Magyar Hirlap, 1894. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)

1894-08-01 / 212. szám

Budapest, 1894. Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után isi IV. évfolyam 212. szám. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: HORVÁTH GYULA. FENYŐ SÁNDOR. Szerda augusztus, I. Egész évre 14. féléve 7, 7* évre 3 írt 50 kr, egy hóra 1.20 Egyes szám­ára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■------........................... M.­-i Külügyi dolgok. Mire való alakoskodni? Mire való ellentéteket képzelni és láttatni a külügy­miniszter s a miniszterelnök között? Olyan nagy már a kánikula, hogy hallucziná­­cziókat láttat az emberekkel, meseképeket, amikben Kálnoky gróf a hétfejű sárkány és Wekerle a derék vitéz, aki egy árva magyar fringiával fölfegyverkezve elegye­dik a csodaszörn­nyel bizonytalan harczba? A külügyi dolgok, amik körül nem kisebb érdekek forognak, mint a monarkia fenn­állásának föltételei, hát ezek sem valók egyébre, mint hogy személyeket támadja­nak és személyeket emeljenek velük és színlelt kirohanásokra és színlelt vissza­vonulásokra használják taktikai eszközül? Holott tudvalévő, hogy a miniszterelnök s a külügyminiszter között ellentét fönn nem állhat, mert amely perczben meg­született, el is enyészik, mivel az ellen­tétbe jutott férfiak közül egynek vissza kell vonulnia. Kálnoky gróf ur nem kor­­láttalan uralkodó; a kormányzására a ma­gyar miniszterelnöknek a törvény adja meg és parancsolja a befolyást s a hozzá­való anyagi eszközöket a magyar ország­gyűlés legtekintélyesebb bizottsága adja meg neki. A politikájára sem mondhatni, hogy kiszámíthatatlan volna, ha egyébben nem, a következetlenségben következetes és a rendszertelenségben rendszeres. Sok­kal hosszabb ideje áll ez a mindig egy­forma politika a magyar kormány ellen­őrzése alatt, hogysem a kormány elnöke s a külügyminiszter között ellentét volna, ez már régebben ki nem tört és már rég meg nem oldódott volna. A Kálnoky poli­tikája a Wekerléé is és a Wekerléé a Kálnokyé is. Ehhez kétség nem fér. De kétség fér ahhoz, még ha két egybehangzó tanúvallomás bizonyít is mel­lette, hogy ez a politika jó politika. Két­ség, nagyon alapos és könnyen megokol­ható kétség fér ahhoz, hogy ez a politika jó volt-e akkor, amikor a sötét idők út­vesztőjében ezt találták ki Ariadne fona­lának és jó-e most, amikor mindenképpen megváltoztak azok az okok és azok a körülmények, amelyek közt ez a politika még némiképpen érthető volt? Mert csudálatos és meglepő az a ha­sonlatosság, amely a legújabb kül- és bel­politikai eseményeinket s az osztrák és közös vezető köröknek ezekben való emel­kedését olyan rokonná teszi az 1848-iki eseményeket megelőzött és létrehozott vi­szonyokkal. Mint most, úgy akkor is, a vezető körök kénytelen-kelletlen szemet hunytak a törvényesség követelményei előtt s amikor már az erejüknek ellent nem állhattak s az ő képzelt érdekeik czirkulusait nem érintették erősen, egyben-másban bele is mentek. De ugyanakkor gondos­kodtak arról, hogy a fa égbe ne nőjjön s amit a nemzetek ezen a réven előre nyernek, azt elveszítik a vámon, ahol a nemzetiségek s a nemzeti megerősödés egyéb ellenségei állottak az ő túlzó köve­teléseikkel. Ha egyébbel nem, de jóakaró s a túlkapásaikról tudomást nem vevő elnézéssel támogatták a nemzetiségeket, ugyanazzal, mel­lyel most a bécsi körök kiszolgáltatták Ausztriát a cseheknek, tű­rik, hogy a románok az osztrák császárra appelláljanak és egy rosszaló szavuk sincsen a bukaresti fészkelődések el­len. Mint akkor, úgy most is az ő zászlójuk alá gyülekezett nemzetelle­nes támadásaira a feudális arisztokrá­­czia s a klerikalizmus és mint most egyelőre simán megy minden és nagyobb veszély nem látszik, akkor sem sejtették, hogy a reakczió, a klerikalizmus és a nemzetiségi mozgalom hármas­ szövetsége milyen élénk eszű és milyen gyors föl­­fogású és milyen rohamosan vonja le abból a jóakaró elnézésből a konzekven­­cziákat. A Jellasich és a Hurbán nevei, Szent­ Tamás és Nagy-Enyed emléke emlé­keztetnek az akkori idők szlavofil politi­kájára — ez az a czél, melynek olyan ellentmondást nem tűrő buzgalommal szentelik magukat a mi kormány­férfiaink. Ha sok értelme nem is, de valami értelme mégis volt ennek a politikának a maga idejében, ha több nem is, mint a róka furfangjának, amely megkísérli a legtekervényesebb utakat is, mielőtt az egyenesre térne. A nagy osztrák császár­ság elégedetlen s egymással s a dinaszti­ával meghasonlott népek egyvelege volt, amelyeknek híjával minden politikai sza­badságnak és martalékául dobva a leg­végsőbb gazdasági pangásnak, sok veszí­teni valójuk nem volt és nem volt sok okuk a dinasztiájukért lelkesedni. A ma­gyar fajban kiirthatatlanok voltak a füg­getlenségi törekvések s az osztrák felet a túlnyomó német elem vegyi rokonsága Coppée álma. — Nyári színjáték. — — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Prolog. Coppée mama (szelíden): Feri, ma igen szépen viselted magad. Napi feladatodat pon­tosan elvégezted; czikked a Journal-ban csak az erényről szól s nem emleget semmiféle szí­nésznőt; továbbá, örömmel vettem észre, a mai szent napon nem vétettél sem a mértékletes­ség, sem az alázatosság ellen. Jutalmul megen­gedem, hogy vasárnap felvehesd akadémikus ruhádat s dadád kíséretében végig sétálhass benne a Quai Voltaire-en. Legalább kiszellőz­teted egy kissé a pálmával hímzett frakkot. A molyok fölötte kedvelik az akadémikus ruhá­zatot. Coppée Feri. (szendébben.) Drága szülőm, alázatossággal, mérsékelt büszkeséggel tölt el kegyes elismerésed. Engedd meg, hogy becses névnapodra fiúi hódolatommal egyetemben fel­ajánljam neked Mon franc parier czimü imád­­ságos könyvem tizennyolczadik kötetét. Fogadd szívesen gyermeki hálám e szerény jelét, s tarts meg továbbra is, szigorú bár, de elnéző, jó indulatodban. Coppée mama. (Még szendébben) Ferim, agg szememet örömkönnyek dagasztják. Mond, drága magzatom, mit főzzek, süssek neked eme szép napon ? Akarsz-e csirkét, Napoleon sauce­­ban? Avagy nem kivánnád-e inkább kedvencz ételedet, a mákos laskát? Coppée Feri (égi szelídséggel). Nem, szeretett szülőm, a szelíd kis csirke hadd örvend­jen tovább is ifjú életének, s hadd töltse be gondtalan csipogásával ez ódon ház komor udvarát! ... És mákos laska! . . . Nem, nem, nem tudok megbarátkozni ezzel a gondolattal. Oly szép a mák, a­mint a déli napfényen szen­dén bólingatja zöld fejét India hullám­ övezte tévém­! .... Nem, jó anyám. Sokkal in­kább jóllaktam ma már idealizmussal, sem­hogy a kegyetlen szívü emberek táplálékát óhajtanám. De mégis . . . (Túláradó szelídség­gel­.) ha csekélyke igyekezetemet érdemen felül kívánod jutalmazni, engedd meg kivételképpen, hogy este, lefekvéskor, rácsos ágyacskám előtt a kis asztalon égve hagyhassam lámpácskámat, s noha a világítás drága, még egy órácskáig olvashassam az evangéliumot . . . Coppée mama (tomboló szelídséggel:) Ferim, drága kis akadémikusom! (Énekelni kezdi a *Dunanan» czimü Zsoltár-gyűjtemény következő verseit: Mily boldogság, hogy van egy jó fiam! Coppée Feri (szelíden énekli a dis­­kantot:) Mily boldogság, hogy van egy jó mamám!­­A nap leáldozik. Hamis szellőcskék pajzánul enyelegnek Feri hajfürtjeivel. Feri meggyújtja lámpácskáját, kezet csókol mamá­jának, elbúcsúzik tőle, lefekszik rácsos ágyacs­­kájába, elmondja esti imádságát, s olvasni kezdi az evangéliumot. Még néhányszor el­rebegi: »Istenkém!« szivére öleli az egész földgömböt, s azután elalszik.) A szentivánéji álom. (Páris, a század végén. Az 1898-iki világ­tárlat. Testvériségi ünnep; olajágak. A szivek az igazság közös érzetében egyesülnek. A tár­­sadalmi nyomor problémája megoldva. Élő­képek: Az A Ham kezet csókol az Aggastyán­nak, homlokon csókolja­­ a Nőt, majd átyailag terjeszti kezét az Árva fölé. Fran­­cziaország büszkén mutat Proletárjaira, akik gond nélkül várják a holnapot. Testi és lelki Szegényeire, akik a bőven osztott jótékonyságot megnyugvással és hálával fogadják, s Gazdagjaira, akik már élvezik azt a megnyugtató érzést, hogy nem kiséri őket gyűlölet s irigység. Majd rámutat az uj Tör­vénykönyvre, mely mindenkivel nem érdeme szerint, hanem sokkal jobban, magasabb tör­vények szerint bánik, s melynek lapjai nincse­nek vérrel beszennyezve. Az Emberszeretet minden szivet áthat jótékony melegével.) (Föllépnek: Hasznost rendőr és egy Idegen.) Hasznos­. Ha meg nem­ sértem, nyájas férfiú, szabad megkérdeznem, miért csoportosul itt tétlenül, a helyett, hogy munkája után látna s igyekeznék az özvegyek és árvák könyüit felszáritani ? Uraságod, úgy látszik, idegen. Az Idegen. Valóban az vagyok. Nevem Mr. Pickwick, a hírneves Dickens-családból. Mai számunk 16 oldal.

Next