Magyar Hirlap, 1895. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
1895. január 1. ____________ A vidéki pénzintézetek gyors szaporodása, ha maga magában inkább örvendetes, semmint aggasztó jelenség is, kötelességévé teszi a közvéleménynek, hogy e kérdéssel komolyan foglalkozzék és ne csak akkor, mikor egyik vagy másik rosszul vezetett intézetnek bukása állítja előtérbe ezt az égető kérdést. Bizonyos régebbi aránytalanság megszüntetését czélozták az alaptőke-emelések legtöbb intézeteinknél. Budapesti piacunk két, jelentékeny bankerővel szaporodott meg a hazai bankban és a bankegyesületben, és ehhez hozzájárul a tervezett agrárbank is, és pedig ugyanakkor, amikor majd mindegyik nagyobb intézet jelentékenyen növelte alaptőkéjét is. Nem is vagyunk ellenesei ez áramlatnak, sőt természetesnek tartjuk ezt, így emelkedik a budapesti pénzpiaci akcióképessége, mely máris jelentékeny. A konverzióból való nyereségek nincsenek még leszámolva, de nagyobb vállalatok azért pusztán hazai tőkével is létrejöhetnek, így talán elég lesz a folyamhajózási társaságra utalnunk, vagy azon — utólag meghiúsult — kísérletre, amely szerint akarta a kereskedelmi miniszter a székely vasutakat kiépíteni. Mindezen tényeket lehet támadni vagy védeni, egy azonban bizonyos, hogy a budapesti pénzpiacz emelkedő állapotára vetnek fényt egyaránt. Természetes, hogy pénzpiacunk helyzete az ország közgazdasági helyzetével van összefüggésben. Ez a közgazdasági helyzet pedig valóban nem brilliáns. Rossz termés, nyomott árak, az árak megmentésére kartellek, ringek, erőszakos, mesterséges beavatkozások az árképződésekbe, ezért vannak napirenden. Valószínű, hogy ezen mesterséges visszahatás utoljára is engedni fog a természetes fejlődés követelményeinek. De addig még jobban súlyosítja a helyzetet, különösen azok részére, akik ily módon nem képesek különleges érdekeiket hatályosan megvédelmezni. Tehát elsősorban a kis ember helyzete lesz itt is nehezebb, s így ezen a téren is beállott a szövetkezés jogosultsága, azon eszméé, amelyé a jövő és annál inkább, mennél inkább ki van a felesleges közvetítőknek á la merői szolgáltatva a termelő és a fogyasztó egyaránt. Még két nagy dolgot kell megemlítenünk: az államháztartás egyensúlyát, mely tény, s az adóreformot, mely remény. Szabadjon hinnünk, hogy ez a tény megmarad ténynek Wekerle után is, és ez a remény be fog váltazni utódja által is, mert jelenlegi adórendszerünk jósága felett valóban nem lehet eltérő vélemény. György Endre, eszébe, ezeket az urakat meghívni egy csésze teára, az öreg Pulszky szívesen látta mindnyájukat pár ezer forint évi fizetésből is. Nagy dolog volt az, »ájropéer”-nek lenni Magyarország harminczas és negyvenes éveiben, amikor még az is testámentomot csinált, aki Bécsbe akart utazni. De ha most a gyorsvonat négy-öt óra alatt is kivisz bennünket az ország határából, ma sem vagyunk éppen bőviben az igazi európai műveltségű embereknek. S amilyen fehér holló volt Pulszky Ferencz ezelőtt félszázaddal, olyan fehér holló maradt ma is. Mert sok minden téren volt jó hatása az ő nemes példájának, de abban nem utánozta senki, hogy a külföldön — a szó és a nyomtatott betű hatalmával egyaránt — dolgozzék a magyar nemzet megismertetése és megbecsültetése érdekében! Pulszky Ferencz nyugalomba ment és most betegen fekszik lakásán. Neki, aki életében annyit dolgozott, bizonnyal fáj ez a kénytelen nyugalom; ó bizonnyal kevesli, amit hatvan éven át cselekedett. De talán jól fog neki esni, ha mi is kiírjuk, hogy a nemzet bizony nem kevesli. Talán jól fog neki esni, ha mint ezer meg ezer ember visszhangjától, tőlünk is hallja azt a kívánságot, hogy folytassa penziós esztendeit vigabban, mint ahogy elkezdte! Lám, Gladstone 84 éves korában ment nyugalomba és mindjárt e nyugalom első évében egy uj könyvet irt. Mi még Pulszkytól is várunk, legalább egyet! MGYAR HÍRLAP _________________3 ii. Iparunk. A mult év több mint százötven, jórészt jelentékeny ipartelepnek adott életet s a vállalkozási szellem végre több és több eredménnyel fordult az ipari termelés felé. Az uj vállalatok létesítésében ugyan még mindig előtérben áll a spekulativ tőke elhelyezés. Részvénytársaságok létesülnek, gyakran csekély vállalatok megmentése érdekében, s nem mindig az iparnak teendő szolgálat a fő, hanem a tőke jövedelmezésének mesterséges fokozása. Több szolidságra, bizonyos föltétlen realitásra kellene törekednünk, hogy iparunkat egy színvonalra emeljük a külföld tőkeerős ipari vállalataival, mert az ipari termelésnél is megboszulja magát az a bizonyos rablógazdálkodás, melyet a mezőgazdaságnál perhorreskálunk. Minden anyagnak és a termelés minden előnyeinek lehető legjobb kiaknázása helyes alapelv, de mihelyt a kiaknázást a kizsarolás váltja föl — aminek jelenségeivel itt-ott már találkozunk, a baj elkerülhetlen lesz. A kisipar helyzetére térve, hozzá kell szoknunk a panaszokhoz. E panaszoknak alapja azonban nem a rossz üzletmenet, hanem inkább az a nagy verseny, mellyel az olcsóbb gyári termelés a kisipart fenyegeti. Ez egy átmeneti stádium, mely még évtizedekig tart s akik ezt átélik, azok érezni fogják a termelés átalakulásának elodázhatlan versenyhatását. Ezért évek óta felszínen van az a törekvés, mely a nagyipar termelésének előnyeit a kisipar számára is hozzáférhetővé akarja tenni, így a múlt évben is gyakrabban találkoztunk az idevonatkozó konkrét mozgalmakkal; ezek közé sorozzuk a műhelybeli oktatás előmozdítását, melynek érdekében az orsz. iparegyesület fejtett ki dicséretreméltó munkásságot; az iparos hitelviszonyok javítása érdekében ugyanezen egyesület tett újabb kezdeményező lépéseket. Az orsz. ipartanács foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne az ipari kedvezményeket (1890. XIII. t.-cz.) a kisiparra is kiterjeszteni; a műipari mintalapok kiadásával a kereskedelemügyi miniszter a kisiparosok ízlésének fejlesztését kívánja előmozdítani. A szakoktatás rendszeres fejlesztése pedig üdvös hatással lesz az egész hazai kisiparra. A múlt évben fönállott 1 középipariskola, 2 fémipari szakiskola, 3 faipari szakiskola, 3 fa- és fémipari szakiskola, 2 tanfolyam gőzkazánfűtők és gőzgépkezelők számára, 9 szövőipari szakiskola és tanműhely, 3 agyagipari szakiskola, 4 gyermekjáték-készítőtanműhely, 1—1 kosárfonó- és csipkeverő tanműhely, 4 nőipariskola, 4 vegyes ipariskola, 3 építőipari szakiskola, 3 szaktanfolyam, 3 szakrajziskola és 4 technológiai iparmúzeum. Összesen tehát 51 szakiskola nyújt immár tápot iparunk rendszeres fejlesztésére, ide nem számítva a polgári iskolákkal és képezdékkel kapcsolatos tanműhelyeket s a kézügyességi oktatás előmozdítására törekvő debreczeni és soproni évfolyamokat, melyek szintén tavaly létesültek. A kisipar versenyképességének előmozdítását czélozta a villamos erővel hajtott munkagép-kiállítás, melyet a lefolyt év derekán a kereskedelmi múzeum szép sikerrel rendezett. Ugyane rovatban kell fölemlíteni a munkások érdekében létesített alkotásokat és kezdeményezéseket. Ide tartoznak a munkások vasárnapi oktatása tárgyában országszerte megindított tanfolyamok, a munkás-egészségügyi múzeum kezdeményezése, a székely fiúknak a magyar iparban való rendszer foglalkoztatása s általában a munka- és tanviszony rendezése érdekében alkotandó szabályrendeletek alapelveinek az orsz. iparegyesület által — az érdekeltek bevonása mellett — történt megállapítása. Itt kell megemlékeznünk a kereskedelemügyi miniszter egy rendeletéről, melyben a tanonczok kellő élelmezése, megfelelő ellátása, oktatása érdekében és munkával való tulcsigázása ellen emeli föl szavát s a műhelyeknek e szempontból való kellő ellenőrzését követeli meg (5566—894.) Bizony ez irányban is jobb és tűrhetőbb viszonyokat várunk, ámbár a mesteremberek helyzetének és versenyviszonyainak javítása is oly fő fontosságú érdek, melyet az adók enyhítése, állami és közhatósági szállítások és egyéb kedvezmények révén elő kellene mozdítani. A háziipar rendszeres kifejlesztése érdekében a kereskedelmi miniszter állandó háziipari bizottságot létesített a múlt év folyamán, mely azonban még nem kezdte meg munkálkodását. A magyar háziipari czikkek terjesztése érdekében a kereskedelmi múzeum karácsonyi bazárt rendezett, melynek szép sikere e kezdeményezés folytatására fog ösztönözni. A törvényhozási intézkedések és kezdeményezések sorából ismeretes az adóreform érdekében megindult mozgalom. A baleset elleni 1803: XXVIII. t.-cz. életbeléptetése is ez év elejére esik s e rendelettel kapcsolatban szabályozta a miniszter az iparfelügyelők hatáskörét. Az iparfelügyelői intézmény kezd nálunk mindinkább megizmosodni, rátermett, ügybuzgó és munkaképes gárda törekszik nálunk ez intézményt népszerűsíteni. Az eddig e téren elért eredménnyel meg lehetünk elégedve. Az ingó dolgok részletfizetésének szabályozása érdekében a keresk. miniszter az 1893. évi XXXI. t.-cz. szabályozását vette czélba s e téren mutatkozó visszaélések megállapítására megfelelő intézkedéseket tervez, melyre vonatkozólag a szakkörök most foglalják össze tanácskozásaik eredményeit. A segélypénztárak országos kongresszusa is üdvös kezdeményezés volt ez áldásos intézmény egységes szervezésének előmozdítására. A tapasztalt hiányok orvoslása, a mindinkább sürgős javítások konkrét megállapítása s ez intézmény megizmosítása oly feladatok, melyek minden körben méltánylással és támogatásra való készséggel kell, hogy találkozzanak. A szabadalmi reform érdekében a nyáron a kereskedelmi minisztériumban tartott, meglehetősen hosszadalmas, ankétnek is megvolt az az eredménye, hogy a törvénynovella a képviselőház elé került s elintézését várja. Végre a szövetkezeti reform is egy lépéssel előbbre haladt a Nagy Ferencz dr. tervezete által. E tervezet egyoldalúan csak az ellenőrzés szigorítását kontemplálja, de a főfontosságú ügy fejlesztésére nem terjesztette ki a figyelmet. Pedig közgazdasági szempontból ez a fontosabb dolog s csak ezután lehetne szó a megfelelő ellenőrzésről, a visszaélések meggátlásáról sat. Reméljük, hogy a szakegyesületek s a keresk. iparkamarák ily értelemben föl fogják emelni szavukat. A keresk. és iparkamarákról szólva, nem lehet elhallgatnunk, hogy ez az intézmény mindinkább kifejlődik nálunk s egyrészt informativ irányban teljesiti hivatását fölfelé és lefelé, másrészt az ipar és kereskedelem érdekeinek képviselete körül igen hasznos szolgálatokat tesz az országnak. Egész sora nőtt fel az avatott, képzett s az ügyért lelkesedő kamarai titkároknak, akik ügyszeretettel és odaadással képviselik kerületük közgazdasági érdekeit s akiknek éber tevékenysége nyomán élénk élet fakad és üdvös alkotások keletkeznek. Különösen kiemelkedett ez a tevékenység abban a mozgalomban, melyet a kamarai titkárok, mint a kerületi bizottságok előadói, az ezredéves országos kiállítás érdekében országszerte kifejtettek. A kiállítás ügye iránt föl van keltve a termelő osztályok figyelme, a hatóságok érdekbe vannak vonva, a közönség is kezd érdeklődni, ámbár a mi lázasan haladó korunkban meg vagyunk szokva, hogy az emberek a mával és holnappal törődnek, a holnaputánra csak másnap kerül a sor. És ha mégis mindenfelé élénk érdeklődést tapasztalunk a kiállítás ügye iránt, ezt a központ tervszerű munkásságán kívül elsősorban a kamarai titkárok buzgó közreműködésének köszönhetjük. A jövő év a kiállítás tényleges előkészítésének az éve lesz s mint ilyen, kihatással lesz az egész iparra. Reméljük, hogy aki a munkából kiveszi a maga részét, annak jut a dicsőségből is, a dicsőségből, melyet az anyagi téren való haladásunk fejében méltán kivehetjük részünket Magyarország ezredéves fennállásának nagy ünnepén. Gelléri Mór.