Magyar Hirlap, 1895. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895. január 1. ____________ A vidéki pénzintézetek gyors szaporodása, ha maga­ magában inkább örvendetes, semmint aggasztó jelenség is, kötelességévé teszi a köz­véleménynek, hogy e kérdéssel komolyan fog­lalkozzék és ne csak akkor, mikor egyik vagy másik rosszul vezetett intézetnek bukása állítja előtérbe ezt az égető kérdést. Bizonyos régebbi aránytalanság megszün­tetését czélozták az alaptőke-emelések legtöbb intézeteinknél. Budapesti piac­unk két, jelenté­keny bank­erővel szaporodott meg a hazai bankban és a bankegyesületben, és ehhez hoz­zájárul a tervezett agrárbank is, és pedig ugyanakkor, amikor majd mindegyik nagyobb intézet jelentékenyen növelte alaptőkéjét is. Nem is vagyunk ellenesei ez áramlatnak, sőt természetes­nek tartjuk ezt, így emelkedik a budapesti pénz­­piaci akc­ió­képessége, mely már­is jelenté­keny. A konverzióból való nyereségek nincsenek még leszámolva, de nagyobb vállalatok azért pusztán hazai tőkével is létrejöhetnek, így talán elég lesz a folyamhajózási társaságra utalnunk, vagy azon — utólag meghiúsult — kísérletre, amely szerint akarta a kereskedelmi miniszter a székely vasutakat kiépíteni. Mindezen ténye­ket lehet támadni vagy védeni, egy azonban bizonyos, hogy a budapesti pénzpiacz emelkedő állapotára vetnek fényt egyaránt. Természetes, hogy pénzpiac­unk helyzete az ország közgazdasági helyzetével van össze­függésben. Ez a közgazdasági helyzet pedig valóban nem brilliáns. Rossz termés, nyomott árak, az árak megmentésére kartellek, ringek, erőszakos, mesterséges beavatkozások az ár­képződésekbe, ezért vannak napirenden. Való­színű, hogy ezen mesterséges visszahatás utol­jára is engedni fog a természetes fejlődés kö­vetelményeinek. De addig még jobban sú­lyosítja a helyzetet, különösen azok ré­szére, akik ily módon nem képesek különleges érdekeiket hatályosan megvédelmezni. Tehát első­sorban a kis ember helyzete lesz itt is nehe­zebb, s így ezen a téren is beállott a szövet­kezés jogosultsága, azon eszméé, amelyé a jövő és annál inkább, mennél inkább ki van a fe­lesleges közvetítőknek á la merői szolgáltatva a termelő és a fogyasztó egyaránt. Még két nagy dolgot kell megemlítenünk: az államháztartás egyensúlyát, mely tény, s az adóreformot, mely remény. Szabadjon hin­nünk, hogy ez a tény megmarad ténynek Wekerle után is, és ez a remény be fog vál­tazni utódja által is, mert jelenlegi adórendsze­rünk jósága felett valóban nem lehet eltérő vélemény. György Endre, eszébe, ezeket az urakat meghívni egy csésze teára, az öreg Pulszky szívesen látta mindnyájukat pár ezer forint évi fizetésből is. Nagy dolog volt az, »ájropéer”-nek lenni Ma­gyarország harminczas és negyvenes éveiben, amikor még az is testámentomot csinált, aki Bécsbe akart utazni. De ha most a gyorsvonat négy-öt óra alatt is kivisz bennünket az ország határából, ma sem va­gyunk éppen bőviben az igazi európai műveltségű embereknek. S amilyen fehér holló volt Pulszky Ferencz ezelő­tt félszázaddal, olyan fehér holló ma­­radt ma is. Mert sok minden téren volt jó hatása az ő nemes példájának, de abban nem utánozta senki, hogy a külföldön — a szó és a nyomtatott betű hatalmával egyaránt — dolgozzék a magyar nemzet megismertetése és megbecsültetése érde­kében! Pulszky Ferencz nyugalomba ment és most betegen fekszik lakásán. Neki, a­ki életében annyit dolgozott, bizon­nyal fáj ez a kénytelen nyugalom; ó bizon­nyal kevesli, a­mit hatvan éven át cseleke­dett. De talán jól fog neki esni, ha mi is kiírjuk, hogy a nemzet bizony nem kevesli. Talán jól fog neki esni, ha mint ezer meg ezer ember visszhang­jától, tőlünk is hallja azt a kívánságot, hogy foly­tassa penziós esztendeit vigabban, mint ahogy el­kezdte! Lám, Gladstone 84 éves korában ment nyu­galomba és mindjárt e nyugalom első évében egy uj könyvet irt. Mi még Pulszkytól is várunk, leg­alább egyet! MGYAR HÍRLAP _________________3 ii. Iparunk. A mult év több mint százötven, jó­részt jelentékeny ipartelepnek adott életet s a vállalkozási szellem végre több és több ered­­m­én­nyel fordult az ipari termelés felé. Az uj vállalatok létesítésében ugyan még mindig elő­térben áll a spekulativ tőke elhelyezés. Rész­vénytársaságok létesülnek, gyakran csekély vál­lalatok megmentése érdekében, s nem mindig az iparnak teendő szolgálat a fő, hanem a tőke jövedelmezésének mesterséges fokozása. Több szolidságra, bizonyos föltétlen realitásra kellene törekednünk, hogy iparunkat egy színvonalra emeljük a külföld tőkeerős ipari vállalataival, mert az ipari termelésnél is megboszulja ma­­gát az a bizonyos rablógazdálkodás, melyet a mezőgazdaságnál perhorreskálunk. Minden anyag­nak és a termelés minden előnyeinek lehető legjobb kiaknázása helyes alapelv, de mihelyt a kiaknázást a kizsarolás váltja föl — a­minek jelenségeivel itt-ott már találkozunk, a baj el­­kerülhetlen lesz. A kisipar helyzetére térve, hozzá kell szoknunk a panaszokhoz. E panaszoknak alapja azonban nem a rossz üzletmenet, hanem in­kább az a nagy verseny, mel­lyel az olcsóbb gyári termelés a kisipart fenyegeti. Ez egy át­meneti stádium, mely még évtizedekig tart s akik ezt átélik, azok érezni fogják a termelés átalakulásának elodázhatlan versenyhatását. Ezért évek óta felszínen van az a törekvés, mely a nagyipar termelésének előnyeit a kis­ipar számára is hozzáférhetővé akarja tenni, így a múlt évben is gyakrabban találkoztunk az idevonatkozó konkrét mozgalmakkal; ezek közé sorozzuk a műhelybeli oktatás előmoz­dítását, melynek érdekében az orsz. iparegyesü­let fejtett ki dicséretreméltó munkásságot; az iparos hitelviszonyok javítása érdekében ugyan­ezen egyesület tett újabb kezdeményező lépé­seket. Az orsz. ipartanács foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne az ipari kedvezmé­nyeket (1890. XIII. t.-cz.) a kisiparra is kiter­jeszteni; a műipari mintalapok kiadásával a ke­reskedelemügyi miniszter a kisiparosok ízlésének fejlesztését kívánja előmozdítani. A szakoktatás rendszeres fejlesztése pedig üdvös hatással lesz az egész hazai kisiparra. A múlt évben fönállott 1 középipariskola, 2 fémipari szakiskola, 3 fa­ipari szakiskola, 3 fa- és fémipari szakiskola, 2 tanfolyam gőzkazánfűtők és gőzgépkezelők számára, 9 szövőipari szakiskola és tanműhely, 3 agyagipari szakiskola, 4 gyermekjáték-készítő­­tanműhely, 1—1 kosárfonó- és csipkeverő tan­műhely, 4 nőipariskola, 4 vegyes ipariskola, 3 építőipari szakiskola, 3 szaktanfolyam, 3 szak­­rajziskola és 4 technológiai iparmúzeum. Össze­sen tehát 51 szakiskola nyújt immár tápot iparunk rendszeres fejlesztésére, ide nem szá­mítva a polgári iskolákkal és képezdékkel kap­csolatos tanműhelyeket s a kézügyességi ok­tatás előmozdítására törekvő debreczeni és soproni évfolyamokat, melyek szintén tavaly létesültek. A kisipar versenyképességének előmozdí­tását czélozta a villamos erővel hajtott mun­kagép-kiállítás, melyet a lefolyt év derekán a kereskedelmi múzeum szép sikerrel rendezett. Ugyane rovatban kell fölemlíteni a munkások érdekében létesített alkotásokat és kezdemé­nyezéseket. Ide tartoznak a munkások vasár­napi oktatása tárgyában országszerte megin­dított tanfolyamok, a munkás-egészségügyi múzeum kezdeményezése, a székely fiúknak a magyar iparban való rendszer foglalkoztatása s általában a munka- és tanviszony rendezése érdekében alkotandó szabályrendeletek alapel­veinek az orsz. iparegyesület által — az érde­keltek bevonása­­ mellett — történt megál­lapítása. Itt kell megemlékeznünk a kereskedelem­ügyi miniszter egy rendeletéről, melyben a ta­­nonczok kellő élelmezése, megfelelő ellátása, oktatása érdekében és munkával való tulcsigá­­zása ellen emeli föl szavát s a műhelyeknek e szempontból való kellő ellenőrzését követeli meg (5566—894.) Bizony ez irányban is jobb és tűrhetőbb viszonyokat várunk, ámbár a mesteremberek helyzetének és versenyviszonyai­nak javítása is oly fő fontosságú érdek, melyet az adók enyhítése, állami és közhatósági szál­lítások és egyéb kedvezmények révén elő kel­lene mozdítani. A háziipar rendszeres kifejlesztése érde­kében a kereskedelmi miniszter állandó házi­ipari bizottságot létesített a múlt év folyamán, mely azonban még nem kezdte meg munkál­kodását. A magyar háziipari czikkek terjesztése érdekében a kereskedelmi múzeum karácsonyi bazárt rendezett, melynek szép sikere e kezde­ményezés folytatására fog ösztönözni. A törvényhozási intézkedések és kezde­ményezések sorából ismeretes az adóreform érdekében megindult mozgalom. A baleset elleni 1803: XXVIII. t.-cz. életbeléptetése is ez év elejére esik s e rendelettel kapcsolatban szabályozta a miniszter az iparfelügyelők ha­táskörét. Az iparfelügyelői intézmény kezd ná­lunk mindinkább megizmosodni, rátermett, ügy­­buzgó és munkaképes gárda törekszik nálunk ez intézményt népszerűsíteni. Az eddig e téren elért eredmén­nyel meg lehetünk elégedve. Az ingó dolgok részletfizetésének szabályozása érdekében a keresk. miniszter az 1893. évi XXXI. t.-cz. sza­bályozását vette czélba s e téren mutatkozó visszaélések megállapítására megfelelő intézke­déseket tervez, melyre vonatkozólag a szakkö­rök most foglalják össze tanácskozásaik ered­ményeit. A segély­pénztárak országos kongres­­­szusa is üdvös kezdeményezés volt ez áldásos intézmény egységes szervezésének előmozdítá­sára. A tapasztalt hiányok orvoslása, a mind­inkább sürgős javítások konkrét megállapítása s ez intézmény megizmosítása oly feladatok, melyek minden körben méltánylással és támo­gatásra való készséggel kell, hogy találkozzanak. A szabadalmi reform érdekében a nyáron a kereskedelmi minisztériumban tartott, meglehe­tősen hosszadalmas, ankétnek is megvolt az az eredménye, hogy a törvénynovella a képviselő­ház elé került s elintézését várja. Végre a szö­vetkezeti reform is egy lépéssel előbbre haladt a Nagy Ferencz dr. tervezete által. E tervezet egyoldalúan csak az ellenőrzés szigorítását kontemplálja, de a főfontosságú ügy fejleszté­sére nem terjesztette ki a figyelmet. Pedig köz­­gazdasági szempontból ez a fontosabb dolog s csak ezután lehetne szó a megfelelő ellenőr­zésről, a visszaélések meggátlásáról sat. Re­méljük, hogy a szakegyesületek s a keresk. iparkamarák ily értelemben föl fogják emelni szavukat. A keresk. és iparkamarákról szólva, nem lehet elhallgatnunk, hogy ez az intézmény mind­inkább kifejlődik nálunk s egyrészt informativ irányban teljesiti hivatását fölfelé és lefelé, másrészt az ipar és kereskedelem érdekeinek képviselete körül igen hasznos szolgálatokat tesz az országnak. Egész sora nőtt fel az ava­tott, képzett s az ügyért lelkesedő kamarai titkároknak, akik ügyszeretettel és odaadással képviselik kerületük közgazdasági érdekeit s akiknek éber tevékenysége nyomán élénk élet fakad és üdvös alkotások keletkeznek. Különö­sen kiemelkedett ez a tevékenység abban a mozgalomban, melyet a kamarai titkárok, mint a kerületi bizottságok előadói, az ezredéves or­szágos kiállítás érdekében országszerte kifej­tettek. A kiállítás ügye iránt föl van keltve a termelő osztályok figyelme, a hatóságok ér­dekbe vannak vonva, a közönség is kezd ér­deklődni, ámbár a mi lázasan haladó korunk­ban meg vagyunk szokva, hogy az emberek a má­val és holnappal törődnek, a holnaputánra csak másnap kerül a sor. És ha mégis min­denfelé élénk érdeklődést tapasztalunk a kiállí­tás ügye iránt, ezt a központ tervszerű mun­kásságán kívül első­sorban a kamarai titkárok buzgó közreműködésének köszönhetjük. A jövő év a kiállítás tényleges előkészítésének az éve lesz s mint ilyen, kihatással lesz az egész iparra. Reméljük, hogy aki a munkából kive­szi a maga részét, annak jut a dicsőségből is, a dicsőségből, melyet az anyagi téren való ha­ladásunk fejében méltán kivehetjük részünket Magyarország ezredéves fennállásának nagy ünnepén. Gelléri Mór.

Next