Magyar Hirlap, 1895. május (5. évfolyam, 118-147. szám)

1895-05-01 / 118. szám

9 «lehet méltó a fejedelméhez. S a múltak mérge ellen csak egy orvosság van: a kegyelet. _________i­iagyar hírlap 1895. május 1. Budapest, április 30. A magyar fegyver használhatatlan. Egy kőnyomatos, amelynek megbízhatatlansá­gában éppenséggel nincs okunk kételkedni, ma ő­aga is „fentartással“ közli a következő hírt: »A hadikormányzat tudvalevőleg a következő 4 év alatt fokozatosan 170.000 ismétlőfegyvert fog beszerezni. Fejérváry báró honvédelmi miniszter minden befolyását érvényesíti, hogy a szállításban — és pedig 50.000 fegyver erejéig — a magyar fegyvergyár is részesíttessék. A hadügyminisztérium által elrendelt bizottsági vizsgálat állítólag nem valami kedvező eredmén­nyel végződött a ma­gyar fegyvergyár jelenlegi gyártóképességére nézve, úgy, hogy az egész fegyverszükségletet valószínűleg a steyri fegyvergyár fogja szállí­tani, mely már minden intézkedést megtett, hogy esetleges megrendeléseknek minden irányban meg­feleljen.« Akár való a kőnyomatos közleménye, akár nem, arra körülbelül el lehetünk készülve, hogy a magyar fegyvergyárban nem fogják megrendelni a fegyvereket. A magyar fegyver­­gyár úgyis csak arra való, hogy legyen egy hely, ahol ne lehessen megrendelni fegyvereket. A nemzeti párt értekezlete. A nem­zeti párt holnap, május 1-én délután öt órakor érte­kezletet tart. TJj főispán A hivatalos lap mai száma közli Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zólyom vármegye főispánjává való kinevezését. A királyi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyom vár­megye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. április hónap 22-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Peresei Dezső, s. k. Az uj főispán életrajza a következő: Kiss Pál nemeskéri Kiss Miklósnak, a magyar emigráczió kiváló tagjának a fia. 1856-ban, apjának St.-Ange nevű birtokán, Francziaországban született. Ott vé­gezte középiskolai, valamint jogi tanulmányait. 24 éves korában hazajött, atyjának magyarországi bir­tokaira s mint bizottsági tag részt kezdett venni a vármegye közügyeiben. A korponai kerület 1882 ben szabadelvű párti programmal, képviselőnek válasz­totta meg s Kiss 1887-ig képviselte a kerületet. 1883-ban nőül vette Szapáry Vera grófnőt, Szapáry István gróf, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye akkori főispánjának leányát. Kiss póttagja volt a delegá­­cziónak és tagja a közigazgatási bizottságnak. Zichy Nándor audencziája. A «N. W. Abendbl.»-nak Budapestről a következőket jelentik: Itteni politikai körökben azt tartják, hogy Zichy Nándor gróf tegnapi audiencziája nem a gróf saját inicziativájából történt. Az audiencziára Zichy grófot úgy rendelte fel a király s ezt a körülményt azzal a szerepléssel hozzák összefüggésbe, melyet a gróf a legutóbbi nyitrai választáson játszott. Mikor ugyanis a nyitrai választási elnök Zichy grófnak egy zsan­­dár által valami utasítást küldött, a gróf ki­jelentette, hogy neki senki se parancsol, mert ő, mint az aranygyapjas-rend lovagja, minden közönséges kompetenczián felül áll. Ez idézte elő audiencziára való meghivatását . A fél­hivatalos «Budapesti Tudósitó» is megerősiti a bécsi lap e közleményét, megjegyezvén, hogy Zichy Nándor grófnak ama nyilatkozatát, hogy ő mint aranygyapjas vitéz főherczegi rangban áll, eleinte el sem hitték Bécsben. Az arany­gyapjas renddel történt kitüntetés épen olyan, mint a Szt-István vagy a Lipótrend elnyerése és éppen nem jár semmiféle rangemeléssel. A miniszterek valamint az idősebb titkos taná­csosok, pl. az összes udvari ünnepeknél rang­sorban az aranygyapjas vitézek előtt állanak. Zichy Nándor grófnak ez az állítólagos kije­lentése tehát legalább­is teljes félreismerése a tényeknek. Félhivatalosok harcza. A magyar kor­mány bécsi és helybeli félhivatalosa közt kiütött a háború. A bécsi Pol. Korr. tegnap azt állította, hogy a magyar pénzügyi helyzet nem a legfénye­sebb, a Bud. Korr. viszont ma azt állítja, hogy a legfényesebb, »bár az érthetői a kedvezőtlen gazda­sági év után, hogy az adóbevételek nem követelhe­tik az emelkedő irányzatot«. Az állami bevételek azonban nem csökkentek, — az államvasutak kedvezőtlen pénzügyi eredményét pedig a »szo­katlan időjárás idézte elő. Ezeket írja a »Bud. Tud.« mi azonban bátorkodunk abban a vélemény­ben lenni, — és ezt több ízben igazoltuk, — hogy a pénzügyi helyzet egyre rosszabbodik. Kijelentjük különben, hogy a bécsi félhivatalosnak a jóslatai sem feltétlen hitelességüek előttünk. Egyébként arra kérjük a kormányt, ha már mindenáron valamit el akar hitetni az országgal. Írasson egyformán a fél­hivatalosokban. Ez csak elég szerény kívánság. A főrendiházból. A főrendiház május hónap 2-án délelőtt 11 órakor ülést tart, a­melyen a képviselőház által elintézett kisebb törvényjavaslatokat és jelentéseket veszik tár­gyalás alá. Az ülésen Selávy József elnök gyöngélkedése miatt valószínűleg Károlyi Tibor­­ gróf fog elnökölni. A főrendiház jogügyi, pénz­ügyi és közgazdasági együttes hármas bizott­sága május 3-dikán fogja tárgyalni a kép­viselőház által átküldött javaslatokat az izraelita vallás rec­epcziójáról s a val­lás szabad gyakorlatáról. E javaslatokat, érte­sülésünk szerint, május 13-án—14-én fogja a főrendiház tárgyalni. A főrendiház gazdasági bizottsága elkészítette az 1896. évi főrendiházi költségvetést; azonkívül felülvizsgálta a főrendi­ház ingóságainak leltárát s végül letárgyalta a hozzá utasított kérvényeket. — A főrendiház igazoló bizottsága Tóth Lőrincz nyug. kúriai tanácselnököt a főrendiház lajstromába folyta­tólag felvette s abból Schopper György rozs­­nyói püspököt és Balassa István bárót elhalá­lozásuk folytán törölte. A rozsnyói püspök-jelölt. Alig ürese­dett meg a rozsnyói püspökség, a közvélemény máris élénken foglalkozik a jelöltekkel. Elő­ször Ivánkovics osztálytanácsos és apát nevét hozták kombináczióba, majd pedig Wolafka Nándor deb­­reczeni prépost-plébánost emlegették Schopper utód­jaként. Ezekkel a kombinácziókkal szemben mi arról értesülünk, hogy a kultuszminiszter je­löltje Majláth Gusztáv gróf, a volt ország­bíró fia, aki most helyettes plébánosi minő­ségben működik Komáromban. Majláth gróf je­lentékeny magánvagyonnal is rendelkezik, több mint öt milliónak az ura — ami fontos kellék a rozsnyói püspökségnél, minthogy ez tudvalevőleg egyik legszegényebb püspökség Magyarországon s ezért oda rendesen olyan főpapot neveznek ki, aki­nek magánvagyona is van. így volt ez Schopper püspökkel is, aki vagyonának nagy részét a rozs­nyói püspökségre fordította. A katonatiszti fizetések reformja. Arról értesülünk, hogy a hadügyminiszter még ez év folyamán életbe lépteti a katonatiszti fizetések reformját, mely szerint az eddig «fize­tési járulék» czímen kapott összeget a rendes fizetéshez csatolják, ami által a tisztek nyug­­díj­igénye is tetemesen növekedni fog. Volt nekem egy jó barátom ezek között a szegény, kedves névtelenek között. Az életét is a névtelenséghez méltón ren­dezte be. Nappal nem mutatkozott az utczán. Neki alkonyatkor virradt. Akkor ment reggelizni a kávéházba s ott a leghátulsó asztalnál, egyet­­­­len árva gázláng mellett, sátort vert magának a Times papirosponyvájából és inkognito itta meg kávéját. Aztán a nyilvánosság kizárásával bejött a szerkesztőségbe, egy rejtett kis udvari kabinetban láthatatlanul megírta szép és bölcs cziczeróját, és — köd előtte, köd utána — el­tűnt az éjjeli nagyváros feketeségében. És más­nap alkonyatig nem tudott róla a világegyetem. Egy este csoda történt. Az én jó barátom bejött hozzám és azt mondta: »Gyere.« És be­vezetett az ő kis udvari kabinétjába. Hallatlan dolog volt ez! Abban a kabinétban ő soha nem tűrt meg élő lelket, sőt esernyőjével agyonvert egy hangosan ketyegő fali órát, melyet a szolga kedves meglepetés gyanánt oda akasztott neki. — Pajtás, szólt az én jóbarátom olyan hangon, mint mikor valaki megsúgja a másik­nak, hogy főnyereményt csinált, pajtás, én ki­lépek a közélet terére. Nekem elállott szemem-szám. Ez az em­ber mindmostanig úgy irtózott a nyilvánosság­tól, hogy nem ment volna végig a váczi­ utczán. És most a közélet terére lép ? Álmélkodva meredtem rá. — Emlékszel még a párbajomra ? kér­dezte. — Hogyne! A vampir szolgabiróval . . . ' Az, az « ■ , A vampir szolgabiró egy egész közönsé­ges, rendes három mázsás szolgabiró volt, aki alkotmányos választási visszaéléseket követett el. Egy lelkes r. I. e visszaélésekről alczimes tudósítást irt a lapnak, az én barátom pedig kommentár gyanánt hatalmas cziczerót melynek A vampir volt a czime. A 150 kilogrammos vampir elolvasván ezt a czikkelyt, sértve érezte magát, feljött Budapestre, vértelen pisztolypár­­bajt vívott a publiczistával a czinkotai erdőben, aztán megebédelt a Szikszay egyik nagy üveg­táblája mögött, vett hat pár kettyüt a felesé­­gének és haza utazott. A kőnyomatos pedig köz­­lötte a szokott három sort és hat nevet­, közte a Henlallerét is. — Nos mi van ezzel a párbajjal ? Ab­szolúte nem értem, micsoda nexus van közte és a közélet között. — Óriás nexus. Ez a párbaj a törvény­szék elé kerül. — Még mindig nem értem. Barátom kissé szórakozva és kissé büsz­kén mosolygott. — A végtárgyaláson beszédet fogok mon­dani. Ez a beszéd lesz az én első személyes bemutatkozásom a nyilvánosság előtt s azt hiszem, nem vész el egészen nyomtalanul. Azért kértelek ide, hogy hallgasd meg első vázlatát. Azzal elővett a zsebéből egy termetes pa­piros csomót és olvasni kezdett. Rosszul, för­telmesen rosszul olvasott, mint minden ember, aki nem ismerős a saját orgánumának csengé­sével. De azért láttam, hogy ez a dolgozat fé­nyes essay. Benne volt minden: az alkotmány a parlament, a választások, a becsület, a pár­baj, az igazságszolgáltatás, a társadalom és mindez egy tudós és geniális író hatalmas ereje szerint. A keskeny udvari ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden szivaromat, mikor végére ért a fölolvasásnak. — Nos? — kérdezte nekimelegedve saját lángjától. Megöleltem őt. Azt nem mondtam neki, hogy ez a beszéd a toll munkája, nem a nyelvé; értekezés sem ováczió, hiszen úgyis csak olvasni fogja a világ; bármelyik újság nyomtathatja ki e teljes négy ívnyi munkának csak a negyed­részét is ? Aztán kimentünk a Duna partjára és a hetivásárosok szekerei között beledekla­­máltuk a tavaszi hajnalba, hogy szép a dicső­ség és a halhatatlanság. Másnap este az én barátom megint be­vonszolt engemet a kabinetba. — Pajtás, — mondta meglehetős fanyar hangon, — te nem voltál tegnap eléggé őszinte De én érzem, mit mondtál volna, ha nem gyöngédkedsz. Az a beszéd igen hosszú, igen terjengős, igen doktrinér volt. Csináltam he­lyette másikat. Hallgasd meg, kérlek alássan. Ez a beszéd már csupán két ivre terjedt. Mikor a végére értünk, meg csak a kakas ku­korékol lent az udvaron se az én szivarmuni­­cziómból megmaradt két hírmondó. De azért ez a munkálat is igen jeles volt, összevont vol­tánál fogva tömöttebb, súlyosabb az elsőnél. Ismét összeöleltem az én geniális barátomat és elmentünk egy éjjeli kávéházba, sör mellett ér;

Next