyanok, kik nem búnak elég bátor­sággal álláspontjuk preczizirozására. Csodálja, hogy e tekintetben nem hivatkoznak Anglia példájára.

Next