Magyar Hirlap, 1895. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-01 / 32. szám

2 ...... MJM3YAB hírlap 1895. február 1. az érmet többé senkinek sem fogják kiadni. A szives olvasó, aki ezen a körúton bennünket kisérni kegyes volt, észre­vehette, hogy ezen az uton mindennel találkoztunk, s mindenkivel, csak éppen liberális iránynyal nem és liberálisokkal. Ennek az oka nagyon egyszerű: Német­ország nem liberális birodalom s a libe­rális irány ott békéba van verve. Nem volt annyi ereje, hogy annak idején a junker-reakczióval megküzdhessen, s az uj német birodalom teljesen a konzerva­tívnak nevezett német nemzeti reakczió alapján épült föl. Ennek a folyamatnak az eredménye nyilvánvaló: fent az inter­­naczionális katholikus reakcziót eredmé­nyezte, lent az internaczionális szoczia­­lizmust, fönt az autokracziát, lent az anarkiát. Méltóságos és kegyelmes, aranykul­csos és hitbizományos, szegény szenvedő magyar nép, kegyes példásokon épülve, mint a szorgalmas méh, hasznos és táp­láló tanulságokkal gazdagon térünk vis­­­sza Németországból. Látjuk ott a feje­delmi hatalom túltengését s a politikai s a gazdasági reakczió uralkodását. Látjuk, ennek az útján a független, nemzeti, sza­bad gondolkodású Németország mint ke­rül Róma fenhatósága alá. Látjuk, osz­tályokra s nemzetiségekre mint bomlik az egységes birodalom, s a fölforgató czélzatok ellen való küzdelemben mint vész el nemcsak a sajtó, de már a mű­vészetek szabadsága is. Látjuk, ez a küz­delem is mennyire hiábavaló, s a hatal­mas német hadsereget is mint itta át a szoczializmus. Látjuk, a fejedelmi hatalmon tulten­­gése mint ver­éket nép és fejedelem közé, mint ingatja meg a fejedelem bizalmát a nép hűségében, a népét a fejedelem bölcsességében. S legfőbb tanulságul meg­látjuk a német birodalom tragédiájában a legfőbb okot, a Schuldot, ahogy ők nevezik, azt, hogy a diadalaitól mámoros — Mi a manó ? Te verekszel ? . . . . Miért? .... Bailletvel ? .... Ugyan mi bajod lehet vele? — Baillet derék ember, de az a baja van, hogy a felesége igen fut, én pedig nagy szamár vagyok . . . Különben majd mindent elmondok neked visszajővén A két segéd is pontosan megjelent. Ünne­­piesebbek voltak, mint valaha. — Hogy van? kérdezte a kövér Etienne Lordois. — Köszönöm, pompásan. Kocsiba szálltak. Robert Laliier az egész után vígan beszélgetett. A hídnál megállt a kocsi, mert még igen korán volt. — Szerettünk volna ennél a korcsmánál elegánsabb helyet találni, mentegetőzött Pierre Rameau. De az ilyen rossz időben örülhetünk, ha legalább nem a szabad ég alatt kell elvé­geznünk a dolgot. — Ne aggódjék, szólt kissé csípősen Ro­bert Laliier. Igen jó lesz ott. Nemsokára egy másik hintó tűnt föl az országúton. A két fogat aztán lépésben haladt a nagy sárban. Végre egy csárdafom­a fogadó­hoz érkeztek. A ház asszonya mentegetőzött, hogy a férje nincs itthon és nem fogadhatja méltóképpen az urakat, majd bevezette a tár­saságot a tánczterembe, dézsát, törülközőket hozott, azután mint aki már járatos az ilyen dolgokban, sietett elkotródni. A teremben csak nyaranta szoktak tán­­czolni; az egyik oldala nyitott volt s csupán óriás békákkal telepingált vászon zárta el. A zenekar állványán egymásra rakott székek tornyo­snak. A szél mindenfelől bedudált a szaletliba, német nép és német birodalom a maga pán germán elhittségében letért a szabad­­elvüségnek s a türelemnek arról a biztos útjáról, amit a legnagyobb elméi s a leg­nagyobb gondolkodói szabtak eléje, s a szivük vérével, az agyuk velejével tettek terméken­nyé. Budapest, január 31. Minisztertanács. Ma délután hosszabb minisztertanács volt. Az uj választások. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt valamennyi ke­rületbe, ahol most uj választás lesz, képvise­lőket küldött ki a helyzetnek tanulmányozására, a választók hangulatának kipuhatolására. Vala­mennyien szomorú eredmén­nyel tértek vissza. Az egyházpolitikai viszálykodás teljesen megbon­totta a párt vidéki táborát. A párt egyetlenegy ke­rületben sem képes ellenjelöltet állítani. Szilágy- Somlyó választott ugyan már egyszer függetlenségi képviselőt, de akkor is Bartha Miklós csak a Bánffy család segítségével győzött s az utánna fellépő Thaly Kálmán már nem tudott győzni. Egyedül a dunaszerdahelyi kerületben mutatkozott hajlandó­ság függetlenségi és 48-as jelölt felléptetésére, de a központ nem egyezett bele, hogy Kossuth Fe­­rencz neve bizonytalan eredményű és költ­séges küzdelembe belebocsáttassék.­­ A bony­hádi kerület függetlenségi és 48-as pártja, mint értesülünk, a párt központjához fordult tanácsért, hogy vajjon támogathatja-e a Kaas Ivor báró jelöltségét? Az országos függetlenségi és 48-as párt elnöksége még nem válaszolt, mert a kerület volt függetlenségi és 48-as jelöltjének Preyer Hugónak Budapestre való visszatérését várja.­­ A Csáktornyai kerületből írják nekünk, hogy a néppárt akcziója nem oly veszedelmes, mint kezdetben sokan gondolták. A Muraközben ugyanis a horvát papságnak semmi tekintélye sincs a nép előtt s így a néppárti akczió befolyásos faktoraiként ezek nem szerepelhetnek. A nemzeti párt holnap délután 5 órakor értekezletet tart. Román lapok a *néppárt*-ról. A belföldi román lapok mind igen hízelgően írnak a megalakult «néppárt»-ról. A «Dreptatea» azt mondja, hogy a nemzetiségek várakozással néznek az új pártra, mert ez programmjába felvette az — Teringette, de hűvös van! — szólt Robert Laliier, miközben ingre vetkeződött. Baillet, a terem másik végén ugyanezt cselekedte, igen nyugodtan, de láthatóan kel­letlenül. A segédek egy csoportba gyűltek és fej vagy írást játszottak arra, hogy kinek me­lyik hely és melyik kard jut. Lordois, kinek a párbajt intéznie kellett, egész beleizzadt az előkészületekbe, bár nem volt meleg. A két ellenfél összeállt. Lordois keresztbe tette a pengéket, aztán igen meghatottan, melodrámai hangon kiáltotta: — Rajta! Robert Laltier és Baillet eleinte csak játs­szottak egymással, hidegen és uralkodva magukon. De aztán elfogta őket a küzdelem mámora és a harmadik összecsapáskor Robert jókora sebet kapott a karján. A vér felfröc­­­csent, aztán csurgott. Baillet öltözködés közben szinte megrettenve nézett a sebesültre s lát­szott rajta, hogy szeretné azt mondani: — Bocsánat. . . . nem szánt­ szándékkal szúrtam meg.* Visszamenet, a kocsiban Robert Laliier boszus volt, amért most megfekheti egyné­hány napig ezt a tréfát. A nagytekintetü és üresfejü segédek ostoba vigasztalásokkal hal­mozták el. Robert, mihelyt hazaértek, sietett túl­adni rajtuk és maga maradt Herfart doktorral. — Csekélység az egész, mondta az orvos. Csak fáj egy kicsit. — De azért mégis elmondom neked, miért verekedtem. Tudd meg, hogy az egésznek az oka a jótékonyság. ’f* igaz alkotmányosság visszaállítását, *az állam valamennyi polgárának egyenjogosultságát nemzeti­ségi s vallás­különbség nélkül, amiért nincs kizárva, hogy a nemzetiségek szövetkezni fognak e párttal, vagyis, hogy szóról-szóra idézzünk: a nemzetiségek« fuzionálása e párttal nincs kizárva*. Nagyon helyesli a »Dreptatea«, hogy a párt kihagyta cziméből e szót »katholikus«, mert a nemzetiséget nemzeti s nem felekezeti alapon álla­nak s ennélfogva, a »katholikus néppárttal« nem szövetkezhettek volna. A »Gazeta Transilvaniei« azt jósolja, hogy e párt lesz a legnépszerűbb párt az összes politikai pártok között, mert maga körül csoportosítja az összes elégedetlen elemeket. Sze­rinte a nemzetiségek örömest nyújtanak segédkezet, de viszont garanc­iákat is követelnek részükre. A »Tribuna« különösen azért örül e párt megala­kulásának, mert az — szerinte — élesen fogja támadni a jelenlegi kormányt, szigorúan követelni fogja az egyházpolitikai törvények revízióját és meg fogja akadályozni a vallás szabad gyakorlásáról s a zsidók rec­epcziójáról szóló javaslatoknak törvény­erőre való emelését. — A román lapok ez élénk rokonszenve a legjobban jellemzi a néppárt törek­véseit. Ma végre befejeződött a kultusz budget fölött való általános vita. Mikor ezt az elnök a ház tudomására adta, a képviselők megkön­­­nyebbülten lélekzettek föl: közelebb jutot­tunk tehát a honvédelmi budget tárgya­lásához, amely vihart, veszedelmet és izgatott üléseket rejteget magában. Az öröm azonban korai volt, mert a kultusz-budget részleteinek tárgyalása sem ígérkezik rövidnek, sőt ellenke­zőleg sokan, akik az általános vitánál hallgat­tak, vagy föl is szólaltak, a részletekre tarto­gatják beszédjük legjavát. A mai ülés első szónoka különben Már­kus József volt, aki főképpen a népoktatási törvény hiányairól beszélt sokat és hosszasan. Utána Dégen Gusztáv szólalt fel, aki az egy­házpolitikai javaslatok tárgyalása előtt kilépett a szabadelvű pártból, ahová nemrégiben ismét visszatért. Dégen a közoktatás terén reánk vá­rakozó feladatokról szólott, majd beszédjét rá­terelte az egyházpolitikára is, azt mondván, hogy ő is, a püspöki kar is és minden józan, higgadt ember a békét óhajtja. Ezután szólalt föl W­lassies kultuszmi­niszter, aki még az általános vita bezárása előtt szükségét érezte annak, hogy a kívánt . A jótékonyság ? Ilyesmit most hallok először. Pedig úgy van. Nem rég ismerem a derék Baillet urat, ki az imént jót szúrt a karomon. Mondtam már, hogy rut felesége van. Igazán rut, ritka rut. Ha eszembe jut, mily nagy ostobaság ez a dolog! K­étszer-háromszor találkoztam a társaságban ezzel a kellemetlen Bailletnével Sajnáltam őt, mert mindig szép nők közt volt, és még a legjobb nevelésű emberek is csak nagy megerőltetéssel fordítottak rá egy kis figyelmet, hogy ne érezze elhagyatottságát. Én, hogy úgy mondjam, rösteltem ezt a dolgot és sejtettem, hogy a szegény asszonynak fáj ez az árvaság. Sejtettem pedig azért, mert — bocsásd meg ezt a kis kérkedést — magam is tudom, mily jól esik, mikor a más nembeliek kedvelnek bennünket; ezért valóságos igaztalanságnak ítél­tem, hogy ezzel a különben igen okosnak és műveltnek látszó teremtéssel még a legudvaria­sabb férfiak is éreztetik rútságát. Megvallom, eleinte magam is húzódoztam tőle ... de aztán elszégyenkeztem, mert elgondoltam: minő ke­serves lehet e szegény asszonynak látni, hogyan ünneplik a többieket És valami furcsa elérzé­­kenyedés fogott el . . . Szóval — rettentő, ostobaság, de így van — szerettem volna a mesebeli harmadik fiú lenni, aki jobbszivű a többinél . . . Ebből az oktonyiságból kerekedett az egész baj. — Nem is tudom, hogy ilyen érzékeny kebled van! — Magam se ... De már kigyógyultam ebből a betegségből. Hát a véletlen úgy akarta, hogy Baillet, ki igen derék úri­ember, meghívott hozzájuk. Mindkettőnket érdeklő dologról beszél-

Next