Magyar Hirlap, 1894. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)

1894-08-01 / 212. szám

2 MAGYAR HÍRLAP 1894. augusztus 1 folytán elnyeléssel fenyegette a forrongó Németország. Ezek ellen a veszedelmek ellen Magyarországon a magyar és Ausztri­ában a német elem elnyomása volt a panaczea; a hegemóniájukról úgy lehetett őket leszorítani, ha kijáts­szák ellenük a szláv elemeket. A monarkia két felének szlávjai a vonzódásukkal megerősítik a monarkia egységét és kerek e világon nem lévén egyéb támaszuk a dinaszti­ánál, annak hű és háládatos eszközei lesznek. Hogy ez a politika eredetileg sem ért egy hajító fát, azt nem pusztán mi mondjuk; ezt megmondotta a történelem, amely szétverte mindezeket az ábrándo­kat s­­ visszaállítva Ausztriában a németek s Magyarországon a magyarok hegemó­niáját, diadalra juttatta a törvényességet és lomtárba dobva a furfangot, a Deák Ferencz és az Andrássy politikájával csodákat produkált. Nem tekintve az Ausztria viszonyaiban beállott sajnálatos változásokat, mégis az osztrák-magyar monarkia seregének hatalmára és be­folyásának súlyára soha ennyit Európá­ban nem jelentett s a két állam ren­dezett pénzügyével és fejlődő gazdaságá­val a jóllét soha nem remélt to­kára emelkedett. A viszonyok csak azóta rosszabbodnak, amióta Ausztriá­ban restiluálódott a szláv uralom s ez nem elég intő példa arra, hogy esztelen­­ség visszatérni az olyan hagyományokhoz, amik a maguk idején sem értek semmit? Mire való, ki ellen irányul és kinek hasz­nál az a szlavofil politika, amely a szláv gyűrű ellen okkupált Boszniában is a szlávok kezére juttatja a hatalmat s amely jóakaró elnézésével támogatja Stross­­mayert éppúgy, mint a tót poétákat, a sclevi zarándokokat s az oláh agitátorokat? A magyar függetlenségi törekvésektől nincs miért tartani — ezt több mint egy ne­gyedszázad parlamenti választásai s a sajtóban éppúgy, mint a közélet minden ágában és a közvélemény minden árnya­latában a kiegyezés híveinek túlnyomó volta Hanem egyebekben tévedni méltóztatik, mert én emberemlékezet óta mindig csak azért já­rok az utczán, hogy embert szeressek. Czélom az ügyefogyottakat védelmezni, a nyomor­gókon segíteni, az elnyomottakat felszaba­­dítani. Hasznost. Ha ön idegen, úgy hiába tet­szik fáradni. Francziaország fentartja magának azt a jogot, hogy ellássa szegényeit. Monopo­­liumképen ő­rzi ezt a jogot a honfiak részére, akik mind versengenek, hogy minél többet te­hessenek az ország szegényeiért. Már valósá­gos, uraságoktól levetett szegények nem is igen kaphatók. A múltkor egy impreszárió száz aranyat hirdetett egy valóságos sze­gényért, aki Sued czimű­ történeti drámájában a czimszerep ábrázolására megfelelő fizikum­mal rendelkeznék: meddő maradt minden ku­tatása. Bír. Pickwick. E szerint Parisban nem volnának többé szegények? Hasznost. Értsen meg, Pickwick úr, van­nak, de mind ki vannak bérelve. Foglalkozás nélküliek csak hallatlan árakon s kizárólag nagy érdemű honfiak részére állanak még ren­delkezésre. Mr. Flckwiok. De hisz ez Boldogháza!... Következésképp, ha nyomorúság nincsen, bűn­esetek sem igen fordulnak elő. Hasznos!. Az elmebetegek közt még akadnak büntetők. De ránk bizony már nem igen van szükség. Nagyritkán akad dolgunk némely rakonczátlan gazdaggal, a­ki részegsé­gében köpenyének nagyobbik felét kívánná ma­gának megtartani. De nemsokára feloszlatják az egész rendőrséget, igazolja. A nagy Németország nem forrong többé, mert már kristályosodott; maga lökte ki testéből Ausztriát és ha arany­­tálclán vinnék is elébe, nem kérne többé belőle; fölöslegül még szövetségben is ál­lunk vele — mitől félnek hát. Viszont azóta Oroszországot átltta a pánszláv po­litika, amelynek most már a katholi­­kus elem ellentállá­sa se gyengít — hiszen a legkatholikusabb állam és maga a pápa is zászlóvivőjéül szegődött! Lenn a Bal­kánon kiütött a függetlenség; a beteg ember visszavonult a tengere mellé és nem törődik már vele, ha az ott maradt maroknyi moham­edánságot el is nyeli a dagadó szláv tenger. S ez a tenger napról-napra dagad s a hullámai napról­­napa erősödnek s aki az osztrák-magyar monarkia szláv elemeinek megerősítésén munkál, az ennek a tengernek ad új táplálékot. A független magyarok, a po­rosz érzelmű németek nem volnának olyan veszedelme a dinasztiának, mint egy kvalifikált Ausztria - Magyarország, amely a dinasztia lábai alól kész zsák­mány gyanánt hullana a pánszláv eszme ölébe. S ennJk a politikának a kedvéért dobták oda Magyarországot? Ennek a politikának, a katholikus délszlávok ked­véért szolgáltatják ki a felekezeti izgatás­nak, a nemzetiségi veszedelemnek, a feu­dalist­­a elleirásoknak és régmúlt idők hazajáró kísérteteinek azt az országot, amelynek a monurkiában való túlnyomó jelentőségére alapította Andrássy Gyula a politikáját. Azt a politikát, amelynek a monarkia, de a dinasztia is többet köszön­het, mint Ko­lonicci 1 Metternichig és Metternichtől a mai napok fiók-Metter­­nichjeig mindazoknak, akik maguk fölött gyújtják meg a házat és halva­ született s a maguk idején is idétlen ábrándok ked­véért, egyik a csökönyösségével, a másik a befolyását nem érvényesítve kísérletez­nek a monarkiával és olyan nemzet­­ellenes politikát folytatnak, ami dinasz­tikusnak is oktalan. Mr. Pickwick. S ön, rokonszenves ser­gent de ville, mi lesz önből? H­aznosí. Ó én már három gazdagtól is kaptam ajánlatot, a­kik házmestereknek ajánl­koznak hozzám!. . . Mr. Piokwiok. Mily szép világ! . . i De kik azok a különös férfiak, akik erre tar­tanak ? Hasznost. Azok Caserio és Rothschild báró polgártársak, akik most jönnek a Mirlito­­nok klubjából. (Előbbiek Caserio és Rothschild báró Budapest, Julius 31. A legifjabb vezér. Az antiliberális tei­veshez még egyre kerülnek szakácsok, akik folytat­ják adózást, abban a hitben, hogy igy majd beveszi azt a furcsa ételt a magyar nép egészséges gyomra. Zichy Nándor, Esterházy Miklós Móricz, Szá­­páry Gyula, Szőgyény-Marich László után Odes­­chichy Livia herczeg száll a síkra s nincs kizárva, hogy egymaga fog annyi sikert elérni, mint a fen­tebb nevezett négy vezér együttesen. Odescalchy herczeg a nyitra-ujlaki esperesi kerület papságához intézett levélben fejti ki programmját, mely a her­­czegnek köztudomásúlag nagy politikai múltjánál fogva is kiváló sul­lyal bír s kötelességet teljesítünk, ha legalább is annyira foglalko­zunk vele, mintha vezértársai közül bármelyik nyilatkozott volna. Odescalchy herszeg mindenek­előtt arra inti elvtársait, hogy ne aludjanak nyu­godtan. Ez kellemetlen intés, mert a nyugodt al­vás nagyon egészséges. Azután a nemzetiségeket veszi védelmébe és azt mondja, hogy csak úgy tarthatjuk fenn magunkat, ha a körülöttünk lakó népeknek anyagi és szellemi jólétet biztosítunk. Levele további során kijelenti a herczeg, hogy a nagytapolcsányi és zsámbokréti kerületekben már megalakította a jövendő középpárt végrehajtó bi­zottságát s reméli, példáját az ország egyéb kerüle­teiben is követni fogják, mert, úgymond, »4 küzdelemnek nincs vége, mert az igaz­ság örökkévaló és megmásíthatlan és egy az ös­­­szes alkotmányos faktorok közreműködése által létrehozott törvény megváltozott körülmények kö­zött ugyanazon törvényhozási faktorok által el is törülhető. Mi nyugodtan nézzük a «középpárt» szervez­kedését. Nyílt sisakkal harczoló ellenféllel szívesen állunk szembe s hisszük, hogy a mérkőzés órájában» az a magyar nép, melyet testvéreinek elnyomásával vádol meg a konzervatív programm, tudja majd’ hova álljon. Magában a parlamentben pedig, ahol a kaotikus pártviszonyok egyre türhetlenebbekké vál­nak, az új zászló kibontása talán egészséges kiválási proc­es­szusra ad alkalmat. A felső-eöri választás: A felső-eőri választó­kerületben a választást augusztus 14-re tűzték ki. Fesztetich gróf földmivelési miniszter aug. hó 9-én érkezik felső-Eőrre, hogy ott választói körében a politikai helyzetről nyilatkozzék. A miniszter ez alkalommal választó­kerületének több községét meg fogja látogatni. A miniszterelnök utazása. Wekerle miniszterelnök e hónap 4-én este utazik Nagyba­ Rothschild báró. (megszégyenülten.) Iga­zad van. Magam ülök a bakra. Caserio. S a lovak? A szegény állatokat nem sajnálnád, kőszívű pénzes zsák? ! Rothschild báró (sírva.) Hisz a csiz­máimat már régen magam varrom, mint Tol­sztoj gróf . . . csak nem kívánod, hogy a ko­csimat is magam húzzam? ! Caserio. Ha férfi vagy, légy férfi ! Az igazság úgyis az volna, hogy csak állami ko­csik legyenek, s e kocsikat felváltva húzzák a főrendek és virilisták. Rothschild báró. Ó, mennyire megszé­gyeníti tapogatózó jó szándékaimat a te vas­logikád! Bocsáss meg Kazikám, hogy egy perezre is megfel­ejtkezhettem kötelességemről.­­A lovakat beültetik a kocsiba. Caserio befogja a gazdagot, felül a bakra s elhajtat a színről.) Kr. Pickwick. Mily lélekemelő látvány! E szép példát magam is követni fogom, mihelyt kocsim lesz. De ki amaz eszelős, ki szakgatott ruhában, tántorogva jő amott, s erre tart a Credit Lyonnais bezárt kapui felé?! S mért vannak e kapuk bezárva? Hasznost. Látszik, hogy uraságod idegen* A Credit Lyonnais kapui azért vannak bezárva, mert hitelre nincsen szükség többé, s a bank megbukott. Amaz eszelős pedig egy szegény paraszt: Ofélia. Egy bankigazgató, aki, nem bíz­ván a jelen viszonyok maradandóságában, va­gyonának csak kilenczven százalékát osztotta szét a szegények között, s tíz százalékát álno­­­kul megtartotta magának. Szegény megőrült a­ lelki furdaítástól, jönnek.) Rothschild báró. Kazi, Kazim, állj meg, állj meg már ne ! . . . Casaxio polgártárs,­­szalad­. Nem, nem kell pénz. Edd meg a pénzedet! Mit csináljak én a te pénzeddel ? ! Rothschild bárói Kazi, Karikám, ne légy már ilyen kegyetlen ! Szerezd m­eg nekem ezt az egy örömet! Igaz, hogy máris sok há­lára köteleztél . . . Caserio. Nem. Már torkig vagyok a gazdagsággal! Gazdag vagyok magam is . . . uj, uj élvezetekre vágyom! Nekem szegény kell, szegény minden áron, a­kiért feláldozhassam magamat . . Eres­sz el! Revsehllt* báró. Vágyaid elérhetetlen tartományba vonzanak; ne hallgass rájok, édes hazim! Sokáig fogsz hiába bolyongani, s a kő felsebzi gyönge lábadat ! Vidd legalább a kocsim, s adjon Isten szerencsét bátor vállal­kozásodhoz! Vidd a kocsimat, Karikám. Casserto. Nem kell az se. U­­gyan, én duzzadd kocsipárnákon henteregjek, un­g e de­rék polgín­dársa b^njáj-agriju. honfi taeiait?,!..

Next