Magyar Hirlap, 1895. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895. január 1. nemzeti párt programmjának azon részletei tekinte­tében, amelyeket a szabadelvű párt kivihetetlenek­nek és czélszerűtleneknek jelez, és amelyek egyébiránt felfogásunk szerint a nemzeti párt szempontjából is egészen alárendelt jelentőségűek, e pillanatban a nemzeti párttal való megegyezés lehetősége telje­sen kizártnak látszik. Meglehet, hogy később megjön egy erre alkal­masabb pillanat. Hiszen annak idején, köztudomás szerint, a Deák-pártnak tárgyalásai a balközéppel, a­­ Szlávy-kabinet lemondása után, melyek az együtt­működés elérésére irányultak, 1874-ben kezdődtek, de csak 1875. évi február hóban vezettek határozott alakulásra. Ily pártalakulások végre is a leghelyesebben és legeredményesebben szintén csak a parlamentáris küzdelem nyilvános fórumán készíthetők elő és fejez­hetők be. A szabadelvű párt egyértelműséggel leg­utóbbi határozatának, az elveknek alapján áll, kész­­ minden államférfiut támogatni akkor, de csakis akkor, ha az el van határozva arra, hogy kor­látlanul és tartózkodás nélkül megvalósítja a Wekerle miniszterelnök részéről legutóbb oly szabatosan körvonalazott programmot. Személynek kijelöléséről ennek következtében nincs is szó. Annyit azonban az igazságnak megfe­­leően meg kell jegyeznünk, hogy épúgy, mint 8 nap előtt, ma is Bánffy Dezső báró a képviselőház el­nöke, mint a mostani körülmények között legalkal­masabb személyiség áll előtérben. Meghívók a királyhoz. A király elé meghívott politikusok tudvalevő­leg Wekerle miniszterelnök utján nyertek tudomást meghivatásukról. Ezek a meghívók, mint a »Magyar­­ország irja, a következőképpen szóltak: Kegyelmes ur­ Ő császári és apostoli királyi Felsége po­­­­litikai viszonyaink iránt közvetlen tájékozást óhajtván szerezni, előterjesztésem folytán Nagyméltóságod szives tanácsát is igénybe kívánja venni és e végből f. hó 27. és 31-ike között Nagyméltóságodat külön kihallgatáson fogja fogadni Budapesten. Legfelsőbb meghagyás folytán tisztelettel bátorkodom ennélfogva kérni Nagyméltóságo­dat, hogy e hó 27. és 31-ike között legyen szíves lehetőleg a fővárosban tartózkodni s ez iránt, vagy esetleg másnemű tartózkodása iránt engem értesíteni, hogy a legfelsőbb ki­hallgatás napja és órája Nagyméltóságoddal közölhető legyen. Fogadja stb. Budapest, 1894. deczember 22. Wekerle Sándor s. k. A meghívottak a kihallgatást megelőző napon a következő értesítést kapták: Kegyelmes ur! Folyó hó 22-ikén kart levelem kapcsán van szerencsém Nagy­méltóságodat tisztelettel érte­síteni, hogy Ő csász. és apostoli királyi Felsége Nagyméltóságodat folyó hó . . . óra­kor fogja magánkihallgatáson fogadni. Fogadja stb. Wekerle s. k. A meghívott urak frakkban jelentek meg az audienczián. Újév a politikában. A szabadelvü párt az idén nem a régi szokás szerint végzi újévi tisztelgéseit. Testületileg ugyanis a párt kizárólag Bánffy Dezső bárónál, a kép­viselőház elnökénél jelenik meg, hol az üd­vözlő beszédet Wlassics Gyula fogja tartani. A párt tagjai január 1-én reggel ya10 órakor, a sza­badelvű pártkörben gyülekeznek és 3/410 órakor, a ház elnökének csömöri­ út 105. sz. a. levő lakására mennek. — A miniszterelnök és a kormány többi tagjainak testületi üdvözlése, a miniszter­­elnök határozott kívánságára, elmarad, úgy ér­tesülünk azonban, hogy a pártkör tagjai a ház el­nökének üdvözlése után fel fogják a kormány tag­jait keresni és egyénenként tolmácsolják üdvkivána­­taikat. A pártkör elnökének, Fodmaniczky Frigyes bárónak testületileg való üdvözlése ez alkalommal, annak betegsége miatt szintén elmarad. A párt tag­jai mégis intézkedtek, hogy egy lakásán megjele­nendő küldöttség által fejeztessék ki Podmaniczky belőtt szerencsekivánataikat. Sokkal érdekesebbnek ígérkezik a nemzeti párt tagjainak tisztelgése, akik vezérük, Apponyi Al­bert gróf és elnökük, Horánszky Nándor elé fognak járulni újévi kivánatokkal. Apponyi gróf, egy esti lap híre szerint, válaszában érinteni fogja az aktuá­lis politikát is: nevezetesen szólni fog a fúzióról, kifejtvén ama feltételeket, a­melyek mellett szerinte a 67-es alapon álló pártok egyes­ülése megtörtén­hetnek. MAGYAR HÍRLAP A Vatikán protestál. Róma, deczember S1. Régi szokás szerint, ha valamely ország­ban oly törvények léptettetnek életbe, melyek a katholikus egyház elveivel és tanaival ellenkeznek, a pápa ez ellen tiltakozását je­lenti be. A pápa tehát az osztrák-magyar külügyi miniszterhez és így közvetlen a magyar kor­mányhoz jegyzéket fog intézni, amelyben a Vatikán az egyházpolitikai törvények ellen protestál. Ezzel azonban — azt hiszik a bea­vatott körök — befejeződik a Vatikán tevé­kenysége a szentesített törvényekkel szemben. A jövő képe. — Orosz lap a válságról. — Á «Moszkovszkija Vjedomoszti» (331. sz., decz. 24.) a párisi levelezőjétől vett s * Valószínű vál­tozás Ausztria-Magyarország politikájában czimü tudósításában a többek közt ezeket irja: A bécsi körök épp olyan rendszert szeret­nének behozni Magyarországon, mint a­milyen Ausztriában már régebb idő óta megvan. A klerikálisok ugyanis különösen azóta tartják czélszerűnek a rendszerváltozást M­agyarországon, amióta Wekerlének sikerült három egyházpolitikai javaslatát keresztülvinni. ők most erélyesen áskálódnak a liberálisok ellen s egy reakczionárius kabinetet igyekeznek létrehozni. Persze egy ilyen konzervatív kormányt csakis a nemzetiségekre való támaszkodással lehetne létesíteni, ami a magyar hegemónia kárára volna, úgy a magyar klerikáli­sok, mint a magyar arisztokráczia hajlandó ez áron a klerikális irányt kezdeményezni. A ma­gyarok, azt meg kell adni, kíméletlen erőszakosko­dásaival nagy felháborodást keltettek a nem­zetiségek kebelében. Azonkívül folytonosan pres­­­sziót gyakoroltak Ferencz Józsefre. A korona engedett ugyan mint alkotmányos király a szabadelvű követelésekkel szemben, de azért melegen óhajtotta a liberális párt uralkodásának megbuktatását. A klerikálisok, Zichy Nándor gróffal az élén, immáron erélyesen támadják , küzdenek a liberális kormány ellen, s azt hiszik, hogy annak hatal­mát sikerül majd tönkretenni. Ha ez sikerülne, úgy a jövő magyar parlamentben nem a magyar liberálisok lesznek többségben, de a klerikális arisztokraták s a szlávok. Egy szóval, Magyar­­országon is éppoly lesz a helyzet a parlament­ben, mint a­milyen az jelenleg Ausztriában. A korona pedig ez esetben képes lesz autokrata mód­jára kormányozni úgy Ausztriában, mint Magyar­­országon. Nagyon lehetséges, hogy Magyarországon a magyarok nem oly könnyen fognak belenyugodni abba, hogy megúsztassanak eddig elé birt hatalmuk­tól, mint ez Ausztriában a német­ liberálisok­kal megtörtént volt, — s lehet, hogy Magyaror­szágon még polgárháború is kiüt. Ha a klerikális arisztokrata-szláv párt fog túlsúlyra vergőd­hetni, kétségtelen, hogy megváltozik majd a monar­­kia külpolitikája is. Eddig a magyarok a legszilár­dabb támasza voltak a Németországgal való szövet­ségnek, de minthogy rövid idő múlva a magyar be­folyást be fogják szüntetni, úgy Ausztriában a Va­tikán fog kormányozni. is az ő véleményök kikérése nélkül nevezte ki. Igen zokon vették azt is, hogy az új német Reichs­­tag-palota fölavatásakor a német császárt csupa »königlich preussisch­ tábornok és titkos tanácsos vette körül, mintha a többi államoknak semmi kö­zük sem volna ehhez az épülethez. Végre nagy fel­háborodást keltett az is, hogy a szoczialista képvi­selőket felségsértési perbe akarták fogni, mert II. Vilmos éltetésekor nem állottak fel. Mindezek és számos más apróbb dolgok an­­­nyira elmérgesítették a hangulatot, hogy a német újságok is már szokatlanul heves stílusban támad­ják a császárt. Előttünk van pl. a «Berliner Tage­blatt» egy Münchenből keltezett vezérczikke, mely egészen nyíltan állítja szembe a mostani viszonyokat az I. Vilmos korabeliekkel, aki mindenféle erősza­koskodás és túlkapás nélkül is tisztesné bírta nevét tenni az egész birodalomban. A «Kölnische Volks­zeitung», a német czentrum­párt legtekintélyesebb lapja,még bátrabban is és vehemens hangon szólítja fel a szövetséges kormányokat, kiáltsák végre oda Po­roszországnak, hogy eddig és ne további »Még Né­metország nem lett Grosspreussen-né — folytatja — és a birodalom nem összecsirizelése egy csomó porosz tartománynak, melyekben a kegyelmesen meghagyott királyok és fejedelmek az Oberpräziden­­tekkel vannak egy rangsorban, az egyes államok kormányai pedig egy fokon állanak a Provinzial­­kolleg­ekkel!« Ilyen módon mer már megnyilatkozni a német közvélemény, melyet II. Vilmos meggondolatlan ifjúi hevében ugyancsak maga ellen zúdított. Félő, hogy ha tovább halad megkezdett útján, komoly megráz­kódtatásoknak teszi ki a birodalmat! Cseh lap a néppártról. Az ócsehek sziléziai orgánuma, a troppaui »Opavsky lydennik« amaz óhajának ad kifejezést, hogy bárcsak megerősödnék a néppárt Magyar­­országon úgy, hogy befolyást gyakorolhasson a ma­gyar királyság további fejlődésére. »Akkor felszaba­dulnának a magyarországi szlávok is, de való­színű, hogy akkor a mi szabadságunk és nemzeti önállóságunk ideje is megérkeznék!« Elégedetlenség Németországban. Már egy ízben volt alkalmunk rámutatni azokra az igen komoly tünetekre, melyek a német birodalom belviszonyaiban jelentkeznek s amelyek most napról-napra aggasztóbbakká válnak. Az az autokratikus vonás, mely II. Vilmos császár egész uralkodását jellemzi, igen nagy reszenzust keltett az egész országban, de főképp a nagy »Staatenbund««ot alkotó kisebb királyságok udvaraiban. Legélesebb hangok mostanában a württem­­bergi és a bajor fővárosokból hallatszanak, noha Szászországban és a badeni nagyherczegségben is unos-untalan kikelnak Poroszág jogosulatlan hege­móniája ellen. Szigorúnál­ szigorúbb kifejezésekkel ítélik el a császárnak azt az eljárását, hogy Capri­­vit a szövetségi államok képviselőinek megkérdezése nélkül bocsátotta el, valaminthogy az új kancellárt S TÁVIRATOK. Belgrád, deczember 31. A belgrádi tramway, villamos vasút és világítás üzemét vivő franczia részvénytársaság szerb tagjai az itteni törvényszék­nél panaszt emeltek, mert a társaság az üzemet az ő megkérdezésük­ nélkül nemrég egy belga konzor­­cziumnak eladta. A szerb törvényszék valószinüleg a panaszosok pártjára áll és a megkötött szerződést meg fogja semmisíteni, mert a törvényszék által be­kért szakvélemények is emellett szólnak. Belgrád, deczember 31. A szófiai ud­varnak Ferdinánd fejedelemhez közel álló tagja ma Belgrádon való átutaztában azt mondta, hogy a fejedelem az esetben, ha a szobránje általános amnesztiára szavazna, Zan­­kovra, Benderevre és Gruevre vonatkozólag minden esetre élne vétó­jogával. Berlin, deczember 31. (A Magyar Hír­lap távirata.) Nagy feltűnést kelt a katonai heti­lapban, scheilendorfi Bronzări hadügy­­miniszter lapjában megjelent karácsonyi czikk. A czikk buzdítja a hadsereget, hogy továbbra is haladjon előre a tökélesbülés felé, a harczias szellemet meg kell élénkíteni és úgy a tisztek mint a legénység gyakorlásait a valósághoz kö­zelebb hozni, mint eddig, nehogy ezután háború esetén csalódás érje őket. Miniszterek bukása. Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Jól értesült körökben valószí­nűnek tartják, hogy Wannotvszky tábornok, had­ügyminiszter a közel­jövőben elhagyja állását. Utódjául Abrutschev tábornokot, a táborkar fő­nökét emlegetik, kinek helyét Kuropatkin fog­lalná el. Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hír­lap távirata.) Hir szerint a czár Krivoschin he­lyére Kulomsin államtitkárt, vagy pedig Iva­­schetschen kir. államellenőr-segédet nevezte ki. — A Novaja Vremja mai számában azt irja, hogy a Berlinbe áthelyezett Mohrenheim báró helyét Pa­risban Obrutschev táborkari főnök foglalja el. Táborkari főnöknek aztán a czár Kuropatkin tábornokot nevezi ki. Szent-Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Krivoschin közmunkaügyi és udvari miniszternek távozása, a társaságban szállongó hírek szerint pénzügyi okokra ve­zethető vissza. Erre mutat lakonikus formában történt elbocsáttatása is. Krivoschinnek meg­engedték ugyan, hogy maga kérhesse lemon-

Next