Magyar Hirlap, 1895. május (5. évfolyam, 118-147. szám)
1895-05-01 / 118. szám
9 «lehet méltó a fejedelméhez. S a múltak mérge ellen csak egy orvosság van: a kegyelet. _________iiagyar hírlap 1895. május 1. Budapest, április 30. A magyar fegyver használhatatlan. Egy kőnyomatos, amelynek megbízhatatlanságában éppenséggel nincs okunk kételkedni, ma őaga is „fentartással“ közli a következő hírt: »A hadikormányzat tudvalevőleg a következő 4 év alatt fokozatosan 170.000 ismétlőfegyvert fog beszerezni. Fejérváry báró honvédelmi miniszter minden befolyását érvényesíti, hogy a szállításban — és pedig 50.000 fegyver erejéig — a magyar fegyvergyár is részesíttessék. A hadügyminisztérium által elrendelt bizottsági vizsgálat állítólag nem valami kedvező eredménnyel végződött a magyar fegyvergyár jelenlegi gyártóképességére nézve, úgy, hogy az egész fegyverszükségletet valószínűleg a steyri fegyvergyár fogja szállítani, mely már minden intézkedést megtett, hogy esetleges megrendeléseknek minden irányban megfeleljen.« Akár való a kőnyomatos közleménye, akár nem, arra körülbelül el lehetünk készülve, hogy a magyar fegyvergyárban nem fogják megrendelni a fegyvereket. A magyar fegyvergyár úgyis csak arra való, hogy legyen egy hely, ahol ne lehessen megrendelni fegyvereket. A nemzeti párt értekezlete. A nemzeti párt holnap, május 1-én délután öt órakor értekezletet tart. TJj főispán A hivatalos lap mai száma közli Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zólyom vármegye főispánjává való kinevezését. A királyi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyom vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. április hónap 22-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Peresei Dezső, s. k. Az uj főispán életrajza a következő: Kiss Pál nemeskéri Kiss Miklósnak, a magyar emigráczió kiváló tagjának a fia. 1856-ban, apjának St.-Ange nevű birtokán, Francziaországban született. Ott végezte középiskolai, valamint jogi tanulmányait. 24 éves korában hazajött, atyjának magyarországi birtokaira s mint bizottsági tag részt kezdett venni a vármegye közügyeiben. A korponai kerület 1882 ben szabadelvű párti programmal, képviselőnek választotta meg s Kiss 1887-ig képviselte a kerületet. 1883-ban nőül vette Szapáry Vera grófnőt, Szapáry István gróf, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye akkori főispánjának leányát. Kiss póttagja volt a delegácziónak és tagja a közigazgatási bizottságnak. Zichy Nándor audencziája. A «N. W. Abendbl.»-nak Budapestről a következőket jelentik: Itteni politikai körökben azt tartják, hogy Zichy Nándor gróf tegnapi audiencziája nem a gróf saját inicziativájából történt. Az audiencziára Zichy grófot úgy rendelte fel a király s ezt a körülményt azzal a szerepléssel hozzák összefüggésbe, melyet a gróf a legutóbbi nyitrai választáson játszott. Mikor ugyanis a nyitrai választási elnök Zichy grófnak egy zsandár által valami utasítást küldött, a gróf kijelentette, hogy neki senki se parancsol, mert ő, mint az aranygyapjas-rend lovagja, minden közönséges kompetenczián felül áll. Ez idézte elő audiencziára való meghivatását . A félhivatalos «Budapesti Tudósitó» is megerősiti a bécsi lap e közleményét, megjegyezvén, hogy Zichy Nándor grófnak ama nyilatkozatát, hogy ő mint aranygyapjas vitéz főherczegi rangban áll, eleinte el sem hitték Bécsben. Az aranygyapjas renddel történt kitüntetés épen olyan, mint a Szt-István vagy a Lipótrend elnyerése és éppen nem jár semmiféle rangemeléssel. A miniszterek valamint az idősebb titkos tanácsosok, pl. az összes udvari ünnepeknél rangsorban az aranygyapjas vitézek előtt állanak. Zichy Nándor grófnak ez az állítólagos kijelentése tehát legalábbis teljes félreismerése a tényeknek. Félhivatalosok harcza. A magyar kormány bécsi és helybeli félhivatalosa közt kiütött a háború. A bécsi Pol. Korr. tegnap azt állította, hogy a magyar pénzügyi helyzet nem a legfényesebb, a Bud. Korr. viszont ma azt állítja, hogy a legfényesebb, »bár az érthetői a kedvezőtlen gazdasági év után, hogy az adóbevételek nem követelhetik az emelkedő irányzatot«. Az állami bevételek azonban nem csökkentek, — az államvasutak kedvezőtlen pénzügyi eredményét pedig a »szokatlan időjárás idézte elő. Ezeket írja a »Bud. Tud.« mi azonban bátorkodunk abban a véleményben lenni, — és ezt több ízben igazoltuk, — hogy a pénzügyi helyzet egyre rosszabbodik. Kijelentjük különben, hogy a bécsi félhivatalosnak a jóslatai sem feltétlen hitelességüek előttünk. Egyébként arra kérjük a kormányt, ha már mindenáron valamit el akar hitetni az országgal. Írasson egyformán a félhivatalosokban. Ez csak elég szerény kívánság. A főrendiházból. A főrendiház május hónap 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart, amelyen a képviselőház által elintézett kisebb törvényjavaslatokat és jelentéseket veszik tárgyalás alá. Az ülésen Selávy József elnök gyöngélkedése miatt valószínűleg Károlyi Tibor gróf fog elnökölni. A főrendiház jogügyi, pénzügyi és közgazdasági együttes hármas bizottsága május 3-dikán fogja tárgyalni a képviselőház által átküldött javaslatokat az izraelita vallás recepcziójáról s a vallás szabad gyakorlatáról. E javaslatokat, értesülésünk szerint, május 13-án—14-én fogja a főrendiház tárgyalni. A főrendiház gazdasági bizottsága elkészítette az 1896. évi főrendiházi költségvetést; azonkívül felülvizsgálta a főrendiház ingóságainak leltárát s végül letárgyalta a hozzá utasított kérvényeket. — A főrendiház igazoló bizottsága Tóth Lőrincz nyug. kúriai tanácselnököt a főrendiház lajstromába folytatólag felvette s abból Schopper György rozsnyói püspököt és Balassa István bárót elhalálozásuk folytán törölte. A rozsnyói püspök-jelölt. Alig üresedett meg a rozsnyói püspökség, a közvélemény máris élénken foglalkozik a jelöltekkel. Először Ivánkovics osztálytanácsos és apát nevét hozták kombináczióba, majd pedig Wolafka Nándor debreczeni prépost-plébánost emlegették Schopper utódjaként. Ezekkel a kombinácziókkal szemben mi arról értesülünk, hogy a kultuszminiszter jelöltje Majláth Gusztáv gróf, a volt országbíró fia, aki most helyettes plébánosi minőségben működik Komáromban. Majláth gróf jelentékeny magánvagyonnal is rendelkezik, több mint öt milliónak az ura — ami fontos kellék a rozsnyói püspökségnél, minthogy ez tudvalevőleg egyik legszegényebb püspökség Magyarországon s ezért oda rendesen olyan főpapot neveznek ki, akinek magánvagyona is van. így volt ez Schopper püspökkel is, aki vagyonának nagy részét a rozsnyói püspökségre fordította. A katonatiszti fizetések reformja. Arról értesülünk, hogy a hadügyminiszter még ez év folyamán életbe lépteti a katonatiszti fizetések reformját, mely szerint az eddig «fizetési járulék» czímen kapott összeget a rendes fizetéshez csatolják, ami által a tisztek nyugdíjigénye is tetemesen növekedni fog. Volt nekem egy jó barátom ezek között a szegény, kedves névtelenek között. Az életét is a névtelenséghez méltón rendezte be. Nappal nem mutatkozott az utczán. Neki alkonyatkor virradt. Akkor ment reggelizni a kávéházba s ott a leghátulsó asztalnál, egyetlen árva gázláng mellett, sátort vert magának a Times papirosponyvájából és inkognito itta meg kávéját. Aztán a nyilvánosság kizárásával bejött a szerkesztőségbe, egy rejtett kis udvari kabinetban láthatatlanul megírta szép és bölcs cziczeróját, és — köd előtte, köd utána — eltűnt az éjjeli nagyváros feketeségében. És másnap alkonyatig nem tudott róla a világegyetem. Egy este csoda történt. Az én jó barátom bejött hozzám és azt mondta: »Gyere.« És bevezetett az ő kis udvari kabinétjába. Hallatlan dolog volt ez! Abban a kabinétban ő soha nem tűrt meg élő lelket, sőt esernyőjével agyonvert egy hangosan ketyegő fali órát, melyet a szolga kedves meglepetés gyanánt oda akasztott neki. — Pajtás, szólt az én jóbarátom olyan hangon, mint mikor valaki megsúgja a másiknak, hogy főnyereményt csinált, pajtás, én kilépek a közélet terére. Nekem elállott szemem-szám. Ez az ember mindmostanig úgy irtózott a nyilvánosságtól, hogy nem ment volna végig a váczi utczán. És most a közélet terére lép ? Álmélkodva meredtem rá. — Emlékszel még a párbajomra ? kérdezte. — Hogyne! A vampir szolgabiróval . . . ' Az, az « ■ , A vampir szolgabiró egy egész közönséges, rendes három mázsás szolgabiró volt, aki alkotmányos választási visszaéléseket követett el. Egy lelkes r. I. e visszaélésekről alczimes tudósítást irt a lapnak, az én barátom pedig kommentár gyanánt hatalmas cziczerót melynek A vampir volt a czime. A 150 kilogrammos vampir elolvasván ezt a czikkelyt, sértve érezte magát, feljött Budapestre, vértelen pisztolypárbajt vívott a publiczistával a czinkotai erdőben, aztán megebédelt a Szikszay egyik nagy üvegtáblája mögött, vett hat pár kettyüt a feleségének és haza utazott. A kőnyomatos pedig közlötte a szokott három sort és hat nevet, közte a Henlallerét is. — Nos mi van ezzel a párbajjal ? Abszolúte nem értem, micsoda nexus van közte és a közélet között. — Óriás nexus. Ez a párbaj a törvényszék elé kerül. — Még mindig nem értem. Barátom kissé szórakozva és kissé büszkén mosolygott. — A végtárgyaláson beszédet fogok mondani. Ez a beszéd lesz az én első személyes bemutatkozásom a nyilvánosság előtt s azt hiszem, nem vész el egészen nyomtalanul. Azért kértelek ide, hogy hallgasd meg első vázlatát. Azzal elővett a zsebéből egy termetes papiros csomót és olvasni kezdett. Rosszul, förtelmesen rosszul olvasott, mint minden ember, aki nem ismerős a saját orgánumának csengésével. De azért láttam, hogy ez a dolgozat fényes essay. Benne volt minden: az alkotmány a parlament, a választások, a becsület, a párbaj, az igazságszolgáltatás, a társadalom és mindez egy tudós és geniális író hatalmas ereje szerint. A keskeny udvari ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden szivaromat, mikor végére ért a fölolvasásnak. — Nos? — kérdezte nekimelegedve saját lángjától. Megöleltem őt. Azt nem mondtam neki, hogy ez a beszéd a toll munkája, nem a nyelvé; értekezés sem ováczió, hiszen úgyis csak olvasni fogja a világ; bármelyik újság nyomtathatja ki e teljes négy ívnyi munkának csak a negyedrészét is ? Aztán kimentünk a Duna partjára és a hetivásárosok szekerei között beledeklamáltuk a tavaszi hajnalba, hogy szép a dicsőség és a halhatatlanság. Másnap este az én barátom megint bevonszolt engemet a kabinetba. — Pajtás, — mondta meglehetős fanyar hangon, — te nem voltál tegnap eléggé őszinte De én érzem, mit mondtál volna, ha nem gyöngédkedsz. Az a beszéd igen hosszú, igen terjengős, igen doktrinér volt. Csináltam helyette másikat. Hallgasd meg, kérlek alássan. Ez a beszéd már csupán két ivre terjedt. Mikor a végére értünk, meg csak a kakas kukorékol lent az udvaron se az én szivarmunicziómból megmaradt két hírmondó. De azért ez a munkálat is igen jeles volt, összevont voltánál fogva tömöttebb, súlyosabb az elsőnél. Ismét összeöleltem az én geniális barátomat és elmentünk egy éjjeli kávéházba, sör mellett ér;