Magyar Hirlap, 1895. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
1895. január 1. nemzeti párt programmjának azon részletei tekintetében, amelyeket a szabadelvű párt kivihetetleneknek és czélszerűtleneknek jelez, és amelyek egyébiránt felfogásunk szerint a nemzeti párt szempontjából is egészen alárendelt jelentőségűek, e pillanatban a nemzeti párttal való megegyezés lehetősége teljesen kizártnak látszik. Meglehet, hogy később megjön egy erre alkalmasabb pillanat. Hiszen annak idején, köztudomás szerint, a Deák-pártnak tárgyalásai a balközéppel, a Szlávy-kabinet lemondása után, melyek az együttműködés elérésére irányultak, 1874-ben kezdődtek, de csak 1875. évi február hóban vezettek határozott alakulásra. Ily pártalakulások végre is a leghelyesebben és legeredményesebben szintén csak a parlamentáris küzdelem nyilvános fórumán készíthetők elő és fejezhetők be. A szabadelvű párt egyértelműséggel legutóbbi határozatának, az elveknek alapján áll, kész minden államférfiut támogatni akkor, de csakis akkor, ha az el van határozva arra, hogy korlátlanul és tartózkodás nélkül megvalósítja a Wekerle miniszterelnök részéről legutóbb oly szabatosan körvonalazott programmot. Személynek kijelöléséről ennek következtében nincs is szó. Annyit azonban az igazságnak megfeleően meg kell jegyeznünk, hogy épúgy, mint 8 nap előtt, ma is Bánffy Dezső báró a képviselőház elnöke, mint a mostani körülmények között legalkalmasabb személyiség áll előtérben. Meghívók a királyhoz. A király elé meghívott politikusok tudvalevőleg Wekerle miniszterelnök utján nyertek tudomást meghivatásukról. Ezek a meghívók, mint a »Magyarország irja, a következőképpen szóltak: Kegyelmes ur Ő császári és apostoli királyi Felsége politikai viszonyaink iránt közvetlen tájékozást óhajtván szerezni, előterjesztésem folytán Nagyméltóságod szives tanácsát is igénybe kívánja venni és e végből f. hó 27. és 31-ike között Nagyméltóságodat külön kihallgatáson fogja fogadni Budapesten. Legfelsőbb meghagyás folytán tisztelettel bátorkodom ennélfogva kérni Nagyméltóságodat, hogy e hó 27. és 31-ike között legyen szíves lehetőleg a fővárosban tartózkodni s ez iránt, vagy esetleg másnemű tartózkodása iránt engem értesíteni, hogy a legfelsőbb kihallgatás napja és órája Nagyméltóságoddal közölhető legyen. Fogadja stb. Budapest, 1894. deczember 22. Wekerle Sándor s. k. A meghívottak a kihallgatást megelőző napon a következő értesítést kapták: Kegyelmes ur! Folyó hó 22-ikén kart levelem kapcsán van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy Ő csász. és apostoli királyi Felsége Nagyméltóságodat folyó hó . . . órakor fogja magánkihallgatáson fogadni. Fogadja stb. Wekerle s. k. A meghívott urak frakkban jelentek meg az audienczián. Újév a politikában. A szabadelvü párt az idén nem a régi szokás szerint végzi újévi tisztelgéseit. Testületileg ugyanis a párt kizárólag Bánffy Dezső bárónál, a képviselőház elnökénél jelenik meg, hol az üdvözlő beszédet Wlassics Gyula fogja tartani. A párt tagjai január 1-én reggel ya10 órakor, a szabadelvű pártkörben gyülekeznek és 3/410 órakor, a ház elnökének csömöri út 105. sz. a. levő lakására mennek. — A miniszterelnök és a kormány többi tagjainak testületi üdvözlése, a miniszterelnök határozott kívánságára, elmarad, úgy értesülünk azonban, hogy a pártkör tagjai a ház elnökének üdvözlése után fel fogják a kormány tagjait keresni és egyénenként tolmácsolják üdvkivánataikat. A pártkör elnökének, Fodmaniczky Frigyes bárónak testületileg való üdvözlése ez alkalommal, annak betegsége miatt szintén elmarad. A párt tagjai mégis intézkedtek, hogy egy lakásán megjelenendő küldöttség által fejeztessék ki Podmaniczky belőtt szerencsekivánataikat. Sokkal érdekesebbnek ígérkezik a nemzeti párt tagjainak tisztelgése, akik vezérük, Apponyi Albert gróf és elnökük, Horánszky Nándor elé fognak járulni újévi kivánatokkal. Apponyi gróf, egy esti lap híre szerint, válaszában érinteni fogja az aktuális politikát is: nevezetesen szólni fog a fúzióról, kifejtvén ama feltételeket, amelyek mellett szerinte a 67-es alapon álló pártok egyesülése megtörténhetnek. MAGYAR HÍRLAP A Vatikán protestál. Róma, deczember S1. Régi szokás szerint, ha valamely országban oly törvények léptettetnek életbe, melyek a katholikus egyház elveivel és tanaival ellenkeznek, a pápa ez ellen tiltakozását jelenti be. A pápa tehát az osztrák-magyar külügyi miniszterhez és így közvetlen a magyar kormányhoz jegyzéket fog intézni, amelyben a Vatikán az egyházpolitikai törvények ellen protestál. Ezzel azonban — azt hiszik a beavatott körök — befejeződik a Vatikán tevékenysége a szentesített törvényekkel szemben. A jövő képe. — Orosz lap a válságról. — Á «Moszkovszkija Vjedomoszti» (331. sz., decz. 24.) a párisi levelezőjétől vett s * Valószínű változás Ausztria-Magyarország politikájában czimü tudósításában a többek közt ezeket irja: A bécsi körök épp olyan rendszert szeretnének behozni Magyarországon, mint amilyen Ausztriában már régebb idő óta megvan. A klerikálisok ugyanis különösen azóta tartják czélszerűnek a rendszerváltozást Magyarországon, amióta Wekerlének sikerült három egyházpolitikai javaslatát keresztülvinni. ők most erélyesen áskálódnak a liberálisok ellen s egy reakczionárius kabinetet igyekeznek létrehozni. Persze egy ilyen konzervatív kormányt csakis a nemzetiségekre való támaszkodással lehetne létesíteni, ami a magyar hegemónia kárára volna, úgy a magyar klerikálisok, mint a magyar arisztokráczia hajlandó ez áron a klerikális irányt kezdeményezni. A magyarok, azt meg kell adni, kíméletlen erőszakoskodásaival nagy felháborodást keltettek a nemzetiségek kebelében. Azonkívül folytonosan pressziót gyakoroltak Ferencz Józsefre. A korona engedett ugyan mint alkotmányos király a szabadelvű követelésekkel szemben, de azért melegen óhajtotta a liberális párt uralkodásának megbuktatását. A klerikálisok, Zichy Nándor gróffal az élén, immáron erélyesen támadják , küzdenek a liberális kormány ellen, s azt hiszik, hogy annak hatalmát sikerül majd tönkretenni. Ha ez sikerülne, úgy a jövő magyar parlamentben nem a magyar liberálisok lesznek többségben, de a klerikális arisztokraták s a szlávok. Egy szóval, Magyarországon is éppoly lesz a helyzet a parlamentben, mint amilyen az jelenleg Ausztriában. A korona pedig ez esetben képes lesz autokrata módjára kormányozni úgy Ausztriában, mint Magyarországon. Nagyon lehetséges, hogy Magyarországon a magyarok nem oly könnyen fognak belenyugodni abba, hogy megúsztassanak eddig elé birt hatalmuktól, mint ez Ausztriában a német liberálisokkal megtörtént volt, — s lehet, hogy Magyarországon még polgárháború is kiüt. Ha a klerikális arisztokrata-szláv párt fog túlsúlyra vergődhetni, kétségtelen, hogy megváltozik majd a monarkia külpolitikája is. Eddig a magyarok a legszilárdabb támasza voltak a Németországgal való szövetségnek, de minthogy rövid idő múlva a magyar befolyást be fogják szüntetni, úgy Ausztriában a Vatikán fog kormányozni. is az ő véleményök kikérése nélkül nevezte ki. Igen zokon vették azt is, hogy az új német Reichstag-palota fölavatásakor a német császárt csupa »königlich preussisch tábornok és titkos tanácsos vette körül, mintha a többi államoknak semmi közük sem volna ehhez az épülethez. Végre nagy felháborodást keltett az is, hogy a szoczialista képviselőket felségsértési perbe akarták fogni, mert II. Vilmos éltetésekor nem állottak fel. Mindezek és számos más apróbb dolgok annyira elmérgesítették a hangulatot, hogy a német újságok is már szokatlanul heves stílusban támadják a császárt. Előttünk van pl. a «Berliner Tageblatt» egy Münchenből keltezett vezérczikke, mely egészen nyíltan állítja szembe a mostani viszonyokat az I. Vilmos korabeliekkel, aki mindenféle erőszakoskodás és túlkapás nélkül is tisztesné bírta nevét tenni az egész birodalomban. A «Kölnische Volkszeitung», a német czentrumpárt legtekintélyesebb lapja,még bátrabban is és vehemens hangon szólítja fel a szövetséges kormányokat, kiáltsák végre oda Poroszországnak, hogy eddig és ne további »Még Németország nem lett Grosspreussen-né — folytatja — és a birodalom nem összecsirizelése egy csomó porosz tartománynak, melyekben a kegyelmesen meghagyott királyok és fejedelmek az Oberpräzidentekkel vannak egy rangsorban, az egyes államok kormányai pedig egy fokon állanak a Provinzialkollegekkel!« Ilyen módon mer már megnyilatkozni a német közvélemény, melyet II. Vilmos meggondolatlan ifjúi hevében ugyancsak maga ellen zúdított. Félő, hogy ha tovább halad megkezdett útján, komoly megrázkódtatásoknak teszi ki a birodalmat! Cseh lap a néppártról. Az ócsehek sziléziai orgánuma, a troppaui »Opavsky lydennik« amaz óhajának ad kifejezést, hogy bárcsak megerősödnék a néppárt Magyarországon úgy, hogy befolyást gyakorolhasson a magyar királyság további fejlődésére. »Akkor felszabadulnának a magyarországi szlávok is, de valószínű, hogy akkor a mi szabadságunk és nemzeti önállóságunk ideje is megérkeznék!« Elégedetlenség Németországban. Már egy ízben volt alkalmunk rámutatni azokra az igen komoly tünetekre, melyek a német birodalom belviszonyaiban jelentkeznek s amelyek most napról-napra aggasztóbbakká válnak. Az az autokratikus vonás, mely II. Vilmos császár egész uralkodását jellemzi, igen nagy reszenzust keltett az egész országban, de főképp a nagy »Staatenbund««ot alkotó kisebb királyságok udvaraiban. Legélesebb hangok mostanában a württembergi és a bajor fővárosokból hallatszanak, noha Szászországban és a badeni nagyherczegségben is unos-untalan kikelnak Poroszág jogosulatlan hegemóniája ellen. Szigorúnál szigorúbb kifejezésekkel ítélik el a császárnak azt az eljárását, hogy Caprivit a szövetségi államok képviselőinek megkérdezése nélkül bocsátotta el, valaminthogy az új kancellárt S TÁVIRATOK. Belgrád, deczember 31. A belgrádi tramway, villamos vasút és világítás üzemét vivő franczia részvénytársaság szerb tagjai az itteni törvényszéknél panaszt emeltek, mert a társaság az üzemet az ő megkérdezésük nélkül nemrég egy belga konzorcziumnak eladta. A szerb törvényszék valószinüleg a panaszosok pártjára áll és a megkötött szerződést meg fogja semmisíteni, mert a törvényszék által bekért szakvélemények is emellett szólnak. Belgrád, deczember 31. A szófiai udvarnak Ferdinánd fejedelemhez közel álló tagja ma Belgrádon való átutaztában azt mondta, hogy a fejedelem az esetben, ha a szobránje általános amnesztiára szavazna, Zankovra, Benderevre és Gruevre vonatkozólag minden esetre élne vétójogával. Berlin, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Nagy feltűnést kelt a katonai hetilapban, scheilendorfi Bronzări hadügyminiszter lapjában megjelent karácsonyi czikk. A czikk buzdítja a hadsereget, hogy továbbra is haladjon előre a tökélesbülés felé, a harczias szellemet meg kell élénkíteni és úgy a tisztek mint a legénység gyakorlásait a valósághoz közelebb hozni, mint eddig, nehogy ezután háború esetén csalódás érje őket. Miniszterek bukása. Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Jól értesült körökben valószínűnek tartják, hogy Wannotvszky tábornok, hadügyminiszter a közeljövőben elhagyja állását. Utódjául Abrutschev tábornokot, a táborkar főnökét emlegetik, kinek helyét Kuropatkin foglalná el. Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Hir szerint a czár Krivoschin helyére Kulomsin államtitkárt, vagy pedig Ivaschetschen kir. államellenőr-segédet nevezte ki. — A Novaja Vremja mai számában azt irja, hogy a Berlinbe áthelyezett Mohrenheim báró helyét Parisban Obrutschev táborkari főnök foglalja el. Táborkari főnöknek aztán a czár Kuropatkin tábornokot nevezi ki. Szent-Pétervár, deczember 31. (A Magyar Hírlap távirata.) Krivoschin közmunkaügyi és udvari miniszternek távozása, a társaságban szállongó hírek szerint pénzügyi okokra vezethető vissza. Erre mutat lakonikus formában történt elbocsáttatása is. Krivoschinnek megengedték ugyan, hogy maga kérhesse lemon-