Magyar Hirlap, 1894. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1894-07-01 / 181. szám

. Akkor még csak a múlt dicsőségén búsultunk, ma a jelen vívmányainak ör­vendünk, akkor a pusztulás emlékein, ma az alkotás mesterművein emelkedik ke­délyünk szebb, nemesebb eszmények felé. Ők ketten: az agg benézés és az orvos, kik talán kétkedve hallották ötven év előtt azt, hogy »Magyarország lesz«, ma azt láthatják, hogy Magyarország, a tudo­mány és a kultúra terén is számottevő Magyarország már — van. —r —a. Budapest, június 30. A haageni békekongresszus. Augusz­tus második felében tartják meg Haagenben a be­­kongresszust. A­kik Magyarországból jelentkeztek a kongresszuson való részvételre: Nedeczey János, Pálffy Elemér, Pázmándy Dénes, Urányi Imre, Veister Imre, Visontai Soma és Tőrős János országgyűlési képviselők, Berger Soma dr. kapos­vári ügyvéd, Kulka Kálmán Máramaros megye al­ispánja és Vaszary János dr. kaposvári ügyvéd, ma délelőtt értekezletet tartottak, melyben elnö­kökké Urányi Imrét és jegyzőjükké Pázmándy Dénest választották meg.___ A megegyezés. A házasságjogi törvény­­­javaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyzőkönyvi kivonattal hozta a képvi­selőház a főrendiháznak tudomására: 4393. jkv. sz. A napirend során kö­vetkezett a főrendiházi üzenet tárgyalása a házassági jogról szóló törvényjavaslatba egy új szakasznak fel­ve­tése tárgyában. A ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatához s ehhez képest a maga részé­ről is elhatározta a házassági jogról szóló törvényjavaslatba a következő új 149-ik sza­kasznak felvevését: „Ezen törvény a házasságkötésre vo­natkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja.“ A főrendiház tudomásulvevés czéljából szokott módon értesítettni fog erről a hatá­rozatról, mel­lyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekintetében a két ház kö­zött teljesen helyre van állítva a meg­egyezés. Molnár Antal dr, a képviselőház jegyzője: A főrendiház illése [UNK] A főrendiház 1894. évi július hó 3-án kedden délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: 1. Elnöki előterjesztés. 2. a delegá­­czió tagjainak megválasztása. 3. Az 1891. évi közös­­ügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás a MAGYAR HÍRLAP szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fe­dezéséről. 4. Egy képzőművészeti kiállítási épület lé­tesítéséről és az erte szükséges költségek fedezé­séről 5. A sörtermelés megadóztatásáról szóló törvényes határozmányok részbeni módosításáról —• szóló törvényjavaslatok megváltása. 6. A totalizatőr szabályozásáról a lóversenyeknél, 7. a törvényke­zési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról, 8. a baja-zombori-ujvi­­déki, és 9. a szt­ lőrincz-szlatina-nanczi h. é. vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok. 10. A szom­bathelyi-rumi h. é. vasút. 11, a gyulafehérvár-zalat­­nai és 12, a versecz-kubini h. é. vasút engedélyesé­ről szóló miniszteri jelentések. 1894. junus li Uj elnök, uj kabinet. A párisi események. Nevezetes híreket táviratoztak ma Pá­­risból. Szinte bizonyos, hogy Camot összeeskü­vés áldozata lett. A veszély tehát nem múlik el Caserio lefejeztetésével, hanem erélyes intéz­kedésekre van szükség, a még egyre fenyegető anarkista veszedelem elnyomására. A másik hír az, hogy Casimir­ Perier első minisztériumának feje Dupuy, az elnök ellenjelöltje lesz. Távirati értesüléseink a következők: az összeesküvés. Egyre bizonyosabbnak tetszik, hogy Car­not elnök összeesküvés áldozata lett. A Marseillaise részleteket közöl a Carnot elleni összeesküvés felfedezéséről. Hétfőn egy nem­rég besorozott és jelen­leg a katonai fogházban fogva levő katona, mikor értesült Carnot meggyilkolásáról, azt mondta, hogy ő tudta, hogy Carnot-t Lyon­ban meg fogják gyilkolni, hogy az olasz Caserio követte el a gyilkosságot, hogy ő is­meri Caseriot és hogy az utóbbit a sorshúzás jelölte ki a tett elkövetésére. A katona továbbá elmondta, hogy Vail­­lant és Henry ki­végeztetése következtében 7 anarkistából ál­ló csoport elhatározta Carnot halálát. Egy este sorsot húztak, hogy ki szúrja le az elnököt Lyonban. A sors Caseriora esett, aki e fölött pokoli örömet mutatott. A munkaadójával történt jelentéktelen összeszólalkozás után Caserio 22-én elhagyta ezt, miután kifizettette bérét Caserio tőrt vett és Lyonba utazott. A katona tegnap a hatóság előtt ismételte vallomását és megnevezte a hét összeesküvőt, kik részint már el vannak fogva, részint legközelebb fogják őket letartóztatni. A párisi rendőrprefektúrán egy Jacovski nevű fogorvos jelent meg, aki különös törté­netet mondott el. Vasárnap délelőtt, hat tagból álló család­jával a boulogne-i erdőben sétált, amikor egy férfi lépett hozzá és így szólt: — Tudja már, hogy Camot meghalt? Két más ember ekkor sürgősen rákiáltott, hogy jöjjön már. Az idegen ekkor nevetve így kiáltott: — Igen, meghalt, megütötte a guta. Jakovski megdöbbenve mondta el ezt barátainak, de amikor az esti lapokban nem olvasott erről semmit, azt hitte, hogy valami rossz tréfát csinált valaki Másnap reggel ol­vasta aztán a rettentő esetet. A rendőrség most ezt a három embert keresi. Ma Párisban újra egy anarkista öngyil­kossá lett. A Caserio ügyben idézték be tanú­nak. Állítólag az Algírban tartott anarkista kongres­szus határozta el, hogy ily eljárást kell követni Az olasz lapok most különféle kalandos híreket közölnek és be akarják bizonyítani, hogy nem olasz ember ölte meg Camot-t A Seccolo azt írja, hogy az igazi Caserio Ameri­kában ügyvéd és a gyilkos egy párisi anarkista. De úgy a franczia, mint az olasz rendőrség megczáfolja ezt Az olasz rendőrség azt állítja, hogy Caserio és Liga (aki Crispi ellen köve­tett el merényletet) nemrég Marseilleben ta­lálkoztak. Az európai kabinetek között tárgyalások indultak meg, az anarkisták ellen irányuló nem­zetközi konferenc­ia tárgyában. Brüsszelből táviratoztak, hogy a franczia kormány megkeresésére az itteni rendőrség le­tartóztatta Rossi Vintencio olasz anarkistát, Caserio egyik barátját, aki ama titkos anar­kista gyűlésen, melyben Camot meggyilkolta­tását elhatározták, elnökölt. Rossi a lyoni me­rénylet után Brüsszelbe menekült, a­honnan letartóztatása után a franczia rendőrségnek szolgáltatták ki. Dupuy kabinetje. Parisból táviratozzák, hogy Dupuy volt minisztertársaival és számos politikussal tanács­kozván, közölte a köztársaság elnökével, hogy elvállalja a kabinetalakítást. Eleinte azt hitték, hogy a kabinet ugyan­azon tagokból fog állani, mint a régi, leköszönt minisztérium, de a mai est hírei szerint, egy­némely változás lesz. Mer­cier hadügyminiszter valószínűleg nem lesz tagja a kabinetnek és helyét Jules Roche, az eddigi kereskedelmi miniszter foglalja el Poincarré pénzügyminiszternek sincs kedve tárczáját megtartani Valószínűleg a várható pénzügyi vitáktól tart. Azt hiszik, hogy utódja, Romantika. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — írta:Lovik Károly. A vén Thököly-kastély apró kocsmájába, mely kopott fedelével, megtépett homlokzatával úgy utána iparkodott a vár bolthajtásos épü­leteinek, mint csirke a kotlósnak, este, napnyug­takor két alak érkezett meg. Esett napközben, az utak lucskosak és feneketlenek, a két vándor nyakig sáros volt. Se szó, se beszéd, leültek a hosszú asztal mellé, ahol egy pár lóápoló csatlós iddogált és nekiestek annak, amit elébük raktak. A fogadós kötényével és illemtudóan levett házisapkájában eléjük állt: Mi járatban, jó emberek? A férfi, aki addigra már a pipájánál tar­tott, illemmel parolázott vele, aztán jókedvűen felelte: — Hegedős vagyok, ez meg a feleségem. Becsületes ember volt a mind akettő, hát hamar összebarátkoztak. öt percz múlva szikla­­­ is volt a jó viszony és a csapiáros felesége odatelepedett az asztalhoz, anya-jóakarattal 'ogatva a félénk asszonykát —* * Dg jöjjenek beljebb. Ejnye milyen .skosak. Jutka! száraz ruhát A kis asszony félénken tipegett-topogott, férjét leste, aki jókedvűen nevetett feléje,­­Ián mint valami ijedős kis madár húzódott a­­ gadosnéhoz, aki m­egsimogatta a haját és megcsókolta a homlokát. — Hat hete vagyunk házasok, jó asszony... Estére a hegedős ezek­ mókját is behozta egy czigány és a férj munkához látott. Lerakta bőrgunyáját, a kopott csizmáit, meg pörge ka­lapját és előszedte az ünneplőjét. Sárga-kék csikós, habos, selyem kabátkát húzott, csattos rövid nadrágot és fekete selyem harisnyát, a fejébe tollas bakrétumot nyomott, a kezei kö­rül csipke fodrozódott. Pompás egy ember volt, most látni csak igazán. Széles a válla, villogók a szemei, a kis kard oldalán is olyan kaczkiás, olyan merész. Az arcza lesült, abból kirítt a bátorság, a haja göndör, olyik fodra a szemébe csüngött ... A hathetes asszony boldog sí­rással borult a nyakába, ő pedig megölelte, megcsókolta és felkapta a lánnját. * Odafent a márványos, csillogó teremben, mikor az ételfogók felrakták a bib­ikomokat és a vitézek, az Árpád véreinek névviselői, neki­álltak a nemes italnak, a gróf neje csendesen felemelkedett és eltűnt a lányával. A vitézek felpattantak helyeikről — csillogott a sok kle­­nódium és szem — aztán folytatták az ál­domást. Gyönyörű májusi éjszaka volt, ha van-e manapság is olyan? A hold kibukkant a fod­rozódó felhők közül, keresztülszállt az erdőn, a kerten, a színes ablakokon. Az éjjelben csen­desen repdesett a nyíló akáczvirág édes, bű­vös-bájos illata, messze csendesen kelepelt a nádasi malom ... A szén­leány kitaszította az ablakot és elmerengett a végetlen sötét­­ségbe. Az erkély alatt, harmatos borostyánleve­lek közül, csendesen, szerelmesen csendült meg a hegedős lantja. Álmodozóan, fájón zengett a férfias tenor, elhalva az éjszakába . . . Csendes éjjel, bűvös-bájos Május hónak gyermeke . . . A lant édesen, gyengéden kisérte az éne­ket, ahogy a patak csörgése a fülemile daná­ját az erdő mélyében. A grófkisasszony álmo­dozva, önkéntelenül suttogta utána. Csendes éjjel, bűvös-bájos . . . A lant egyre közelebbről zengett, a hegedős merész kézzel kapaszkodott az erkély peremébe és onnan dalolt. Hangja odaférkőzött a kisas­­­­­szony szivébe, melyet nem illettek még meg­­ lándratörő, buzogányforgató hősök, mintha a nagy erdő madarai mind együtt dalolnának, imádkoznának. . . Ujjai végigszaladnak a húro­kon, egy erősebb akkord és a hegedős fent te­rem az erkély márványán az álmodozó, tündér­­hajú szépség előtt. Termetén végigomlik a hold­világ szikrázó fénye, arczából a szerelem sugár­zik, szeméből az imádat. Féltérdre ereszkedett, egy pár borostyán a homloka körül öveződött. A leány megcsókolja a lantot, aztán némán, az első szerelem mindenható erejével omlik nya­kába . . . ... Az első csíz pityegett a nagy erdőben­ szürkülő réteken vertek már a fürjek és a sötétzöld lombok felett kóvályog egy pár tarka felhő. Az ebédlőteremből a lámpák sárga fénye

Next