Magyar Hirlap, 1894. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)
1894-08-01 / 212. szám
2 MAGYAR HÍRLAP 1894. augusztus 1 folytán elnyeléssel fenyegette a forrongó Németország. Ezek ellen a veszedelmek ellen Magyarországon a magyar és Ausztriában a német elem elnyomása volt a panaczea; a hegemóniájukról úgy lehetett őket leszorítani, ha kijátsszák ellenük a szláv elemeket. A monarkia két felének szlávjai a vonzódásukkal megerősítik a monarkia egységét és kerek e világon nem lévén egyéb támaszuk a dinasztiánál, annak hű és háládatos eszközei lesznek. Hogy ez a politika eredetileg sem ért egy hajító fát, azt nem pusztán mi mondjuk; ezt megmondotta a történelem, amely szétverte mindezeket az ábrándokat s visszaállítva Ausztriában a németek s Magyarországon a magyarok hegemóniáját, diadalra juttatta a törvényességet és lomtárba dobva a furfangot, a Deák Ferencz és az Andrássy politikájával csodákat produkált. Nem tekintve az Ausztria viszonyaiban beállott sajnálatos változásokat, mégis az osztrák-magyar monarkia seregének hatalmára és befolyásának súlyára soha ennyit Európában nem jelentett s a két állam rendezett pénzügyével és fejlődő gazdaságával a jóllét soha nem remélt tokára emelkedett. A viszonyok csak azóta rosszabbodnak, amióta Ausztriában restiluálódott a szláv uralom s ez nem elég intő példa arra, hogy esztelenség visszatérni az olyan hagyományokhoz, amik a maguk idején sem értek semmit? Mire való, ki ellen irányul és kinek használ az a szlavofil politika, amely a szláv gyűrű ellen okkupált Boszniában is a szlávok kezére juttatja a hatalmat s amely jóakaró elnézésével támogatja Strossmayert éppúgy, mint a tót poétákat, a sclevi zarándokokat s az oláh agitátorokat? A magyar függetlenségi törekvésektől nincs miért tartani — ezt több mint egy negyedszázad parlamenti választásai s a sajtóban éppúgy, mint a közélet minden ágában és a közvélemény minden árnyalatában a kiegyezés híveinek túlnyomó volta Hanem egyebekben tévedni méltóztatik, mert én emberemlékezet óta mindig csak azért járok az utczán, hogy embert szeressek. Czélom az ügyefogyottakat védelmezni, a nyomorgókon segíteni, az elnyomottakat felszabadítani. Hasznost. Ha ön idegen, úgy hiába tetszik fáradni. Francziaország fentartja magának azt a jogot, hogy ellássa szegényeit. Monopoliumképen őrzi ezt a jogot a honfiak részére, akik mind versengenek, hogy minél többet tehessenek az ország szegényeiért. Már valóságos, uraságoktól levetett szegények nem is igen kaphatók. A múltkor egy impreszárió száz aranyat hirdetett egy valóságos szegényért, aki Sued czimű történeti drámájában a czimszerep ábrázolására megfelelő fizikummal rendelkeznék: meddő maradt minden kutatása. Bír. Pickwick. E szerint Parisban nem volnának többé szegények? Hasznost. Értsen meg, Pickwick úr, vannak, de mind ki vannak bérelve. Foglalkozás nélküliek csak hallatlan árakon s kizárólag nagy érdemű honfiak részére állanak még rendelkezésre. Mr. Flckwiok. De hisz ez Boldogháza!... Következésképp, ha nyomorúság nincsen, bűnesetek sem igen fordulnak elő. Hasznos!. Az elmebetegek közt még akadnak büntetők. De ránk bizony már nem igen van szükség. Nagyritkán akad dolgunk némely rakonczátlan gazdaggal, aki részegségében köpenyének nagyobbik felét kívánná magának megtartani. De nemsokára feloszlatják az egész rendőrséget, igazolja. A nagy Németország nem forrong többé, mert már kristályosodott; maga lökte ki testéből Ausztriát és ha aranytálclán vinnék is elébe, nem kérne többé belőle; fölöslegül még szövetségben is állunk vele — mitől félnek hát. Viszont azóta Oroszországot átltta a pánszláv politika, amelynek most már a katholikus elem ellentállása se gyengít — hiszen a legkatholikusabb állam és maga a pápa is zászlóvivőjéül szegődött! Lenn a Balkánon kiütött a függetlenség; a beteg ember visszavonult a tengere mellé és nem törődik már vele, ha az ott maradt maroknyi mohamedánságot el is nyeli a dagadó szláv tenger. S ez a tenger napról-napra dagad s a hullámai naprólnapa erősödnek s aki az osztrák-magyar monarkia szláv elemeinek megerősítésén munkál, az ennek a tengernek ad új táplálékot. A független magyarok, a porosz érzelmű németek nem volnának olyan veszedelme a dinasztiának, mint egy kvalifikált Ausztria - Magyarország, amely a dinasztia lábai alól kész zsákmány gyanánt hullana a pánszláv eszme ölébe. S ennJk a politikának a kedvéért dobták oda Magyarországot? Ennek a politikának, a katholikus délszlávok kedvéért szolgáltatják ki a felekezeti izgatásnak, a nemzetiségi veszedelemnek, a feudalista elleirásoknak és régmúlt idők hazajáró kísérteteinek azt az országot, amelynek a monurkiában való túlnyomó jelentőségére alapította Andrássy Gyula a politikáját. Azt a politikát, amelynek a monarkia, de a dinasztia is többet köszönhet, mint Kolonicci 1 Metternichig és Metternichtől a mai napok fiók-Metternichjeig mindazoknak, akik maguk fölött gyújtják meg a házat és halva született s a maguk idején is idétlen ábrándok kedvéért, egyik a csökönyösségével, a másik a befolyását nem érvényesítve kísérleteznek a monarkiával és olyan nemzetellenes politikát folytatnak, ami dinasztikusnak is oktalan. Mr. Pickwick. S ön, rokonszenves sergent de ville, mi lesz önből? Haznosí. Ó én már három gazdagtól is kaptam ajánlatot, akik házmestereknek ajánlkoznak hozzám!. . . Mr. Piokwiok. Mily szép világ! . . i De kik azok a különös férfiak, akik erre tartanak ? Hasznost. Azok Caserio és Rothschild báró polgártársak, akik most jönnek a Mirlitonok klubjából. (Előbbiek Caserio és Rothschild báró Budapest, Julius 31. A legifjabb vezér. Az antiliberális teiveshez még egyre kerülnek szakácsok, akik folytatják adózást, abban a hitben, hogy igy majd beveszi azt a furcsa ételt a magyar nép egészséges gyomra. Zichy Nándor, Esterházy Miklós Móricz, Szápáry Gyula, Szőgyény-Marich László után Odeschichy Livia herczeg száll a síkra s nincs kizárva, hogy egymaga fog annyi sikert elérni, mint a fentebb nevezett négy vezér együttesen. Odescalchy herczeg a nyitra-ujlaki esperesi kerület papságához intézett levélben fejti ki programmját, mely a herczegnek köztudomásúlag nagy politikai múltjánál fogva is kiváló sullyal bír s kötelességet teljesítünk, ha legalább is annyira foglalkozunk vele, mintha vezértársai közül bármelyik nyilatkozott volna. Odescalchy herszeg mindenekelőtt arra inti elvtársait, hogy ne aludjanak nyugodtan. Ez kellemetlen intés, mert a nyugodt alvás nagyon egészséges. Azután a nemzetiségeket veszi védelmébe és azt mondja, hogy csak úgy tarthatjuk fenn magunkat, ha a körülöttünk lakó népeknek anyagi és szellemi jólétet biztosítunk. Levele további során kijelenti a herczeg, hogy a nagytapolcsányi és zsámbokréti kerületekben már megalakította a jövendő középpárt végrehajtó bizottságát s reméli, példáját az ország egyéb kerületeiben is követni fogják, mert, úgymond, »4 küzdelemnek nincs vége, mert az igazság örökkévaló és megmásíthatlan és egy az összes alkotmányos faktorok közreműködése által létrehozott törvény megváltozott körülmények között ugyanazon törvényhozási faktorok által el is törülhető. Mi nyugodtan nézzük a «középpárt» szervezkedését. Nyílt sisakkal harczoló ellenféllel szívesen állunk szembe s hisszük, hogy a mérkőzés órájában» az a magyar nép, melyet testvéreinek elnyomásával vádol meg a konzervatív programm, tudja majd’ hova álljon. Magában a parlamentben pedig, ahol a kaotikus pártviszonyok egyre türhetlenebbekké válnak, az új zászló kibontása talán egészséges kiválási processzusra ad alkalmat. A felső-eöri választás: A felső-eőri választókerületben a választást augusztus 14-re tűzték ki. Fesztetich gróf földmivelési miniszter aug. hó 9-én érkezik felső-Eőrre, hogy ott választói körében a politikai helyzetről nyilatkozzék. A miniszter ez alkalommal választókerületének több községét meg fogja látogatni. A miniszterelnök utazása. Wekerle miniszterelnök e hónap 4-én este utazik Nagyba Rothschild báró. (megszégyenülten.) Igazad van. Magam ülök a bakra. Caserio. S a lovak? A szegény állatokat nem sajnálnád, kőszívű pénzes zsák? ! Rothschild báró (sírva.) Hisz a csizmáimat már régen magam varrom, mint Tolsztoj gróf . . . csak nem kívánod, hogy a kocsimat is magam húzzam? ! Caserio. Ha férfi vagy, légy férfi ! Az igazság úgyis az volna, hogy csak állami kocsik legyenek, s e kocsikat felváltva húzzák a főrendek és virilisták. Rothschild báró. Ó, mennyire megszégyeníti tapogatózó jó szándékaimat a te vaslogikád! Bocsáss meg Kazikám, hogy egy perezre is megfelejtkezhettem kötelességemről.A lovakat beültetik a kocsiba. Caserio befogja a gazdagot, felül a bakra s elhajtat a színről.) Kr. Pickwick. Mily lélekemelő látvány! E szép példát magam is követni fogom, mihelyt kocsim lesz. De ki amaz eszelős, ki szakgatott ruhában, tántorogva jő amott, s erre tart a Credit Lyonnais bezárt kapui felé?! S mért vannak e kapuk bezárva? Hasznost. Látszik, hogy uraságod idegen* A Credit Lyonnais kapui azért vannak bezárva, mert hitelre nincsen szükség többé, s a bank megbukott. Amaz eszelős pedig egy szegény paraszt: Ofélia. Egy bankigazgató, aki, nem bízván a jelen viszonyok maradandóságában, vagyonának csak kilenczven százalékát osztotta szét a szegények között, s tíz százalékát álnokul megtartotta magának. Szegény megőrült a lelki furdaítástól, jönnek.) Rothschild báró. Kazi, Kazim, állj meg, állj meg már ne ! . . . Casaxio polgártárs,szalad. Nem, nem kell pénz. Edd meg a pénzedet! Mit csináljak én a te pénzeddel ? ! Rothschild bárói Kazi, Karikám, ne légy már ilyen kegyetlen ! Szerezd meg nekem ezt az egy örömet! Igaz, hogy máris sok hálára köteleztél . . . Caserio. Nem. Már torkig vagyok a gazdagsággal! Gazdag vagyok magam is . . . uj, uj élvezetekre vágyom! Nekem szegény kell, szegény minden áron, akiért feláldozhassam magamat . . Eressz el! Revsehllt* báró. Vágyaid elérhetetlen tartományba vonzanak; ne hallgass rájok, édes hazim! Sokáig fogsz hiába bolyongani, s a kő felsebzi gyönge lábadat ! Vidd legalább a kocsim, s adjon Isten szerencsét bátor vállalkozásodhoz! Vidd a kocsimat, Karikám. Casserto. Nem kell az se. Ugyan, én duzzadd kocsipárnákon henteregjek, ung e derék polgíndársa b^njáj-agriju. honfi taeiait?,!..